Egymás hátán pusztulnak a sokkerekes MAZ-ok
A helyszín a Kalinyingrádi terület, Oroszország exlávéja a Baltikumon. Egy sokáig poroszok lakta föld, ami a második világháborút követő leosztásban a Szovjetunió része lett, de leginkább orosz. A háborút kis számban túlélő németeket a sztálini vezetés pillanatok alatt telepítette ki innen, oroszokat rakva a helyükre, két-három generáció után így senki sem kérdezte, a szovjet felbomlással miért került Oroszországhoz.
Kalinyingrádot alig lakják egymillióan, nyersanyaga nincs, van valamekkorka ipara, amije pedig nagy, az a stratégiai jelentősége. Itt található Oroszország egyetlen kevés balti-tengeri nyitásának egyike, ehhez való érzékeny viszonyukat egy nagyon komoly haditengerészeti és katonai jelenléttel fejezik ki. Ez a tengernyi roncs is egy katonai telepen áll, igaz, háborút ezekkel már aligha vívnak.
A fotókat egy orosz blogger, Vmulder csinálta még tavaly nyáron, de valamiért csak most tette fel blogjára, ahol egyébként a pusztulat visszatérő tematika. Vmulder egy kalinyingrádi bázison járt, annak is egy lerakatában, ahol mindenféle régi vasat fotózott, jellemzően szállítóplatformon tárolt MAZ-okat. A MAZ ugye a Minszkíj Avtomobilníj Závód, Fehéroroszország 1944 óta aktív járműgyára. Manapság a busz- és kamiongyártás az erőssége, de a posztszovjet országokban még most is inkább hidegháborús, soktengelyes tüzérségi teherszállítói miatt ismert.
További képek a galériában, és persze Vmulder saját oldalán. Ha tetszik a pusztuló szovjet járművek romantikája, itt egy Moszkva melletti erdő földbe süllyedt Uraljait nézheted; ebben a posztban Afganisztában hagyott tankokról írtunk, itt pedig a Ferenc József-földön hagyott mindenféle katonai roncsokról olvashatsz. Akit meg a MAZ legextrémebb kísérleti járműve érdekel, íme az Apokalipszis százlábúja.
