Láttam már jobb belépőt

Infiniti QX30 2,2DCT AWD – 2017.

2017.04.04. 06:07 Módosítva: 2017-04-04 15:30:06

Adatlap Infiniti Premium 2.2D 4x4 - 2017

  • 2143 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 170 LE @ 3400 rpm
  • 350 Nm @ 1400 rpm
  • 7 seb. duplakuplungos automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.5 másodperc
  • Végsebesség:
    215 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    4.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    6.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.3 l/100km
  • 11 175 000 Ft
Kellett az Infinitinek egy olcsó belépőmodell a drága, minőségi kuriózumok mellé. Csak ez végül nem az lett.

Az Infiniti mindig egyedülálló volt – valahogy sokkal jobban le tudták választani a Nissanról, mint a Toyota a Lexust. Teljesen önálló formavilág, irtózatos ív-tobzódás, akkora flame-surfacing, hogy Chris Bangle adja a másikat. Mindig minden Infiniti állat jól néz ki – ebben mondjuk annak is szerepe van, hogy hozzánk hagyományosan szürkeimportosak kerülnek, így nem fordulhat elő, hogy az értékesítő egy gyengén látó ügyfélre melegíti egyik-másik amerikai piacos leviatánt. Mert a többi Infiniti viszont elképesztően jól tud kinézni, és egyedülállóan máshogy, mint akár az európai, akár az ázsiai autók. Az autótörténelem legbátrabb ívei és domborításai, legalábbis szériaautókon.

A BMW formanyelvének nyomait csak fekete öves dizájbuzik szúrják ki, de az Infiniti új fő formatervezője, Karim Khabib is a BMW-től érkezik, bár csak idén júniustól. Ez az Infiniti még Alfonso Albaisa keze alatt készült, aki 2013 óta vezeti az Infiniti formatervező részlegét, övé volt a 2010-es Ellure tanulmányautó és a 2012-es Extrem, az Emerg-E és a 2014-es Q50. Albaisa amerikai, és bár sokat dolgozott Európában (ugyancsak a Nissannál és az Infinitinél), gyilkosan érzi, meddig lehet elmenni amerikai csicsában úgy, hogy még Európában is megéljen a forma. Még hogy megéljen! Nem találkoztam még az Infiniti formáját herótozó európaival, rajongókkal annál többel.

Na jó, nem minden Infiniti szép, írtam például 2012-ben egy Infiniti szedánról, ami ronda volt, afféle túlfújt Volga Ujgurföld-külsőről, úgyhogy maradjunk annyiban, az Infiniti SUV-jai a szépek. Ami jelenleg a QX70, és igen, ez is, mert a QX30 papíron egy SUV. Na jó: próbáltam rájönni, mik is azok a legendásan szép Infinitik, úgyhogy megnéztem a magyar forgalmazó honlapját.  ??? Ja, mondom én, hogy a nagy SUV lesz az! Rákattintottam a QX70-re, kerestem egy előnyösebb fotót, majd a monitorhoz hívtam feleségem, a család legnagyobb Infiniti-rajongóját. Ez tetszik?

-Hát, nézett furcsállva Diána asszony – azt hiszem a régebbiek tetszettek.

Abba is hagyom a kortárs Infiniti-választék nézegetését, mert a végén a mekkora zsenik! átmegy vak tyúk is talál szemet-be. A régi FX, az tényleg ütött.

Ez viszont igazi békebeli Infiniti; szinte alázás a Mercedes formatervezőire nézve, pedig nagyon tudnak. Csak gondolom, nem akarnak ilyesmit csinálni. Óriási szerencse, hogy az Infiniti meg akar. Ha van rajta egy kis közvetlen fény, elképesztően bír sziporkázni az egész, meg a részletek is. Nem mind hibátlan, például „a hűtőrács felső íve az alsót tükrözi”, mintha az autó véletlenül a kerti tóba parkolt volna. Az első és hátsó lámpák hasonlítanak egymásra, és jól néznek ki, ami autóknál nagy ritkaság, de a legnagyobb bravúr a figyelemterelés a hátsó tetőoszlopokról. Holdsarló-motívum! Kilátni persze ebből sem lehet jobban, de nem is az volt a feladat. Az ember szinte nem is gondolná, hogy ez valójában egy A-Mercedes, erősen átöltöztetve, 30 milliméterrel megemelve. Jó, megemelve már GLA-Mercedes, de az ugyanaz. Elegánsak a matt krómok, ezért sem értem, hogy a hűtőrács körül mit keres a fényes króm.

