Audi

Na jó, essünk túl az unalomig mantrázott dolgokon: igen, a Seat Exeo az előző Audi A4 alapjaira építkezik. Igen, hazugság, mert lényegében az új Seat Exeo egy előző generációs A4. Tegyük fel a kérdést: és? Majd gondolkodjunk is el rajta, próbáljuk beleélni magunkat a helyükbe és rájövünk, hogy kevesebb pénzből többet kihozni lehetetlen.

Annak idején, mikor Walter de’Silva először firkantotta fel zsíros szalvétára a dynamic line-t, kétségkívül történelmet írt. Mikor először materializálta az Alteán, remek dizájnelemnek tűnt. Aztán megjelent a Toledo, ahol kis lefelé konyuló vonal meddő harcot vívott az otromba testtel és a Mégane-seggel, de még mindig jópofa volt. Majd jött a Leon, ahol már egy kézlegyintéssel letudtuk, majd az új Ibiza, de eddigre már nekünk kellett csíkokat szívnunk, hogy még érdekesnek találjuk. Egyszerűen kifújt, kifulladt az ötlet.

Na de! De’Silva ment, azóta az Audinál arany lett minden, amihez nyúlt, helyére az elánnal teli friss vért küldték harcba, jó napot, Donckerwolke úr! A Lamborghininél maradandót alkotó belga azonnal szembesülni kényszerült de’Silva örökségével: a fent említett Ibizához határozottan ugyan, de kellő tisztelettel nyúlt, elvégre nem irthatja ki írmagostul az előd munkáját. A nagy dobás még váratott magára, hiszen érezhető volt, hogy valaminek történnie kell. Különösen a Toledóval, ami szépen csendben a VW Gruppe lopakodójává nőtte ki magát. Olyannyira láthatatlan lett, hogy ha a Pentagon erre rádöbben, emberveszteség nélkül rendezte volna az iraki válságot. Idén júniusban (most) be is fejezték a gyártását, au revoir, gnóm!

Na és most jön a merész, de egyben remek húzás. Bár Luc kezében izgatottan remegett a ceruza, és fantasztikus skiccekkel árasztotta el környezetét és a sajtót, az élet (és munkaadója) ismét nehéz feladat elé állította. Bölcsen ráéreztek a lehetőségre: a leköszönt Audi A4-ben van még annyi potenciál, minőségérzet és modernség, hogy ne Great Wall Audizhongu néven szülessen újjá, hanem családon belül maradva próbálja meg a Seatnak megadni azt, amit a Toledo elvesztett.

Persze lelkünkre kötötték, hogy ne mint a Toledo örökösét emlegessük, valahogy nem szívesen emlékeznek rá, egyszerűen nincs − ez egy új Seat. Nagy csomagolás vette kezdetét, és a végén a komplett gyártósor Martorellbe költözött, szőröstül-bőröstül. És ez, valljuk be őszintén, csak jól jön a Seatnak. Mert az előző A4 minősége volt olyan szinten, hogy bőven vállalható legyen manapság is, márpedig a szigorú előírások is költöztek a gépekkel együtt, ez az Exeón meg is látszik.

Ahogy meglátszik az is, amit a dizájncsapat (a nem kicsit hátrabilincselt kezű Donckerwolke vezetésével) kihozott a kicsit kiöregedett formából. A végeredmény a valóságban jobban néz ki, mint a képeken, pedig lényegében alig méternyi helyen alkothattak. Elöl-hátul fél métert kaptak, de megbirkóztak vele; az A4 sosem nézett ki ilyen jól. A forma teljesen rendben van, modern, dinamikus, de nem annyira elrugaszkodott, hogy ne emlékeztessen a kisebb Ibizára vagy a Leonra. Sokáig nézegettem a hátsó részt profilból, valahogy nem adta magát az Audi, de nem tudtam rájönni, hol a csalafintaság. Pedig nagyon egyszerű: a rendszámtábla-tartót helyezték a lökhárító aljába, lám, mennyivel jobb. Egyszerű, hatékony, olcsó.

Ettől függetlenül azonban a régi platform használata rengeteg kompromisszumot is kívánt. Feltűnő, hogy az Exeo bizony széltében-hosszában kisebb, mint elsődleges konkurensei a szegmensben ( Peugeot 407, Renault Laguna, Toyota Avensis, Mazda 6). A 4661 milliméter hosszú limuzin helyenként 3-4 centiméterrel elmarad mögöttük, ráadásul a kisebb tengelytáv rákfenéje is kínozza, már az A4-ben is szűkös volt a hátsó lábtér, ezt bizony örökölte.

De mivel minden botnak két vége van, így a spanyolok a másik végét fogják (talán kicsit igazuk is van), és a kompakt, dinamikus, sportos formát hozzák fel ellenérvnek. Na jó, csodák nincsenek, az a lábtér még ímmel-ámmal elégséges, éppen csak a többiekhez képest kevés, a minőségérzet jótékony takarója elfedi ezt a kis mitesszert.