Teszt: Peugeot E-208 Allure – 2024.

A Peugeot évtizedek óta lézerpontosan érzi, miként kell összehozni egy klassz kisautót. Gondoljunk csak a pazar, apró kockára, a 205-ösre, vagy a pompás, kerekded 206-osra, ami egyszerűen képtelen elfáradni, még huszonhat év távlatából nézve is nagyszerű. A nagy – igazából kicsi, de érted – elődök bevált receptje alapján készült a 2019-ben bemutatott, második generációs 208 is, amit annyira eltaláltak, hogy 2020-ban gyorsan be is húzták vele az Év Autója címet. Érzik a franciák a műfajt, na!

Facelift után is tudja

Az eleve kiváló, sok más Stellantis termékhez hasonlóan az eCMP platformra épülő E-208-ra, négy év után, 2023-ban emelték rá a kötelező faceliftet, a tesztautó is ebből az apropóból közelítette meg a szerkesztőséget. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a változtatási szándék az autó elejét és hátulját találta el. A dizájnerek csak finoman, érzéssel nyúltak a digitalizáló tábla tolla felé, mivel kár lett volna elrontani egy béna frissítéssel egy eredetileg is remek formatervet.

A tervezők megértették a feladatot, és ügyesen megoldották. A leghangsúlyosabb változás, hogy az átrajzolt első lökhárítóban nagyra nőtt a díszrács, amit az E-3008-hoz hasonlóan apró, fényezett műanyag szegmensek tesznek izgalmassá. A lámpák enyhén morcos fazonja maradt, a belső részüket viszont átvariálták. A szláv népek is örülhetnek: az oldalanként egy menetfényt három váltotta, amely ügyesen felidézi az Adidas melegítők három csíkját. A hátsó lámpák szintén három csíkja függőlegesről vízszintessé változott, mások a felnik és néhány élt hangsúlyosabbra húztak.

Egy kisautót színesben kell megvásárolni, az adja meg az ízét. Egy szürke kisautó legalább olyan szomorú, mint egy vega hambi: olyasmi, mint amilyennek lennie kéne, de mégse az igazi. Szerencsére ez a harsány Vertigo kék pazar választás, ennél csak a brutálisan harsány neonsárga lett volna menőbb, de jó eséllyel az sokaknak már meredek.

A 208 nekem kívülről egyébként változatlanul nagyon adja: tökéletesen idézi a régebbi, karakteres francia kisautókat, azokhoz hasonlóan van benne valami pimasz báj. Miközben modern, sikkes és bárhol felismerhető, nem a megosztó, hatásvadász külsővel szeretne érvényesülni. Bár alapesetben nem rajongok a francia autókért, azt bármikor elismerem, hogy a dizájnhoz nagyon értenek arrafelé. Szép munka, kedves Peugeot!

Minőség és eklektika

Túlzás lenne azt állítani, hogy a belteret is hasonlóan ügyesen frissítették, hiszen elsőre a változás ténye sem egyértelmű. A szemfülesebbek kiszúrhatják, hogy a váltókar már nem kar, hanem süllyesztett pöcök, de ezen kívül semmilyen szabad szemmel megfigyelhető változás nem történt. Jó, vannak az elődhöz képest más színkombók és anyagok, de ezekből eleve felszereltségenként többféle szokott lenni, így közvetlen viszonyítási alap nélkül ezeket nehéz kiszúrni.

Az i-Cockpit fantázianevű belső továbbra is erősen eklektikus, és nekem a dizájnja továbbra sem jön be. Ezügyben már kisírtam magam a frissített 2008-nál is, most legyen elég annyi, hogy az én szememnek túl kaotikus és diszharmonikus az összkép, bár kétségtelenül egyedi a beltér formavilága. Mivel emberek milliói veszik az i-Cockpitos Peugeot-kat évek óta, és ők szinte mindig szeretik is – ahogy sok újságíró kollégám is –, úgy sejtem, ezzel a véleménnyel a kisebbséget képviselem.

A belső minősége változatlanul príma: az anyagminőség és az összeszerelési minőség egy kategóriával feljebb is bőven megállná a helyét, ezt az utóbbi időben becsületesen csinálják a Peugeot-nál. Nyilván akadnak kemény műanyagok és véleményes részletek, de ez mégis egy kisautó, nem egy méregdrága luxusautó, így ezeket is a helyén kell kezelni.

Az első ülés nagyszerű: hosszú távon is váratlanul kényelmes, és oldaltartása is van, közepesen tempós kanyarban sem estem ki az oldalablakon. Ebben a keskeny autóban a hátsó sor továbbra sem tánctér, és bár be tudja hajtogatni magát három tagbaszakadt úriember is, darabra elférnek, de nem jó nekik. A csomagtér alapesetben 265 literes – ugyanakkora, mint a benzineseké – ami az ülések lehajtásával 1,1 köbméteresre bővíthető. Ezek az értékek átlag alattiak ebben a kategóriában. Első csomagtartó sajnos nincs, az E-208 elejét a technika bitorolja.

Jót mentünk, pacsi!

A Peugeot kimondottan városi autónak szánja a mai mércével tényleg kicsinek mondható, mindössze 4,06 méter hosszú E-208-at, amit vastagon aláhúz a szűk hátsó sor és a szűk csomagtartó. Nekem azonban úgy jött ki a lépés, hogy a teszthét felében városban, a másik felében pedig hosszabb távon használtam, így az is kiderült, hogy milyen az apró Peugeot, amikor kimozdítják a komfortzónájából.

