Összehasonlító teszt – Opel Insignia Grand Sport 2.0 CDTI Innovation – Skoda Superb Style 2.0 TDi DSG

Az Opel PR és marketing gépezete egészen zseniálisan tud egy-egy új modellt hype-olni. Az első sejtelmes részletfotók megjelenésétől a sok lépcsőben, apránként adagolt műszaki adatokon át egészen a leleplezésig folyamatosan az érdeklődés középpontjában tudják tartani az újdonságukat. Mindezt sikerült olyan szinten tökélyre fejleszteniük, hogy mire az első menetpróbákra kerül a sor, már szinte kívánom az autót. És kívánom, hogy jó legyen.

Az elmúlt évek alatt pedig annyiszor kajáltam be az első próba alapján, hogy az adott új Opel világmegváltó lesz, hogy az már szinte fáj. Aztán fél-egy év távlatából, egy kisebb motoros, kevésbé jól felszerelt autónál szinte mindig jött a kijózanító rácsodálkozás: mitől voltam úgy elájulva ennek a bemutatóján? Különösen, ha közben mondjuk a Coca-Cola flottájának részeként százával özönlötte el a budapesti utakat az adott típus, egy csapásra agyonvágva az újdonság varázsát.

Az Insignia Grand Sport (Grand Sport=ötajtós) esetén azonban ravaszabbak voltunk az Opel dörzsölt marketingeseinél. Winkler zseniális taktikai húzással, egy betegséggel szabotálta el, hogy a nemzetközi menetpróbán sokat tudja vezetni az autót, és nagyon belelkesedjen érte. A magyarországi bemutatóra pedig egy még komolyabb mordályt húztunk elő a Totalcar stratégiai fegyverarzenáljából: a Skoda Superbet. Ha a kategória egyik legjobb csomagjával szemben is vonzónak érezni az Insigniát, lehet keresnivalója az egyre szűkülő, egyre keményebb küzdelmeket tartogató szegmensben.

Manapság egyre ritkább, hogy egy átlagos középkategóriás limuzin heves ásítási ingerek helyett az endorfintermelést indítsa be. Ha mégis képes erre, az többnyire a formatervének köszönhető: gondoljunk a Mazda 6 vagy az Alfa Romeo Giulia közelmúltbeli példájára. Vagy a Skoda Superbre, mint épp kéznél lévő ellenpéldára. E tekintetben az Opel Insignia Grand Sport nem indul rosszul, az említett Mazda 6-ra hajazó cápaorrnak és a lendületes élekkel tagolt oldanézetnek köszönhetően kellemes látvány. Jó a design, de már most érezni rajta, hogy hamar ki fog fáradni. Pont amint nagyobb mennyiségben özönli el az utakat a szokásos ezüstmetál és szürke színekben.

A Superb mellett persze friss, ropogós és vonzó, de ha véletlenül melléáll egy Mazda 6-os, rögtön kiderül, hogy a lassan öt éves japán még mindig nagyobbat üt. A cápaorr kísértetiesen hasonló, de a Mazda első kerekei felett feszülő, szexi sárvédődomborításhoz hasonlót hiába keresünk az Insignián, a japán sziluettje is elegánsabb, a cicaszem hátsó lámpák is jobban illenek az összképbe. A Grand Sport formája pont hátulról a leggyengébb, túl egyszerű, kissé már most unalmas, a Mercedes E-osztály kupéjának koppintása, annak eleganciája nélkül.

Miközben az Insignia hozza az Opelek szokásos, kezdetben izgalmas, de gyorsan kopó formai divatozását, a Superb is a hagyományos Skoda-értékekkel operál: a kortalan unalommal. Annyit mindenképp a harmadik generációs Superb javára lehet írni, hogy elődeivel ellentétben már nem zavaróan aránytalan, megszűnt a nyújtott karosszéria miatti vizuális döccenő. Mostanra nagyon elszürkült a VW-konszern élesre vasalt, egyen designvilága, különösen úgy, hogy a Skodának a legkisebb formai játékosság sem megengedett.

Persze egy Superbet designban megszorongatni nem nagy varázslat, az igazi kihívás az utas- és csomagtér méreteinek összevetése lesz, hiszen a Superb lényegében a ma ismert legnagyobb hodály, az előző Insignia pedig kifejezetten szűkös, főleg hátul. Fogadkozott is erősen az Opel, hogy most a kategória élvonalába törnek és ezt igyekeztek számokkal is alátámasztani.

