Miss Dromedár World

Crossover, mondja az európai Nissan-píáros, az újságírók rosszallóan néznek össze, na ne! Már megint új kategória született?! Körösztanyád térde kalácsa.

Crossover, muhaha!

A crossover szerintük a SUV-ok és a személyautók közti homályzónában ólálkodó hibrid szörnyeteg. Balról jobbra tehát így fest a csoportkép: igazi 4×4-esek, SUV-ok, crossoverek, személyautók. Lehet, hogy az érintettek kikérik maguknak, de a Nissan szerint crossover a BMW X5, a VW Touareg, a Lexus RX 300 és a Volvo XC 90. Hát, változatlanul nem látom azt a nagy crossoverséget, akkor már inkább az Alfa Crosswagonnal példálóztam volna, mert az nagyjából olyan, mint a Murano, csak kicsiben: magasított, összkerékhajtású személyautó.

Az európai 4WD-piac hét év alatt megduplázódott. 1996-ban 400 000-en vettek terepjárót vagy arra emlékeztető tárgyat, tavaly már 800 000-et adtak el. A fejlődés folyamatos, egyedül 2001-ben csökkent a kereslet, hiába, ennyire tökkelütöttek vagyunk, elég egy kis World Trade Center-para, és le is teszünk a vásárlásról, pedig világháború esetén terepjáróval lehet a leghathatósabban, toronyiránt menekülni az atomfelhő elől.

A Nissan ötven éve gyárt terepjárókat, nem is akármilyeneket. De a Nissan nem a rendes terepjáróinak közönhette, hogy az említett időszakban messze a piaci átlag felett tudta növelni eladásait (1996: 30 ezer, 2003: 80 ezer). A csodafegyver az X-Trail volt, ami a Nissan szerint kifejezetten egy nem-terepjáró, ellenben SUV. Valójában viszont terepen sokkal jobb, mint flaszteren, szerintem legalábbis, ami azt jelzi, hogy nehéz lehasadni a komoly terepjárók előállításáról, és ötven év után tinglitangli divatcikkel tarolni a piacon.

A Muranóval viszont sikerült, ezt terepjárásra tényleg végképp alkalmatlanná tették, elegendő mélyen a szemébe nézni, és hirtelen rákiáltani, "bucka!", s már le is szakadt róla negyedmillió forint ára műanyag.

Viszont mennyire rohadt jól néz ki! A Nissan amerikai dizájnstúdiójában faragták, és rá is vágnám, olyan amerikaias, mert európai szemnek szokatlan. De egyáltalán nem amerikaias; egyedi, különleges, és bár a maga felvágósságában kissé ellenszenves, nagyon stílusos. Kezdve az orrával, a nem minden szögből látszó, de határozott gépháztető-lekerekítéssel, meg az érdekes két domborítással. A lámpa nem nagy ötlet, mert majdnem egy az egyben a 350 Z-é, a kölönlegesség az, ahogy eldugja a Nissan, illetve Shiro Nakamura fődizájner: magamtól sose jutott volna eszembe, hogy ez a Nissan sportautójáról való. De eszünkbe juttatták, mert a Nissan végre elkezdte a normális márkarculat kiépítését, és az első három új családtag ígéretes: Micra, 350 Z, Murano. Vissztérve a Murano orrára, ezt a furcsa hűtőrácsot, ami kicsit hotrod, kicsit Matrix, hát nem tudom, hogy csinálták, de gratulálok.

Ahogy az oldalnézethez is. Jó, a 18 collos kerekeket kitalálni nem kell Einsteinnek lenni, de van ott más jó is. Például hogy Murano csak gyári hátsó oldalablak sötétítéssel kapható, amitől minden autó szebb lesz, csak vagy a pénzt sajnálják rá, vagy az időt. Itt azért is fontos, mert a Murano egyik legfontosabb szépségét, a csapottan elvékonyodó hátsó tetőoszlopot még jobban kiemeli. Egész hihetetlen, ahogy a C oszlop oldala(?)-teteje(?) átmegy a hátsó ajtó feletti spoilerbe.

És akkor még nincs vége a meglepetéseknek, az egységes márkaarculat hátul sokkal nyilvánvalóbb, mint elöl: ezek a ganefek hát nem a Micra hátulját fújták fel?! És amilyen szerencsés pumpával nyúltak hozzá, még jól is néz ki, pedig ami nagyban jó volt, kicsiben gyakran béna, és fordítva. A hátsó ajtó az új divat szellemében kompozit műanyag, hogy könnyen nyíljon, a csomagtartó viszont egy ekkora döghöz képest váratlanul kicsi: 438 liter, ha hátradőlnek a hátsó utasok (mert a támla az X-Trailhez hasonlóan 24 fokban állítható).

Belül már közel sem tetszik annyira. A műszerfal hasonlít a 350 Z-ére, de pont annyiban más, amitől ez már inkább kelt komolytalan benyomást. Ráadásul a kormány olcsó autó-stílusban csak fel-le állítható, a kilométeróra viszont nem mozog vele együtt.

A szélvédő alatt hatalmas hasznavehetetlen teret hoztak létre. Kialakítottak ugyan benne néhány sekély teknőt, de azokból még a könnyebb dolgok is kihullanak az első kanyarban. Nincs ötletem, mire volna jó mégis, pedig akár egy esztergapad vagy egy Junoszty tévé is szellősen elférne. A könyöktámaszban viszont legalább van értelme a mélységes üregnek, amibe még egy laptopot is becsusszanthatunk.

< >