Ezzel a kocsival sok mindenre. A borzasztó erő a fronthajtással
elég kezelhető módon juttatható az útra, és hála a kifinomult,
precíz, de ruganyos futóműnek (elöl McPherson, hátul félfüggetlen
tengely hosszlengőkarokkal, jól felkeményítve) ott is tartható. A
7,2 másodperces gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra nem probléma, a
hatsebességes váltó fokozatkiosztása ehhez az értékhez van
hangolva, a Leon
kettesben "véletlenül" pont 101-nél szabályoz le. A
váltogatás mindig öröm egy sportautóban, bár ennél a motornál nem
feltétlenül kell a hat sebesség: a 2100 és 5000 1/min között mindig
rendelkezésre álló 270 Nm-rel öt fokozatból is megtalálnánk a
megfelelőt és a kocsinak sosem okoz gondot az 1247 kilogramm saját
tömeg mozgatása.
A Cupra R úttartása, egyenesfutása mintaszerű, az Octavia RS
se kutya, de ezt megirigyelheti. A fékek számára - elöl
négydugattyús Brembo, hátul kétdugattyús Lucas, hűtött tárcsákkal -
nem probléma felemészteni a mozgási energiát, kezelésük kis
pedálerőt igényel, a Leon fékjei az Octaviához hasonlóan hirtelen
harapnak. Gyors kanyarban kikapcsolt ESP-vel a Cupra R a már
említett módon erősen alulkormányzottá válik, a széles gumik tűrése
viszont általában a sofőr idegrendszere felett van. Ha mégis
kitolja az autó az orrát, gázelvételre szép nyugisan visszatér az
ívre. Farkitörési hajlamot a Leonnál gyakorlatilag fékezésre sem
tapasztaltam, ezt majd télen, kézifékkel pótolom.
A Cupra R a bennülők számára mindezt kiváló gyári hifi nyújtotta
zenével, a Passat és Octavia Klima-Tronicjánál durvább, de a
kategóriában azért elfogadhatóan finom működésű, csendes klímával,
kényelmes, jó kis polgári autóként tudja produkálni.
Egyszerűen és széles tartományban állíthatók az első ülések, a
könyöktámasz kialakítása tökéletes, négy légzsák, ABS+TCS+ESP óvja
a bennülőket, 340, vagy lehajtott ülésekkel 656 liter csomagtérbe
pakolgathatunk, van pohártartónk, tolltartónk és számtalan polcunk,
rekeszünk.
A Leonban is elrejtettek egy-két hibát. A külső tükrök
nagyon picik, járdaszegély mellé tolatásnál pedig lebillentés
nélkül használhatatlanok. Már említettem a hátsó tér szűkösségét,
de erre már minden rutinos autóslap-olvasó csak reflexből bólint: a
Golf IV 2513 mm-es tengelytávú padlólemezére épült autóknál bizony
ez így van. Ember fel nem foghatja, hogy ha már átemelték a VW-kből
a csillapított kapaszkodókat, ami a VAG
minőség(érzet)-politikájának már-már védjegye, akkor az Octaviánál
oly jól bevált középső, a belső tükör feletti kis napellenzőt miért
nem alkalmazzák a Leonban?
Pozitív kis "nahát, még erre is gondoltak?"-érzetek is vannak
azért bőven: teljes értékű pótkerék, a tükörállító pöcök
elforgatásával behajtható visszapillantók, utastérből nyitható
tanksapka, automata első ablakemelők és zárásnál maguktól
feltekeredő ablakok. Minden igazán karakteres autó rejt valami
egyedi csodát, ilyen a Leon számomra legszeretetreméltóbb extrája;
a kalaptartó emelőzsinórjai. Amikor autónkat hűtőszállításra
használjuk - és erre a Leon 1/3-2/3 arányban dönthető hátsó
üléstámlája révén nagyon is alkalmas, mi több, ez eddig a
leggyorsabb hűtőszállító, amit valaha láttam -, mindig felmerül a
probléma: megússzuk-e a kalaptartó kivételét-betételét,
hurcibálását a tartózsinórok leszakadása, vagy valamibe beakadása
nélkül. Nos, a Seat tervezőmérnökei éjt nappallá téve dolgoztak, és
megalkották az Önműködően Felcsévélődő Kalaptartó Emelőzsinórt. Ez
az igazi teljesítmény, 210 lóerős autót bárki tud gyártani, de ez
unikum. Le a kalaptartóval előtte!
Értékelés: 4,5 - Azért nem öt, mert állandóan leért a spoilere és mert nem fértem el hátul. Ha a Seat ezeket korrigálja, bátran jelentkezhet a hiányzó 0,5 csillagért! |
|