Miért menő hülyének lenni?

Mellékszál, hogy egyes evolúciós magyarázatok szerint a nagy mell csak egy jól sikerült seggimitáció, mert például a nőstény csimpánzok csupasz seggük mutogatásával hódítanak. És amelyik nőnek nagy melle van, az olyan, mintha elöl is segge lenne: a nagy, összenyomott pushup-tőgyek pedig egyszerűen a farpofákat imitálják.

A nők számára fontos férfiszexepil a fenék: ha izmos, a férfi biztos jó vadász. Szerintem ez nem lehet ilyen egyszerű, de az evolúcióval kapcsolatban az a jó, hogy mindenki azt mond, amit akar.

Vannak ugyanakkor nagyon nehezen magyarázható örökléstani kérdések, például az altruista magatartásminták fennmaradása számos fajnál. Az altruizmus egyfajta életveszélyes önfeláldozás. Amikor például egy madár- vagy halrajt támadást ér, néhány egyed színleg a támadó ellen fordul, amivel megzavarják, miközben a csapat el tud menekülni. A fajfenntartás szempontjából előnyös, de az egyedek túlélése szempontjából egyértelműen katasztrofális. Az önfeláldozó egyedek túlélési esélye radikálisan kisebb, mint azoké, akik a csapattal együtt menekülnek.

Hogy az embernél hogyan működik, már érthetőbb: minden nép igyekszik önfeláldozó hősökből mítoszokat gyártani, hogy ne is menjünk tovább Dugovics Titusz eseténél, aki nagy valószínűséggel soha nem létezett. De egy nemzet szintjén nem árt, ha válságos pillanatokban elő lehet rántani a kalapból egy önfeláldozó hülyét, aki megmenti a csatát.

Van aztán egy érdekes magyarázat a pávakakasra, aki akkor csajozik be a legkönnyebben, ha gigantikus és színes farktolla van. Olyan, amivel szinte képtelenség a természetben ellébecolni, hiszen a ragadozók könnyen kiszúrják, menekülni akkora az esély, mint elvegyülni egy gárdaavatáson a Moulin Rouge táncosnőinek jelmezében, seggünkbe szúrt pávatollal. Viszont, és ez a lényeg: a nőstény pávák épp azt értékelik, hogy a kakas ezzel a borzalmas dísszel is képes volt eljutni az ivarérésig, márpedig egy ilyen cégéres gazfickó nyilván életerős géneket tartalmazó spermát tol majd a kloákájába.

A páván át pedig meg is érkeztünk az autós-motoros hülyeség kérdéséhez, ami már az emberi civilizáció letisztult öncélúságának szépségét nyújtja: a hülye motoros (és autós) úgy hülye, hogy az nem jó senkinek.

Motoron egyértelmű a menőzési presztízs-sorrend:
1. egykerekezés a városközpontban, közúton, a forgalomban
2. igazi donorstílusban zúzni városban és országúton, nagyon gyorsan menni, ezt kamerával felvenni úgy, hogy látsszon a kijelzőn a tempó is, aztán az egészet feltolni az internetre
3. gumit füstölni bárhol (nem veszélyes, csak iszonyú büdös).

Mondhatnánk, hogy ezzel nem a csajoknak akarunk imponálni, hanem a haveroknak, akkor viszont a motoros társadalmat egyetlen nagy buzizsúrként lennénk kénytelenek elképzelni. Amivel önmagában nem is volna baj, csak genetikailag nincs értelme, hiszen azzal, hogy kiverjük egymásnak, hogy oldjuk a feszültséget, nem örökítünk géneket.

Biztonsági övet bekötni sokaknál ciki, nyilván mert gyávaság. Ült már ön olyan vezető mellett, aki megsértődött, amikor ön bekötötte magát, mert mi van, nem bízol bennem?! Benned megbízok, te istenverte ökör, mindhalálig, de a forgalomban nem mindenki Fittipaldi, mint te. Valaki kikanyarodik elénk, mert elnézte a jobbkezet, pont mint te, öt perccel ezelőtt, és akkor autóstul átugrani még te se tudod. Na ugye. A bátor be nem kötők tehát evolúciós előnyt élveznek? Nem.

A menő hülyeség érdekes hajtása a 60-as, 70-es években honos, ma már a köznyelvből lassan kikopó kifejezés, az erős dohányos. Gyönyörű eufémia: aki sokat cigizik, annak jelentősen leveszi az életerejét a folyamatos mérgezés, olyan Cooper-tesztet fut, mint öreganyám, büdös, mint állat, barnul a foga, és két legvalószínűbb haláloka, a tüdőrák és az infarktus se különösebben kúl. Oké, az infarktus igazából egész vállalható halál, de nem lehet véletlen, hogy igen népszerű cigány átok a haljá’ meg cipőben.

A diszkóbaleset se bír kimenni a divatból. Mi lehet az evolúciós magyarázat? A részegen autóba ülő fiatalok esélye még a szüzesség elvesztésére is jelentősen csökken, ha feltekerednek az első villanyoszlopra, és mondjuk eltörik a gerincük. Mégis csinálják, mert bár tudják, hogy tilos, és sejtik, hogy veszélyes, még mindig nem elég ciki, hogy ne csinálják. Oké, nem ciki, de akkor milyen? Izgi? Laza?

Egy motoros igazi túlélési indikátora, hogy bír-e mondjuk fél órát motorozni egy szerpentinen a távolsági Ikarus után, ha nincs (biztonságos) előzésre alkalmas belátható kanyar. Itt elválik a gyenge idegrendszer az erőstől, a kemény önfegyelem az ötéves gyerek színvonalától. És mégse menő elmesélni, hogy kibírtam fél órát egy busz mögött, és nem előztem meg.

A darwini szelekciós technikák ma is működnek. Az emberi civilizáció, a jog, az egészségügyi ellátás meg az orvostudomány elég komoly anti-Tajgetosz effektussal dolgozik, de a leszakadt fej visszavarrása még nem megy. Sok ártatlan áldozat hal meg az utakon, az elalvó kamionosok időről időre kiirtanak szabályosan és ésszel közlekedő családokat, miközben ők maguk túlélik a balesetet. Én mégis szeretném hinni, hogy nagy tételben, évszázadok alatt azért csak élvez némi szelekciós előnyt a normális viselkedés. Csak miért nem lesz a megfontoltság soha menő?