A kisgömböc

Ha csak az alapján kellene Év Autója-pontokat adnom, amekkora tektonikus mozgolódást érzek a marketinggépezet hátterében, a Micrának már hetekkel ezelőtt odaítéltem volna az Év Autója-díjat. Ha pedig addig nem, hát akkor, amikor másfél hete jött egy óriási, gyanúsan könnyű, fehér doboz a szerkesztőségbe valahonnan külföldről, amiben egy szem apró, Micra-formájú pendrive, sok-sok nitrogén-oxigén-szén-dioxid elegy, illetve három A4-es méretű papír volt, egyiken nagy autóipari ideálom, Carlos Ghosn aláírásával. Azt még lehet, hogy bekeretezem.

Ha egy ekkora cég olyanra vetemedik, hogy méretes papírdobozokban belgiumi levegőt küldözgessen 58 Év Autója zsűritagnak szerte Európában, akkor a szóban forgó termék rettentő fontos lehet. Egyszerű a dolgom: már csak azt kell eldönteni ilyenkor, hogy kinek oly fontos - nekik, avagy a vásárlóknak.

Mivel a Tannistesten hosszabban csak a szegényházi dízelt vezettem, s az extrás kivitelbe épp csak belemártottam a lábam, ezért most Mortefontaine-ben épp egy ilyet vittem el az országúti vezetésből, falusi-kisvárosi kanyargásból és a nyilvánosságtól elzárt, CERAM-próbapályán való nagysebességű hajszolásból álló, alapos tesztkörre.

Amit megtudtam: bár mindkettő nagyon csendes, masszív és kulturált, az alap-Micra és az ékszercsörgetős változat fényévekre van egymástól hangulatban - kár, hogy szerintem Magyarországon a többség nem az utóbbit választja majd. Fogadják szeretettel amatőr videómat a helyszínről, amivel (mivel az első kocsi volt, amit ott vezettem) háromszor annyit tököltem, majd a vágószobában webszerkesztő Tom is tízszer annyit szenvedett, mint a többi Mortefontaine-i videóval. 

Ne csodálkozzanak, hogy a videó első részében még "bó(u)z"-nak ejtem a hifit, a második részében pedig "bózé"-nak, volt ugyanis egy jó kétperces, de kivágott részlet, amiben a név kiejtésmódját firtatom. Mivel életemben először (nagyjából 12 éves koromban) amerikaitól hallottam kiejteni ennek az amerikai márkának a nevét, ezért egészen 49 éves koromig "bó(u)z"-nak ejtettem, s halkan mindig háborogtam magamban, amikor az eredetit nem ismerő embertársaim egyszerűen kiolvasták magyarul a nevet, és azt mondták, "bóze". Aztán akasztották a kötözködő hóhért. Nevezett hóhér ugyanis utánanézett, hogy miként is állunk ezzel a Bose-zal (Boséval), és kiderült, hogy a céget egy bengáli származású ember, bizonyos Amar Bose alapította, aki "bozé"-nak ejti a nevét. Az amerikaiak viszont "bó(u)z"-nak mondják. Ez megint a Talbot esete, tudják, az angol lord, akiből francia autógyár lett, de az eredeti angol lordi név is igazából valószínűleg francia eredetű ("tálbó" vagy "telböt"). Tehát mindkettő valószínűleg helyes, én feltehetőleg nem tudok már tartósan leszokni a "bó(u)zolásról", de a "bózézás" se rossz. A két tábor között próbálok  békét teremteni a kétféle ejtéssel.

A Micra, pláne ez az extrás, fasza jó kis autó ettől még. Hogy a térhatás és a belga levegő, sőt még Ghosn aláírása ellenére sem érzem benne a zsűrirengető bugit, az már az én problémám. Simán lehet, hogy a déli többség máshogy érzi majd ezt a csapatban, ők pedig mint mindig, óriásit tudnak lendíteni a szavazás mérlegének nyelvén.

Hogy emlékezzenek, a következő hét autó maradt fenn a rostán, ezek közül lesz az egyik a 2017-es Év Autója, az eredmény a jövő utáni héten, március 6-án, hétfő délután háromkor, a Genfi Autószalon előestéjén derül ki:

- Alfa Romeo Giulia
- Citroen C3
- Mercedes-Benz E osztály
- Nissan Micra
- Peugeot 3008
- Toyota C-HR
- Volvo S90/V90