Teszt: Nissan e-NV200 XL Voltia - 2021

A Nissan NV200 tulajdonképpen döbbenetesen rég velünk van. 2009-ben kezdték árulni, 2010-ben volt az év furgonja Európában, mi is akkor teszteltük először, szóval idén már 12 évesek az első darabok. Érdekes ez a hosszú életút, mert már újként több hibát fel lehetett róni a típusnak, különösen a személyautó, akarom mondani személyszállító változatnak. Mégis kitartóan jelen van a piacon, úgy tűnik, a Nissan elegendőnek ítéli a vásárlókedvet, meg néha fejlesztgetik is kicsit. Ez az e-NV200 például már nem az, amiről 2015-ben írtunk, 24 helyett már 40 kWh az akkumulátor kapacitása. Meg ez a változat csúnyán fel is püffedt a Voltia nevű cég átalakító műhelyében, így már hatótáv és raktér kapacitás tekintetében is komoly versenyző lehet.

Az átalakítás a műszaki tartamot nem érinti, az marad ugyanaz, mint a többi e-NV200, illetve Evalia esetében. Továbbra is 109 lóerő és 254 Nm nyomaték jellemzi a villanymotort, így továbbra is 14 másodperc a gyorsulás százra és 123 km/h a végsebesség. Utóbbit tényleg tudja, az előbbiről azonban felmerül, hogy egyszerűen nem mérték le az átalakítás után. De ezek továbbra sem számítanak igazán, hiszen egy elektromos furgon körzete nem az autópálya, így a tempója sem kell halálos legyen. Az már sokkal lényegesebb, hogy a nagyobb akkumulátornak köszönhetően értelmezhető lett a hatótáv: átlagban 200 km körül alakul hivatalosan. Pár napos téli teszten úgy tűnt, erre képes is a kocsi, hiszen hidegindítás után, bekapcsolt fűtéssel 185 km elérést jósolt, ami azonnal felugrott 220-ra, amint kikapcsoltam a fűtést – van erre ugyanis gomb, és 10°C alatt az többet spórol, mint az Eco kapcsoló.

Ez a kiírt érték azután sem indult radikális zuhanásnak, hogy a város felé haladva autópályán tapostam annyira, hogy ne képezzen forgalmi akadályt, de azért persze gyorsabban szipkázza ilyenkor a delejt. A Nissan azt ígéri, ha kizárólag városi talajon használjuk, elérhető akár háromszáz kilométer is, és a tapasztalataim alapján ezt hihetőnek vélem. Márpedig az már hibátlan hatótáv, kényelmesen elég a napi terítő melóra, ha pedig elrontottuk az útvonaltervet, tud villámtöltést fogadni 50 kW teljesítményplafonnal – igaz, CHAdeMO rendszeren, ami most még oké, de később gond lehet, mert az EU a CCS-t favorizálja.

A hatótávon állítólag az átépítés sem ront, itt megint az a kulcsmomentum, hogy városi forgalomba szánták, ahol a légellenállás nem olyan fontos tényező. A szlovák Voltia bármilyen új vagy használt e-NV200 változathoz kínálja a kibővített raktér élményét, kétféle magasságban, de nem kell hozzájuk menni, mert a helyi Nissan-dealertől is megrendelhető. Ez a 2,4 méteres változat 8 légköbmétert ad, míg a mélygarázs-barát kétméteres verzió hatot. Abban viszont egyezik mindkettő, hogy három szabvány raklap fér be az 503 centire nyújtott hosszba. Ami pont eggyel több, mint a gyári NV200 kapacitása, cserébe a hasznos teher csökkent valamelyest - az alapváltozat legfeljebb 742 kilót szállíthatott, míg a nyolc köbméteres 580 kg hasznos terhet vihet.

Amilyen rémisztően háztájinak tűnik kívülről, olyan profi benyomást tesz a raktér belseje. Nagyon jó minőségű az új padlóburkolat, került bele erős rögzítő szem is, ám az igazi húha az oldalfal. Általában kopasz lemezzel szoktuk tesztre kapni a furgonokat, itt viszont már kész a burkolás, sőt a rögzítést C sín segíti mindkét oldalt. Ez az a megoldás, amiben több ponton rögzíthető akár több szem, tehát aki le akarja kötni a rakományt, az le fogja tudni. Érdekes megoldás, hogy a pótkerék a vezető mögé kerül a falra, talán a fülke tetején kialakított polcon kevésbé lenne útban, de tény, hogy a hat légköbméteres változatban ott nincs megfelelő tér. A töltőkábelek bezzeg milyen jól felhajíthatók oda, és le van a gond velük.

