Egy kellemes nyári napon négy rokonszenves ausztrál diák meglóg a suliból, bedobják a szörfdeszkát meg a gitárt Rudi kék VW-buszába, és a tanórákon ücsörgés unalma helyett az utazás kalandos szabadságát választják. Rokonszenves kölykök, afféle értelmiségi családból szalajtott poszt-szofthippik, másodpercek alatt megkedveljük őket. Amikor egy kerítésen át bemásznak egy gyönyörű tengerpartra a szörfdeszkával, már irigyeljük is őket.

Aztán hirtelen történik valami, amire tekintettel megkérünk mindenkit, hogy csak akkor kattintson rá a videóra, ha elmúlt 18 éves.

Aztán ha a néző magától nem jönne rá, a klip végén Az Életnek Tanulj, Ne Az Iskolának Alapítványtól megkapja a tanulságot is:

Ahogy már évek óta, idén is Spielwarenmesse Nürnberg. Most Rézmányi a tettestársam, igyekszem felkészíteni a helyszíni sokkra, de látom rajta, nem érti. Majd meglepődik a látványtól, nekem mindegy… Hajnali négyre terveztem az indulást, de persze még élesíteni kell egy angol posztot, mert menet közben már nem fog menni. úgyhogy kicsit megcsúszom. Mondjuk, ezen ember nincs, aki meglepődne, az időbeli megcsúszás nálam gyakorlatilag életforma. Mire megérkezem, Rézmányi már fejben posztot ír, amint lehuppan az ülésre, előkapja a laptopját, és hagyja, hogy a grafomán énje leteperje a halálfáradt és álmos énjét.

Sipos Zoltán

3:42 Megérkezem a szerkesztőségbe. A parkolóházba betárazom az Insignia-tesztautót. Sipi sehol.
4:00 Sipinek most kéne megérkeznie. Nem érkezik meg.
4:05 Sipinek már itt kéne lennie. Nincs itt.
4:10 Sipinek írok, hogy hol van. Nem válaszol.
4:12 Unalmamban megreggelizem.

Érdekes, de az eltelt Totalcaros évek alatt már nem egyszer előfordult, hogy hosszú-hosszú idő után derül ki a nagy CEMP-birodalmon belül egy-egy kollégáról, hogy valójában él-hal az autókért.

Erre általában tök véletlenül jövünk rá, vagy bukik ki belőlük. Mint például Eszterből, aki egyszer csak beállított egy halom fotóval a Vienna Auto Show 2014-ről. Mint kiderült, imádja az autókat és az autózást, azonnal szemére is vetettük, hogy ezidáig egyszer sem jött ki a rendezvényünkre és hitelét veszíti, ha legközelebb sem jön.

Fogadják szeretettel Eszter beszámolóját a Volkswagen-csoport bemutatójáról, amit Vienna Auto Show 2014-nek hívnak. (Vicc volt. Vagy nem.)

Rég jártam autókiállításon, így nem igazán voltam felkészülve arra, mi vár rám a 2014-es Vienna Autoshow-n. Budapest és Bécs között félúton aztán megtudtam a számokat (30.000 m², 40 autómárka, 400 modell, 35 osztrák premier), amiből a legnagyobbat valójában elképzelni sem tudtam. A helyszínen körülnézve nem tűnt olyan ijesztőnek az egész.. aztán elkezdtem (volna) fotózni.

A hivatalos sajtófotó jól visszaadja a terep nehézségét, de teher alatt nő a pálma - ugye. Ahogy az esemény lezárulta után kiderült, 150 ezren voltak kíváncsiak az idei négynapos autókiállításra, szerintem mindannyian velem egy időben. Ez persze nem panasz, nagyon élveztem minden kihívásával együtt az egészet és egészen biztos, hogy nem most volt az utolsó alkalom, hogy autókat fotóztam. A rendezvény weboldalán közzétett sajtóanyagból érdekességként kiemelném, hogy saját felméréseikre alapozva tartják januárban az átfogó kiállítást, ugyanis ez az az időpont, amikor a látogatók 33%-a konkrétan autóvásárlást tervez, hatoda pedig már gondolkodik rajta. A vásárt a rendezők sikeresnek ítélték, s ebből enyhe gazdasági, iparági fellendülésre következtetnek. A gazdaságos kisautók, a kényelmes családi autók, a mindenes terepjárók, a középosztályú járművek és az exkluzív sportautók közül a kiállítás saját felmérése alapján a legnépszerűbb márkák a BMW, az Audi, a VW, a Mercedes és a Skoda voltak. A hölgyek a látogatók negyedét tették ki, a közönség ötödét pedig a 41-50, illetve a 21-30 évesek adták

Ahogy tavaly ígérték, az új Skoda Fabia mérete nem változott, de a megjelenése frissült. Az új külsőt a látogatók életkorra való tekintet nélkül imádták..

