Ferrari Racing Days 2010, Hungaroring

Két dologra jöttem rá a múlt hétvégén a Warm-up által megrendezett Ferrari Racing Days eseményen a Hungaroringen. Ha sok piros Ferrarit látsz egyszerre, ráadásul nagy csoportokban külön-külön összegyűlnek az azonos típusok, akkor az az autó, amit a Zöldlomb utcában felfelé láttál veretni két nappal korábban, és lelkendezve mesélted utána egy csomó embernek, hű-hű, itt hirtelen unalmas lesz.

Annyira így van ez, hogy a Warm-up sem a maga rosso-valójában állította ki azt a 458 Italia tesztautót, amit mi is megírtunk. Erre az alkalomra átmatricázták biztonsági autónak. Safety Car felirattal, fekete tetővel. Naja, így már kilógott az egyenpirosból. Pedig még nyár elején, Óbudán, a forgalomban, pláne meg a Pilisben mennyire nem volt szükség rajta semmi pluszra… Más az utca és más a paddock.

A másik dolog, amit nem is én mondtam ki, mert nekem nem jár olyan gyorsan az agyam, hanem Assur: a Ferrari igazi lételeme a versenypálya. Talán a Californiát, a 456-ost, a 400-ast – tehát inkább az összes Amerikának készülő színházi autót – leszámítva. A forgalomban ugyanis úgy hatnak ezek az autók, mint amikor valaki jacuzzis úszómedencét csináltat a Havanna lakótelepi panelház erkélyére. Az ezüst bokalánc és a gumicsizma viszonylag rosszul illik egymáshoz. Mint egy Ferrari és a budapesti dugó.

Versenypályán tehát otthonosan mozognak a Ferrarik, de ha sokan vannak, unalmasakká válnak, vonhatjuk le a következtetést. Tehát akkor mi is történik egy ilyen hungaroringi Ferrari Racing Daysen? Őrjöngve élvezünk? Vagy fásultan darvadozunk egy eldugott sarokban?

Ez attól függ, mikor és hol dekkolunk. A boxok például egy percre nem eresztik el az embert, ott mindig van mit nézelődni, márpedig a drágább jegyekkel bemehetett oda bárki. Mindenütt egy kis karbon, kovácsolt alu, kerámiatárcsa, ledobott versenykormány, szagok, finom zajok, majd fülsértő üvöltés, amikor beindítanak valamit. A boxokban lenni eszeveszett élmény annak, aki szereti az autókat – nem, javítok –, a gépeket. Az ilyen elüldögél efféle helyen órákig.

Kint, a boxutcában, a nagy, piros tengerből csak az egyedi fényezésű 599XX-ekre, no meg az FXX-ekre figyel fel az ember – azokat lehetetlen nem észrevenni, mert olyan hangosak, mint a Formula–1-es autók, ráadásul dől belőlük a forróság. Épp a sok piros miatt a sárga meg pláne a kék 599XX azonnal a kedvencünk lett – utcán az ilyen (van belőle civil változat is) autó furcsa, talán nem is annyira vonzó, de itt, a vörös óceánban érdekes, izgalmas lesz.

A Ferrari Challenge persze nem a pirosról szól, hiszen ott minden autó más színű, akad levelibéka 430-as, kék 430-as, cápafoggal vicsorgó 430-as, meg persze Válint Tibi fehér-fekete 430-asa, ami ebben a mezőnyben olyan elegáns volt, mint valami államfői autó. Tibi aztán jól is szerepelt, kemény versenyben, forró küzdelemben szombaton harmadik, vasárnap második helyen végzett, de erről már írtunk korábban.