A tesztautó az erősebb modell, 156 lóerőt és 260 Nm-t tud, amihez egy valamivel nagyobb, 48,1 kWh-s akkumulátor tartozik. Bár a benzines alapváltozatára az 1455 kilós tömegével bő 400 kilót ver rá, a menetdinamikán ez alig érződik, a 156 lovas E-208 ugyanis baromi fürge. Nemcsak városban, hanem nagyobb tempóról gyorsítva se fogy el belőle a kraft, a teljesítménye és főleg a nyomatéka minden forgalmi szituációban bőven elég.

A faceliftes E-208 futóműve nagyszerű: minden helyzetben stabil és magabiztos marad, miközben a hosszú rugóútjai miatt távol áll tőle a kisautókra jellemző, ideges pattogás. Utóbbiban segít a tetemes tömeg, ami ezúttal előnyére válik. Nem mondom, hogy letagadja a másfél tonnát, és azt se, hogy a forszírozott tempóban elvállalt kanyarokban nem tolja az ív külseje felé a tömege, de az összkép még így is pozitív. Ezt megfejelték egy direkt, közvetlen kormányzással. Egy virgonc, robbanékony autónak érződik a kis Peugeot, amivel kimondottan élvezetes lendületesen közlekedni.

Ahogy korábban is említettem, városon kívül is pörögtem az E-208-cal: ezzel haladtunk le Visontára, a BSSW24-re, vagyis a 24 órás robogóversenyre. Itt az derült ki, hogy még autópályán sem száll el igazán a fogyasztása – 15 kWh/100 kilométer környékére állt be –, pedig nem a kamionok mögött poroszkáltam, hanem végig kihasználtam a sebességhatárok adta lehetőségeket.

A WLTP mérései alapján a vegyes hatótáv hivatalosan 410 kilométer, ami 11,7 kWh-s fogyasztásnak felel meg 100 kilométeren. A valóságban nekem végül a sok autópályával 15,4 kWh/100 kilométeres fogyasztás és 311 kilométeres hatótáv jött ki. Ez drámai különbségnek tűnik, de ezúttal végig nagyon dinamikusan közlekedtem. Simán el tudom képzelni, hogy egy könnyebb lábú egyén erőlködés nélkül meg tudja közelíteni a 12 kWh-s fogyasztást. Tölteni egyébként maximum 100 kilowattal lehet, ami azt jelenti, hogy 20 százalékról 80 százalékra 18 perc alatt lehet feltölteni.

Óriási meglepetés, hogy nagy tempónál a rövid, 2,54 méteres tengelytáv ellenére mennyire stabil maradt az E-208. Utóbbinál is jobban meglepett, hogy ez az autó irreálisan csendes: az egy dolog, hogy nincs motorhang, de mellette még pályán is alig hallatszik be szélzaj és gördülési zaj. Bármennyire hihetetlen állításnak hangzik, az E-208 egy remek utazóautó, nagyon messze került a pár évtizeddel korábbi kisautóktól, amikkel olykor kompromisszumos élménynek tűnt egy hosszabb táv leküzdése.

Matek

Elérkeztünk a teszt legszomorúbb részéhez, az árhoz: az elektromos 208 ugyanis baromi drága. A Peugeot jelenlegi árlistája szerint a teljesen alap, Active felszereltségű, gyengébb, tehát 136 lóerős E-208-ért minimum 14,1 millót kell fizetni. A közepes, Allure felszereltséget választja a leendő ügyfél – ilyen a tesztautó is –, és az erősebb változatot kéri, ott már 15,6 millióról rajtol az ár. Ebből még lejön 1,1 millió forintnyi kedvezmény, de mire a tesztautó színét és extráit beikszeli valaki, így is kicsivel 15 millió forint fölé kúszik az E-208 ára.

A Stellantison belüli tesója, az Opel Corsa 13 milliónál kezd, és 13,2 millióért a Mini Cooper E-t is odaadják. Utóbbinál az a trükk, hogy a Peugeot-énál jóval kisebb, mindössze 36,6 kWh-s az alapáras akkumulátor-csomagja. Jóval olcsóbban ott a 11 millióért kínált, 45 kWh-s akkuval szerelt BYD Dolphin, illetve a pont 10 milla alatt startoló, 44 kWh-s akkumulátorú Citroën ë-C3. Érdekesség, hogy a 15 millió annyira karcos, hogy ettől már egy Tesla Model 3 sincs messze, hiszen azt 17,7 millióért odaadják, és a WLTP-hatótávja és 513 kilométeres, tehát bő 100 kilométert ígér a Peugeot-éra. Konklúzió: az E-208 pompás kisautó, de a konkurensekhez képest borzalmasan magas az ára.

Tehát

Imádtam a Peugeot E-208-at: végtelenül szimpatikus kisautó, amiben kis túlzással minden klappol. Remekül összerakták, az első sorban hosszú távon is kényelmes, ügyes a futóműve, és változatlanul klassz a formaterve. Lendületes, vidám és szórakoztató tárgy, aminek még akkor is vállalható marad a hatótávja, ha valaki úgy tolja neki, mint ahogy a tesztidőszak alatt én. Egy részlet árnyékolja be a közel tökéletes E-208-at: ha megtoljuk extrákkal, az ára hamar belenyal a 15 millióba, ez pedig vészesen közel helyezi a magasabb kategóriájú, komolyabb villanyautókhoz.