Teszt: Ford Ranger Wildtrak 3.0 V6 – 2023.

Nagyjából hat óra vezetés után érkeztünk a helyszínre, ahol katonás sorrendben menetre készen várt ránk a három „Lucid Red” piros és három „Cyber Orange” sárga Wildtrak a maga 3.0-ás V6 turbódízelével.

Az autó eleje sokkal jobban néz ki élőben, mint a PR fotókon, és ezen saját képeimmel, több szögből sem tudtam segíteni. Ezt látni kell, úgy jön át igazán. Formájában még mindig Ranger, bár egyre jobban illik rá a „bébi F-150” modell megnevezés – és ezt mind a mátrix LED-es első, mind a hátsó lámpái megerősítik. A Ranger nappali menetfénye C alakot formál, ami egy szép stílusjegye az autónak.

A króm szélű, elég nagy fellépők az egyszerűbb ki- és beszállást szolgálják, a sokkal magasabb Raptor esetében teljes mértékben szükségesek is, viszont a Wildtraknél már megosztóbb lehet a létjogosultsága. A 184 centis magasságommal nekem nem volt rá szükségem, viszont arra tökéletes volt, hogy minden egyes kiszállásnál letöröljem a fellépő szélét a nadrágommal, ami egy offroad tesztpályán nem éppen örömteli. Olyan opció pedig nincs, hogy nem szerelik fel, úgyhogy akit esetleg zavar, annak ez megmarad házi feladatnak.

Platói szerelem

Na, de nemcsak a megjelenés miatt költ az ember egy ilyen autóra, hanem a platója miatt, ami nem csak egy túlméretezett csomagtartóként funkcionál. Az 1564 mm hosszú raktér kemény-műanyag borítását úgy alakították ki, hogy azt több módon is el tudjuk osztani, és akár kersztbe is belerakhatunk egy EUR raklapot. És nem csak egyet, ugyanis az autóba csaknem egy tonna súlyt pakolhatunk, valamint akár 3500 kilogrammot is elvontathatunk vele.

További öröm, hogy az autó két hátsó sarkánál van egy-egy fellépő, így, ha csak gyorsan akarnánk kivenni valamit hátulról, nem kell a kocsi kerekén zsonglőrködni.

A plató belterében találhatunk két aljzatot, az egyik egy 12V-os, a másik pedig egy 230V-os. Ezeket az autó egy második akkumulátorról működteti, ami a motortérben kapott helyet. Ezek mellett találunk egy gombot, amivel az elektromos platórolót tudjuk ki-be húzni.

A plató ajtaja is kapott ebből a többfunkciós elképzelésből, hogy azt munkaasztalként lehessen használni. Egyik ilyen funkció, hogy az ajtó „tetejének” a két sarkában van rögzítési pont, ahova például egy-egy pillantszorítót tudunk bedugni. Ugyanerre a végére egy vonalzó is kerül, hogy megkönnyítse a vágási/mérési munkákat (viszont ez a kiállított darabok egyikén sem volt). Na meg persze van az ajtóban kialakítva két pohártartó, mert mé’ ne. Nem mellesleg a csomagtérajtót mérete ellenére meglepően könnyű becsukni, megemelni.

Pohártartó, pohártartó mindenütt!

A Wildtrak belterében a legszembetűnőbb változás a már vertikálisan elhelyezett, a Teslákhoz hasonló 12”-os infotainment-rendszer, ami alá szerencsére befért a gombos, tekerős klímapanel, úgyhogy azt nem kell az érintőképernyőn állítgatni – de ha valaki szeretné, ott is megteheti.

A bőr üléseket és a kormányt sárga varratokkal díszítették ki, ezt a díszítést pedig hátul is folytatták. A műszerfalon a díszvarratok és fényes grafit elemek mellett egy ugyanúgy sárga Wildtrak felirat is helyet kapott, ahogy az ülésekben is, hogy ne felejtsük el, melyik típusban ülünk éppen. Kimondottan tetszett, hogy a levegőrostély mintája a Ranger hűtőrácsához hasonlít.

A hátsó sortól ne várjunk csodát, viszont relatíve kényelmesen el lehet férni. Elvileg három embert lehet betuszkolni hátulra, de annak részvétem, akinek középen kell ülnie, az ő háttámlája egyébként egy rövid lehajtható kartámaszt rejt dupla pohártartóval. Az viszont kimondott pozitívum, hogy hátul is van kettő szellőzőnyílás, ami alá befért egy USB-A, egy USB-C port és egy 230-as aljzat.

