Vigyázat, személyautó!

Szerencsére nem is eszik sokat. A vegyes forgalomban produkált 7-8 literes fogyasztás igen baráti ettől a csaknem másfél tonnás doboztól, az ötven literes tankkal 6-700 kilométer tehető meg gond nélkül. Terhelten, extrém vontatmányokat, például a képeinken látható repülőgép-trélert húzgálva nagy sebességnél már jelentkezik többletgázolaj-igény, de ez természetes.

Vezetni a Transportert eleinte élményszámba megy a személyautókhoz szokott pilótának: a kerék előtt ülve kvázi buszként kell irányítani az autót, ami nagyon vicces. A tesztjószágban nem volt szervó, szerencsére a nagyon indirekt kormánymű segítségével még a kis Golf-volánt is viszonylag könnyedén forgathattam. A T3 az utolsó olyan Transporter, amely hátul viseli a motorját és hátsókerék-hajtású, így csúszós úton akár meg is riszáltathatjuk vele a fenekét - ha merjük. A Transporter felfüggesztése terheletlenül is viszonylag lágy, a doboz hosszú rugóutakon mozoghat, így indulásnál - fékezésnél szokatlanul nagyokat emelkedik, illetve bólint az eleje. Lámpánál a teherautós, rövid egyesben a kuplungot pumpálva azt az illúziót kelthetjük a körülöttünk állókban, hogy alig győzzük féken tartani a Transporter borzasztó erejét.

A rettenetesen hosszú váltókart meglepő erővel kell bepasszírozni a kívánt sebességbe - legalábbis amíg rá nem érzünk a helyes kuplungolás-kapcsolás ritmusra, melyet eltalálva a Transporter hosszú váltórudazata szinte magától csusszantja a sebességváltót a megfelelő fokozatba. A fék akár terhelten, akár üresen mindig képes volt az autó kerekeinek megtorpantására. A legjobban azt szerettem a Transporterben, hogy miközben a négyesen vánszorogtam vele Fejér megyéből Debrecenbe, ha nagyon eluntam magam, akár fel is állhattam a jókora vezetőfülkében, hogy kedvemre pihentessem megviselt hátsómat.

Azért kisáruszállítóban, vagy puritán kisbuszban nem a vezetési élmény és a komfort a lényeg, hanem a praktikum. A nagy tolóajtó könnyedén nyílik - legalábbis annak, aki tudja, hogy az ajtó kilincse valóban egy ajtókilincs, tehát lefelé nyomva kell működtetni. Aki ezt nem tudja, annak néha a kezében maradhat az öntött fogantyú kisebb-nagyobb darabja. Tesztautónkban egy a Westfalia, a VW-buszok lakóautóvá barkácsolásával foglalkozó cég által gyártott ággyá alakítható pad képezte a hátsó üléssort, mely alatt nagy doboz lapult.

Ez a berendezés sokat elvesz a Transporter belteréből, de a padlón, vagy hátul a motor felett még így is homogén, jól pakolható terek maradtak szabadon. A farmotor hatása a rakodótérre két szempontból is definiálható: takarólemeze egyfelől megemeli a padlószintet, sokat elvesz a magasságból és tagolja a padlólemez síkságát, másrészt elfedi a doblemezeket, melyek így nem lógnak a raktérbe és nem akadályozzák a pakolást.

Tesztautónk esetében a "mennyit futott?" kérdése nem értelmezhető. 1990-es a váltó, '83-as, 2000-ben felújított a motor, '84-es a kasztni. Hosszú utat járt be a kétliteres boxerrel szerelt, négysebességes benzines zárt furgontól az 1,6 literes szívódízeles, ötgangos, körbeüvegezett kilencszemélyes autóig. Átalakulásai még arra az időre estek, amikor egy autón viszonylag könnyedén lehetett kasztnit is és motort is cserélni. Mivel minden cserét, javítást profi módon, profi műhelyben végzett és végeztetett gazdája, a kocsin nagyítóval is nehéz észrevenni bármilyen hibát, slamposságot, vagy oda nem illő részletet. A Transporter bal oldalának erős rozsdásodása is egy BMW-vel való rövid, de intenzív viszonyt tükröz.

Csak pár használtpiaci példány ára: '89-es 1.6d klímával, gyári állapotban: 980000, '87-es áprilisi 1.6d 630000, üzemképtelen '82-es 1.6td 167000 forint. Kétezeregyszázas benzines T3-at már 450-500 ezertől kaphat, aki ilyenre vágyik. Szűkösebb költségvetésű nagycsaládosok számára megfontolandó lehet egy takarékos, szívós, olcsón szervizelhető személy-Transporter - melyet ha nem a szépségéért, de szeretni is lehet.

Égő Ákos megjegyzése     Nagyon sokat tudnék megélni, mennyit szívtam az 1,6-os T3-al. Igazi árufuvarozásra használtam, a terhelhetőségének a határán. A motort havonta pusztult. Pillanatok alatt ki tudtam szerelni és kidolgoztam egy rendívül egyszerű módot, hogy tudom egy vízelvezető árokra rátolt Transporterbe beemelni a dög nehéz egységet. A barátom benzines boxerjével soha sem volt hiba. Szerintem, az 1,6-os dízel kevés egy ilyen nagy autóba. A kormányt és a vezetőülést amint tudtam kényelmesebbre cseréltem. A doboz formája egyébként nagyon tetszik és csupán az undorító dízel motor volt az, amiért az egyik legutáltabb autó lett szememben. Amint egy olajtól pöttyös hátú T3-megy előttem szánakozva tekintek a vezetőre, miért veri a sors a dízel változattal.