Használtteszt: Fiat Panda 100HP – 2006.

Évek óta a radaromon szerepelt már a Panda 100HP, ezért a szemem sarkából is megláttam az utcán. Valójában teljesen másért érkeztem egy barátomhoz, amikor megláttam a ház háta mögött kikandikálni a bal első sarkát. Ó, hát végre itt az alkalom! 

Pont úgy jártam körbe, fogdostam itt-ott, vizsgálgattam a részleteit végre közelről, mintha egy újabb modellautót vettem volna le a polcról, tulajdonképpen nem is sokkal nagyobb. Olyan, mint egy kis kedvenc, szívesen megszerezném, hogy ott legyen a polcon, hogy néha levehessem, megguríthassam, forgathassam a kezemben, hogy aztán visszategyem és máskor is levehessem, ha kéne egy kis plusz örömforrás a napomban. 

A Fiat Panda egy végtelenül ártatlan és közben elég hasznos teremtés: Olaszországot a 80-as évek elejétől a 90-es évek végéig ilyen autók mozgatták. Az első, kocka Pandát majdnem 20 éven keresztül tartották gyártásban, elment belőle négymillió és a második generációból is majdnem kettő. A 100HP az egyik legritkább kivitel, 2006-2010 között gyártották csak, ezért nagy öröm, ha találkozni lehet vele. 

Különleges kiegészítő elemek

Minden egyedi külső eleme egyben a legértékesebb is, hiszen több ponton egyedi. Körben sárvédő és küszöb szélesítésekkel húzták optikailag lejjebb és szélesebbre a karosszériát, sportosabb az első lökhárítója és hátul is kapott némi diffúzor imitációt. Ugyanitt egy csinos légterelő borul a szinte teljesen függőleges hátsó ablakra, és bár szolid, pont a doboz forma miatt nagyon is feltűnő rajta. 

Az olasz kei caron típus specifikus 15 colos felnik figyelnek és a hátsón keresztül is tárcsafék és úszónyereg villan ki, ilyet csak a 100HP kapott a Pandák közül. Ezek az egyedi karosszéria elemek közel beszerezhetetlenek, így a legkényesebb egy ilyen Panda életében, ha törik: mindent érdemes inkább megjavítani, mint belekezdeni az új alkatrész keresésébe. 

Egy egészen apró kis doboz, alig több mint 1,5 méter magas és nagyjából ugyanilyen széles is, a hossza pedig nem éri el a 4 métert. Ilyen arányokkal nehéz sportos autót kínálni, a körítés miatt mégis rendesen vonzó a kiállása, ahogy a műanyagba mártott sárvédőívek alatt feszítenek az optikailag mélyített felnijei. 

Csúcstechnika 100 lóerővel 

Sokat nem rejteget a technikából, a Panda 100HP tényleg 100 lóerős, amit egy 1,4 literes szívó motorból termel ki a sofőrnek. Ez még mindig ugyanaz a FIRE motorcsalád, amit 1985-ben kezdtek el gyártani és az alapjait a mai napig is használják. A nevét leginkább a teljesen robotizált gyártósoráról kapta, mintsem a viselkedéséről, de tény, hogy a 100 lóerős kivitel korának megfelelően egy sportos variáns volt. 

Nincsenek különösebb trükkjei, egyszerűen csak elforog 6500-ig és közben rendesen jól szól. Gyárilag került hozzá sport kipufogó rendszer is, ami ad még némi plusz mormogást az élményhez. Tempóját is inkább a hatfokozatú kézi váltójának köszönheti, ami az élményben is hozzátesz, mivel a rövidnél is rövidebb fokozatokkal dolgozik. Ettől lesz igazán pörgős a szaladgálás a Pandával, van mit csinálni a váltóval, csak pakolgatjuk a fokozatokat, miközben a motor lelkesen leforogja a skálát, és közben mégsem feszegetünk eszetlen határokat a sebességgel. 

Sebességtől függően változó áttételezésű kormányművet kapott, ezt az elektromos rásegítés teszi lehetővé és az egyik jellemző hibaforrását is adja a 100HP-nek. Tönkremehet a sebesség szenzor és a kormányzás magasabb tempónál sem keményedik fel, a puha kormányzás pedig idegessé, bizonytalanná teszi a vezetését. Ha működik, gombnyomásra is keményíthető a műszerfalról, míg a mezei Pandákban éppen fordítva, a City gombbal puhítható, itt a Sport gombbal feszesíthető.

Minőségibb az új Pandánál

Annyival több anyagot érzek, ahogy felpattintom a 100HP ajtaját az újjal ellentétben! Egészen friss az élmény, Madeirán csontoztam ki egy újat egy héten keresztül, és ahhoz képest ebben az autóban legalább kétszer annyi belefektetett nyersanyagot érzek. Nem beszélünk komoly magasságokról, azért ezt érdemes észben tartani, itt mégis van súlya a kilincsnek, rendes hangja az ajtócsukódásnak, tömése az ülésnek és anyaga a gomboknak. 

