Diétás vattacukor

2008.11.28. 00:13
A Twingóra úgy gondolok, mint a múlt korántsem tökéletes, de nagyon mókás emlékére. Aranyos volt és édes, de eltelt másfél évtized, öregedtem én is. Szeretettel gondolok vissza rá, ahogy a vattacukorra, de köszönöm, már nem kérek belőle. Én lettem finnyás, vagy már a rózsaszín, pálcás felhő sem a régi?

Az állagát szerettem a legjobban, beletúrni a szálszerkezetbe. Volt, hogy már akkor sem bírtam megenni, túl nagy volt és túl émelyítő. Mikor teljesen összekentem magam, anyám megelégelte, elvette, és benyálazott zsebkendősarokkal tisztogatni kezdett. Na, ezt utáltam igazán a vattacukorban.

Az új Twingo nem lett kisebb. Tizenhat centivel hosszabb, ez már XL-es adag. Formája sem olyan, mintha Mirus bácsi tekerte volna pálcára a park sarkán – a régi pont olyan volt, tizenöt évig nem is tudtak vele betelni az emberek. Nevettek kormánya mögött férfiak, anyukák, és ragadós kézzel viháncoltak a hátsó ülésen a purdék. Az elődöt 1992-től 2007-ig gyártották, és sokáig úgy volt, hogy ennyiben is marad. Végül mégis megrázta magát a Renault, és huszonegy hónap kísérlet után itt az új recept szerint főzött cukorvatta.

Kellett ez? Vonogatom vállamat, a legnagyobb bajom szokás szerint a nevével van. Hívták volna Tilinkónak vagy Twilightnak, esetleg bármi másnak, de a megszeretett twingóságok közül csak az immár feláras tologatós hátsó ülések, a retró CD-panel és a bólogató váltókar maradt. Nincs hát értelme az összehasonlításnak és cukros-nyálas múltidézésnek: ez 2008 és egy teljesen új autó. Csak a nevük egyezik, ennyivel alacsonyabb a brandépítés marketingköltsége a Renault-nak.

A lámpák határozzák meg az autó arculatát, ennek hiába fürkészem tekintetét, nem látok a pókerarc mögé. Vagy zseniális az álca, vagy ennyire kifejezéstelen, de tartok tőle, hogy az utóbbi. Kedves Renault-barátok, nem kell hideg gyilkossági vággyal felszisszenni – nem azt mondtam, hogy csúnya. Kifejezetten takaros formájú, gömbölyödő seggű testet hoztak össze, most a kevésbé extravagáns design volt a cél.

Az oldalsó vonalak, az ablak formája majdnem teljesen megegyezik a régivel, csupán a hátsó ülések mellett erősebb a szűkülés. Ez az autótervezői trükk a sportosság látszatát szolgálná, de hiába az általunk tesztelt Dynamic változatnál jóval erősebb GT és RS, a nagytesók izmosított cicatuningja sem ad veszélyesebb külsőt a Twingónak. Nincs miért, ez nem az az autó; teljesen mindegy, mit préselnek a motorháztető alá, a visszapillantóba nézve nem lehet felismerni, hogy egy rommá tuningolt kisautó, vagy Marika, a fodrásznő állt be mögénk az alapverzióval.

Visszafogott, ez a kulcsszó. Bevallom, a visszafogott szóval én csak a böfit tudom szókapcsolatba állítani, ezért nehezményezem, ha egy autóra ezt rá tudom mondani. Legyen elegáns, vagy bájos, esetleg titokzatos, a célcsoportként kijelölt női vezetők is jobban örülnének ennek. Igaz, a Twingo nem a plázacicáké vagy irodamacska nőneműeké; azok sokkal inkább gerjednek valami édibédi Fiat félezerre. Ez a szolid sminkű vagy tudatos édesanyák gépjárműve – apuka nem ül volánhoz. Az utasüléshez tükröt sem tettek, csak a vezető fölé. Mi ez, ha nem világos manifesztum?

Ártatlan tekintettel tizenöt évig

A Twingo előhírnöke az 1986-os W60 kódjelű prototípus. A Renault VBG-projekt (Véhicule Bas de Gamme, Belépő Szintű Jármű) keretében mutatták be, hitvallásuk szerint valami hasonlatosat alkotva a legendás R4-hez. A design már akkor sem volt aktuális, ezért a projekt fejlesztése során 1988-ban Raymond Lévy, a Renault új vezetője átterveztette, ez lett az X60.

A Párizsi Autószalonon, 1992 októberében debütált a Twingo. A vidám színek és az egyedi forma azonnal sikert aratott, már a kiállításon több mint kétezer darabra kaptak megrendelést. '93 tavaszán elkezdődött a hivatalos kereskedelem a C3G kódú 1239 köbcentis, 55 lóerős négyhengeressel. Az extrákkal fukarkodtak: csak a karosszéria színét lehetett megválasztani, kiegészítők nem léteztek még.

Az év végére megerősítették az oldalsó ütközőzónát, felszerelték a hátsó ablaktörlőt, és a spanyolok csavargathatták először a klíma gombjait. Egy év alatt 125 ezer Twingo készült. 1994-ben még vadabb színek jöttek, de olyan kényelmi extrák is, mint az elektromos ablakemelő és a központi zár. Az automata kuplungos Easy is ekkor lett a hölgyvezetők kedvence, majd '95-re már mindenhol elérhetővé vált a légkondi vagy a nyitható vászontető. Megjelent a D7F motor, amely 1149 köbcentis volt, és 60 lóerőt tudott. 1997 június 30-án elkészült az egymilliomodik Twingo. Az évente kiadott elvetemült színeknek hála ez lett a világ legszínesebb kisautója.

1998-tól Twingo2 néven ismerhetjük, egybeolvasztott irányjelzőről és fényszóiról szúrhatjuk ki. Átalakult a beltér, kényelmesebb ülések és merevített karosszéria védte az utazókat. Az elektromosan nyíló üvegtető elegánssá tette az autót, ezt csak fokozta az Initiale néven bemutatkozó luxus, bőrüléses Twingo.

Az ezredfordulóra megjelentették a Twingo3-at. Immár ABS, 14-es kerekek és felhizlalt alapfelszereltségi lista teszi vonzóvá a bucimacit. Decemberben debütált a 75 lóerős, 16 szelepes D4F motor. 2001 áprilisában a robotizált Quickshift 5 váltó búcsúztatja el az Easy-t. Innentől nem történtek jelentősebb változások, csupán új színek és fantázianevek kellették a legendássá vált kisautót. 2007 június 30-ig 2478648 Twingo készült.

Totalcar értékelés - Renault Twingo Dynamique - 2008

A régi Twingo olyan természetesen édes, mint egy zsák tisztítatlan jamaikai nádcukor, az utódja meg olyan, mintha félig mártották volna bele egy kis diabetikus édesítőszerbe: nem jutott mindenhova a mázból.