Lipcsében az ezredforduló környékén kezdték felhúzni a Porsche-gyárat, ahol most a márka két SUV-ja, a Cayenne és a Macan, valamint a Panamera készül. Sokkal érdekesebb, hogy van egy saját versenypályájuk is, ahol mindenféle tréningeket tartanak. Nem egy legendás Grand Prix-helyszínről beszélünk, mégis nagyon izgalmas a vonalvezetése: a világ számos pályájának legkülönlegesebb kanyarjait másolták le. Némelyiket csak stílusában, másokat egy az egyben. Így a teljesség igénye nélkül a monzai Parabolicát és Lesmót, a Nordschleife döntött Karussellét, a Spa-Francorchamps-i buszmegállót, vagy éppen a Laguna Seca-i dugóhúzót. Sajnos teljes hosszában csak vasárnap autózható, amikor a gyárban nem megy a termelés.
Imádom Jay Lenót. Régen is szerettem, de mióta Rézmányi Balázs leszervezte a találkozót a Farmeringek Koronázatlan Királyával, körbenézhettünk a garázsában (ami inkább egy óriási hangár izgalmas járművekkel telerakva), és még beszélgethettünk is vele, sokkal nagyobbra tartom, mint korábban. Egy olyan ember, aki imádja mindazt, amit mi is, és tengernyi pénzt költ el autókra és motorokra, de nem egy felvágós sznob – őt minden érdekli, de leginkább, ami érdekes. Mindegy mi a márkája, a típusa.
Leno most épp Magnus Walkerrel csinált egy közös műsort a Jay Leno’s Garage aktuális epizódjában, amiben a Porsche-buzi Walker (aki az Urban Outlaw ruhamárka gazdája) egy igen érdekes ajándékot kap. Sose tudnék az esetről, mert nincs CNBC-előfizetésem, ha nem követném a Japanese Nostalgic Car facebook-oldalát (ők meg egy nagyon lelkes, öregjapán-buzi csapat, velük is találkoztunk egyszer, itt olvashatsz róluk). De szerencsére a srácok elmesélték, miért is ez a fura ajándék.
Elcsépelt kifejezés az autós legenda, de ha valami, hát az Audi S1 Quattro alanyi jogon az. Hogy is ne lenne, hiszen minden együtt volt, hogy örökre a tudatába égjen annak, aki látja: bődületes erő, olyan hang, ami utoljára a bolygó születésekor szólt, mókásan eltúlzott, de funkcionális légterelők, és tempó, mint előtte soha, ráadásul bármilyen útfelületen. A kismilliószor megnézett B csoportos videók, ahol látszólag könnyedén terelik a 400 lóerőnél erősebb, de egy tonnánál könnyebb autókat, a végletekig kigyorsított mozdulatok, ma értelmet nyertek. Eddig is tiszteltem a pilótákat, akik akkor versenyeztek, de ma perspektívába került, hogy miért is volt emberfeletti dolog a B csoportos rali.
Aki szívesen nézne 4-500 lóerős autókat porban keresztbe csúszni, az nézzen ki Nyirádra a hétvégén, ugyanis most rendezik meg az Autocross Európa-bajnokság 7. fordulóját. Részletek itt .
Az autós találkozók legillúziórombolóbb eleme a passzív élmény. Ritkán lehet beülni az autókba, sokszor a tapogatást sem díjazzák, így marad a nézelődés. Viszont létezik egy buli, ahol a néző részese lehet a csapatásnak, ez a Hódmezőrület. Bizony, komoly autók driftelnek egy 350 méteres pályán, szalmabálák és sok tízmilliós munkagépek között, aki akar, az pedig beülhet egy sofőr mellé, ehhez csak egy felelősségvállalási nyilatkozatot kell kitölteni.
Nem hiszem, hogy sokaknak be kellene mutatni Kareszt, a viszi Mercedes- és mindengurut. Ő Csikós társa az elmebajban, együtt szerelnek mindent, aminek négy – hopp, bocsánat, akárhány kereke van. De szerintem nagyjából minden TC-s embernek segített már valamilyen szerelgetéssel, legemlékezetesebb talán a Ponton-túra volt, amikor még a komp gyomrában is a lerohadt öreg Mercedest berhelte. Mert olyan nincs, hogy ne találja meg a hiba okát, és ne próbálja meg az autót valahogy mozgásra bírni. De olyan is volt, amikor Zirig Árpi aszfaltot fogott Suzuki motorkerékpárját foltozta meg egy osztrák hegyi szerpentinen.
Na, most Karesznek kellene a segítség – a pápaszemesen, amivel a régóta dédelgetett nyaralásra indultak, megdöglött a feszültségszabályzó. A generátor új, de a a feszültségszabályzó ezzel együtt Róma alatt feladta a harcot.
Nincs valaki az olvasók közül arrafelé, aki segíteni tudna mindannyiunk Kareszának?
Amikor Csík visszajött Japánból, ahova a családjával ment világot látni magánba, hozott egy (virtuális) kazal képet érdekesebbnél érdekesebb autókról. Nincs ebben semmi fura, rendes autóbuzi így nyaral. A következő héten többször ültünk a képernyője előtt a belpiacos csodákat lesve. A többségüket sikerült valahogy azonosítani, de akadt egy, amibe beletört a bicskánk. Az Aocel.