A fényes króm valójában kisebb probléma: a márka, maga az Infiniti túl kicsi. A Renault-nak elég gondja volt a Nissan pénzügyi gatyába rázásával, nem hogy a prémium brand reklámozásába tolja a milliárdokat. Carlos Ghosn azt találhatta ki, hogy a lehető legkisebb befektetéssel modellpalettát szélesítenek, lefelé. Szerintem hülyeség, nem is én vagyok a világhírű sztármenedzser. Mert oké, hogy a Mercedestől veszik a platformot, de épp azt a lakosságit, amiből hiányzik minden finomság, amitől Mercedes a Mercedes. A, B, CLA – átlagautókhoz képest jók (kivéve, amikor nem). Afféle pszeudo-Mercedesek, pszeudo-vásárlóknak, akik nem a minőséget keresik az autóban, hanem a Mercedest.

A QX30 belseje mercedes-esen jó és infinitisen szép, a japán franciák nem sokat variáltak rajta. A kéziféket (rögzítőfék) ugyanolyan eldugva hagyták, ahová a Merci rakta: a látómezőből kitakarva, a világításkapcsoló alatt. Erősíti a beavatottság érzését az egyetlen bajuszkapcsolón, az indexkaron elhelyezett ablaktörlőkapcsoló. És csúcsra járatja, hogy tulajdonképpen két bajuszkapcsoló van, mindkettő balról, csak a tempomat épp nem látszik a kormány mögött. Egy Infinitiben is csak egy Mercedes-szabadkőműves tudja bekapcsolni a sebességhatárolót, vagy a tempomatot, behúzni a kéziféket meg végképp.

Kapcsolatunk alaphangját az adta meg, amikor behuppantem, ahogy ekkora autókba be szoktam: bal kézzel az A oszlopba csompaszkodva, egyetlen lendülettel. Az Infinitinél valahogy azt gondolják, a középkonzolt jó szélesre kell húzni, holt tér jó, lábtér rossz. Aztán kipróbálják, és nyomja a jobb térdüket, úgyhogy odaraknak egy kemény párnát. Még valaki kipróbálja, neki máshol nyomja, odaraknak még egy párnát, de úgy, hogy a csücske afféle sasfej-módon kiáll. Na ez mart a térdkalácsomba. Ha a QX30 az év autója után lecsúszik a Red Dot és az Arany Kormánykerék díjakról, a francia piacon még beeshet egy térdszalagrend. 

Motor-szempontból vitatkoztunk, hogy ez a Vazul Signature modell-e (Fülembe forró ólmot öntsetek), hiszen ugyanúgy 2143 ccm, bár ez erősebb, 170 LE (@4000) és 350 Nm (@1400). Tartom, hogy hidegen rettenetes hangja van, és hogy ezt már a technológia meghaladta. Papp Tibi azt mondta, nem olyan rossz a hangja, sőt, de ő már melegen ült bele. Nem megy rosszul, de szokatlanul tetű a start/stop rendszer, vagy egy másodperces spétje, ami sok, mert megszoktuk már a nulla másodperc alatt induló motorleállítós autókat.

