Lopott sebességmérőből lesz az orosz drón?

Pár napja futotta be a netet a hír, miszerint a Svédországban tömegesen ellopott sebességmérő kamerák orosz megfigyelő drónokban kötnek ki Ukrajna felett. Bár a sztori annyira abszurd, hogy egy kicsit mindenki szeretné, hogy igaz legyen, érdemes hátrébb lépni egyet, és úgy vizsgálni. A modern hadviselés egyre jellemzőbb fegyvere a dezinformáció, és egyik harcoló fél sem megy a szomszédba ötletekért. Érdemes megnézni a 444 vonatkozó videóját, a cél nem is feltétlen az, hogy az adott média maga mellé állítsa a közvéleményt, sokkal inkább, hogy az információs zajban már ne is érdekelje az embereket, mi az igazság.

A tények amúgy logikus történetet adnak ki. Svédországban elloptak néhány sebességmérő kamerát. Önmagában ez még nem lenne meglepő, történik ilyen mindenhol, hol azért mert egyszerűen dühből vandalizálják a műszereket, hol pedig azért, mert a fekete piacon sokat érhetnek az alkatrészek. Ami viszont távol áll a szokványostól, az az esetek számossága: forrásoktól függően 100-150 ellopott kamerát emlegetnek a híroldalak, jórészük éjfél és hajnali 3 között tűnt el. Augusztus 27-én éjszaka tizenegy, augusztus 30-án pedig további harminc lopásról szólnak a hírek, ezekkel együtt csak augusztusban hetven kamerát nyúltak le ismeretlenek, majd szeptemberben még nyolcvanat.

Nem mintha annyira különleges technika lenne a dobozban, a svéd sebességmérők Nikon digitális-tükörreflexes (DSLR) kamerákat használnak, igaz, módosítva: a fókuszt végtelenre állították, kis rekeszértékkel, mert így széles tartományban ad éles képet. Fontos még, hogy az objektíveket epoxival leragasztották, így ezeket az beállításokat nem lehet eltekergetni. A DSLR gép mellett még egy sebességmérő radar, vaku, valamint képfeldolgozó van az egységben, ezek viszont nem érdekelték a tolvajokat. Eva Lundberg, a svéd közlekedési hivatal szakembere szerint minden egyes szétszedett sebességmérő 9,3 millió forintos kárt okoz az államnak.

Ezen a ponton lesz igazán érdekes a történet, ugyanis a svéd Aftonbladet magazin titkosszolgálati forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az ellopott kamerák egy része Orlan-10 típusú orosz megfigyelő drónokban köthetett ki, amelyeket Ukrajna felett használnak. Fredrik Hultgren-Friberg, a titkosszolgálat szóvivője azt nyilatkozta, hogy bár vannak információik az ellopott kamerák és a drónok közti kapcsolatról, jelenleg nem áll módjukban ennél többet megosztani. Előkerült egy videó is, amin egy ukrán katona szerel szét egy Orlan 10-est, és ezen a ponton majdnem kiköptem a kávét: ismerem a videón szereplő katonát.

Kascsukkal egy Jaguar bemutatón találkoztam öt éve, Korzikán, és bár már akkor is ismert autós újságíró volt, inkább a Krímen folyt harcokról beszélgettünk, ott mesterlövészként vett részt az alakulatával. Részletekbe menően nem ismerem a hátterét, de az biztos, hogy egészen a háború kezdetéig inkább autós tartalmakat töltött fel Youtube-ra, azóta viszont főként hadászattal kapcsolatos anyagokat posztol. Ez egybevág azzal, hogy Facebook-oldalán a munkái között a lőkiképző és az InfoCar.ua főszerkesztői pozíciója is szerepel.

A videó alapján a drón a lehető legolcsóbb konstrukció, az alkatrészek legtöbbje egy hobbiboltban is beszerezhető. A legfontosabb a kamera, amit tépőzárral rögzítettek, és ugyanabban az állásban ragasztották le az objektívet a beállításokkal, mint a svéd sebességmérőkben. Viszont a videón egyértelműen egy Canon DSLR van, míg a közlekedési hivatal szakemberei ellopott Nikonokról beszélnek. Szóval írtam Kascsuknak, hogy most akkor mégis mi az igazság?

Mint kiderült, őt nem kereste meg újságíró, csak szemlézték a videóját, de azt hozzátette, hogy ilyen drónokat Nikon és Canon kamerákkal egyaránt fogtak már el. Tehát még mindig ott tartunk, hogy az ellopott kamerák drónokba építése akár igaz is lehet, de nagyjából ugyanekkora esély van arra, hogy véletlen egybeesésről, vagy szándékos ködösítésről van szó.

Igaz viszont az is, hogy az orosz piacon a Nikon és Canon még márciusban beszüntette a kereskedelmet, és általában a szankciók megnehezítik a civil és hadászati technológia beszerzését, bár, ilyen DSLR-ek akár maradhattak raktáron is jópár nagyvárosban. Meg mondjuk ki: egy olyan állami szervezet, mint a hadsereg, lényegesen egyszerűbb módon is beszerezhet polgári fényképezőgépeket, mint a szomszéd országból való lopkodás. Például egyenesen Kínából is érkezhettek a gépek, hiszen a Canon és a Nikon is ott gyártat.

Akárhogy is, több jel utal arra, hogy az orosz hadi gépezet egyre nehezebben pótolja az elvesztett eszközöket, és kénytelenek improvizálni, ehhez pedig még illeszkedik is a sebességmérős elmélet. És a fő kérdés: ha nem az oroszok voltak, mit kezd valaki 150 darab fixre ragasztott fényképezőgéppel? Hol máshol lehetne ezeket használni? Előfordulhat például az is, hogy bár nem konkrétan az oroszok szervezték meg az akciót, néhány svéd tolvaj felfedezte a piaci rést, és Oroszországban adja el a lopott kamerákat. Hamarosan kiderülhet pár részlet, ugyanis a svéd hatóságok október 18-án, pénteken elfogtak egy férfit, aki kapcsolatba hozható a lopásokkal.

Megfejtés tehát nincs, minden érvre hozható ellenérv, és többnyire a valószerűtlen sztorikról szokott kiderülni, hogy igazak, most mégis azt gondolom, hogy ez inkább kamu. Egyszerűen túl pitiánernek tűnik működő trafikból kilopni az alkatrészt, majd kendácsolni haditechnikát, de legalábbis több erőforrást igényel, mint ugyanazt a szürke- vagy feketepiacról beszerezni.

Frissítés: a hivatkozott Aftonbladet cikkeket javították, nincs szó Nikon kamerákról, végig Canonokat említ a cikk. Még egy érv az elmélet oldalán.