Budapest egy látványossággal lehetne szegényebb, ha bekövetkezne az a borzalom, hogy az M5-ös bevezetőjén levő, az eredetinél ugyan hangyányit kisebb Eiffel torony, de ha Las Vegasnak megfelel, hogy kisebb legyen az ő Eiffel-tornyuk, akkor nekünk miért ne? Sőt, a szintén Eiffel-mintára épült Tokyo Tower is alacsonyabb, sőt kicsit vaskosabb, kábé úgy viszonyul az eredetihez, mint egy súlylökő lány egy sprinterhez, viszont egész jól bírja a földrengéseket.
Ennek az egésznek mindössze annyi az autós vonatkozása, hogy a budapesti tornyot egy Citroën-kereskedés építette. Azóta sok víz lefolyt már a Szajnán Dunán, időközben a szalont megfelezték, és elkezdtek Peugeot-kat is árulni. Bár a Nagykőrösi út nem a Champses Elysées, de még csak nem is a Mars mező (itt áll az eredeti), de Eiffel mérnök alkotása azért meghatározó tájékozódási pont lett arrafelé – olyan, mint Osztyapenkó kapitány szobra volt a nyugállományba vonulásáig az M1-M7 bevezetőn.
Erre mit látok ma reggel? Hiányzik a torony teteje.
Már nem kérdés: gumifüst nélkül is lehet erős egy Ken Block-videó. A raliversenyzőnek középszerű, üzletembernek és showmannek kiváló, mutatványos kaszkadőrnek első rangú Block Utah-ba vitte a Gymkhana-sorozat tizedik részét – íme a Terrakhana, egy Ford Fiesta RX43 kalandja egy óriási homokozóban:
Az olvasók ezt nemigen látják, de ha én bekattintom a gmailes listámon, hogy kapjam az olvasóktól érkező leveleket (enélkül pedig legfeljebb úgy tudnának kérdezni tőlem, hibát javítani vagy gyűlöletlevelet küldeni a kintiek, ha kommentelhető a cikk), beesnek a postaládámba a Nepperűző kérdései is. Napi száz körüli levél ez, ha külföldön vagyok, percek telnek el azzal, hogy törölgetem őket, csakhogy elérjem a valóban nekem címzett maileket. Nem csoda, hogy a guru sem tud válaszolni minden hozzá intézett levélre, ahhoz minimum három főállású ember kellene. Felveszünk – de valaki ad a fizetésükre pénzt?
Érdekes levél esett be a napokban a mailboxomba: Alex, a Magyarországon élő és dolgozó angol autószerelő, -tervező egy videót küldött. Persze sok érdekességet kapunk, akár saját készítésűt, akár netes találatot, de ettől úgy leesett az állam, hogy csak koppant. Egy Mazda MX-5 motorját látjuk, amint kerek egészből szépen darabjaira bomlik. Idősűrítéses, stop-trükkös technikával készült, ráadásul Alexék maguk forgatták Budapesten.
Az UAZ nem akad el, ez legalább annyira biztos, mint hogy beindul mínusz húsz fokban. Eszerint a videó szerint azért a vasúti sín meg tudja állítani a tajgák rémét, aztán jön a vonat, a többi pedig már történelem.
Elszaladt a nyár, te meg egy valamirevaló autós bulira se jutottál ki? Se egy Parkoló Parádé, se egy old timer-találkozó, egy traktorkiállítás, és már a driftfüst szagára sem emlékszel? Nagy mázlid, hogy egy helyen pótolhatsz mindent még pont a meteorológiai nyár utolsó napjain, jövő hétvégén.
A csillogás és ami mögötte van
Amikor felmerült a lehetőség, hogy egy csillogó kabrióval ugorhatok a nyár közepébe (a gazdája biztatott, ha van kedvem, vigyem csak el az autót, jobb neki, ha mozog, mint ha egy helyben állva várja a vevőjelölteket – előzmények itt), nagyjából tudtam, milyen az autó, amit sétáltatásra elhozok. A gazdája elmondott mindent, amit tudott róla, láttam már korábban élőben is a kocsit. Tisztes távolból csinos, de angolos visszafogottsággal azt mondanám, azért a hibátlantól messze van. Tehát tökéletes alanya lehetne egy insta-álom sorozatnak – próbáljuk ki a filterezős képekkel pózolás műfaját. Milyen az élet a hashtagek világában? Mennyire nehéz kívánatos tárgyként fotózni egy kopottas Golfot? Egyszer, kis időre ki kell próbálni az insta-hercegséget, a magas életet, kiélvezni a lukszy életet, hát nem? Ennél jobb alanyt nem találhattam volna az emberkísérletemhez.
