Stabilizált Alfák és egy fél Ferrari

Próba: Alfa Romeo GT és Alfa Romeo 147 Q2 - 2006

2006.11.20. 00:52

Szerintem megéri. Bár nem kaptunk sperr nélküli autókat, hogy összehasonlítsuk őket az újakkal, a próba önmagában is elég meggyőző volt. Két nyomvonalon száguldozhattunk, az egyik száraz, de huplis és kanyargós volt, meredek, már-már ugratószámba menő hirtelen emelkedők, lejtők után durva kanyarokkal. A másik szakaszon locsolt kanyarokban elemezhettük a sperr előnyeit. A nyüstölhető147-esekben és GT-kben egyaránt 150 lovas dízel volt, kikapcsolhatatlan, de elég sokat engedő menetstabilizáló elektronikával. Erős, nyomatékos a motor, de pályán nehéz élvezni, hiányzott a benzinmotor hosszú kihúzathatása. A 147 kisebb, könnyebb, kezesebb, a GT nehezebb, stabilabb, kelletlenebb, de pontosabb; mindkettőn jól érezhető volt a Q2 áldásos hatása.

Nagy gázzal elrajtolva szép, egyenletes gumicsikorgás érkezik mindkét oldalról. Kanyarból kifelé gázon állva az együtt dolgozó kerekek gyönyörűen kihúzzák a kocsit, a menetstabilizálónak tényleg kevés dolga van. A sperrdiffi annyira jól kezeli a válságokat, hogy szinte csak akkor lép közbe az ESP (ami az Alfánál VDC), ha nagyon nagy tempóval esünk be egy kanyarba, vagy ha az autó feneke sodródni kezd, mondjuk egy durva fékezés és kormányelrántás miatt. Először szitkozódtam, hogy nem lehet kikapcsolni a menetstabilizáló rendszert, aztán egy kör alatt teljesen elfelejtettem, hogy van benne egyáltalán.

A vizes pályán aztán újra eszembe jutott. Ha nincs tapadás, hiába a széles, márkás gumi, hiába a Torsen, könnyű elszínezni egy kanyart. Ilyenkor lehet hálálkodni a VDC-nek. De a sperr is megteszi a magáét: valóban alig-alig lehetett tapasztalni az alulkormányzottság jeleit.

Fronthajtás sperrdifivel

  • 1033
    Kéne
  • 211
    Inkább hátsókerék-hajtás kéne
  • 205
    Inkább 4x4 kéne
  • 68
    Nem kéne

Sok-sok kilométert mentünk aztán még egymást hajkurászva az Alfa autójával, az Alfa gázolajával a Fiat forgalommentes tesztpályáján (ki ne használná ki, ha van ilyen lehetőség), de már az első kör után nyilvánvalóvá vált: a sperr bőven megéri a felárat. Ha Ön egy Alfa megvásárlásán gondolkodik, és akar vele néha gyorsan menni egy-egy kanyarban, ne habozzon, inkább húzza ki a kívánságlistáról a tetőablakot vagy a gyári csúcshifit, és tessék beikszelni a Q2-t. Két-háromszázezerért nagyon megéri.

Négykerekű Zorrók Baloccóban

Előre sietek leszögezni: senki nem mondta egy szóval sem, hogy nem szabad fotózni. Még táblát se láttam. Azért persze nem mertem kiszállni, csak a lelassított autó ablakán át kattintgattam az elmaszkolt autókra, kompakt géppel, háromszoros zoommal. Olyan is lett, amilyen, de legalább lett valamilyen.

Ez a 2+2 üléses Ferrari, a 612 Scaglietti igazából nem is titkos, csak szép és ritka. Többször is találkoztam vele a tesztpályán, macskaköves, betonbordás próbapályán kínozták szegényt, gondolom zajt mértek, futóművet teszteltek rajta.

Láttunk párat az új Ducato leragasztgatott példányaiból. Nem nagy szám, hiszen bemutatták, tudjuk már, milyen, de azért mégiscsak lesifotó.



Ez már igazi újdonság: a Fiat Linea , a Grande Punto szedánverziója. A nagyközönség Törökországban november 2-án láthatta először (itt is gyártják az autót), az Isztambuli Autószalonon. Én meg most, Baloccóban.






A Stilo utódja, a Bravo, az egyetlen igazán titkos elmaszkolt autó ebben a csapatban. Elvileg még csak fotókon találkozhattunk vele, élőben nem láthattuk, valamikor ebben a hónapban mutatják be hivatalosan. Nos, én egy kicsit hamarabb megpillantottam egy guruló példányt.

Végül itt a legsilányabb lesifotó, egy elmaszkolt Trepiuno nagyon messze, növények mögött. A régi nagy siker, az 500-as formai utódja a Fiat-PR alapján évek óta bármelyik pillanatban megérkezhet a piacra - hát, számomra most már annyi legalább biztos, hogy egy létezik belőle.