Ki miatt szívsz reggel a dugóban?

A Budakeszi útra visszaérve pedig álló, masszív kocsisorba tudtam befurakodni, pár perc – pár méter alapon. Ilyenkor nem esem kétségbe, bőven akad telefonálgatni valóm, a bluetooth-nak hála kihangosítva. De csak furdalta az oldalamat a kíváncsiság, milyen tragédiának kellett történnie, hogy máskor ötven perces menetidőm most a Flórián tér helyett a Lauder iskoláig tartott – vagyis nagyjából félútig.

Mindenre számítottam, vérző testekre, csonkokra és torzókra, fröcsögő agyvelőre, szüleiket vesztett gyermekek keserves zokogására, patakokban folyó vérre. De csalódnom kellett, ez a kép fogadott:

Történt ugyanis, hogy a Pálos utcai gyalogátkelőhely feletti villogó sárga lámpa elromlása okozta a kis másfél órás szívást nekem és további tízezer autóstársamnak, akik a budai agglomeráció falvaiból és városaiból Észak-Budára tartottak. Ez nem olyan sok, mindössze pár falunyi: Budakeszi, Telki, Budajenő, Páty, Etyek, Biatorbágy nagyjából teljes lakossága, valamint akiknek ott és akkor arra volt dolga. Ez mondjuk pár tízezer ember, aki a munkájába igyekezett volna, hogy termelje a GDP-t. Helyette vártak.

Vártak, mert a Budakeszi útnak sajnos nincs alternatívája. Nem épült meg a vonatkozó M0, a II. és III. kerületet összekötő út, nagyjából az IBS-ig be kell jönni a városba akkor is, ha mondjuk Békásmegyerre megyünk. Ez önmagában is érdekes, de térjünk vissza az eredeti témához:

Csütörtök reggel kilenckor mi a francért foglalja el bárki is egy nyamvadt izzó miatt egy kétszer egysávos – alternatíva nélküli – út felét, ezzel órákra megbénítva a forgalmat? Erre kerestem a választ az elmúlt egy hónapban. Nem lett meg. Illetve részben meglett, lássuk sorban.

Mivel árammal működő tárgy okozta a gondot, a legkézenfekvőbbnek az ELMÜ hívogatása mutatkozott, minthogy a felségjelzés nélküli szerelőautóról nem tudtam megállapítani, kié. Pár nap után elértem a sajtóosztályt, akik visszahívást ígértek. Jelentkezett is egy kedves hölgy, hogy kis türelmet, hamarosan feltehetem a kérdésem. Feltettem. A vonal végén csend, visszahívási ígéret. Pár nap múlva egy úr hívott, hogy ez nem az ő reszortjuk, hívjam az FKFV Rt-t.  Számot is adott a sajtósokhoz, na szuper, itt a megoldás.

Az FKF aranyos vállalat, egy kedves Zsófival traccsoltam több alkalommal, de sajnos itt is kiderült, hogy árnyékra vetődtem, nem ők a ludasok, nem ők szívatnak. Jobb is így. Segítettek azonban mederbe terelni ezt a cikket azzal, hogy használni javasolták a Google keresőszolgáltatását, és hamuba sült pogácsának egy kulcsszót is kaptam a következő pályához: Siemens Vilati. Itt már semmi sem állíthatott meg.

Próbáltam fogást keresni rajtuk, de sokáig nem ment. Egyszer aztán ölembe hullott a szerencse: felvették a telefont. Elmondtam, mi járatban vagyok, kit keresek, visszahívást ígértek. Visszahívott egy úr egy másik részlegről, hogy hallotta a problémámat, szívesen segít. És láss csodát, megkaptam a választ.

A céges háttér eléggé bonyolult, különféle megszűnt, átalakuló vállalatok pályáznak (hasonlóan a frekvenciákhoz) a lámpaszerelő címre. Ezen a szakaszon a Swarco Hungária az illetékes, a korábbi Siemens-Vilati jogutódja. Szóval a lényeg, hogy ők szerelik (további alvállalkozóval szereltetik) a lámpákat, de nincs kolbászból a kerítés.

A sárga villogós autóknak pl. nincsenek előjogaik, szépen állnak a dugóban, míg oda nem csorognak mondjuk a Hungária krt.-Lehel út sarokig, és elkezdenek szerelni. A Margit-hidat is hallgatólagos megállapodás alapján használhatják, szabály szerint nem tehetnék. És mindezek tetejébe dilettáns barmok hoznak érdemi döntéseket a fejük felett, mint ezt a jelenlegit is.

Történt ugyanis, hogy az alvállalkozói szerződésükben háromféle kategóriába osztva szerepelnek a jelzőlámpás kereszteződések, melyek javítási határidőit a bejelentéstől számítva stopperrel méri a megbízó, a Főváros. Hopp, világosodik a kép? Egy irodista, valahol a belváros mélyén – aki lámpás kereszteződést csak akkor lát, amikor a Deák téri állomásról feljön és átmegy a Madách melletti kricsmibe cigiért – eldönti, hogy a Budakeszi úton hány perc alatt lehet lámpát szerelni. Itt konkrétan két és fél óra áll rendelkezésre, hogy elháruljon a gyalogosok elől az akadály. Egy perccel sem több. A másik két kategória hét és fél valamint tizenkét óra. Mindegy, hány óra van, esik-e vagy fúj, nyári szünet van-e épp vagy Forma-1. Van-e bármiféle logikai akadálya annak, hogy feltartsanak több tízezer embert? Nincs.

A konkrét esetben tehát nem a munkavégző volt a gyökér. Még csak nem is az, aki kiadja nekik a munkát – bár ővele is sikerült beszélnem, amikor feltettem a kérdést, olyan zsigeri ellenállásba ütköztem, hogy nem forszíroztam tovább a dolgot. Nem is a megbízó. Egy névtelen valaki, aki egy szerződés mellékletébe agyatlanul, a húsz évvel ezelőtti verziót bekopizva túl volt az aznapi feladatán, böfögött egy jóízűt és elmetrózott a plázába elkölteni a tizenhatodik havi fizetését.

Az isten éltesse a névtelen barmokat, remélem a saját munkájuk nyomán egyszer kirúgják őket késésért. Az lesz a szép világ.