Más üléseket kapott a polgári Pandákhoz képest, leheletnyi oldaltartással nyújt többet, de a háttámlát itt is csak a hátam közepén érzem, mintha feljebb nem terveztek volna azzal, hogy egy test kerül majd ide. Ez volt az egyetlen kivitel, ami bőrözött kormányt kapott, ettől is jobb a minőségérzet, ráadásul ez itt egy nagyon keveset futott autó, 53 000 kilométerrel kopásokról egyáltalán nem is beszélhetünk a beltérben. 

Van légkondija, két elektromos ablaka, lehetne benne dupla(!) tetőablak és gyári multimédiás fejegység is, de már önállóan a 100HP is ultraritka a piacon ahhoz, hogy a felszereltségen akadjunk fent. Felnőttként hátul nyilván nem nagy élmény ülni, ha kell, akkor azért megoldható, de a 206 literes csomagtartó is inkább csak két főre korlátozza a cipelhetó cókmókok mennyiségét. 

Bizsereg a tenyerem. Menjünk már!

Mormog az 1,4-es, a Panda meg úgy támasztja a viacolort, mintha mind a négy kerékkel megpróbálná felgyűrni. Bejön ez a kiállás, elég harcos ahhoz, hogy kedvet hozzon egy kis szórakozáshoz. Szerencsére a futóműve is alacsonyabb és keményebb is, szóval a 1,5 méter magas dobozka kevésbé borulékony, cserébe persze pattogósabb. 

Messze van ez a kényemetlentől, velem együtt éppen egy tonnát nyom csupán, szóval bőven elbírja a feszesebb futást. Kell is hozzá, mert óriásit lehet fordulni így a Pandával. Feltűnően gyors a kormányzás, amikor szűken kell fordulni, körforgalomban még túl is fordítom az első pár alkalommal, annyira szokatlan a mozgása. Ebben ott a sportosság, amit ígér, minden gyorsan történik és csak kapkodom a fokozatokat, hogy utolérjem a fordulatszámmérőt. Hirtelen éri el az 5000-et ahol már majdnem megvan a 100 lóerő, innen pedig épp csak egy levegővétel a 6500-as osztás.

Épp csak belemártom a tűt a piros mezőbe, már szúrom is a másodikat, aztán a harmadikat és így tovább. Totálisan átverve érzem magam, mert a 100-as sprint már újkorában is 9,5 másodpercbe tellett, itt rámolva az egyébként nevetségesen feszes váltógombot meg úgy érzem, mintha ennek csak a fele kellene hozzá. Nem vagyunk gyorsak, na, viszont az élményt tudja. 

Sokszor bőven elég az a szórakozáshoz, hogy úgy érezzük, mindent kihozunk magunkból, itt pedig ez megvan. Az autó határait könnyen elérem, gázelvételre játszadozik velem a stabilitás kanyarban, ott a hangélmény, a technika megdolgozik értem, és ez kiváló teljesítmény. Könnyen belemerülök a szórakozásba, és nem kell pár percnél több, hogy megértsem a 100HP-ra vágyó közönséget. 

Egy önzáró differenciálmű még tudna dobni a helyzeten, de van, aki turbósítja és jó erősre is húzza a Pandát, 140-150 lóerővel már tényleg a csillagokat is lehozhatja ez a kocsi annak, aki sebességélményre vágyik. Már így gyári állapotában is olyan vele megmozdulni, mintha raliszakaszon rajtoltatnának el. Nem kell mellé brummogni sem, vagy képzelődni, mert csinálja a szórakozást és tudja, amit kell, bármiféle hókuszpókusz nélkül. 

Kösd fel a gatyád, ha 100HP-t keresel

Pár éve még lehetett venni, voltak fent hirdetések, volt olyan, hogy kínálat. Akkor sem sok, de mondjuk 4-5 közül lehetett válogatni 1 millió forinttól kezdődően. Most nincs, eltűntek, pontosabban van ez az egy, ami felszereltségben nem a legteteje, futásra és állapotra viszont nehéz jobb ajánlatot elképzelni. Meg fogsz szédülni, ha elmondom az árát, úgyhogy készülj fel, de ezért a 100HP-ért 3 millió forintot kérnek. 

Nincs mihez hasonlítani, beérett a ritkasága, eltűnt a piacról, ami mostantól elérhető lesz, annál várhatóan hasonló magasságokra kell számítani. Különös helyzet, mert hobbiautónak túl egyszerűnek tűnik, általános autónak pedig ritka és elég drágának is tűnik. Lehet, hogy a Panda 100HP most fordul át mindennapi nyúzósból értékes hobbiautóvá és lemaradt, aki olcsón szeretett volna hozzájutni? Mindenesetre arra tökéletes volt ez a tesztkör, hogy a felfújt lufiból előkerüljön ez az örömbombóc nekem is, a jutalom meg pont olyan, mintha kibontanék egy Kinder tojást. Nem most, mondjuk úgy 20 évvel ezelőtt, amikor még tényleg jó játékok voltak benne.