GT-R, Porsche, Ferrari, Lamborghini, Radical, Caterham... ezektől az ember elvárja a teljesítményt. Nyálat csorgatnak rájuk, tinédzserek nyomják pelyhedző állukat az oldalüvegre és elképzelik, ahogy lefűzik a kedvenc kanyarjaikat, ahogy driftelve fordulnak minden sarkon... az autó idehaza státusszimbólum. Akik ettől el tudnak vonatkoztatni, azoknak szórakozás. És egyáltalán nem kell, hogy drága legyen.

Lehet mondjuk, egy Citroen AX 14D Enterprise. Tudják, a legendásan keveset fogyasztó, pillekönnyű francia gyösz. És ha ez megvan, akkor ki kell belezni, hogy csak a sofőrülés maradjon, kell némi összespórolt pénz az utazáshoz (aludni lehet a kocsi mellett, a sátorban is), egy kicsit megemelt üzemanyagnyomás, két semi-slick előre és iszonyatos kitartás, türelem és tanulás.

Kitartás ahhoz, hogy hét éven keresztül évente elautózzál a kis, 52 lóerős vacakkal Franciaországból a Nürburgringre, kitartás ahhoz, hogy ez alatt az idő alatt összesen 118 kört megtéve fejből megtanuld a pályát és az autódat, kitartás ahhoz, hogy kicserélj benne hét év alatt kilenc motort és öt váltót, majd a végén a vakhit és a megszerzett tapasztalat meghozza gyümölcsét. NicBTG ezzel az autóval 9:55-ös körrel befért a mágikus tíz perc alá. Ami lefordítva ahhoz hasonlítható, mintha egy ToiToi budival leszállnánk a Marson.

Na ez igen, szent őrület és autóbuzéria. Álommegvalósítás,ahogy kell.

Esténként szorgosan mosogattam a Szimplában, napközben az egyetemen voltam, a kieső időben pedig a használt autókat böngésztem. Megvolt még a csúnya, de hálás rongytetős Corsám, de én buszt akartam. Volkswagen Transportert, T2-est.

Faros Transporterek. Jól látszanak a különbségek

Az első kinézett busz Pécs környékén volt. Nagyon ígéretes szürke T2b, egy kicsi rozsdapöttyel a képek alapján. Leopárdos pléddel leterített ülésekkel, hogy alatta milyen volt, örök homály fedi. A telefonban kiderült, hogy nincs a jelenlegi tulaj nevén az autó, de meg lehet őt is találni: a Tibi az a szomszéd faluból. Nem volt még rutinom a magyar használtautó-piacon, visszariadtam. Ha jól emlékszem 299 ezerért, Ki tudja, talán ez volt a nagy kihagyott lehetőség.

Az rendben van, hogy autóvásárlásnál a számok különösen fontosak. De ha azt hiszi, hogy itt a vételárra, fogyasztásra, évjáratra, esetleg futásteljesítményre gondoltunk, nagyon téved. Egészen más számok lényegesek, amit a szerkesztőség pár tagja nem is volt rest kitárgyalni a levelezőlistán:

Kopasz:
Felhívott az egyik haver, szervize van, nepperkedik, bérbe is ad autót, szoktunk együtt üzletelni.

