Remek ötlet, csak embereket ne engedjetek oda!

Körforgalom – modern firlefranc?

A ma ismert körforgalom 1966-ban, Angliában született. Ekkor foglalták először a helyi KRESZ szabályai közé az itt alkalmazandó elsőbbségadási szabályokat. Egészen eddig ugyanis az ilyen kereszteződésekben szimpla jobbkéz-szabály volt érvényes. Második alkalmazóként Franciaország vette át a rendszert 1983-ban, majd a kilencvenes évekre szinte egész Európában robbanásszerűen kezdtek el terjedni az ilyen csomópontok. A kék táblán körbefutó nyilak ekkor kezdtek rohamosan terjedni Magyarországon is.

Nálunk egyébként a mai napig nincs nevesített elsőbbsége a körforgalomban érkezőknek, még ha ezt is tanítják a tanfolyamokon. A körforgalmat jelző tábla, bár önálló közúti jelzés, minden esetben elsőbbséget szabályzó táblával (mackósajt vagy STOP) együtt van kihelyezve, és csupán ez biztosítja a kereszteződésbe érkezők elsőbbségadási kötelezettségét.

Az autósok többségének félelme a körforgalmaktól valószínűleg éppen annak köszönhető, hogy idehaza a kilencvenes évek végéig félvállról vették az itt alkalmazandó szabályokat. Pontosan emlékszem az oktatóm szavaira, aki ezt mondta:

– Tudni kell a vizsgára, de a gyakorlatban nincs jelentősége. Budapesten összesen két körforgalom van. Az egyik a Wekerle-telepen, a másik a Lánchíd budai hídfőjében, de az nem is körforgalom.

Utóbbi egyébként 2006 óta teljes értékű körforgalom, jól megzavarva ezzel azokat, akik fejébe 30 éve az ellenkezőjét sulykolják.

Az autók számának növekedésével persze az újonnan épült körforgalmak teljesítőképességük határára értek. Barkács megoldásként a meglévő csomópontokat többsávosra építették, de hamar kiderült, hogy az emberi tényező a leggyengébb láncszem. Hiába szabályozza a KRESZ egészen pontosan a többsávos körforgalmak használatát, a megoldás elképesztő baleseti számokat produkált. Német statisztikák szerint a többsávos körforgalmakban történt balesetek száma és az okozott kár nagysága egyaránt több, mint négyszeresére emelkedett az egysávoshoz képest.

Ezek a balesetek konfliktusos helyzetekben – tehát ki- és behajtásnál, illetve sávváltásnál alakulnak ki. Kézenfekvő tehát a megoldás: olyan konstrukciót kell alkotni, ahol az ilyen helyzetek előfordulása a minimumra csökkenthető. Erre két megoldás létezik. Az egyik az átmérő növelése, ez esetben a becsatlakozó ágak távolabbra kerülhetnek egymástól. A másik a sávok spirális vonalvezetése, amely a belső sávon érkezőt egyszerűen kitereli a megfelelő kihajtóra.

Megszületett tehát a spirális vonalvezetésű, „turbó" körforgalom. Jó lesz, ha megismerkedünk vele, hiszen egyre több ilyenbe botlunk majd idehaza is. Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Siófokon, Kaposváron, és most már Érden is meg kell tanulnunk ezekben közlekedni. Nem egy nehéz lecke, mindjárt meglátjuk.