A tengelytáv 92 milliméterrel nagyobb, a Superbétől azonban 12-vel még így is elmarad, a hossza 55 milliméterrel nőtt, így már a Skodát is túlszárnyalja, míg a szélesség 7 milliméterrel lett nagyobb, így lényegében a vetélytárséval azonos. Ekkora alapterületen már illik is tágas utasteret kialakítani. A számok jó irányadónak bizonyulnak, a teljes képet azonban nem mesélik el.

Az üléspróbákon alakult ki bennem a gyanú, amit aztán az oldalnézetek összevetése igazolt is: az MQB-platformra épülő Superb motorháza, a gépészet helyigénye érezhetően kisebb, mint az Insigniáé, ezért némileg mások a két autó arányai, az Skoda utastere előrébb kezdődik. A motorháztetők eltérő hosszán túl két további részleten is tetten érhető a különbség: az Opelnek van némi „premium gap”-je: ez az a távolság, ami az első kerékjárat és az első ajtó között adott – többnyire a hátsókerekes prémium típusoknál; vagy éppen hiányzik – többnyire az elsőkerekes, kommersz modelleknél. A másik feltűnő pont, hogy a Skoda Superbnek milyen rövid a műszerfala, nyoma sincs a mostanában szokásos, pingpongasztalnyi műanyag felületnek a szélvédő alatt.

Hogy ez a különbség miért fontos? Mert az új Insignia tényleg sokkal tágasabb lett az elődjénél, és a helykínálata tényleg a Superbével vetekszik, de két fontos paraméterben továbbra is elmarad tőle, aminek pont a motortér nagyobb helyigénye, és az ebből következően hátrébb kezdődő utastér az oka. A deficit pedig a hátsó fejtéren és a csomagtartón mérhető.

Az Opel mérnökei ugyanis annyira igyekeztek nagy hátsó lábteret kialakítani a Grand Sportban, hogy a hátsó üléseket a lehető leghátrább tolták. Így viszont a hátul ülő felnőttek feje oda kerül, ahol a kupészerű, ötajtós karosszéria teteje már lejt. Én a 176 centis magasságommal saját magam mögött keresztbe tett lábakkal ülhetek az Insigniában, de a fejem a tetőkárpitot súrolja. A Superbben annyival előrébb ülök, és annyival magasabb a tető, hogy akár kalapban is elférnék.

A csomagterek összevetésében egy világ választja el egymástól a két autót: az új Insignia poggyásztere alaphelyzetben pont a hátrébb tolt hátsó üléssor miatt még az elődnél is 10 literrel kisebb, csupán 490 literes, míg a Superb 625 literes, csillagászok által is jegyzett fekete lyukat kínál. Az üléstámlák ledöntése után több mint 300 liter a különbség a Superb javára: 1760 liter áll szemben 1450-nel. Ez még akkor is jelentős különbség marad, ha figyelembe vesszük, hogy a Superb adatai pótkerék nélkül értendők, ha van ötödik kerék az autóban, akkor a fenti értékei 41 literrel kisebbek.

Hiába az új platform és hiába az önmagához képest jelentős előrelépés, az Insignia Grand Sport helykínálatával nem tudja lenyomni a kategória legjobbját. Az utastér hangulatát és a minőségérzetet illetően már nem ilyen egyértelmű a kép. A Skoda itt is egyszerű, dögunalmas formákkal operál, szerintem a VW-konszern központjából folyamatosan delegálnak egy felügyelőt a mlada-boleslavi tervezőközpontba, hogy egy óriási vonalzóval kiosztott körmösekkel vésse a tervezők agyába: vonalzón kívül rajzeszköz nem létezik.

Az Opel viszont próbálkozik, bár nem olyan bátran, mint a külsővel. A műszerfalon akadnak kellemes ívek, szép, ahogy az egész felső, lebegőnek tűnő műszerfalegység kiemelkedik a síkjából, és beleül az ajtókárpitban számára kialakított üregbe. A króm díszítések ízlésesek, nem vitték őket túlzásba, ugyanez nem mondható el a zongoralakkról. A középkonzol aljába, a váltó környékére és a könyöklő elé is több tenyérnyi felületre locsolták ki ezt a divatjamúlt és kényes díszítést.

Szimpatikus megoldás, hogy azokat a funkciókat, amiket nem használunk túl gyakran, az érintőképernyős központi rendszer menüjébe dugták, de a fontosabb szolgáltatások gombjai továbbra is közvetlenül elérhetők. Így a klíma vagy a futómű állításához, a parkolás és más vezetési segédletek kapcsolásához nem kell a menüben böngészni, a műszerfalat se borítja végeláthatatlan gombtenger.

