Isten nevét hiába ne vedd!

2008.06.16. 04:45

Adatlap Lancia Delta Oro - 2008

  • 1956 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 165 LE @ 4000 rpm
  • 360 Nm @ 1750 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.5 másodperc
  • Végsebesség:
    214 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.3 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    6.9 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.3 l/100km
  • 6 795 000 Ft
Süldő gyerek voltam, megbabonázva néztem nagybátyám avatott mozdulatait, ahogy galacsinná tört autókat varázsol újjá. Műhelye falának képe örökre beégett háttérállományomba. Egy dombon elugró Delta HF Integralét nem illik elfelejteni, de elvonatkoztatni tőle, azt muszáj.

Ez a kocsi nem az a kocsi. A korszak, a feszesség, a világba megveszekedett módon berobbanás örökre eltűnt. Az egykori Delta tulajdonosokra szalagkorlátok művirágcsokrai emlékeznek, vagy ők emlékeznek reumásan az egykori vágtákra. Kétlem, hogy még szeretnék átélni a tömény vezetési élményt, talán már jobb a whisky szódával. A marketingesek szerint ők arra vágynak, amit a Lancia most Delta néven bemutatott.

Amikor a Martini feliratú kocsik diadalmenetben rendezték át a ralipályákat, én még homokozólapáttal piszkáltam a kutyaszart. Az autót a családi Fiat 850 jelentette, fogalmam sem volt, kik azok az emberek. Nem érezhettem át, milyen tudás irányítja végtagjaikat, hogy a többszáz lovas raliautókat mozgásban tartották. Mai fejjel zsigereimben vágyok egy régi Deltára, akár egy kopott, kevésbé erős változatra is.

A birtoklás nélkül egy lépcső kimarad, így nem érezhetem, milyen megbékélt tulajdonosnak lenni. Hogyan vágyjak egy új, nagyobb és puhább Deltára, ha nem volt meg a régi, kicsi és kőkemény? Komolyan, hívnák inkább Dedrának, Dudvának vagy akármi másnak: okosan bólogatnék, hogy na, itt egy csinos középkategóriás olasz. Ez helyett próbálom elfelejteni a múltat, ha mégsem sikerül, bocsássanak meg.

A viharkék árnyalat és a félmatt fekete tető jól eltalált színkombináció. Az egykori sportvirtus helyett úri hangulat vette át a hatalmat. Jobban passzol hozzá az öltöny, nem képzelhető bele egy versenyruha. A kétliteres Multijet dízel dinamizmusát formai eszközökkel hangsúlyozzák. Igaz, ez nem az őszinteség jele, de sokaknak már az is sportosságnak számít, ha a tötyörgő kisautósokat faarccal tudják visszaváltás nélkül megelőzni.

A LED-eket állandóan égető fényszórók a Lanciák védjegyének számító pajzs alakú hűtőrács mellől kacsintanak hátra. Szemből nem mutat igazán jól az orr, kicsit megizzadt már az egységes design. Oldalról nézve azonban megelevenedik a forma, működni kezd az ékalak. Az ablakok emelkedése jelentős, de az első üléssorban még pont jó az övvonal.

Nekem fontos: a Deltában süttethettem az alkarom a finom olasz napsütésben. Kell ez, mert a légkondi megöl, a cirkálásnál meg amúgy is kinn a könyök helye. A hátsó ülésen ez már nem jönne össze, az övvonal túl lendületesen megy felfele, hogy asszonyos seggé domborodjon. A hátsó világítás ebből az ívből bukik ki, az egységes, meghajtott cipőbetétre emlékeztető lámpa itt kifejezetten a Nissan Muranót juttatta eszembe. Igazán szép az ötödik ajtó ereszkedése, a sötétített üveg csinosan, olaszosan hajlik lefelé.

A mindenhol visszaköszönő bumerángív adja a logó D betűjét. Első olvasatra Jeltának lehet kisilabizálni a hiányzó csík miatt. Sem az olvashatósága, sem a tipográfiája nem nyerő, mérföldekre lóg ki az összképből. Megváltozott a Lancia logója is, a pajzsból kivették a zászlót. Bevallom nekem hiányozni fog, de a hivatalos magyarázat szerint új idők kapujában tipródnak, a megújulás része ez, hát nosza.

Bumerángívek alkotják a keréktárcsát is, le a kalappal. Nekem öröm hogy még a mai, stratégiákkal átszőtt világban is tudnak az olaszok valami öncélúan szépet alkotni.