A beltér összességében kellemes, nem mondanám lehangolónak, de hiányzik belőle a wow-faktor. Cserébe a picit egyszínű belteret feldíszíthetjük nem egy, nem kettő, hanem akár tíz darab palackkal/alkoholmentes sörös dobozzal, ugyanis ennyi pohártartó kapott helyet a kabinban. Az első két ajtóba kettő fél literes palackot is be tudunk tenni, a váltóknál is helyet kapott kettő, a hátsó sor kartámaszában szintén kettő, de a kedvencem elöl a levegőrostélyok alá rejtett, kinyitható pohártartó.

Könnyű, mint a négyszernégy

Miután körbenézegettük a Wildtraket, végre jöhetett az esemény lényege: a tesztvezetés sáron-vízen át, csaknem úttalan utakon.

Bevallom, még nem volt lehetőségem kipróbálni az offroadozás élményét, szóval kissé izgultam, hogy éppen mibe vágtam bele. Bevetődtem hát a kormány mögé, mellém pedig egy instruktor a maga kis tört angoljával, aki abban segédkezett, hogy az adott szakaszon milyen hajtásra és módra kapcsoljam át az autót. Aztán minden instrukció után, mintha Spongya Bob ült volna mellettem jött a mondat: „Floor it!” (Padlózd!) Én pedig így tettem, az autót és épségemet sem féltve.

Mélyvíz? Homok? Sár? 20 fokos emelkedő? Sima liba. Már-már az az érzés fogalmazódott meg bennem, hogy offroadozni gyerekjáték, de tudtam, hogy ez az első ilyen élményem, szóval véleményemet kétségek kísérték. Így megkérdeztem a tapasztaltabb kollégákat is, hogy ők mit éreznek. Véleményük viszont csak megerősítette azt, amit gondoltam, plusz egy szó hozzáadásával: ezzel NAGYJÁBÓL gyerekjáték az offroadozás.

A hajtásválasztó gombok a váltó közelében kitüremkedő tárcsán foglalják el helyüket. Ebből négy opció van: 4H, 4L, 4A, 2H. A tárcsa tekergetésével pedig hat vezetési mód között tudunk váltani: normal, eco, tow/haul (vontatás), slippery (csúszós), mud/ruts (sár) és a sand (homok).

A tárcsa könnyen elérhető és értelmezhető, viszont nekem egy problémám volt vele: mindig ellentétes irányba kezdtem el tekerni a módokat, mint amerre gondoltam, és ha a lista végére értem, nem ugrott az elejére, így lehetett visszafele tárcsázni. Ezt persze csak meg kell szokni, de addig kellemetlen. Viszont a hátsó differenciálzár és a lejtmenet-vezérlő nem kapott külön gombot, azokat a kijelzőn tudjuk ki-be kapcsolni. Helyettük van egy széles offroad gomb a váltó alatt, aminek megnyomásával felugrik minden terepre szükséges opció és információ a képernyőn – köztük az autó elején levő kamera képe.

A dagonya után az egy óra távolságra levő prágai szállásunkra utaztunk a Rangerekkel, így azt is megtapasztaltuk, hogy autópályán és városban hogyan teljesít a Wildtrak. Egy dolgot meg kell hagyni: a 3 literes V6 dízel meglepően jól mozgatja az autó 2,4 tonnáját, 130-as tempó felett is gond nélkül gyorsul. A városban pedig olyan, mint bármelyik hozzá hasonló pick-up: picit nagy, picit széles, de azért el lehet vele manőverezgetni. Nagyjából 10 liter körüli fogyasztásra kell számítanunk, de ha nehezebb a lábunk a gázpedálon, elég könnyen hozzáadhatunk az ígért fogyasztáshoz plusz három litert.

A Wildtraket két motorral választhatjuk: van egy kétliteres EcoBlue, 205 lóerővel, 500 Nm nyomatékkal és van a háromliteres V6-os turbodízel 240 lóerővel és 600 Nm nyomatékkal. A kisebbikkel szerelt változat alapára nettó 16 millió 840 ezerről indul, míg a V6-os 17 810 000-ról. Mindent egybevetve a Wildtrak egy dízel Ranger Raptor, bébi F-150 külsővel.