Slay, rizz, beige flag, sus stb. Ha ezek a szavak neked nem jelentenek semmit, akkor a teszt felét ki is hagyhatod, onnantól kezdődik ""emberi"" nyelven a cikk. Kérdezheti a kedves olvasó, miért van ez így? Mert ha a fenti szavak többsége neked semmit sem jelent, sőt, egyenesen felháborít, akkor ez az autó nem neked való. Aki viszont érti és elfogadja, hogy a fiatalok (túlzással) így beszélnek, az talán a Minit is megérti és értékeli.
Jót ment a Mini glow-upja, a Countryman és a Cooper is smash, még akkor is, ha nem a régi önmaga. De ilyen az, amikor valaki dob egy új vibe-ot. Viszont spawnolt egy új player a lineupban, ami az előbbi kettő egyvelege: ez az Aceman, ami ugyanolyan fullos, mint a többi új Mini, de mint autó eléggé midtier.
Kompakt drip
A Mini Aceman egyedi spotot fogott a lineupban. Sokkal kisebb, mint a Countryman, de csak pár centit ver az ötajtós Cooperre. Ami extra: nem SUV, nem is sima hatch, ez egy crossover, abból is full electric, hogy azért mégis hozzon valami egyedi vibe-ot a crew-ba.
Dizájnra abszolút megvan a szolid spotlight, főleg ezzel a John Cooper Works (JCW) Trimmel. Mindenki vágja, hogy ez nem egy NPC autó, de nem is tolod 100-on a mainstreamet.
A külső lehet, nem mindenkinek jön be, de a belső tutira megéri a hype-ot. A textillel bevont műszerfal full premium, a kormány előtt a kis szíj pedig egy jó easter egg az első Mini motorháztetőjére. A hangulatvilágítás durva, de ha valakit zavar, nyugi, kikapcsolható – én imádtam minden percét.
A kormánykerék meg extra sportos, tele gombokkal, és az OLED kijelző még mindig az egyik legszebb, de a szoftver még nem teljesen on point. Néha laggol, ami not cool.
A sportülések jól néznek ki és kényelmesek, de a stabil oldaltartás nem annyira erős, mint amennyire elsőre tűnik. A középső kartámasz viszont eléggé kicsi, csak a sofőr tudja használni, és úgy néz ki, mint egy temus gémerszék karfa.
Az ajtózsebek nem a space galore-ról híresek, pláne a hátsók, amikbe még egy félliteres palack sem fér el. Így a hátsó sorban három embernek egyetlen pohártartó jut, ami a középsőn ülő lába között van. De legalább van két USB-C port! Amúgy a hátsó sor tényleg kényelmes és háromfős, szóval ha kell, elfér a gang.
A csomagtartó viszont nem nagy szám. 300 liter, ami nem egy gamechanger, plusz se akasztók, se zsebek, és a töltőkábel is homeless maradt. És még frunkja sincs. Not cool Mini, not cool.
Midtier, de a jó fajtából
NGL, nem az Aceman fogja elhozni a sportos vezetés új generációját. A futómű ugyan elég sportosra van hangolva, így a kanyarokat stabilan veszi, de cserébe minden egyes úthibát érezni benne, főleg a 18-as lépőin - viszont no cap, de ez a téli szett fullon szexi rajta. 218 lóerős, ami bőven elég, főleg, hogy elsőkerék-meghajtású, de valahogy mégis túl steril a vezetési élmény. A Go-Kart mód hangeffektje ad egy kis extra feelinget, de messze van már attól, amit a régi Minik adtak.
A futóművet leszámítva full jó társ a hétköznapokban, másodpilóta szinten is. A méretei miatt parkolni is teljesen chill, de még azt se neked kell megoldani, mert az automata parkolás gyors és tűpontos. A vezetéstámogató rendszer is kifogástalan, főleg hosszú autópályás unalmas utakra, ahol abszolút gamechanger, mivel torlódásnál simán automatikusan a sáv szélére húzódik. Egyértelmű no brainer.