Figyelj Kopasz, most beszarsz! Felhívott az egyik cimborám, árulja a Boráját, jött is rá vevő, megegyeztek mindenben, megveszik az autót, csupán átjönnének a műhelybe egy pár percre, mert a vevő szeretne az autó alá nézni. Persze, gyertek nyugodtan. Meg is jöttek, a vevő hozta családját is. Nézegetik az autót, körbejárják, megszólal a huszonéves lány:
-Apa ez a kocsi nem jó, be van horpadva a küszöb!
-Az nem horpadás, ez a típus gyárilag ilyen, ezzel a pici háromszög alakú mélyedéssel a küszöbön jelzik, hogy hova kell tenni az emelőt a kocsi alá, mindegyiken rajta van.
Ja. Telik az idő, nézelődnek, sétálgat a lány is, megint megszólal.
-Apa ez a kocsi nem jó, a másik küszöb is be van horpadva!
-Az is gyári. Látod, ugyanolyan,mint a másik oldalon, hogy ha ezen az oldalon kapsz defektet, akkor itt is tudjad, hogy hol kell megemelni az autót.
Ühüm. Sétálgat a lány, újra megszólal:
-Apa ez a kocsi nem jó nekünk. A rendszáma 354, számmisztikailag nem jó, nem vehetjük meg!
És az autót nem vették meg.

Novoth Tibitől kaptuk az emailt, mely a reklámszakma újabb csodájára hívja fel a figyelmet:

Sziasztok!
Felháborodtam.
Csatoltam egy képet egy újságból. Az látható, hogy az intercarsos
területi képviselő kegyetlenül aláreccsent a szerelőnek, akinek a fájdalom
látszik az arcán. Később boldogan, kézenfogva távoznak.
Tudom, hogy homofób vagyok, de ez tényleg sok(k).
Szép napot!
Tibor

Íme a kép:

Bárki kérdezhetett bármit, nem voltak titkot és embargós infók

Karácsonyi játékunkban lehetett nyerni helyet egy remek bulira, amely főleg arról szólt, hogy megpróbáljuk megfogni a WTCC-menő, többszörös futamgyőztes pilótát. Himesháza Sennája azonban túl kemény diónak bizonyult, egyedül egy profi gokartversenyző bírt vele a Gokartring pályáján. Norbi - ezt leszámítva - a hozzá illő szerény és teljesen közvetlen módon cimbizett mindenkivel, aki ott volt, nagyzolás vagy mellveregetés, na ezek mind nagyon távol állnak tőle. Talán ez teszi őt annyira szerethetővé, talán éppen ezen tulajdonságai miatt érzi minden autósport-rajongó egy kicsit magáénak is a srácot. Beszélgetni vele olyan, mint egy régi ismerőssel, semmi ködölés, egyenes-értelmes beszéd. Mindenkinek jót tesz.

Svéd MTZ autókarosszériával

Semmi meglepetés nem ért, pontosan azt kaptam az autótól amit vártam. A motor ősapja traktormotorként kezdte, és ez is hihetetlen kort ér meg ha az ember vigyáz rá.

Pere Laci - legújabb Totalcar-szerzeményünk - remek, plasztikus elbeszéléseiből már úgy-ahogy megismerhettük Indiát és aki nem rest, az a Karmageddon-blogon olvashat egyebet is tőle, de azért ilyen direktben szembesülni az ottani autós kultúrával azért elég meredek.

Öltettől a megvalósításig, minden másodperce pazar szórakozás. A kimaszkolás nélküli primer-alapozás díszlécestl még hagyján, na de a finom JKTyre-reklám (sportabroncs), a villanyturbó és egyáltalán: az egész film, a választékos, de erős akcentusú angollal, lambóajtókkal a négyajtós Balenón... Nincsenek szavak. Talán csak annyira hívnám fel a figyelmet, hogy a beépített JVC hangrendszer matricáján a The Perfect ExperiAnce-felirat olvasható. Ami azért finom kétségeket ébreszt a beépített komponensek eredetiségét illetően.

De ez már tényleg csak apróság. Nézzék meg, hogyan készül a sportautó, amivel versenyezni is lehet. Hibátlan móka.

Az már régen volt, mikor az ember legyintett, ugyammá, a dizel gyenge. Ebben az anyagban aztán van kraft. Szerdán, a Mississippi állambeli New Albany-ben egy biodízel-üzem repült a levegőbe. De még hogy!

A Fene se gondolná, hogy a lassan égő gázolaj is tud ekkorát pukkanni.

Lassan hat éve, 2008 április 8.-án jelentkeztem először saját nick alatt, szerzőként a Belsőség-blogon. Az volt az első poszt, melyet én írtam és én is raktam be egy kettővel ezelőtti blog.hu adminfelületen. Az eltelt hat év alatt lettem kommentelőből külsős, majd immáron belső munkatárs, tulajdonképpen most élőben kommentelek idebent.