8 liter körül van a városi fogyasztás – a 267 lóerős, szintén összkerekes, 100 kilóval nehezebb BMW 530d fél literrel fogyasztott többet. (És Jézusom, hogy lehet egy annyival nagyobb autó csak száz kilóval nehezebb?!) A duplakuplungos automata hét fokozattal furcsa dolgokat csinál. Ha például lassan megyünk, de kis gázzal, aztán lelépünk a gázról, nem oldja a kuplungot, kellemetlenül bebólint az eleje, pedig 2-esben van a váltó. Így 1-es fokozatban viselkednek az autók. Korai DSG-stílusban, idegesítően lassan csinálja az előre- és hátramenet közti váltásokat is. Azt a klasszikus hagyományos automata-dolgot sem tudja, hogy gyorsítunk, lelépünk a gázról, finoman visszalépünk, és közben feljebb kapcsol.

A kormány kellemesen nehezített – a Mercedes-Benz lakossági szériájában ilyen apróságok pótolják a tényleges mechanikai luxust. Ha viszont a felszerelések felsorolásából kihagyom azokat, amik egy Opel Corsában vagy Suzuki Ignisben is elérhetők, akkor a prémium kompakt crossoverben nincs semmi. Tolatókamera mondjuk kéne, mert hogy hátrafelé ne lehessen kilátni, szinte már elvárás. A vaskos első tetőoszlopokat is kezdjük megszokni; mi akartuk az ötcsillagos törésteszteket, ilyenért nem hisztizhetünk. Na de a B oszlop!

A túloldali még valahogy kimozogható, de a vezető felőli olyan közel van, hogy amikor nem 90 fokban fordul ki az ember egy kereszteződésből, hanem mondjuk 45-ben, áthidalhatatlan holt teret csinál. Majdnem elütöttem miatta egy robogóst. Kinéztem a tetőoszlop mögött, aztán előtte, és elindultam, a robogós meg közben ott volt, rikító piros dzsekiben, teljes egészében a B oszlop takarásában. Csak azért úsztuk meg, mert ügyes volt, meg talán én is elég lassan csorogtam ki, hiszen éreztem, hogy alig látok valamit. Ha lenne balesetveszélyes alkatrész kategória, ez nálam jó egy nagydíjra.

A fedélzeti elektronika egy vicc. ZX-Spectrum?? Kis jóindulattal nyolc képkockából csinálja meg az ikonok bejövetelét. Öt évvel ezelőtt volt egy kínai mobilom, abban volt ilyen nevetséges az intró, de az már akkor is egy olcsó telefon volt. És a telefonom sem tudott Bluetooth-on kapcsolódni – más autóval ez nem fordult még elő.  A futómű olyan, hogy nem vágta agyon az emelés, a Mercedes-platformtól kissé elrugaszkodva az Infiniti maga csinálta a rugók és a csillapítás hangolását, elég jól. Nem rázza ki a lelkünk, stabil és elég kényelmes. 

A konkrét tesztautó 12 millió forint körül volt – motort, váltót, összkerékhajtást és felszereltséget tekintetbe véve egy olyan egymillióval olcsóbb, mint ugyanez Mercedes emblémával. Most tehát azt is megtudtuk, mennyibe kerül a csillag, mínusz még ugye a motor útiköltsége Angliáig. Prémium autó, az áráról nem is írnék többet. Kiára átszámítva három Ceed, ami ugyanennyit tud, vagy két Sportage, ami két számmal nagyobb, mint ez. Vagy három Vitara. Azt viszont továbbra sem értem, miért vesz valaki ilyet (a GLA-t sem értem persze). Ha csak az összkerék miatt, akkor minek az emelés? Sokat megy nehéz, bakhátas földúton? Csináltassa meg a Zsiga Marcellel. Velem van a baj, túl sok autót vezetek. Nem kell ezt túlgondolni: ha ön a feleségének szánja, mert vágyik egy Infinitire, ugyanakkor nem akar nagy autót - arra a célra garantálom, hogy jó lesz.

Totalcar értékelés - Infiniti Premium 2.2D 4x4 - 2017

Fel nem foghatom, mire jó egy ilyen. És tényleg megdöbbentő, 12 millióért mennyi értelmesebb autót kapni.