Az egyetlen, ami teljesen off-vibe, az a hatótáv. A 49,2 kWh-s aksi WLTP szerint kb. 400 km-t bír, de nekem, ilyen chilly időben, csak 270 km jött ki, mert az átlagfogyasztásom 18 kWh/100 km volt. Városban még oké, 16-tal elvan, de autópályán totál thirsty, 22 körül zabálta az áramot. Emiatt pedig offos, hogy gyakran autópályázzon vele az ember. A töltési teljesítményt 95 kW-nál maxolja ki, ami nem túl sok, de 10 százalékról 80-ra 31 perc alatt feltolja az autót, szóval nem vészes.
No biggie, de jó tudni, hogy az Aceman (meg a Cooper E is) Kínából jön, szóval 21,3 százalékos importvámot kellet rápakolni. Ez viszont eléggé gáz, mert így az Aceman 14 milláról indul, amivel abszolút mid az ársávban, a bünti nélkül simán lehetne a legolcsóbb is – de hát ez az EU hibája, shame on them. A full-vibe kiadás, amilyen a tesztautó volt, XL package-dzsel, vagyis minden extrával már 19,8 milla, vagyis alaposan ki kell kaparni a malacperselyt hozzá.
Ez a pakk így ahogy van 10/10 a fiataloknak, míg soccermomoknak erősen hit or miss, hiszen nekik már nem a vibe és a flow az első, hanem a comfort érzés.
Ugyanez lefordítva
A BMW 2016-ban leállította a Paceman gyártását, mondván, hogy a 4,1 méter hosszú crossover túlzottan hasonlít a sokkal sikeresebb első generációs Countrymanre (a Countryman konkrétan kisebb volt a Pacemannél.) Azóta eltelt nyolc év, a Countryman a harmadik generációjával már 4,4 méter fölé hízott, vagyis visszahozhatták a 4,0 méter körüli Pacemant, csak p betű és belső égésű motor nélkül. Így lett a Mininek egy vadonatúj crossovere, az Aceman.
Az Aceman nemcsak méretében, hanem dizájnjában is a Cooper és a Countryman között helyezkedik el. Eleje a Countrymanhez hasonlít, de annál kicsit kerekebb, míg hátulja széles kerékjárati íveivel és alacsony(abb) magasságával közelebb áll a Cooperhez, oldalról pedig a két modell közötti átmenetet képviseli. A Mini felhozatal gyakorlatilag egy három fázisú pokémon evolúció lett, amiből - ahogy a pokémonoknál szokott lenni, - a második a legcsúnyább.
A Cooper aranyos a maga módján a kerek fényszóróival, apró dimenzióival. A Countryman pedig egy elegáns, divatos mozgó nappali, ami sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora. Ezekhez képest az Aceman olyan, mint egy orrba vert tacskó, ami szintén aranyos a maga módján, de sajnálod is közben. Megvan a maga karaktere, csak közel sem olyan egyedi, mint a Countryman és a Cooper.
Dizájn > praktikum
A beltér ellenben jól sikerült, ami a dizájnt illeti. Több olyan eleme is van, amit az új Minikből emeltek át, de helyenként így is képes volt újat alkotni – ezek között vannak jó és rossz megoldások.
Az anyagminőség továbbra is kifogástalan, a textil bevonatokat jó érzés megfogni, a műanyagok kemények, de a mintázott kialakításuk miatt ez megbocsátható, nem lesz tőle unalmas a kabin.
A kezelőfelület egy 240 mm átmérőjű kerek OLED érintőkijelzőből és az alatta levő kapcsolósorból áll, ahogy a többi új Mininél. A kijelzőt és a rajta futó operációs rendszert továbbra is a legjobbnak tartom a ma kaphatók között: tűéles a képe, intuitív a használata, és az interface is lenyűgözően néz ki, alaposan személyre szabható. Viszont a Countryman SE tesztem óta nem történt érdemi változás a rendszer stabilitását illetően: olykor továbbra is belassul, akadozik.