Az egyetlen vicces részlet, hogy míg a hátsó ajtók megnyúltak az új tetővonalig, a tolóajtó változatlan maradt, így mintha Harry Potter sátrába lépnénk be: kis résen kell áttüremkedni, meghajolva, hogy odabent aztán kényelmesen felegyenesedhessünk. De a lényeg az, hogy a nettó 3 650 650 forintos átalakítás profi munkának tűnik, és valóban sokkal használhatóbb lesz tőle az e-NV200. Ami viszont egyáltalán nem tetszett, és harsogva mesél a modell öregedéséről, az a vezető környezete.

Értem én, hogy teherautó, hogy mások az elvárások, hogy nem a luxus, hanem a munkavégzés a cél. De mondjuk egy Master mégis tud kényelmes ülést és áttekinthető kezelőszervetek biztosítani, míg itt továbbra is túl kicsi az ülés, amit aztán túl messze kell húznom a csak magasságban állítható kormánytól. A legkomolyabb bajom azonban, hogy e közepesen felszerelt (Acenta) e-NV200 egészen elképesztő mennyiségű gombot szór szét a sofőr körül. Mindkét térdnél van számos kapcsoló, a középkonzolon több emeleten még egy rakás, meg persze a rádió is sok-sok gomb, a kormányon is akad belőlük, sőt még az óracsoportban elhelyezett kijelző kezelése is egy külön négygombos tasztatúrát igényelt, félúton a kormány és a középkonzol között. Nem mondom, megtanulható, de olyan íze van, mintha valamikor 1978-ban tervezték volna, Angliában – esküszöm a Minimben nagyobb a rend.

Szerencsére a vezetési élmény nem ennyire kusza, mert míg rakodáskor hátrány az NV200 alapvetően kicsiny felépítése, a közlekedésben előny. Még így, kibővítve sem okoz nagy nehézséget terelgetni, és bár bútorszállításkor messze voltam a terhelési limittől, a motor ereje elegendőnek tűnt. Acenta szinten a tükörbe kameraképet illesztenek, ha már üveg nincs mögötte, de nem egy rendes tükörkamerát, mint mondjuk a Defender vagy a Toyota RAV4. Ez csak egy tolatókamera, amit felraktak a magasított plafon szélére, és állandóra kapcsoltak, ráadásul szerintem nem is néz eléggé hátra, inkább lefelé bandzsít nagy látószöggel. De még így is komoly segítség, a vicces csak az, hogy van egy másik tolatókamera is, aminek az óracsoportban jelenik meg a képe, és a rendszám mellől kukucskál. Így rükvercben egyszerre két képernyőből választhatunk, csak mindkettő kicsi és pixeles.

Végső soron azonban nem a vezetési élmény a döntő, hanem az, hogy a nagyobb raktér- és akkukapacitás remekül használható furgont farag az e-NV200-ból. Biztos vagyok benne, hogy számtalan magyar cég is hasznát venné, és a Nissan elismerte hivatalos átalakításnak a Voltia művét, tehát él rá a rendes garancia: 3 év vagy 100 ezer km általános, 5 év vagy 100 ezer km a hajtásra, 8 év vagy 160 ezer km az akkumulátorra. És ez az akksi temperált, szemben a Leafbe szerelt változattal, tehát jó eséllyel sokáig bírja majd.

Igen ám, de egy e-NV200 Acenta most nettó 10,7 millió forint, erre jön rá az átalakítás 3,6 millióért, tehát nettó 14,4 milliós furgonról beszélünk, és ezt semmilyen állami támogatás nem csökkenti. Ennek a nyolc légköbméteres Citroën Jumper az ellenfele, 120 dízel lóerővel, közepes felszereltséggel, ami kétszer annyi hasznos terhet bír el, nettó 8 millióért. Persze tankolni és szervizeltetni olcsóbb az elektromost, egyéb kedvezményekkel is jár a zöld rendszám, de ez akkor is nagy differencia, kizárólag a fenntartási költségekből lassan térül meg, már ha egyáltalán. Gyakorlatilag ma csak állami támogatással érné meg a vásárlása, vagy akkor, ha lennének nulla emissziós környékek, ahová kizárólag ilyennel lehetne cigit, kólát meg banánt szállítani. Addig valószínűleg nem izgulnak túlságosan a többi furgonboltban.