Enlarge Your Plató

Azt hittem sétagalopp lesz. Nem az első, nem az utolsó, olyan mint a többi. Amikor megláttam a parkolóban, először megijedtem, aztán elszörnyülködtem. Nem hittem a szememnek, hogy létezik ekkora plató, amit ráadásul olyan autóra szereltek, amit sima B-s jogsival lehet vezetni.

Mert mondjuk nekem könnyű, annyira flegma vagyok, hogy semmi sem izgat fel, simán kimegyek a körútra csajozni még ezzel is. Meg a kőkemény kamionosnak is mindegy, mert ő meg végigmegy a Visegrádi utcán egy tizennyolc kerekűvel tolatva, mint Luke Duke a Hazárd megye lordjaiban . Na de mit tegyen, aki életében először venne ekkorát, mert mondjuk szüksége van a munkájához, de semmit sem tud erről a mini-monstrumról?

Kezdjük azzal, hogy mindenkinek problémája van a sajátja méretével. Ha most még nem, akkor előbb-utóbb úgyis szembesül vele. Az új Sprinter mindenképpen megoldást jelenthet a problémára, mert nemcsak hatalmas, de tetszetős és impozáns, és nem is kell rendszeresen borotválni. Az orra a visszahúzódó lámpákkal meg a bumfordian gömbölyű hűtőráccsal kedves benyomást tesz mindenkire, aki egy teherautóban is a szépet keresi.

A jelentősen kihangsúlyozott lámpák ráadásul kanyarba bevilágítós trükköt is tudnak. Nem fordulnak semerre, mert az túl bonyolult lenne, meg az árat is megemelné, hanem van egy oldalra fókuszált lámpatest a rendes lámpa mellett. Ennek az izzója akkor gyullad ki - és világít be a kanyarba -, amikor abba az irányba tekerjük a kormányt. A másik irányba áttekerve ez a lámpa elalszik, és a másik oldali izzó gyullad ki. Olcsó játék, de hasznos. És még bi-xenon is van ott a környéken. A hátsó lámpákra viszont inkább nem mondanék semmit, mert megsértődnének a Daewoo gyárban.

Aztán van még mindenféle elektromos kütyü, amikkel a személyautókban is találkozhatunk: menetstabilizálók, kényelmi extrák, biztonsági cuccok. Felsorolásuk kitenne egy komplett bekezdést, még ha csak a rövidítéseket írnánk is le. Laikusként elégedjünk meg azzal, hogy manapság már a tisztes munkásembereket - mint például a teherautó-sofőr - is maximálisan megilleti a munka közbeni kényelem. Hol van már a Kenguru által taposott ZIL (vagy IFA, netán RÁBA?) fapadossága? Bár ha az ő szemszögéből nézzük, simán becsajozott azzal is... Mit lehet elérni akkor egy új Sprinterrel?

Bármit, vagyis mindent. Mondjuk parkolni nem könnyű vele, de ez az utolsó szempont. Az építkezések környékén úgyis mindig van elég hely, és a fülkében olyan komfort van, hogy a magánvállalkozó fuvaros is felvesz egy rakodót, hogy ki se kelljen szállnia. És úgy tűnik, erre nem én jöttem rá egyedül, hiszen az új Sprintert máris két gyárban nyomatják, hogy ki tudják elégíteni a nagy platókra ( vagy más felépítményre ) vágyók sorát.

A düsseldorfi és a ludwigsfeldei gyárakban zajlanak az események, utóbbiban készülhetett a mi sárga, hatalmas példányunk is, de a csupasz alvázak is innen mennek át a másik gyárba, hogy megkapják a magukét. Az új Sprinter fejlesztésébe 1,8 milliárd eurót csepegtettek, amiből 300 millió csak a ludwigsfeldei gyárba csorgott. Vadiúj automata gépsorokat meg összeszerelő és fényező műhelyt is húztak a meglevő csarnokok mellé. Nem csoda hát, ha annyira vágynak a Sprinter sikerére, és egyelőre működik a dolog. Viszik, mint a cukrot, vagy épp viszik vele a cukrot.

Második otthonába mostantól nagyon jól érezheti magát, ha a Sprinter az. Zsír új műszerfal a megszokott (és bevált) kapcsolókkal, a komfortos - és nem pusztán komfort érzetű - kárpitozással, az átgondoltnak tűnő tároló rekeszekkel barátságos környezet, annak ellenére, hogy minden irányban brutálisan nagy.

Az akár hétszemélyes fülkében nemcsak a mindenkire vigyázó légzsákok meg a mindkét oldalon megtalálható ajtók, de még a hátsó sornak hideget fújó légkondi is azt mutatja, hogy a luxusbálnák babérjaira törtek. A kőművesbrigád tehát kényelmesen mehet munkába és onnan haza, közben át is öltözhetnek a kisebb lakás méretű bódéban. Mindezt úgy, hogy közben mögöttük végig ott a rettentő hosszú, rettentő széles plató. Valami borzalom, hogy mekkora. 8,7 négyzetméter, duplakabinnal még durvább látvány. Persze van kisebb is, de kinek kellene kisebb, ha lehet nagy.

Vezetés közben aztán kiderül, hogy szélesség és hosszúság ritkán jár körülményesség nélkül. Vállon felüli erős vérszegénység lép fel, ha kihasználjuk a teljes méretet, és közben nagyon körültekintően kell haladni minden irányban, nehogy felsértsünk valami érzékeny részt. Az elefántfülnyi tükrök használata annyira előtérbe kerül, hogy szerintem ezeket kell elsőként cserélni garanciában, mert biztos megkopik a foncsor a sok belenézéstől.

Kéz és láb környékén minden szervós, erre kár is szót fecsérelni. A kellemesen kézre álló, már-már vitós váltókarral - a kézifékért már rendesen le kell nyúlni - és a 2,2-es CDI-vel nyugodtan lehet repeszteni. A menettulajdonságok eltérései a három és fél literes benzines mocinál is valószínűleg csak a teljesen megrakott állapotban jelentkeznek. Azon a környéken, ahol egy teherautó dolgozik, ritkán találkozni turbólyukkal, és a kanyarstabilitás is csak hébe-hóba kerül szóba.

Annál inkább értelmet nyer a rendelkezésre álló tér teljes kihasználása során rendelkező teljesítmény, amire a Sprinter-tulajdonosnak még dízel esetén sem lehet panasza. Manapság egy teherautó nem vált vissza magától, ha meglátja az érdi emelkedőt. Nem ez a kérdés, ha vásárlási szándékkal közelít az ember az ilyen méretű járgányokhoz. Pontosan tudja, mire számíthat, egyedül a kínált kényelmi extrák és az egész hóbelevanc ára, ami döntő.

A Sprinter helyzete némileg kettős a vetélytársakat tekintve. Egyszer ott a márkanév, ami elég jól cseng a szakmában, de ugyanez elég sok számot sejtet az árlista alján. A mi 315 CDI-nk 150 lóerővel, alvázzal és dupla kabinnal, 6 109 000 forintos alapárról indul. Mit kapni manapság ennyiért, ami ekkora lehet, és minden pillanatban készen áll, hogy leadja azt a teljesítményt, amire képes? Még a Viagrának is vannak mellékhatásai.