Hasonló elvek szerint rendezték be a Superbet is, de a felhasznált anyagok minősége, a kapcsolók kialakítása a cseh autóban igényesebb az Opelénél. A váltó környékére ebbe is jutott némi fekete lakk, de szerencsére nem sok, és a műszerfalon már szálcsiszolt alubetét a díszítőelem. Decensek a krómozások, finoman klattyannak a kapcsolók, minőségérzetet a Skoda jobbat csinál az Opelnél. Most egy pillantra képzeljünk magunkat a '80-as évekbe és ízlelgessük kicsit ezt a mondatot: a Skoda jobb minőséget csinál az Opelnél. Kemény, ugye? Különösen, hogy a mérceként a vadonatúj Insignia mellé állított Superb már 50 ezer kilométert futott.

És melyik 50 ezer kilométer a nagyobb élmény, az, amit a Superb már lefutott, vagy az ami, ami még az Insignia előtt áll? Az Opel nagyon büszke rá, hogy a nagyobb külső méretek ellenére motortól és felszereltségtől függően akár 175 kilogrammal is könnyebb lehet az új Insignia elődjénél, amiből 60 kilogrammot a vázszerkezeten spóroltak. Kár, hogy a Superb még ennél a diétára fogott Insigniánál is könnyebb további 80 kilóval. Másfél tonnánál nem nagy különbség, de az azért csak egy átlagos utas tömege.

Menet közben ebből semmit sem venni észre, mindkét autó nagy, kényelmes csatahajónak érződik, igazi autópályacirkálók. A kétliteres, közös nyomócsöves turbódízelek közül az Opelé tűnik leheletnyit csendesebbnek és élénkebbnek, de az érzetbeli különbség akár a Skoda duplakuplungos váltójának számlájára is írható. Az Insignia papíron erősebb, mint a Superb, érzetre is nagyobbat tol, és jobban tűri a pörgetést. A különbség azonban minimális, és a Skoda 340 Nm-es nyomatéka is bőven elég mindenre. Különösen, hogy a valamivel szerényebb teljesítmény az DSG váltó ellenére – vagy talán pont azért? – átlagban fél literrel kedvezőbb fogyasztással párosul. Terheléstől függően a Superb 6 és 6,5 liter között evett, míg az Insigna 6,5 és 7 liter között.

Az egyforma váltós pár nem jött össze, mivel a Superbből nem volt elérhető kéziváltós tesztautó, míg az Insignia 8 fokozatú automatája nem duplakuplungos, hanem hagyományos; de szerencsére mindkét autóban a feláras, állítható csillapítású felfüggesztés dolgozott. A három összevethető hangolási karakterisztika, a komfort, a normál és a sport közül ez utóbbi értelmezhetetlen: feszes, rázós lesz tőle mindkét autó, de higgyék el, a sportosság az nem ilyen.

A Hungaroring melletti bekötőút, az „Ecclestone road” kanyarjain és bukkanóin egymás után meghajtva a két kocsit lehetnyivel az Insignia tűnik jobbnak: kevésbé hangsúlyos az alulkormányzottsági hajlama, a Superbbel ellentétben azt az érzést erősíti a sofőrben, hogy a hátsó futóművét is használja kanyarodáskor, nem csak kitámasztóként vonszolja maga után. Részben erre is magyarázat a Superb rövidebb motortere: a karosszériában előrébb ül a sofőrje, ahol sokkal inkább azt érzi, ami az első kerekekkel történik.

Az Insignia normál futóműállása jól eltalált kompromisszum, elég kényelmes, de kellően stabil az autó. A Tournak nevezett komfortos állás viszont már túlzás, még az is tengeri beteg lesz, akinek az oviban óceánjáró volt a jele. Hasonló a Superb komfort hangolása, amelynek orra a hátsó tengely körül olyan lengésekbe kezd, hogy az embernek összeszorul a gyomra, ahogy várja, hogy a karter felüssön. Sajnos a Superb normál állásban sem tűnik elég határozottnak, érzésem szerint ilyenkor is alulcsillapított a futóműve.

A kormányra mindkét kocsiban kevés visszajelzés érkezik, a váltók korrektek, de ilyen autókat nem a sportolási hajlamaink kiélésére veszünk. Érdemes volt azonban meghajtani őket, mert a hatodik kör végére az Insignia fékrendszere füstpamacsokkal jelezte, hogy elege van a nyüstölésből – rég találkoztam olyan autóval, aminek utcán rottyra tudom hajszolni a fékrendszerét.

