Vigyázat, személyautó!

2004.03.25. 09:25

Transporterből van platós, duplakabinos platós, zárt dobozos, hűtős, zárt üveges, személyautó és teherautó. Van olyan, amely személyautóként kezdte pályafutását és később minősült át teherautóvá, és van olyan, ami áruszállítóból vált kisbusszá.

csik.jpg

Jóindulatú, bamba jószág. Egykedvűen hordja a zöldséget, a bútort, a melósokat vagy a hidegtálakat. Észre sem vesszük, ha feltűnik egy-egy értetlenkedő tekintetű, lomha doboz a tükörben, szinte reflexszerűen előzzük őket az autópályán, gondolkodás nélkül vágunk be eléjük a lámpa előtti kanyarodósávban. Talán csak akkor adunk neki némi tiszteletet, ha valamely közszolgáltató színeiben, narancssárga villogóval tűnik fel mondjuk egy gázömlés helyszínén. Ez azonban egyre ritkábban fordul elő, a T3 lassacskán a legcsóróbb közüzemnél is kikopik a T4-esek közül.

 
  Transporter-kronológia
 
  Kezdetben vala 1950-ben a T1 , a klasszikus hippibusz, mely rengeté az Úr Aszfaltját Lég Hütéses, benzines boxermotorjával: első Bus. Aztán mondá a Volkswagen anno domini 1967: legyen először 1973-ig alsóindexes T2, majd legyen felsőindexes T2 és lőn felsőindexes: második Bus. És látá a VW, hogy ez jó, ezért tizenkét esztendeig nem is változtata a Buson. De eljöve 1979 és a VW igen megharaguda, porrá zúzá a gömbölyded, parázna idomokat és lőn dízelmotor és Víz Hütéses Benzinesek és lőn T3, melyről cikkünk is szóla. Aztán felvirrad bizony 1990, a kockalámpa és a fronthajtás-orrmotor ideje és mind igen örvendezének: lőn T4 . De nem elégede meg a VW ezen teremtményével sem és eljöve a 2003. Év Haszonjárműve: lőn T5, melyről a Totalcar már korábban megemlékeze .

A külső jellegtelenség a beltérben is folytatódik - ez persze a Transporter gyártásának idején teljesen természetes volt. Barna műanyag ajtókárpitok fogják közre a két barna ülést, az ajtók sarkán lévő szellőzőrostélyokon egy-egy kis kék tolattyúcska küzd a sivársággal. A szintén barna műszerfal jelentéktelenül búvik meg a szélvédő alatt, hiába a MOMO váltógomb és a hármas Golf négyküllős kormánya, a Transporter nem lett designcsoda. Szabványos, egyszerű VW-műszerek, funkcionálisan ronda billenőkapcsolók és fűtés-szellőzéspanel. Minden fantáziátlan, de minden működik.

Nem nagyon kellemetlen egy hármas dízel Transporterben utazni, vagy azt vezetni, de azért nem irigylem, aki minden munkanap nagy részét egy ilyen bádogban tölti. Bár a motor messze esik a pilótától és zajszigetelő lap takarja, azért folyamatosan tudatja jelenlétét.

Ebben az időben légzsákot, övfeszítőt még nemigen lehetett látni ebben a kategóriában (máshol is alig). Szükség van hát az elrettentésre, mint pszichikai biztonsági faktorra: a Transporter műszerfala fémlemezből készült, hogy mindenki ódzkodjon a homlokkal való tapintáspróba gondolatától. Szintén nem árt, ha tudjuk, hogy az akkumulátor az utasülés mögött lapít, alig várva, hogy balesetkor szétfröcskölhesse savát a kabinban.

Az 1570 köbcentis dízel szerencsére kevés teret enged az ámokfutóknak. Ötvenöt lóereje már komikusan kevés a mai Common-Rail dízelek által meghatározott mezőnyben. Az autó képes 0-ról 100 km/h-ig felgyorsulni, sőt, akár kicsivel tovább is, de hogy mennyi idő alatt, azt inkább ne firtassuk. Hatvanig-hetvenig városban nem zavaró a kis szívódízel és a nagy kasztni együttese, a rövid váltóval az autó képes a forgalom követésére, de amint a légellenállás is beszáll a játékba, a Transporter hamar feladja a harcot. A 65 lovas turbódízel kicsit fürgébb, de szintén nem egy vadállat.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.