Teszt: Volkswagen ID.Buzz Pro HT - 2024.

Hippibusz. Nem kell pontosítanom, neked is egyből ugyanaz jut eszedbe: Volkswagen T1 vagy T2. Ez a szó egybeforrt a németek kisbuszával, egy olyan kultikus eszközzé vált, amely túlmutat az autós szubkultúrán. Egy ilyen múlttal rendelkező autót helyettesíteni közel lehetetlen, vagyis ha valaki arra kíváncsi, hogy a Buzz felülmúlja-e elődjét: a válasz egyértelmű nem. De kell neki egyáltalán?

Ötméteres mosoly

Az ID.Buzz tervezésénél egyértelmű szempont volt, hogy ötvözzék az elektromos Volkswagenek dizájnját a hippibuszok barátságos, ikonikus megjelenésével. Ezt a tervezők maradéktalanul megvalósították. A teszthét alatt közel ugyanannyian fordultak a Buzz után, mint egy T1 vagy T2 után.

Első és hátsó fényszórói egy komorabb autó képét próbálják tükrözni, de vidám színösszeállítása és hatalmas, aerodinamikus kenyérpirító formája miatt inkább olyan, mint egy kisbaba, aki felfedezi hogyan kell mérgesen néznie. A barátságos forma arányain a 25 centiméterrel megnyújtott tengelytáv sem rontott semmit.

Számomra az ID.Buzz a ma kapható kisbuszok legszebbje. Egy üde színfolt a szürke, dobozformájú társai között. Nem csak megjelenésével, színeivel is mer más lenni, és nem csak a kisbuszok, en bloc a mai autók között. Többféle egy- és kéttónusú színben választható, de ez a fehér – babér zöld fényezés a legszebb!

A hangulatáért szereted

Amikor először kinyitottam az ajtaját, arcon csapott a fényezéshez passzoló ülés- és ajtókárpit. Hirtelen nem tudtam, hogy egy gyermekfogászati rendelőbe vagy egy játszóházba nyitottam be. A világos színek játékosak, minden beszállásnál megmosolyogtatnak, de elsőre szokatlan.

Miután megszoktam a színes, óriási térérzetet, elkapott az üresség érzése. A műszerfal fantáziátlan, nincs benne egy izgalmas ív, egy látványos szellőző, bármi olyan, ami megakasztaná a pásztázó tekintetet. Csaknem minden funkció a 12,9 colos központi kijelzőre költözött, emiatt a hagyományos gombok kifulladnak az elakadásjelzőben és a tolóajtók gombjaiban. Ez egy olyan letisztult dizájn, amivel nincs problémám, csak izgalmasabbat vártam el tőle.

Cserébe ezt ellensúlyozza a kisbuszokhoz illő praktikum. Mindennek megvan a helye: a kis zárható zacskóktól kezdve a kétliteres PET palackon át, egészen a baráti/családi társaságig. A kényelemből mindenkinek jár, itt a harmadik üléssorba száműzöttek sem érzik azt, hogy csak megtűrt személyek. Még pohártartót és telefontöltési lehetőséget is kaptak!

12 irányban állítható első ülései nagy tartományban mozognak, emiatt buszsofőrként borulhatunk a kormányra, kicsit még annak is érezhetjük magunkat, csak a mi fülünkbe nem a Blahán felszedett herbálos visít, hanem Mungo Jerry a Harman/Kardonból. Ebből a flow-ból nehezen tud bármi is kiszakítani, a fővárosi forgalomban is én vagyok a szatyorban vigyorgó hal.

De mégis vannak dolgok, amik bezavarnak. Ilyen a jól ismert haptikus visszajelzéssel működő fényszórókapcsoló, a kormánygombok és a gyerekzár, amit naponta többször nyomtam meg véletlenül, mert annyira szerencsétlen helyen van. A kristályfolyadékos panorámatető két állással rendelkezik: átlátsz rajta vagy nem. Ehhez viszont nem egy gombot adtak, hanem egy pontatlan, érintős csúszkát, ami biztosan csak költségcsökkentési okból került be.

Az első ülések közötti tároló kivehető, aminek gyakorlati hasznát nem látom, azon kívül, hogy a vezetőülésből kényelmesen eljuthatunk a második üléssorba. Ez még a kivehető tárolónál is feleslegesebben hangzik, de egy szűk parkolóhelyen kiszállásnál értelmet nyer, mert a tolóajtón könnyebb kijutni, mint a résnyire kinyitott első ajtón.

Csomagtartó szempontjából nem nagy eresztés a Buzz, három üléssorral kevesebb a kapacitása, mint az egyes Golfé (320 liter a Golf, 306 a Buzz), de ha kivesszük a harmadik üléssort, akkor már lapra szerelt bútorokat is simán lehet vele szállítani - az ilyenekre ott van a Cargo verzió.

Az ID.Buzz belterének legnagyobb baja, hogy egyik praktikus szempont alapján sem kiemelkedő. Ha személyszállító kell, ott van a kilencszemélyes Hyundai Staria, ha luxus kell, ott van a Lexus LM, ha pakolni kell, bármelyik dobozautó sokkal jobb választás. Az ID.Buzz egyedül a hangulatában gyűri le a többit. Ebben az ozorai törzsvendégektől kezdve a többgyermekes családapán át mindenki megtalálja azt a jó hangulatot, ami ma rengeteg autóból hiányzik.