Sőt, megörököltem a blogot Orosz Petitől, a Lamborghinik és tintahalak nagy rajongójától, azóta én igyekszem ilyen-olyan módon terelgetni az itteni életet a többiek segítségével persze. Akik ez alatt az idő alatt jöttek-mentek, így hamar levetkőztem a gólya-státuszt idebent, a Totalcar szerkesztőségében. Ráadásul megnősültem, lett két csodás gyerekem, remek otthonunk és tán féltucat autót lecseréltem. Öregszem.

Paul Walker halála elég sok dologra rádöbbentett. Például arra, hogy öreg vagyok. Vagyis nem, mert a Sipos úr öreg, én egyszerűen csak nem vagyok fiatal. Pedig  tudom mi a swag meg a yolo, használtam már hashtaget és még legózom is, de múltkor egy mondatomat úgy kezdtem: a mai fiatalok. Sipinek mondtam, mikor egy elég rendhagyó rendezvényen nézelődtünk. Paul Walker halála sok száz meg ezer rajongót mozgatott meg, akik összegyűltek az ország több pontján megemlékezni. Sosem gondoltam volna, hogy a Halálos iramban-sorozatnak ennyire komoly rajongótábora volna, pláne itthon. De a részleteket majd Sipi kifejti az Öreg Sipos és Tuner munkacímű cikkében.

Értem én, hogy sokan szeretik a Halálos iramban-filmeket. Még szórakoztatóak is, feltéve ha az ember elfogadja a rajzfilmbe illő fizikát. Meg a vászon szélén lecsapódó, cseppfolyós tesztoszteront. Meg a szigorú tekintetekben kimerülő színművészetet. És a néző nem próbálja meg a kilencedikben tiltáson forgó motort visszakapcsolni nyolcadikba, hogy tovább gyorsuljon az amúgy öt perce tartó negyedmérföldes sprinten.  És a...mindegy, tudják mire gondolok.

Annyit azért felhoznék a Halálos iramban védelmében, hogy kevés az alternatíva. Vagyis inkább nincsen. Nem készülnek mainstream autós filmek, és ha az ember szomjas, a langyos víz is jobb a semminél. Hogy ne fogyjanak el azért az autórajongók teljesen, összeszedtem pár fontosabb filmet, amit az éppen cseperedő gyerekkel muszáj megnézetni. Sokszor! Annak ellenére fogadják el az alábbi listát, hogy egyrészt nincs gyerekem, másrészt filmek terén a szerkesztőségben azóta súlytalan a szavam, mióta kiderült, hogy nem láttam a Ponyvaregényt.

1. The love bug (1968)
A kicsi kocsi újra száguld kiváló alap a kezdéshez. Kedves, makacs, önjáró bogár, sok kaland, autóversenyek, könnyen emészthető poénokkal, imádnivaló képi világgal.

Egy furcsa meghívó érkezett ma a szerkesztőségbe.

Tisztelt Szerkesztőség!
A Magyar Kerékpárosklub és  a Bringázz Sopron Egyesület szeretettel várja a sajtó képviselőit sajtótájékoztatójára.
A sajtótájékoztató keretében a Magyar Kerékpárosklub a Bringázz Sopron Egyesülettel közösen bemutatja, hogy mi lenne, ha az autóvezetőknek is át kellene tolniuk járműveiket a kereszteződéseken.
Helyszín: Sopron, Mátyás király út és Csengery utca kereszteződésében.
Térkép: https://mapsengine.google.com/map/edit?mid=zStH4eAD3aVQ.kvzcLdzSHoss
Időpont: 2014. Január 22. 14:30
Az eseményen jelen lesz: László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, Szűcs Szabó Máté, a Bringázz Sopron Egyesület képviselője, valamint  helyi aktivisták.

El nem tudjuk képzelni, mégis mi_a_tökünk_ez, viszont - mivel ma érkezett - így már nem áll módunkban leautózni Sopronig, de ha akad ott olvasó (pláne ha troll), az mindenképpen nézze meg és videózza le, mi történik Gyöngyösön Sopronban holnap után. Köszi!

