Audi RS5, sportgép vagy traktor?

Gyorsan lecsaptam egy RS5-re, jobb a fokozatosság, gondoltam. Nem tetszett a túlságosan szofisztikált műszerfal és a sok gomb, melyek között elsőre esélyünk sincs eligazodni. Kapcsolók, tekerők mindenhol, még a váltó mellé is jutott belőle jó pár, a beállítási lehetőségek sora végtelen. Hosszú távon valószínűleg hasznos a rengeteg kütyü, de nem így, hogy csak másodperceim voltak ismerkedni vele.

Nagyon tetszett viszont a sportülés, melynek az oldalfalát mind a combok, mind a törzsünk mellett szűkíthetjük és bővíthetjük kedvünkre, és úgy magunkra szoríthatjuk, mint egy versenyülést. Motor indít és… nem is tudom. Gyönyörű hangja van a V8-asnak, tényleg, nagyon szépen brummog, de csak annyi zajt engednek be az utastérbe, hogy semmiképpen ne lépjék át az illedelmesség határát. Ha én terveznék ilyen autót, tojnék mindenre, és olyan hangzavart varázsolnék bentre, hogy minden gyorsításnál csurogjon az adrenalin kifelé a sofőr és az utasok fülén, nem értem, miért kell modoroskodni egy 450 lóerős autónál.

Elindulunk, és bumm. Az RS5 brutális és magabiztos, olyan, mintha egy tankot kereszteztek volna egy szupersportkocsival. Borzalmas gyorsulás, elképesztő kanyarsebesség, autó legyen a talpán, ami utolér egy ilyet, mégsem vagyok tökéletesen elégedett. Ha arra kellene válaszolnom, jó autó-e az RS5, gondolkodás nélkül vágnám ki az igent, de nem ájultam el tőle. Lehetne nyersebb, kicsit küzdősebb, kicsit mosdatlanabb és sokkal élvezetesebb.

Akkor az RS5-öt nem is jó vezetni? Dehogynem, adják oda reggel és estig fogok vele körözni, ki sem szállok belőle. Brutális a féke, gyönyörűen kanyarodik, még a fenekét is meg-megmozdítja, ha nagyon akarjuk, de valahogy olyan, mint James Bond, aki sosem izzad meg, akinek a legvadabb akcióban sem gyűrődik össze az inge és mindig van két jó poénja még a legveszélyesebb, legkilátástalanabb szituációkban is. Mit csináljak, én Rambót szeretem.

Audi R8 5.2 quattro R tronic, a vadállat

Mindössze 75 pluszlóerőcske, mi az, amikor 500 lóerős motorokról beszélünk? Persze ez a 75 lóerő majdnem 20 százalék, ami azért elég sok, meggyőződésem, hogy mégsem ezért akkora a különbség a két autó között feelingre, amekkora, hanem mert az R8-at tényleg sportgépnek csinálták és nem modoroskodtak fölöslegesen azoknak a vásárlóknak, akik csak divatból vesznek ilyen autót, ami azért furcsa, mert a legtöbb vásárló ilyen.

Életre keltem a V10-est és nyomok egy közepes gázfröccsöt, mire azonnal vagy 5000-es fordulatra ugrik, én meg majd kiesek az ülésből. No nem mintha a kasztni rázna szét, a V10-es olyan szépen jár és minden annyira merev, hogy a vadul felpörgő motor alig mozdítja meg a kasztnit, viszont a hangja, az a bugyborékolós, morgós halálhörgés, az valami csodaszép. Ha nem nyit ki a boxutca, én akkor is jól fogok szórakozni, ezzel egyszerűen nem lehet betelni, élni jó, éljen a tíz henger!

De a lámpa zöldre vált és elindulunk. Jézus, Mária és a többiek, ez valami eszméletlen durva érzés. Már az borzalmas, ahogy háromezernél elindul, mi lesz itt később? Kiérünk a pályára és megkezdődik az őrület. Az R8 olyan éles, mint a prédára leső vadállat. Bár az RS5 is nagyon közvetlenül reagált minden mozdulatra, össze sem lehet hasonlítani a Gallardo-klónnal. A gázreakció olyan, mint valami sportmotornál, ahogy megérintem a gázpedált, mintha drótkötélsodronnyal rántanák meg a kocsit, úgy indulunk el.

A váltó is sokkal finomabb. Az RS5-é jó, az R8-é viszont tökéletes, olyan közvetlen, hogy az embernek egyáltalán nem hiányzik a váltókarral történő váltás érzete, az R tronic nemcsak a feladatot végzi el hatékonyabban az embernél, de a feelinget sem veszi el. Végre!

Fura rész következik, számomra legalábbis. Kénytelen vagyok méltatni egy kicsit a menetstabilizáló elektronikát, ami miatt szomorkodtam egy keveset, mert hát ugye nem kapcsolhattam ki. Az Audi ezt a problémát is remekül megoldotta, ugyanis egyrészt tökéletesen biztonságossá tette az autózást egy 525 lóerős, brutális sportkocsival, ami már magában óriási teljesítmény, másrészt alig vett el valamit a vezetési élményből. Az elektronika nagyon szépen adagolja helyettünk a gázt, ha korán kezdünk kigyorsítani. Persze így driftelni meg segget riszálni nem lehet, vagyis az élménynek ez a része elveszik, de ha csak simán gyorsan akarunk menni egy versenypályán, az bekapcsolt elektronikával is nagyon durva élmény lesz.

Reggel 10 és délután 4 óra között mentünk eleget mindkét autóval, mégsem unta meg senki, pedig a sajtótájékoztatók javáról az újságírók zöme – engem is beleértve – az ebéd után elszalad, hiába a délutáni program. Mondanom sem kell, a végéig maradtunk. Mindenki. Az RS5-ös is jó volt, még az R8 után sem tűnt bénának vagy lassúnak, sőt, de ez utóbbi sokkal közvetlenebb, nyersebb és élőbb, és ezért nagyobb élmény vezetni. Persze az ára is a kétszerese, de én inkább költenék ötvenmilliót az R8-ra, mint 25-öt az RS5-re. Elméletben, természetesen.