Tisztán emlékszem arra, amikor először vezettem Mazda MX-5-öt: húszéves voltam, akárcsak az autó, és az a ritka helyzet állt elő, hogy hiába magasztalta az összes forrás az egekig az autót, mégis minden elvárást teljesített. Közvetlen volt, játékos, és már hetvennél is úgy éreztem magam, mintha 130 felett nyomnám. Na meg a legfontosabb: úgy juttat eszetlen mennyiségű adrenalinhoz, hogy a legkeményebb szerpentines abúzus során sem érezzük, hogy bajunk lehet. Egy idő után ez persze veszélyes, de ha úgy reagálunk, ahogy az elemi életösztön diktálja, nem lehet bajunk.
Azóta vezettem néhány kiadást, és szép lassan megszületett az elhatározás: kéne egyet venni. Ha minden a tervek szerint alakul, nyár végére már egy 1.6-os NB-t fogok terelgetni. Lassan adaptáltam a gondolatot, ezért az összes elérhető szakirodalmat elolvastam, jellemző problémák, alkatrészbeszerzés és természetesen a tuning. Utóbbival jutottam el a Flyin’ Miata nevű céghez, ahol V8-as motorokat szerelnek a kis roadsterbe.
A puristák szemében ez felér egy szentségtöréssel, hiszen a Mazda pont a kiegyensúlyozottsága miatt annyira fantasztikus autó. A motorpaletta erősebbik vége is alig 150 lóerős, de valahogy akárki próbálja, nem vágyik többre. Flyin’ Miataék ennek örömére beledobtak egy Corvettekből ismert LS 3-as V8-ast, és mögé akasztottak egy Tremec T56-os kéziváltót – ezt korábban a Borg-Warner gyártotta -, amit a Viperből ismerhetünk, vagyis kellően túlméretezett.
Állításuk szerint ez a masszív vasdarab egyensúlyozza ki az autót, és a gyári 52:48-as súlyelosztás alig csúszik el 52,7:47,3-ra. Az össztömeg persze nő, és azt a műhelyben is tudják, hogy ezzel lehet a legjobban megölni az élményt, ám addig reszelték Habut – innen a név -, amíg mindössze 120 kilóval lett nehezebb a harmadik generációs alapváltozatnál. Az 1280 kilós autót a 6,2-es motor 400 lóereje viszi, de csak az ügyfél kívánságán múlik, hogy meddig szeretné feszíteni az LS-t, hiszen kevés motorhoz érhető el annyi teljesítményfokozó, mint ehhez.
Az alapítók, Bill és Teri Cardell amúgy nem Miaták szétfaragásával kezdte, hanem európai sportkocsikat szervizeltek a nyolcvanas években. 1989-ben az egyik ügyfelük egy első generációs MX-5-tel jött a Porschéjáért, és a testvérpár azonnal elájult a roadstertől. Hét évvel később már kizárólag MX-5-tel foglalkoztak, mára pedig 2300 négyzetméteres műhelyükben tizenöt alkalmazott építi az autókat.
Egy mezei tuningcég nem hozott volna lázba, de Cardellék nem csak motorcserékkel foglalkoznak, hanem a Mazda technikája köré építenek izgalmas pályagépeket. Ha egyet kéne választani a palettából, akkor a Catfish-t hoznám haza. Itt mindent kidobtak a hajtáslánc és a futómű kivételével, ezeket pedig beműtötték egy csővázba. Az egészre ráhúztak egy fantasztikusan kinéző üvegszálas héjat, ajtók, beltér és egyéb felesleges sallangok nélkül. A kész autó alig 700 kiló, és természetesen a cég akármelyik teljesítménynövelő csomagját megrendelhetjük a motorra. Igen, V8-asra is cserélhetjük, és ha kedvünk úgy hozza, akár otthon is összerakhatjuk.
Ennél egy fokkal keményebb megoldás az Exocet, amelyről joggal jut eszükbe az Ariel atom, hiszen ez is kívül hordja a vázát, és ez is Angliában készül. A Flyin’ Miata jelen esetben csak amolyan viszonteladó, de természetesen komplett Mazda-hajtásláncokat is kínál hozzá, akár kulcsra készen, akár építőkészletként. És itt is találtak helyet a Corvette-motornak.
Nyilván jó dolog egy röhejesen erős MX-5, de az élmény inkább olyan lehet, hogy vezetés közben rettegünk, utána meg boldogsággal tölt el, hogy egyáltalán túléltük. Elsőre simán kibékülnék egy 1.6-os NB-vel, de a szűrőt nem kapcsoltam ki a nagyobb motorra sem, így jött a képbe ez:
Egy meglepően olcsó 1.8-as változat, félmillió forintnyi euróért. Frissen cserélték az összes kopó-fogyó alkatrészét, de ami fontosabb, ez egy Anniversary kiadás, vagyis Bilstein futómű van alatta, hatsebességes a váltója, toronymerevítős, és sperr diffis a teljes boldogság kedvéért. Az álmok a hirdetés utolsó sorában foszlanak szerte, ugyanis a hirdető szerint rohad a küszöb, de ami nagyobb baj, hogy a 1700-as fordulat felett valami kopog a motorban.
Gondolatkísérletnek így sem volt rossz, de úgy, hogy ráadásul Essenig kell menni érte, nem játszik. Azzal mondjuk tisztában vagyok, hogy egy 16-18 éves autóval foglalkozni kell majd, de többek egybehangzó véleménye szerint itt túl nagy eséllyel léphetek taposóaknára. És ha valamit, akkor az MX-5 vásárlást nem fogom elkapkodni.
