Használtteszt: Opel Insignia 1.6 Turbo 180 – 2011.

A felső-közép kategória több különböző iparági folyamat eredményeként mára gyakorlatilag kihalt. Legalábbis ami az új autók világát illeti, de a kocsik 15 éves hazai átlagéletkora szerint még sokáig lesznek meghatározók a használt piacon. Végső soron érthető, hiszen egyszerre elegánsabb és sportosabb egy ilyen, mint akár az egyterű, akár a városi terepjáró ellenfelek, miközben már egész nagy a tér odabent. Egy ilyen fiatalos, tíz év körüli Insigna ráadásul már egész jó kényelmi és biztonsági felszereltséget tud, szóval akár családi használatra, akár ügyek után szaladgálni lesz, beválthatja a hozzá fűzött reményeket. Már ugye, ha meg nem keseríti az együttélést néhány csúnya meghibásodás.

Amikor az Opel úgy döntött, a Vectra C túlságosan besározta a korábban szép karriert befutott nevét, nem álltak meg a típus újrakeresztelésénél. A bemutató idején teljes erejükkel megpróbálták elhitetni a közönséggel, hogy nem csak szebb, de jobb minőségű, erősebb, sportosabb és kényelmesebb, egyszóval: finomabb autó lett az Insignia. Mondjuk a figyelmes szemlélőknek feltűnt, hogy a szépség oltárán feláldozták a hátsó utasok fejterét, és hogy akkori ellenfeleihez képest döbbenetesen nehéz lett. De alapvetően jól indult a karrierje, a formát sokan dicsérték, és a működésével sem szerzett ellenségeket a termetes Opel – csak Európában elment belőle úgy 900 ezer, plusz behúzta az Év Autója címet.

Opel Insignia 1.6 Turbo (2011) forgalomba helyezési költségek [Ft]
Eredetiségvizsgálat	18 500 Ft
Vizsga	27 000 Ft
Regisztrációs adó	15 088 Ft
Vagyonszerzési illeték	85 800 Ft
Forgalmi	6 000 Ft
Törzskönyv	6 000 Ft
Rendszám	8 500 Ft
Kötelező biztosítás (éves, 30 éves vidéki férfi, 13 éves jogsi)	68 582 Ft
Gépjárműadó (éves)	30 360 Ft

A tulajdonosok véleménye már nem ennyire egységes. Eddig 57 népítélet született a típusról, a 6,8 pontos átlag nem különösebben magas, például a Peugeot 407 és 508 is magasabb, nem beszélve a Mondeóról, vagy a nagyon népszerű, 2010-es Passatról. Nem is ez a baj, hanem hogy nagy a szórás, gyakran teljesen ellentétes élményeket szereznek azok, akik hosszú távon birtokolnak Insigniát. Egyik ódákat zeng róla, másik viszont vesszőfutásnak éli meg. Erről számolt be Ivanits Richárd, a típust mélyen ismerő szerelő is, mikor nemrég a MűhelyPRN-ben néztünk át egy kései, alaposan felcsicsázott változatot.

Ez a 2011-es, tehát még frissítés előtti ötajtós azonban jóval egyszerűbb kivitel. Nincs annyi extrája, visszafogottabb a kárpitozása, és hiányoznak a külsejéről a videóban említett drága díszlécek. A hegy és havazás nélküli Hollandiából érkezett, így csak az első kerekeit hajtja, ráadásul benzinmotorral, hatfokozatú manuális váltón keresztül. Igen ám, csakhogy ez nem az 1,8 literes szívómotor, hanem az A16LET jelű, 1,6 literes turbós benzines, aminek másik változata komoly vérbőséget okoz a Corsa OPC orrában. De még ez a polgári verzió is úriemberhez méltó tempóval képes mozgatni ezt a Corsánál jelentősen kövérebb tárgyat, hiszen 180 lóerőt és 230 Nm nyomatékot ad le. Annyi már épp elég, ha odébb kell állni.

Ráadásul Ivanits Richárd szerint ez a motor az Opel egyik erőssége: semmi komoly problémát nem szoktak hozzá kötni. Kevésbé komolyat azért igen, például ha a kiegyenlítő tartályban sötét, olajos a hűtőközeg, akkor az olajhűtő tömítései fáradtak el, ami ugyan önmagában semmiség, de az egész turbó-leömlő miskulanciát le kell bontani, hogy hozzáférhessen a szerelő, így sok munkaóra és segédanyag drágítja a mutatványt. 2011 végéig gyártott változatoknál a szelepfedélbe épített karter szellőző membrán is hajlamos eldugulásra. Mikor már súlyos a helyzet, egyenetlen alapjárat lehet feltűnő, és a helyes javítási metódus az új szelepfedél, mert bár lehet csak a membránt cserélni, ez nem mindig válik be. És arra is van példa, hogy a trafósor igényel cserét. 

