Miért nincs nálunk vezetésiélmény-kölcsönző?

De mit is irigyelnek, amikor ők momentán egy M6-os BMW-ben, Porsche 911-ben, Bálnamerciben ülnek, bármit, bármit megengedhetnek maguknak, de csak egy-két bármit, azok közül is csak az egyik a szerelem, a másik az ésszerű bármi, több bármi nem nagyon fér a garázsba. A baráti körben is sok érdekes autó akad, de ezek nem szívesen adják egymásnak kölcsön az autójukat, főleg a szerelembármijüket. Esetleg úgy, hogy ott ül benne a gazdi, ami akkor is rossz, ha éppen nem is akarjuk tönkretenni azt az autót. És hiába van Ferrarijuk, nem vezettek Lambót, Porschét – nyomasztóan kevés érdekes dolgot vezettek.

Az alapban tahó-macsó autós szubkultúrában engedjenek meg egy végletekig tahó-macsó párhuzamot. Melyik a rentábilisabb és ésszerűbb, hárem tartása vagy a luxuskurvák? Tessék csak gondolkozni egy igen picit. Ugye, hogy a kettes? Valamilyen szinten beszállunk a fenntartási költségekbe, egy alkalom fajlagosan drága, és nincs meg a birtoklás élménye. De nem ökörség a birtoklás? Nem ellenjavallja-e minden épeszű világvallás?

Pénzt a párnacihába? A bankba? Telkekbe? Ingatlanokba? Egy idő után a gazdag is rámegy az élményekre, még a legsúlyosabb hörcsög is elgondolkodik a negyvenedik születésnapja táján, hogy oké, lehajtottam magamról a menetet, de élni vajon fogok-e?
Az utazás jórészt már megvolt, meg úgyis megvan, és az utazás heteket igényel, azokból meg igen kevés van. A vezetési élményre meg elég egy görbe hétvége. Nyugaton vannak ilyen cégek, Olaszországban, Angliában, de én azért nálunk is látnék egy piaci lehetőséget. Piaci űr legalábbis van.

Most nyilván valami ésszerű induló autóparkot kell vázolnom, hiszen oké, hogy légvárból ne sajnáljuk a téglát, de magam is szeretnék hinni benne, hogy kivitelezhető. Lássuk tehát a flottát.

Kell egy buggy. I feel like a king in my buggy, egyrészt: olyannal még nem találkoztam, aki ne szeretné legalább ezt az egy Spencer–Hill-filmet, és egy buggy, egy jól megépített buggy alapban nagy élmény. Másrészt kétmillióból már össze lehet reszelni egy jót, főleg, ha nem kiállításokon akarunk nagyot villantani a hatvan réteg lakkal, mint mondjuk az Indián.

Kell egy Miata. Én már öt éve nem unom a magamét, és ezt tartom a tökéletes élményautó-kompromisszumnak, amit talán még mindig érdemesebb megvenni, mint bérelni. Vannak különlegesebb, gyorsabb, erősebb, dögösebb, olaszabb és angolabb autók, de ebben meg lehet tapasztalni, milyen az, amikor 110 lovunk van, és nem kell több. Természetesen NA, mert bukólámpás, nem merev, és úgy 1,7 millióból összeraktuk úgy, hogy ne legyen szégyen kiállítani a kirakatba.

Egy Lamborghini, hát igen, az muszáj, tegye fel a kezét, aki nem szeretne vezetni legalább egyszer egy bármilyen Lambót! Sajnos, a jelenlegi kínálat olcsóbbika, a Gallardo használtan se nagyon van 28 millió alatt. Diablo viszont már létezik 20 körül is, és egyébként én is inkább érdeklődnék a Diablo iránt. Egyrészt a Gallardo már megvolt, a Diablo viszont legenda, és 100% Lambo.

A Lambót reklámozhatnák extrém megtakarításként is: ha valaki elviszi két napra, látja, hogy ez nem egy mindennapos közlekedőautó, hanem hardcore sport, még a Gallardóval se lenne kedve az embernek minden nap mászkálni; egyfolytában figyelni kell rá, gyorsan eszi a lelket. Persze, isteni, de mindennapi betevőnek egyszerűen irreális, felesleges. Akinek sok a pénze, az sokat dolgozik, munkába járásra nem jó a Lambó, sok munkával pedig kevés szabadidő jár. Egyszer kibéreljük egy hétvégére, megvolt nekünk a Lambó, és igazából nem kívánjuk birtokolni.

(Megtérülési számítás, persze csak papíron: napi bérleti díj 150 ezer forint, a Diablót 23 millióért vettük. Pesszimisták vagyunk, csak hétvégékre tudjuk kiadni, 23 millió per 150 ezer az 153, ennyi nap alatt térül meg, az pesszimistán is két éven belül van.)

Kell egy izomautó, egy klasszikus amerikai. Hogy mindenki felfogja végre, miért nem vesz az ember klaszikus amerikai izomautót. Tipikusan instant get dolog, kevés az olyan perverz, aki titokban se vágyna rá, érdemes kipróbálni. Nagy élmény egy rendesen rotyogó V8, meg az a nyomaték, ahogy elindul, meg ahogy ringatózik visító gumival, de ez se mindennapos igény. Ráadásul egész olcsón kapunk klasszikusokat. Egy 1972-es Dodge Charger kétmillió körül, plusz egy millióért vállalható, és halálba se kell tuningolni, már gyárilag hozza a muscle car vezetési élményt. Viszonylag olcsón adjuk, azért 80 ezer alá nem megyünk, hiszen a szórólapon kiszámoljuk, milyen tempóban dönt valakit anyagi romlásba, ha maga akar lábra állítani, de főleg fenntartani egy ilyet. Sok a napi 80?! Magadnál vagy, öcsi? Az átírása önmagában majdnem a duplája!