Nagy csomag, kis táv

Csendben gurul a kis Buzz a 31-esen egy fáradt vasárnap délután, háttérben a Hooked On a Feeling szól. A téli napfény olyan kellemesen süt, ahogy az ülés masszírozó funkciója ütögeti a hátam. Ez már nem az a fíling, amit Jeff Spicoli alapozott meg a füstös piros-sárga T2-vel a Fast Times at Ridgemont High-ban. Ez már egy sokkal kifinomultabb érzés, de ettől függetlenül fájt, hogy épp nem egy fesztiválra, hanem egy családi ebédre megyek.

Ahogy egyik kisbuszt sem, úgy az ID.Buzzt sem a vezetési élményért használod. Nincs meg a késztetés, hogy gyors legyél vele, de ha kell, ott van a lábad alatt 286 lóerő és 560 Nm nyomaték. Kisbusz, de kormányzása nem hasonlít rájuk, inkább személyautós ebből a szempontból. Steril ugyan, de pontos. Emiatt a turista tempó illik hozzá a leginkább. A futómű is ezt a stílust pártolja, kellemesen rugózik, pedig a 31-es nem éppen egy tükörsima szakasz. Van Eco mód, de olyankor meg lehet fagyni az autóban, a Sport módot pedig olyan feleslegesnek találom, mint GTX verzióját. Vagyis a Comfort az igaz út.

Én elvagyok ebben a kényelemben, csak a 300 km körüli hatótáv gondolatát nem tudom elengedni: télen nagyjából ennyit bír 30 kWh/100 km-es vegyes fogyasztásával. Ez nem az az autó, amivel tervezés nélkül lemegyünk a térképről. A vegyes WLTP hatótáv szebben hangzik, az 485 km, vagyis nyáron akár 400 km is kihozható belőle. 

Az autó tömege 2,5 tonna, a hőszivattyú egy 700 ezer forintos extra és csak egy elektromotor hajtja hátul.  Nettó 86 kWh-s aksija hét kWh-val nagyobb, mint a sima Buzzé, nem kell sokat gondolkodni, hogy rájöjjünk, miért ilyen csekély a hatótáv.

De ha már hosszú útra tartunk, akkor a 200 kW-os töltési teljesítmény jó barátunk lesz (már ha ki tudjuk használni), amivel 10-ről 80 százalékra fél óra alatt feltölthető az akku. Ha a gyári navit használjuk, hogy eljussunk egy töltőhöz, akkor temperálja is az akkumulátort, hogy minél gyorsabban szabadulhassunk. 

Hogy mennyi?!

Az ID.Buzz megjelenésekor is drága volt, és most sem mondható olcsónak. 19,2 millióról indul, a hosszított tengelytávú pedig 25,8-ról. Viszont a tesztautó könnyfakasztó 40,8 millió forintig volt extrázva. Érzek egy furcsa ellentétet a nép autója és a 41 milliós vételár között, de szerencsére a valóság nem ennyire torz.

Egyrészről a forintot hamarosan felvásárolhatja a Hasbro a Monopolyhoz, másrészről Németországban a fizetésekhez mérten az első Transporter is hasonló áron debütált. A T1-et 5850 német márkáért értékesítették, ami kicsit volt több az éves átlagkeresetnél. Ma Németországban az ID.Buzz 50 ezer euró, miközben az éves német átlagfizetés az Eurostat szerint 51 ezer euró (2023-as adat).

Továbbá a használtpiac nagyon gyorsan beárazta ezeket a Volkswageneket. A tesztautó közel 3700 kilométerrel, szalonállapotban eladó, 26 millió forintért. Ez az autó reális értéke.

Közvetlen vetélytársa alig van a Buzznak. Egyik példa a Mercedes EQV, ami nagyobb és nyolcszemélyes, de drágább és nehezebb is: a 60 kWh-s verzió 29,5 millióról indul, össztömegét 3,5 tonnában adták meg. A méretben hasonló, szintén nyolcszemélyes Toyota Proace Verso 75 kWh-s aksival 24,3 millió forint - a Stellantishoz tartozó modellek is pár százezer forint eltéréssel ebben az ársávban mozognak. Ezek alapján sem kiemelkedő az ID.Buzz.

Buzzeg (sic!) régen

Nem hiszem, hogy az ID.Buzz méltó utódja lesz a Hippibuszoknak hosszított tengelytávval vagy nélküle, hiszen már közel sem azon értékek alapján működik az autóipar, mint 60-70 éve. Vagyis, ha valaki a régi érzést keresi ebben, rossz helyen jár. Ez így inkább a családosoknak szól, hiszen nekik jó választás lehet a hatalmas tér és a kényelem miatt, de az sem csalódik, aki egy kimondottan hangulatos kisbuszra vágyik.

Ahogy Woodstock szellemiségét, úgy a Hippibuszokét sem lehet már visszahozni a modern világba, de az élményüket igenis lehet modern köntösben tálalni. Bezzeg régen gitár volt a zenében, most már az Ozora az egyik hippi fesztivál, bezzeg régen jó volt a Lada, de a helyzet az, hogy az ID.Buzz is az.