Ezeknél kellemetlenebb, hogy a manuális váltó csapágyai hajlamosak fáradásra – a próbált autóban is vinnyogott kissé a kettes. Mivel kopásról van szó, több lépcsős a dolog: először elég lehet kicsit túltölteni olajjal, aztán fel lehet újítani a váltót, a szerelő szerint belátható, kétszázezer forint alatti összegért. Ám aki ezt nem teszi meg, annak akár ki is könyökölhet a váltó egyik tengelye, onnantól viszont megugranak a költségek. Hiszen másikat kell beépíteni, és ha bontottat keres valaki, lehet ott is fel kell újítani a csapágyakat. A kormánymű könnyezése sem ritka, ezen az autón is látható, de a szerelő szerint ez sem halálos ítélet – bár gyári újat venni milliós tétel lenne, a felújításra vannak mesterek, és állítólag ez is megáll bőven kétszázezer alatt. Amit nem nehéz elhinni, hiszen alkatrész webshopban a komplett felújított kormánymű sem sokkal drágább, már ha van.

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Webshop bruttó kisker ár
Első féktárcsa (db)	Valeo	37 990 Ft
Első fékbetét (garn.)	Valeo	28 928 Ft
Lengőkar (első db)	Lemförder	132 989 Ft
Kormánymű (felújított)	TRW	287 458 Ft
Lengéscsillapító (első db)	Sachs	55 989 Ft
Vezérműszíj készlet	Contitech	62 831 Ft
Olajszűrő (db)	Mann-Filter	5 752 Ft
Levegőszűrő (db)	Filtron	7 126 Ft
Pollenszűrő (db)	Filtron	3 729 Ft
Üzemanyagszűrő (db)	VAG Group	22 399 Ft

Ebben az autóban hátsó kerékagy-csapágy búgást is hallani véltem, ám a guru óvatosságra int: sokszor előfordul, hogy az utas nélkül járó, sokat autópályázó üzletemberek alatt fogasra kopik a hátsó gumi, és az búg. Itt valóban öreg volt már az abroncs, a kereskedő erre fel is hívta a figyelmem, tehát simán lehetséges, hogy az amúgy is kötelező kerékcsere megoldja a zavaró hangot. Ez azért is öröm, mert a futómű egyéb részei általában nagyon jól bírják, Richárd szerint még a magyar utakon is csak nagyon lassan fárad az Insignia lépése. Csak hogy legyen mire felvágni a kocsmában, hogy ez még igazi Opel volt. 

Bár a külső szürkeség és belső feketeség elég lehangoló, amúgy vezetési élményre egyáltalán nem büntetés. Sőt, igazából teljesen jó. Picivel 200 ezer felett jár a kilométer számláló, mégis minden nagyon feszes, egészséges, biztató az Insigniában, kezdve rögtön a váltóval – ha Hondában ülnénk, mindenki azonnal ódákat zengene róla. A kormány semmi extra, a pedálok jók, az ülés nincs kiülve, kényelmes, és a futómű is szépen tartja magát. A kapcsolók ugyan nem voltak túl szépek új korukban, de semmit se koptak, és a kijelzők se égtek ki. Ráadásul nem is rohad. Láttam már ilyen korú autóból sokkal rosszabbat, tehát ha a váltó és kormánymű ügye egyenesbe kerül, és kap hozzá négy új gumit, ez tökéletesen jó állapotban lesz. És a tartóssága fényében nem is olyan vészes a Spritmonitor szerint 9,5 literes átlagfogyasztás. 

Szóval elég sok változós egyenlet egy ilyen Insignia. Biztonsága, sebessége, mérete és szolgáltatásai ma is vállalható családi autóvá teszik azok számára, akik jelentősen hárommillió forint alatt szeretnék megoldani közlekedési igényeiket. Sőt, idősebb darabokat két millió alatt is meg lehet fogni. Igen ám, csakhogy hiába tekint rá bizakodó szemmel a szakértő, hiába dicséri, mint vállalható, fenntartható autót, akkor is elég hosszasan sorolta az odafigyelést, javítást igénylő részleteket. Márpedig a nagy csapda itt az, hogy ha valakinek véget ér a büdzséje a vételárral, annak ez az Opel jó eséllyel ugyanannyi problémát okoz majd, odafigyelést igénylő kisebb bajaival, mint amennyi örömet. Hogy ez most akkor jó autó-e, vagy éppen hogy betegágy, innentől mindenki megszavazhatja vérmérséklete szerint.

A tesztautót a Badi Car kínálatából hoztuk el.