Használtteszt: BMW 325d Limousine - 2010.

Chris Bangle a keményvonalas béemwések szemében valószínűleg egy őrült amerikai, aki eszement vízióihoz használta festővászonnak az autókat, de szerintem egy zseni. Ha ő nem húzza túl a vonalakat a margón, ha nem fordítja ki a hagyományos formai elemeket, akkor szürke unalomba fulladt volna a BMW. A 3-asnál viszont ott volt a tradíció súlya a vállán, és nem hagyta, hogy eljárjon a tokiói Joji Nagashima keze, így a 2005-ben bemutatott ötödik generációs 3-as sorozat a korszak egyik legkellemesebb dizájnja.

Kíváncsi vagy rá? Ugye, minden rendben van? Nézd meg a TotálKár kártörténeti lekérdezővel!

Ahogyan egy BMW-hez illik, nagyszerű hátsókerekes arányai vannak, rövid első túlnyúlás után hosszan nyújtózkodó gépháztetővel és hátratolt utaskabinnal, majd rövid farral. Ez a 2010-es E90-es már a frissített változat átdolgozott lökhárítókkal és részletesebb rajzolatú lámpákkal. A kedvencem azonban a motorháztető, amelybe olyan hullámokat nyomtak, mintha motorcsónak vágna át a fekete víztükrön. Remek kiállású 325d ez, de ehhez kellett az is, hogy gazdája legyen, aki polírozással és rendszeres mosással őrzi meg a fekete metál karosszéria fényét.

Nem újdonság az E46 és az F30 közé eső 3-as BMW, mert rengeteg négyhengeres dízel fut belőle, szövetkárpitos beltérrel és ballonos gumikon, vagy éppen fehér színben, a szinte kötelező M csomaggal. Ez a 325d viszont olyan gusztusos, mintha katalógusba készült volna, és kifejezetten utazásra állna elő, hiszen elegáns króm ablakkeretein túl világítanak a krémszínű kényelmes ülések meg a lakkozott fabetétek. Nagyon ésszel összeállított gép ez, aminek belterén szinte nyoma sincs az elmúlt több mint 10 évnek és a 258 ezer kilométernek. 

Nagy titok ebben nincs, a világos bőrkárpitot ápolni kell, a fekete szőnyegeket pedig porszívózni (télen gumiszőnyeggel helyettesíteni), és a törődés jutalma a kortalanság lesz. A faceliftes változatok utastere - különösen ilyen nagyvonalú felszereltséggel - messze igényesebb hangulatú, mint a frissítés előttieké. Beltere épp annyit nőtt az E46-hoz képest, hogy érzetre is egy kicsit tágasabb az egész. Még a csomagtartója is picit nagyobb, a négyajtósban 460 literes. Műszerfala még ezzel a széles kijelzős iDrive-val is letisztult, minden gomb a BMW-kben megszokott, logikus helyen van.

Tisztességesen világító xenon fényszórói, tempomatja, automata váltója, kétzónás klímája és elektromos ülése megadja azt a kényelmet, ami a hosszú utazáshoz kell, de közben ott a remek vezethetőség és a 204 lóerő örömautózni. A 430 Nm nyomaték és a hátsókerék-hajtás még akkor is kisördög a vezető vállán, ha ez egy dízel szedánban van. A 325d-ben még a remek, közvetlen és kommunikatív kormányzás, meg a feszes futómű is adott ahhoz, hogy a vaskos fogású kormány mögött megkívánjam a hosszabbik, kanyarokkal tűzdelt utat. Gázra szépen visszavált a 6 sebességes, hagyományos ZF automata, felzúg a hathengeres, és izomból tol, mint a gőzmozdony. Morajló hathengeres dízelmotorja egyszerre enged közel a takarékossághoz és ahhoz a dinamizmushoz, ami egy valódi BMW-hez illik.

Fogyasztása könnyedén tartható 8,5 l/100 km környékén, de leginkább autópályán tud kiteljesedni, nemcsak a nagyszerű rugalmassága miatt, hanem a 6-6,5 literes átlagfogyasztással is. A dunakeszi AutoCris szerviz szerint meghálálja a technika a rövid menetek mellőzését is, hiszen a gyakori városi nyúzás miatt eltömődhet a részecskeszűrő.

N57 kódú 3,0 literes, sorhatos turbódízelének (a 325d és 330d elég szoros rokonságban vannak) vezérlése a motor hátuljánál található. Ennek cseréjéhez alapvetően elég volna a váltót lehúzni róla, de sokkal elegánsabb megoldás a motor kiemelésével végezni, más műveletekkel együtt. Ez már csak azért is kényelmesebb, mert a kis térbe préselt nagy blokk körül tevékenykedni nehezebb volna. 10-15 ezres olajcsere-periódusokkal (8-8,5 liter motorolaj) kitolható a vezérlés élettartama, 30 ezrenként pedig ajánlott az új üzemanyagszűrő.

200 ezer kilométer környékén érdemes megfelelő eljárással kitakarítani a hűtőkazettát, ezzel javulhat a hűtés, és temérdek felesleges kosztól szabadul meg az autó. A törésmentes E90-esre nem jellemző a rozsdásodás, ami ugye az E46-nál a sárvédőknél és küszöbnél is jellemző. Az elődjéhez képest nem számottevően nehezebb bódéban több az alumínium és a merevsége is javult. Futóművének első alsó lengőkarjának szilentjét eszi meg leghamarabb a nagy felni és a rossz minőségű út kombinációja. 100-120 ezer kilométernél esedékes az automata váltó olajcseréje a szűrőkkel.

Alkatrész megnevezése	Márka	Ár
Féktárcsa (első pár)	Brembo	49200
Első fékbetét szett	Brembo	20800
Lengéscsillapító (első pár)	TRW	34000
Vezérműlánc készlet	Febi Bilstein	41000
Hűtő	Hella	56200
Olajszűrő	Valeo	3800
Légszűrő	Valeo	5100
Pollenszűrő	Febi Bilstein	5770
Üzemanyagszűrő	Mahle	10200

Nem érinti a 325d-t a főképp 318d-kre jellemző differenciálmű búgásával és a kézi váltó cseréjével végződő rémálom sem. A kisebb teljesítményű, négyhengeres dízelnél gyengébb konstrukciójúak ezek az alkatrészek. Időben elvégzett karbantartásokkal, rendszeresen, jó minőségű olajjal frissítve a 325d egy megbízható gép. Nemcsak a dugattyúk száma és a teljesítmény miatt érdemes hathengeres BMW-t venni (akár dízelt, akár a benzinest a remek hathengeres szívómotorral), hanem azért is, mert az egész autón érezni, hogy ez a vállalat és a mérnökök szívügye.