A szűk "váltókonzolt" gyakorlatilag a "kardánalagútra" helyezték, ami segít a térérzeten, cserébe kevés dolgot tudunk itt tárolni. Az elhelyezés miatt nincs középső kartámasz, helyette a vezetőoldali ülésből lóg ki egy olcsó irodai székekére emlékeztető karfa, ami ronda is, kicsi is, ezáltal kényelmetlen.
Az első ajtópanelek is inkább dizájnban erősek, mintsem praktikumban. Az ajtókilincs comb magasságba került, emiatt az autóban először utazóknak minden esetben mutatnom kellett, hogy hol keressék. Az ajtózseb kicsi, de még pont elfér benne egy fél literes palack, ez viszont a hátsó ajtókra már nem igaz.
Ez azért is kellemetlen, mert a hivatalosan ötszemélyes autóban így három főnek egy darab pohártartón kell osztoznia, ami a középen ülő lába között van közel a padlóhoz. De legalább a hátsó sor tényleg rendelkezik annyi láb- és fejtérrel, hogy akár három ember is beférjen ide. Hosszútávra viszont inkább csak két embernek való.
Az autó leggyengébb pontja a 300 literes csomagtartója, amivel kategóriájának sereghajtója. Ezzel még kimondottan nagy baj nem is lenne, de ez a 300 liter minden extrát nélkülöz, így nem kaptunk egy akasztót, zsebet vagy hálót sem, és a töltőkábelnek sincs külön helye. Első csomagtartó sincs.
A Countrymannél meg tudták oldani, hogy a dizájn oltárán ne áldozzák fel a praktikumot. Ez a Cooper esetében még elnézhető, hiszen sosem volt egy igazán praktikus autó. Ez az Acemannél már nem megy, így jelenleg csak annyival nyújt többet a Coopernél, hogy a hátsó üléssor kényelmesebb és a csomagtartója 90 literrel nagyobb.
Technikában előnyös, hatótávban hátrányos
Az Aceman sportossága leginkább a futóműben rejlik, amit feszesre hangoltak az SE-ben. Emiatt kanyarokban meglepően stabilan, könnyedén mozog, viszont az úthibákra igen érzékeny. 218 lóerős, vagyis erőből nincs hiány, elsőkerék-meghajtású, ahogy az egy Mininél illik, a vezetési élmény mégis túl steril, szimulált. Ebben kár keresni a régi minis élményt, az rég kifakult, helyette a Go-Kart móddal járó hangeffekteket kapjuk, amik meglepően szórakoztatóak hosszú távon is.
A futómű miatt nem egy kényelmes hétköznapi autó, de a technika miatt más értelemben komfortos. A vezetéssegítő rendszerei pontosak, nem agresszív a sávelhagyást illetően, a sebességtúllépő pittyogást pedig egy gomb nyomva tartásával ki lehet kapcsolni. Az adaptív regeneratív fék majdnem tökéletes, egyetlen hiányossága, hogy az autót nem állítja meg teljesen, azaz nincs egypedálos vezetés, valamint visszatartás nélküli gurulás, szabadonfutás sem. Ezt a két apróságot leszámítva egy kis odafigyeléssel alig kell használni a féket.
Autópályán az adaptív, intelligens tempomat ügyes, torlódások esetén a sáv szélére húzza az autót. A parkolási nyűgöket is rá lehet bízni. Ahol van felfestett parkolóhely, vagy két autó, oda pontosan és egészen gyorsan képes beállni orral vagy háttal – és szükség esetén ki is áll. Ezek már nem az alapfelszereltség részei, és nem elengedhetetlen funkciók, viszont vannak annyira jók, hogy megérje kipipálni őket.
Mini app
A Mini telefonos applikációja nem Aceman exkluzív, de van annyira jó, hogy megérjen pár mondatot. Az alkalmazás relatíve egyszerű: távolról tudjuk vezérelni az autó egyes funkcióit, ami a világítást, dudálást, zárást-nyitást és az előfűtést jelenti. Ebből az utolsó a leghasznosabb és a legjobb. Ezen kívül térképen mutatja, hol van az autó, mennyi a töltöttsége, statisztikákat mutat az addigi utakról, valamint ha szeretnénk, képet és videót is készít a beltérről.
