Voltak azért jó fotók is, például…

Lehet, hogy csak nekünk tűnik fel, éppen ezért jobb talán felhívni rá a figyelmet: mostanában odafigyelünk a képanyagainkra a Totalcaron és a Totalbike-on egyaránt. Nehogy félreértsenek, művészetről szó sincs (ha ilyenre vágynak, látogassanak el baowah kolléga blogjára, de próbálunk tisztességes iparosmunkát előállítani. Vagyis néha, némelyikünk szerintem azon túlmutatót, de ezt döntsék el önök! Mindenesetre a fotózás keresett cikk lett a TC belső köreiben. Tavaly vettük a szerkesztőségi Nikon D80-ast két objektívvel, idén lett hozzá polárszűrőnk is. Közben Gyulavitéz – messze hajítva régi kompakt gépét – vásárolt magának egy Canon EOS 350D-t egy fehér 70-200/4-es profi objektívvel, meg azóta lőtt magának egy nagylátószögűt is, nem tudom milyet, azt még nem néztem. És az Autó Magazintól átjött hozzánk Papp Tibi, aki régóta nyomja az ipart, pontosabban az exponálógombot, rettentő komolyan veszi a fényképezést, van egy tonna objektívje, makrófejes állványa, távvezérlése a profi vakujához, szűrői, miegymás. Meg is látszik a munkáján.

Zirig Árpád, alias baowah is régi fényképész, idén káprázatos cuccokkal szerelte fel magát és mániákusan fényképez. Szeme volt már a dologhoz régen is, amikor csak egy filléres Kodakkal nyomta, most már eszközöknek sincs híján. Balázs Viktor külső munkatárs korábban is erősen rajta volt a fotózáson, közben pedig folyamatosan szívdfelbegyemet játszik a szakkönyvekkel. Megszerzett tudásának eredménye elsősorban a nyomtatott Totalcar-Expressz magazinokban élvezhető, de aki valamiért nem jutott hozzá ezekhez, most megnézhet néhány korrekt expót itt, online is. És Koncz János külső szerzőnk sem ma fogott először a kezébe Pajtás mintájú bakelit rollfilmeset – nézzék csak meg indiai fotóit. Meg igazából a többit is. És a Winkler is beruházott – igaz, még mindig a kompaktoknál maradt, de végre jót vett, és kezd látszani az eredmény. Egy rakás jó közeli képre azt mondta – "Ki a fasz kíváncsi hat érdektelen makróra?" – ezért ezekről lemaradunk. Ami lett, kettő, az se rossz mondjuk, az egyik a szerkesztőségi Nikonnal.

Szóval próbálkozunk, páran már érzik is rendesen a témát. Lett volna sok-sok fotónk, de fejenként maximum hattal lehetett nevezni. Aztán páran, afféle rögtönzött ítélőszékként azokból is kiszórtunk, a cikkbe tehát összesen három-három kerül, szavazhatóan. A szerzők kirostálódott maradék képeit azonban megnézhetik a galériában, kár lemaradni róluk.

És ne feledjék, használják a pontozógépet! Hadd legyen valamelyikünknek egy jó napja a konteszt végén.

Akinek nem lenne egyértelmű: a kattintható számok nem helyezést jelentenek, hanem az adható pontot határozzák meg. Tehát a pocsék kép 1-es, a felfoghatatlanul jó 10-es.