Amíg az ötvenes években az elhasznált autó fogalma ismeretlen volt Magyarországon, az USA-ban egymás után nyíltak a roncstelepek a forgalomból kiöregedett járműveknek. Itt is voltak ugyan totálkáros vagy háború alatt szétlőtt autók, de a virágzó kapitalizmus polgárai jó módukban hajtották értéktelenné autóikat akkoriban. Az avulás ideje felgyorsult, a csúcsra járatott gazdaság hatására családok milliói ruháztak be új autóba és dobták el a régit. A lesajnált autók java aztán ment a telepre zúzásra, donornak, vagy csak csendben rohadni. Egy részüknek érdekesebb utóélet jutott, sok azóta is támfalként szolgál valahol egy folyóparton.

Tuckasegee-folyó, Észak-Karolina. A fémvázak itt gyakorlatilag eggyé lettek a lejtővel

Az ész választása

A motor ragyogó paramétereiben a futómű sajnos egyáltalán nem volt partner. Egyenesben még csak-csak, de kanyarban billegett, a keskeny 16-os kerekek sem voltak bizalom gerjesztőek. Pár éles kanyar után (amit a BMW-vel különösebb stressz nélkül 90-100-al bármikor bevettem), tudomásul kellett vettem, hogy ez a kocsi ennyit tud, ha nem akarok az árokban landolni, mérsékelnem kell a sebességet.

2006. március 5-e, szakadó hóesés, végtelenbe nyúló tél, nyakig ülünk egy romos ház felújításában, Norbi három hónapja beteg, inog az Autó Magazinnál a szerkesztői állásom, csupa derű és vidámság az élet. Mit tesz ilyenkor az ember? Naná, autót vesz.

Törött volt az orra, amikor vettük, törött, amikor eladtuk. Közben volt pár évig szép is

Persze azért ott volt a kés a torkunkon. Kati imádott égszínkék állólámpás Mercije fölött már a hárommal azelőtti tulaj is megkongatta a lélekharangot, tőle egy klubtársam vette meg, de ő is reménytelennek ítélte, viszont rendbe tett rajta egy csomó mindent. Őutána egy másik klubtársam kilakatolta, átmenetileg, majd a feleségem tőle vette meg. Nálunk akkor már négy éve szolgált, és csodával határos módon nem a karosszériája kezdte megadni magát (igazán), hanem a motorja. Ami, a típus ismeretében szinte hihetetlen.

Kevés menőbb dolog létezett 10-15 évvel ezelőttig, mint egy gombnyomásra előbukkanó fényszóró. Egy csomó amerikai autónál - mint Winkler Cougarja - tisztán esztétikai okokból takarták el egy billenőajtóval a fényszórókat. Viszont egy csomó sportkocsinál, vagy sportos kiállású típusnál a bukólámpa funkcionális látványelem volt, hiszen eredetileg azért találták ki, hogy a méretes fényszórókat eltüntessék a süvítő levegő útjából. Régen nem voltak kis átmérőjű vetítőlencsés fényszórók, ha meg áramvonalas orrot akartak rajzolni egy sportkocsinak, gyakran azt a megoldást választották, hogy a serpenyőnyi lámpásokat egy mechanikával elrejtették.

Prokee-t szentté kellene avatni. Ő a forrasztópáka Quentin Tarantinója és a hidegvágó Charlie Benantéje egyben. Még az Eurovan megvétele előtt megkérdeztem, hogy a nagy precizitást és rutint igénylő belső elektromos dolgokkal elszüttyögünk-e a garázs kellemes félhomályában, közben világot megváltva. Felsoroltam neki: első elektromos ablak, jobb tükör, hátsó ablaktörlő, hifi, műszerfali égők, elvásott váltószoknya, közjólét, hajléktalanok kérdése, így első ránézésre. Azt mondta, lehet, csak hozzam meg a cuccokat hozzá. Szerintem azóta nagyon megbánta.

A frissen kibontott cuccok büszke tulajdonosa feszít az alkalomhoz illő mackónadrágban az enyhe télben, Pest megye keleti régiójában

Kedves gyerekek! A mai tananyag a Datsun és a motorok munkacímet viseli. Tudja valaki, honnan ered a Datsun név? Pistike, te sem? Akkor elmesélem.

