2015.02.23. 17:45
Nyilván nem ez lesz a kasszasiker, pláne nem nálunk. Nem hinném, hogy a tipikus Qashqai-vásárló épp egy 163 lóerős, elöl kaparós szabadidőautót keres, de vezetni mindenképpen érdemes.

Úgy bizony, egy szabadidőjármű is bekerült az Év Autója-válogató második fordulójába, még ha a szülei crossovernek is nevezik. A Qashqai az, amellyel borzasztó sokat foglalkozott a Nissan, nem ronthatták el, hiszen a jelenlegi modell a legjobban fogyó típusuk Európában. A fejőstehén maradjon csak fejőstehén, ahogy mifelénk tarják, Zuglóban.

Ez a legöregebb autó a hét közül, több mint egy év is eltelt azóta, hogy először vezettem a svájci-francia határon egyensúlyozó kis szállodától elstartolva, sőt, igazából már fél évvel korábban, Angliában is kipróbáltam a mechanikáját, még a régi karosszériába csomagolva. Nincs könnyű helyzetben tehát.

Hogy jó kocsi, az biztos, ennyit már az apró, 1,2 literes, benzines turbó és az 1,6-os dízel kipróbálása után is merek állítani. A Qashqai amúgy is jó csomag, ezt a méretet, ezzel a fajta praktikummal nagyon szeretik a népek, az újnál pedig rommá reszelték a használhatóság nevű topikot. Komfort vonalán sem vall szégyent: a Nissan azt állítja róla, hogy a legkellemesebb crossovert sikerült összehoznia az új modellnél. Az én fejemben sajnos összemosódik a crossover és a szabadidőautó műfaja, ennyire nem vagyok centifetisiszta, emiatt meg eszembe jut ilyenkor az elképesztően finom Ford Kuga, illetve a zseniális Kia Sportage, s a homlokomra szalad a szemöldököm, ami az én speciális esetemben nagy megtett utat jelent a szem feletti szőrzetnek.

Amit nem vezettem még, az a csúcsmodell volt, az egyhatos, turbós, benzines, közvetlen befecskendezéses, 163 lóerővel. Hogy egy ilyen, már biztosan nem olcsó, viszont baromi erős kocsit miért készítenek kétkerékhajtással, azt meg nem érthetem, szívesebben próbáltam volna 4x4-esként, de ezt találtam. Szürke autó Mortefontaine lassan nedvedző szürke ege alatt, jó ám az ilyen elől bemenekülni egy ülésfűtött, alcantarás belső térbe. Ami - csak a változatosság kedvéért - szintén szürke.

Erőben tényleg nem okoz csalódást, ahogy tapadásban sem: megy mint az állat és csúszkál is összevissza mint az állat, csodák nincsenek, ez itt egy nagyon nyomatékos, elég nehéz és kirívóan elsőkerekes autó. A minden koncepció nélkül vegyített vastagságú, felületű és ívelésű betéteket továbbra sem szeretem, a zajokkal meg - a videó után ültem hátul is menet közben, s azt talán nem kellett volna. Mert bizony a hátsó ülésen olyan iszonyatos a gördülési zaj a tapadós francia aszfalton, hogy szinte beszélgetni sem lehet a sistergéstől. Ültem Kugában is hátul - ott a zaj ennek a töredéke.

Amit viszont nagyon értékelek: isteni finoman, kiszámíthatóan működik minden, jó nagy az ülés meg úgy általában a hely is, elöl tényleg nagyon csendes a kocsi, és olyan részletek is összejöttek a Nissannak, hogy a kinyitott csomagtérajtó élébe nem verem be a fejem (a hatalmas Volvo XC90-esébe viszon például igen).

No de, a Qashqai egy crossover, ebben a szegmensben kevesebb a konkurens, ilyen hímerős változat meg végképp kevés van a piacon, viszem hát ki a pályára. A videó minőségéért ismét elnézést kérek, tudják, fél kézzel, rohanva, vezetés közben meg minden, ilyen, ha az embernél nincs felfújható operatőr és legalább egy szűk forgatási nap.

Ne feledjék, itt a hét utolsó küzdő fél: