Ilyet utoljára Porschéban láttam
Teszt: Fiat Ducato 3.0t 2.3 Mjet 120 LE CH1
Amikor már veszélyesen közeledett az OT Expo időpontja, és az áruk, kellékek kezdtek szaporodni, elkezdtem keresgélni, mi nem volt még a tesztek haszonjármű rovatában. Az előző héten adtam vissza egy Doblo Cargót, de abba úgyse fért volna el minden. Valami nagyobb kell, de mi legyen?
A Fiat Professional 3,5 tonnás kishaszonjárművéről utoljára 8 éve írtunk, rá egy évre az ablakos verzióról. Persze ezek még az előző verzió modelljei voltak, azóta már lassan a harmadik generációs Ducato fészliftje is megérkezik. De még mielőtt ez bekövetkezne, gyorsan elkértem a kék dobozt. Barta Barbara, a Fiat PR-osa nagyon szabadkozott, hogy ez egy nagyon fapados, belső használatú modell, de meggyőztem, hogy annál jobb, úgyis olyan nehezen jutunk alapmodellekhez.
Különben is mi hiányozhatna, hiszen hajdanán a Postánál éveken át vezettem tényleg fapados T4-eket, sőt nemrég a PoHu meglepett ezek utódjával is, aztán mégis túléltem. Amikor beültem a rövid tengelytávú Ducatóba, hirtelen bevillantak a Süllő utcai éjszakák. Ugyanis egy DIN méretű tárolórekesz volt a rádió helyén. Eleinte szokatlan volt a csend, de idővel megszoktam. Rájöttem, hogy a rádió hiányának közösségépítő szerepe is van, az ember igyekszik társakat találni hosszabb útjaira.
Sajnos ez pont a leghosszabb utamra nem sikerült, furcsa módon a hajnali fél ötös kelés és Bonyhád lankái senkit nem vonzott. A kihalt M6-oson kicsit szomorkodtam, hogy a Doblóval ellentétben ide nem jutott tempomat. Fontos a sebesség megfelelő megválasztása, hiszen a korábbi 8-9 liter között ingadozó fogyasztás 120-130 körül a másfélszeresére nő, így választhatunk a gyors vagy az olcsó eljutás között. Visszafelé az 1500 bögrével is ugyanolyan fogyasztási adatokat láttam a kijelzőn, a 120 lóerős, 2,3 literes dízelmotornak meg se kottyant a berakott tömeg.
Izgalmas méricskélés előzte meg a kocsi elhozatalát, ugyanis a legfőbb tényező egy 250 centis heverő volt. Végül a rövid tengelytávú doboz pont elég lett, de szinte a teljes raktér hosszában végigért a bútor. A rögzítéshez alul, elöl és az oldalfalakon is akadt rögzítőszem, így nem hagytam csúszkálni az árut. A raktér zárja amúgy a teherautókon lassan megszokott módon külön nyílik, így nem kell aggódni a szállítmány biztonságáért, ha csak simán ki- és beszállunk a kocsiba.
Sajnos erre a kocsira is rakattak hátsó ablakot, ami egyébként nem szériafelszereltség (25 000 Ft), szerintem a tolatásban nem sokat segít, hiszen alig látni valamit, az oldalsó tükrök többet értek. Középső visszapillantó is volt, de a látótér kellős közepén a két hátsó ajtószárny közepe tornyosult. Viszont cserébe remek belátást engedett a raktérbe, minek következtében kénytelen voltam feltolatni egy falra pár centire, amikor elveimmel ellentétben megrakva álltam le este a lakásomnál.
Arra kíváncsi lennék, hogy a rakományfigyelő-ablak vajon miért tolóablak lett? Ha esetleg unatkoznak a bögrék, tudjam őket szórakoztatni?