Figyeljék a pálcát tartó kezet

Den Kendzsiro, Aojama Rokuro és Takeucsi Aketaro bácsi majdnem pontosan száz évvel ezelőtt építettek egy autót a messzi Japánban. A három név kezdőbetűi alapján DAT autónak nevezték el. Nem volt valami szép, de ők akkor is szerették, mert az övék volt. Kendzsiro, Rokuro és Aketaro bácsi vagy húsz éven át együtt dolgozott, de úgy tűnik, nem voltak nagyon tehetséges üzletemberek, mert bekebelezte őket egy autóalkatrész-beszállító, amely később történetesen a Nissan cég leányvállalata lett. Elkezdtek gyártani egy egészen pici autót, alig félliteres motorkával, amit a bácsik DAT fiának, Datsonnak hívtak. Az angol son szavacska viszont japánul úgy hangzik, mint a veszteség, ezért változtattak rajta egy kicsit, így jött létre a Datsun. A Nissan export-márkaneveként használták évtizedeken át, majd leszoktak róla, és éppen tavaly túrták elő egy porlepte fiókból, hogy megint egy kis vacakhoz használják.

A Margit körúton, a Machwart liget és a Széna tér között, egy udvarban volt egy kis kocsma kávézó, a Tommies. Mivel a baráti társaságunk több gimnázium között oszlott el, így ez lett az a hely, ahol a közösségi életünket éltük. Tanítás előtt, tanítás helyett, tanítás után, este, hétvégén, mikor hogy. Kávéztunk, söröztünk, pókereztünk, x-boxoztunk, honfoglalóztunk, meg persze néha tanulunk is. Aztán ez így ment tovább az egy egyetem első évében is.

Tavaszi nap volt, kora délután. A többiek zombi-üzemmódban GTA-ztak egy-egy kávé mellett, én pótcselekvésként a lépcső melletti számítógépen néztem a használt autókat 200 ezerig. És akkor megláttam. Rögtön írtam egy smst Marcellnek, hű barátomnak az autóbuzériában: Faltdachos A Corsa, 110-ért, szerelem.

Eredeti hirdetési fotók

Nem tudom, mi a fene van, lehet, ez a hülye - telet még távolról sem idéző - időjárás tehet mindenről, de olyan letargia és fejbevertség uralkodik az egész szerkesztőségen, hogy ihajj. Mint egy kimerevített filmkocka egy random Tarr Béla filmből. Aki nem meredten nézi a monitort, az összeroskadva húzza maga után a fényképezőgépet, mert éppen dolga van valamerre. Még Zách Dani hangját is alig hallani.

Uborkaszezon vagy mi.

Annyira azért nem, hogy ne maradna idő a piac szondázására. Éppen a racecarsforsale-adagomat fogyasztottam (óvatosan kattintson, addiktív!), konkrétan költöttem a lottóötöst, többek között egy ilyen pazar GT1600 Sprintre is, amikor rájöttem, hogy a többiek ugyanezt csinálják rendszeresen.

Nem titok ez, rajta tartjuk a piac ütőerén az ujjunkat. Körbe is küldtem a kérdést: Milyen használt járműhirdetést nyitottál meg legutóbb és miért? Aztán ez lett a vége.

Egy barátom sztorija, mellesleg két állólámpás Mercije és egy Fecskéje van. Alapvetően egy hétköznapi életben szupernormálisnak tűnő egyed, aki titokban Mercedes-harácsoló elmebeteg, orvos nem látta, Pontonja nem volt még. Mostanában épp lakást újít fel. Rövid a sztori. CsZs

------------------------------------------------------------------------

Vettünk egy mosogatót az új lakásba az Ikeában. Kerámiából készült, amikor kicsomagoltuk, láttuk, hogy törött. Visszavittük, azonnal visszavették, de közölték, hogy már nem forgalmazzák. Enyhe szívinfarktust kaptam, mivel a méregdrága kerámia konyhapultot ennek a mosogatónak a speciális méretei alapján vágattuk le és ki. Más mosogatóhoz nem stimmel.

Kicsomag

A budaörsi konyharészlegen találtunk egy ugyanolyan mosogatót a bemutatóteremben. Mondták, hogy az utolsó darab, de majd kiszedik. Áprilisban. Pampogtunk, mondták, hogy majd egy hét múlva. Még egy kis baszakodás és két óra múlva kiszerelve nálunk volt a mosogató. Szerelvények nélkül (lefolyó, felfogatások stb.).