Viper az nem lesz. Ha valaki nagyon követeli, ingyen kap a hétvégére egy péniszhosszabbító pumpát, és akkor az analógia révén tán felfogja, hogy ebben a szerepkörben a Viper ugyanúgy nem működik. És csak mindenki meghalna vele.

Az is igaz, hogy ha nagyon erős autókat kölcsönöznénk, és kölcsönzőnk több ügyfele is feltekeredne a fára a nagyon erős autókkal, valamelyik parlamenti droid izibe előállna a javaslattal, hogy ne vezethessenek emberek csak úgy nagyon erős autókat. Mire mi széttárnánk kezünket: tényleg, miért vezethetnek emberek csak úgy, sima B-s jogsival, előképzettség nélkül nagyon erős autókat? És akkor vagy békén hagynának, vagy születne egy épelméjű jogszabály, amivel megint csak mi, mármint mi magyarok járunk jól.

Ferrari? Hát igen, egy vezetésiélmény-kölcsönző tényleg nem lehet meg Ferrari nélkül. A Ferrari, az Ferrari, és ki ne szeretne igennel válaszolni egy esetleges vezettél már Ferrarit kérdésre? Amíg fel nem futott a bolt, maradjunk szerények. 308 GTB, oké? Középmotor, három liter, Forma–1, szegről-végről, de legfőképpen a Magnum-Ferrari közeli rokona, csak nem targatetős. V8. Adjuk ezt is napi 150-ért, egyrészt a fenntartási költségek miatt, másrészt mégiscsak egy rendes Ferrari. Láttam a neten egyet hét és félért. Na?

És kellenek a szoci dögök. Felnőtt egy generáció, amelyik már modern nyugati autón tanult vezetni, fogalma sincs a Zsigáról, a Kispókról, hogy milyen egy kétütemű Wartburg, és milyen nagyszerű élmény egy kis trabantozás. Skoda S 100, Rapid, 120. Esetleg Zaporozsec. Mondd már, az egész alflotta megáll hárommillióból. Ha befutott a cég, természetesen Tatra is kell. 50 rugó, szerintem az alá nem mehetünk, egy napi bérleti díj nem lehet kevesebb, mint az átírási költség. Egyébként is: ki adja neked kölcsön egy körre a tökéletes állapotú ezerötös Ladáját? Na ugye, akkor hány napra viszed?

Turisztikai céggel is össze lehet állni, végülis Magyarország egy dögunalom. Béna várjátékok? Gyógyfürdő?! Karikás ostor? Még romnak is lepukkant várak? Tényleg, mit lehet itt csinálni? Hát kipróbálni a komcsi vasakat, ladies and gentleman, meine Damen und Herren!

Aki egy kicsit is autóbuzi, azért nagyon menne egy kört valamilyen brit klasszikussal, kell az angol tőzsgyökér. Egy jó jobbkormányos fos megáll kétmillióba', ki is gyógyul az ügyfél a brit roadsterezésből, potom 80 (?) ezerért. Mert a brit roadster olyanoknak való, akik szeretnek és tudnak szerelni, a többiek saját érdekükben érjék be egy kétnapos élménnyel.

Európai hot hatchek? Naná! Régi Golf GTI, akár az I-es, akár a II-es, Peugeot 205 GTI, juhé, majdnem kihagytam a legfontosabbat: Lancia Delta HF Integrale . Ötmillióból ezekből is felállhat egy szép kis flotta, új fénnyel, korhű dekorcsíkokkal.

Bocsánat, kissé izgalomba jöttem, majdnem elfelejtettem a lényeget, Subaru Impreza WRX és Mitsubishi EVO, ugye, hogy kéne? Ezt a kettőt összesen tízmillió alatt nem nagyon ússzuk meg, de nagyjából ennyiből kijövünk, és ezek nem csak hétvégén pörögnek majd. Napi százezrével, az száznapos elvi megtérülés, nem is olyan rossz. Persze átadáskor aláíratjuk a gumikon mért profilménységet; le lehet füstölni, de a futófelület miliméterére kitalálunk valami árat. És az önrész hangsúlyozása még a vadabb pilóták felelősségtudatával is csodát művel. Oké, fogy majd a turbó meg a féltengely, de ezért vannak a szerelőink.

Citroën DS, na, azt tényleg mindenkinek érdemes kipróbálni. Igaz, ahhoz kell a cégünkbe egy szerelő, aki nem is szerelő, hanem művész, viszont 120-ért odaadjuk őt is az autóval, hogy elmesélje menet közben, mi micsoda, hogy mindenki másképp gondoljon a franciákra.

Mennyinél tartunk? Nahát, még át se léptük a hatvanmilliót. És milyen autóparkkal! Kell még egy budapesti iroda és egy telephely, valahol az agglomerációban. Mozgásérzékelők, két komondor és egy német juhász. Két elhivatott szerelő, egy bedolgozó fényező. A flottára már kialkuszunk egy kellemes cascót, egyébként is csak van valami autóbuzi banki vezető, akit a vezetési élménnyel korrumpálnánk. Állami támogatásban nem reménykednék, azt épelméjű dolgokra ritkán adnak, bár sose lehet tudni.
Nálunk hirdethet, szerintem megegyezünk.