Pedig az Insignia egyébként mindent megtesz, hogy megóvja utasait, néha már túlzásba is esik. A tesztautót az újdonsághoz kapható és az Astrából nagyrészt már ismert, összes vezetési segédlettel felszerelték, melyek közül az ütközésre figyelmeztető rendszer programozásával még molyolhattak volna egy kicsit. A jó ritmusérzékkel lassítás nélkül kikerülhető, odaérésünk pillanatára eltűnő balra kanyarodók esetén adott vakriasztása nem olyan zavaró, mint hogy néha az út szélén álló autókra, és a saját sávjukban, szabályosan szembejövőkre is figyelmeztet. A többi rendszer jól működik, a sávtartó automatika pontosan és finoman szabályoz, az adaptív tempomattal és a parkolási segédletekkel sincs gond.

Akad azonban néhány további apró, de annál érthetlenebb bosszúság, amire az Insigniával töltött néhány nap során fény derült – szó szerint, ugyanis a head up display kerete erős napsütésben zavaróan tükröződik a szélvédőn, és a kormány középvonalát egy gondolatnyival balra tolták az ülés közepvonalától. Ugyanebbe a rovatba a Superb esetén a lassú start/stop automatika és a DSG váltó kooperációjából adódó induláskori késlekedést jegyeztük fel. Nem nagy dolgok ezek, de mindkét autó annyira a feltűnésmentes, kényelmes együttélésről, a háborítatlan utazásról szól, hogy már az ilyen apróságok is észrevehetők.

Ahogy feltűnő a Skoda Superb összesen 29 darabot számláló okos részletmegoldása, amivel a mindennapokat könnyíti meg. A teljesség igénye nélkül: az első ajtók oldalába rejtett gyári esernyők, a tanksapkafedél mögötti jégkaparó, a mágneses elemlámpaként használható csomagtérvilágítás, a hűthető könyöklő és kesztyűtartó, a hatalmas térképzsebek, a poggyásztér-elválasztók, illetve a középkonzoli pohártartó egykezes pillepalackok nyitására alkalmas kialakítása. Önmagában egyik sem világrengető újdonság, de a hasznos kényeztetéshez könnyen hozzászokik az ember. Hasonlókat persze az Insignia is kínál, csak nem ilyen mennyiségben, nem ennyire átgondoltan és hangsúlyozottan.

Ami a listaárakat illeti, mindkét autóból a kézi változatot alapul véve, az erősebb motor ellenére az Opel Insignia az olcsóbb: 9 410 000 forint a 9 806 050 ellenében. A felszereltség tekintetében az Opel annyival kínál többet, hogy az alap vezetési segédleteket tartalmazó csomagot szériában adja. Ebben követésitávolság-érzékelő, ráfutásos ütközésre való figyelmeztetés, aktív sávtartó, alacsony sebességnél működő automata ütközéscsillapító fékezés és első gyalogosérzékelő található. A legérdekesebb tételt azonban a Skoda weboldalának felszereltségi listáján talájuk: az „árkedvezmény” rubrika bekattintása -899 999 forintba kerül, és ezen a ponton el is engednénk az ár/érték arány kérdését, mert a tényleges vételár csak komoly vételi szándékkal tűnik kinyomozhatónak.

De melyiket ajánlott venni, ha komolyak a vételi szándékaink? Elődjéhez képest az Opel Insignia Grand Sport hétmérföldes előrelépés, csendes dízelmotorjával és tágasabb utasterével felzárkózott a kategória élmezőnyéhez, de az előzéshez ennyi kevés. A Skoda Superb unalmasabb, de jobb autó, összességében kerekebb csomag, hibát még az se nagyon talált rajta, aki igazán szeretett volna. Gyűlölettől fűtött tesztjében még Jeremy Clarkson is kénytelen volt elismerni, hogy nem lehet belekötni.

	Opel Insignia Grand Sport 2.0 CDTI Innovation	Skoda Superb Style 2.0 TDi DSG
Lökettérfogat (cm3)	1956	1968
Hengerek száma/elrendezése	4/soros	4/soros
Teljesítmény kW (LE)/1/perc	125 (170)/3750	110 (150)/3500-4000
Nyomaték Nm/1/perc	400/1750-2500	340/1750-3000
Könyezetvédelmi besorolás	Euro 6	Euro 6
Üzemanyag	gázolaj	gázolaj
Váltó	6 fokozatú, kézi	6 fokozatú, DSG
Végsebesség km/óra	226	218
Gyorsulás 0-100 km/órára mp	8,7	8,9
Kombinált fogyasztás l/100 km	5,2	4,5
CO2 kibocsátás g/km	136	118
Fordulókör átmérő (m)	11,74	11,7
Saját tömeg kg	1507	1425
Hasznos terhelés kg	678	620
Hosszúság mm	4897	4861
Szélesség mm	1863	1864
Magasság mm	1455	1468
Tengelytáv mm	2829	2841
Csomagtartó l	490/1450	625/1760
Alapár Ft	9 410 000	10 430 890