Valami Amerika

Szeretném előrebocsátani: szeretem az amerikai autókat. Pontosabban azok egy részét, elsősorban a korosabbakat, másodsorban a V8-asokat, harmadsorban a Chevy Corvette és a Ford Mustang korai megnyilvánulásait. Viszont a mai amerikai autógyártást nem tartom sokra, szerintem az autók minősége messze elmarad az európaiak, pláne a japánok minőségétől és műszaki fejlettségétől.

Ellenben: ott mások az elvárások, és ami még ennél is fontosabb, az autók ára jelentősen alacsonyabb. Közel annyival, amennyivel jobb az életszínvonal. Márpedig az ember sok mindent megbocsátana egy ötmillió forintos új Ford Mustangnak, még azt is, hogy V6-os. Merthogy a tengerentúlon ennyibe kerül a Mustang legolcsóbb változata.

És akkor csapjunk rögtön a közepébe. A Nissan Pathfinderrel hasonló a helyzet, mint a fent említett sportkocsival. Odaát annyiba kerül, hogy az ember sok minden elnéz(ne) neki annyiért - egészen pontosan 7 millió forintért -, sőt nemhogy elnézne, hanem mindenkit megvásárlására bíztatna.

De erről szó sincs, Magyarországon a Pathfinder legolcsóbb változata 1 forint híján 10 millió. A tesztautónk pedig (amire az USA-beli 33 350 dollár vonatkozik) 14,5, de a tolatókamerás, színes kijelzős navigációs rendszerrel, és egyéb luxusextrákkal megrakott változata csaknem eléri a 15 milliót. Van olyan ember, aki 15 millióért bármit is elnéz egy kocsinak?

Annak ellenére, hogy ez a jármű az amerikai modell európásított változata, sok szempontból mégsem üti meg az ilyen árkategóriában magát kellető európai és japán gyártmányok színvonalát. Katalógusa szerint elsősorban az aktív életet élő családok autója, tökéletesen alkalmas az ilyen jellegű időtöltések közbeni valamennyi közlekedési helyzet megoldására, és itt egy csomó sport megnevezése következik a kiadványban; vitorlázás, hegyi bringázás, hegymászás, siklóernyőzés, lovaglás.

De a honlapon azt is ígéri a Nissan, hogy az off-road tulajdonságok mellett a személyautók dinamikáját és kényelmét, valamint a kisbuszok tágasságát és variálhatóságát is nyújtja a Pathfinder.

És majdnem. A kocsi utastere akár hétszemélyesre is bővíthető: igaz, hogy a két leghátsó ülés csak gyerekeknek kényelmes, viszont ha elég az öt ülés, akkor a két pótülés könnyedén a csomagtér padlójába hajtogatható, és rögvest hatalmas rakodótér keletkezik (7 üléssel: 190 l; 5 üléssel: 515, kettővel: 2091 l). Ezt ráadásul nem csak meglepően tágra nyíló (85 fokban) hátsó ajtókon (és az oldalsóülések egyszerű ledöntésével) közelíthetjük meg, hanem a hatalmas csomagtérajtó vagy külön a hátsó szélvédő kinyitásával.

Tesztautónkban (a létező legdrágább kivitel) a hátsó üléssornál külön hőmérséklet-szabályzót találunk a két első ülés közötti kartámasz-tárolórekesz hátulján (amit persze a középkonzolról is lehet vezérelni), ráadásul nemcsak a második, hanem a harmadik üléssor is kapott két dizájnos légbeömlőt. A hátsó ülések dőlésszöge több fokozatban állítható, a lábtér hatalmas, egyedül a középső ülés szűkössége lehet probléma (de ezt alapvetően a 40-20-40 arányban felosztott hátsó üléssor határozza meg).