Ezeket pár kivétellel bármelyik autós app tudja, viszont azért szeretném kiemelni a Miniét, mert ezt úgy nyújtja, hogy minden létező parancsot teljesített (ellentétben például az Opellel, ami 10-ből 9-szer nem), stílusos az interface és olyan apró dolgokra is gondoltak, mint egy éves összesítő készítése (ez nekem két hét összesítése volt). Nem tűnik nagy számnak, de ha az ember egyszer kipróbálja, rájön, hogy egy ilyen alkalmazás kimondottan hasznos tud lenni, a Minié pedig jól is működik.
Az Aceman SE nettó 49,2 kWh-s akkumulátorából WLTP szerint 384-405 km hatótáv hozható ki (ideális körülmények között). Nekem ez egy bő százassal kevesebb volt december végén. A két hét alatt 18 kWh/100km-re jött ki az áltagfogyasztásom, ami 273 kilométeres hatótávot jelent. Ez pedig valljuk be, nem sok. Városban tipikusan 16-17 kWh között fogyaszt, vagyis így már a közel 300 kilométer kihozható belőle, de amint országútra vagy autópályára merészkedünk vele, a fogyasztás 21-23 körüli lesz.
Sajnos a töltési teljesítmény sem kiemelkedő, 95 kW. De nem egy nagy akkumulátort kell ennyivel tölteni, ezért ideális helyzetben 10-ről 80 százalékra fél óra alatt feltölthető, nem ideális helyzetekre pedig ott van az akkumulátor prekondícionálása (ami 0 fok közelében akár 150 perc is lehet).
Ha olcsóbb lenne, jobb lenne?
Nem titok, de nincs is kiemelve az Aceman brosúrájában nagybetűkkel, hogy made in china. Az Aceman Kínában készül Zhangjiagangban a BMW és a Great Wall Motors vegyesvállalatánál, a Spotlight Automotive-nál. Emiatt az Acemannek lett volna egy nagyon erős ütőkártyája, méghozzá az alacsony ára. Viszont ezt az EU-s tarifák elvették, a Mini-BMW 21 százalékos vámot kapott, így lett az Aceman cirka 11 millió forint helyett 14.
| Modell | Hossz (mm) | Hatótáv* (evDB szerint) | Akkumulátor | Nettó Listaár (millió ft) |
| Mini Aceman E | 4079 | 195-265 km | 38,5 kWh | 14,07 |
| Mini Aceman SE | 4079 | 245-335 km | 49,2 kWh | 15,74 |
| Jeep Avenger | 4084 | 260-355 km | 50,8 kWh | 14,66 |
| Volvo EX30 | 4233 | 235-315 km | 49 kWh | 15,13 |
| Kia EV3 | 4300 | 275-375 km | 55 kWh | 14,75 |
*hatótávnak a Real Range Estimation combined cold weather (kombinált, hideg idő) és a combined mild weather (kombinált, enyhe idő) értékeit vettem át.
Egy ilyen táblázatból nehéz érveket felsorakoztatni a Mini mellett. Igazán erős kihívója az EX30, főleg, hogy (még) azt is Kínából importálják és az is hasonlóan prémium szegmensbe tartozik. A kettő között nem tudok objektív érveket felhozni az Aceman mellett, de érzelmit annál többet. Mivel ez a kutyát sem érdekli, ezért röviden: a Mini élvezetesebb, szerethetőbb, a sok technikai újítás ellenére sokkal autósabb élményt nyújt, mint az EX30. A Volvo kisautója tényleg olyan, mint egy guruló laptop.
Az Aceman olyan lett, ahova pozícionálták: mid. Semmiben sem kiemelkedő, annyi jó tulajdonsága van, ahány rossz, ezek mellett mégis szerethető, ami főleg az újkori Minik sármjából ered. Ha nem lenne rajta büntetővám, tiszta szívből ajánlanám az új Minire vágyóknak, de így jelenleg csak egy szűkebb, olcsóbb Countrymannek tudható be, de ahhoz sem annyira hű.