Sajnos a múltkori posztnál nem mindenkinek esett le, hogy ez az Instagram-ámokfutás dolog nem komoly, de nagyon nem. Persze benne volt a pakliban, hogy lesz, aki elhiszi, hogy a lukszy szó az aktív szókincsem része, esetleg valakik komolyan gondolják, hogy a magas élet az, amikor valaki egy kölcsönbe elhozott majd’ húszéves Golf kabrióval veti bele magát a D-vitamin túladagolásba. Arra mondjuk nem számítottam, hogy egy laza posztnál egy komoly teszt mélységét kérik rajtam számon – akiknek emiatt hiányérzetük volt, azoktól még most is türelmet kell kérjek, a tapasztalatokat később összegzem. Most csak a csillogás mögé nézünk be.
Biztos önökkel is előfordult, hogy elméláztak egy vágyott autó hirdetései felett, mi a szerkesztőségben kifejezetten gyakran csinálunk ilyet. Ilyenkor sokáig egyetértő hümmögések kísérik az onanizálást, aztán feltűnik egy ellenvélemény, amely így indít: Jó-jó, de ennyiből már van más is. És indul a matek. Ne számít a felhasználás, sem a kor, sem pedig állapot, csupán a vételár mentén ütköző személyes, teljes mértékben irracionális preferenciák. Így kerülhetett egymás mellé ez a két autó:
Sosem volt igazán erős autóm, nem is vágytam olyanra túlságosan, talán mert autózásom hajnalán az a két kocsim, amelyik már-már sportosnak nevezhető lett volna, (egy Renault 5 Alpine Turbo és egy BMW 1802) mindkettő összetört alattam. Fiatalság, bolondság, rég volt, bár félek, nekem azóta se nőtt be rendesen a fejem lágya, igaz, autót nem török, de jobb a békesség.
Az a jó a gyerekekben, hogy semmilyen előítélet nem ferdíti a világlátásukat, és őszintén tudnak örülni. Sipivel vittünk egy kört pár kis srácot a BMW M760Li-vel, és bizony hatalmas megfejtések születtek.
Minden néhány groteszk keresési találattal kezdődött – össze is gyűjtöttük őket itt – amelyeken közösen derültünk itt a szerkesztősében. Nyilvánvaló karikatúra-jellegük ellenére termékeny vitát indítottak arról, hogy hogyan is működik ez az egész. És hogy ne csak egymás belterjes okosításával pazaroljuk a munkaidőt, igyekeztünk összeszedni, amit a témáról tudunk.
Nemrég érkezett Autójogászunkhoz egy érdekes levél: hogyan lehet legálisan hátsó szárnyat felszerelni egy autóra? Szabályos tuninggal mi is gyakran foglalkozunk, az idei Automobil és Tuning Show-n két felkészült vendéggel előadást is tartottunk. Amikor ehhez az olvasói kérdéshez kerestem megfelelő címlapképet, Papp Tibi szeme megakadt a monitoromon. Rögtön meg is egyeztünk abban, hogy hasonló ámokfutásokból összerakok egy lapozgatót. Aztán Karottával inkább úgy gondoltuk, az öncélú szórakozás mellett vigyünk egy kis ismeretterjesztést is a történetbe. Át is dobta az Opposite Lock kiváló cikkét a témában, amely hosszan magyarázza, mi is a különbség spoiler és szárny között. Ez ki is váltott egy kis vitát a szerkesztőségen belül, hírszerkesztőnk, a tekintélyes háttértudással rendelkező Assur pedig vállalta, hogy körüljárja a kérdést.
Will Knytych már csak azért is vitás személyiség lenne hazai autós körökben, mert hiába BMW-zik, polgári állását tekintve Hondákat szerel. Nem volt ez mindig így, pár hónapja még a turbósított Acura Integráját hajtotta (itthon Honda Integraként ismert), de ráunt. Viszont az egyik barátja, JD Durham, a Krowrx Fabricationnek dolgozik, és beajánlotta a Hondáért cserébe ezt:
Ha Lauda és Hunt párharca filmet ért, ennek a ma hatvanéves történetnek is járna egy. Az évfordulós sztorinak viszont csak egy hőse van, az ötvenes évek autósportjának legnagyobb sztárja, Juan Manuel Fangio, aki ötödik világbajnoki címéért készült megharcolni 1957. augusztus 4-én, a Nürburgring első rajtkockáján állva.
Százával lelhető fel Youtube-on olyan videó, ahol gyorsulási versenyen kennek fel a falra versenyautókat. Tekintve, hogy gyakran 1500 lóerőnél is erősebb gépekkel nyomják, többnyire abból fakad a probléma, hogy a pilóta elveszti a uralmat az autó felett, aztán szétszalad a ménes.
Biztos sokan gondolkodtak a mellettük álló busz láttán, vajon mire valók azok zöld kupakok a felni csavarjain. Az alábbi videó elárulja.
A másik megoldás kevésbé feltűnő, nem kell nézegetni, viszont drágább is.
Ez egy kerékcsavarokat fixen összekötő kaloda, hasonló biztosító megoldást használnak például Londonban is.
Leköpném, ha nem sajnálnám a nyálat rá
Hihetetlen érzékkel válogatja meg az autó, hogy hol robbanjon le. Legutóbb pl. kétszer Szerbiában rohadt le. Miért is ne!
Nemrég adódott a lehetőség, hogy a Force India F1 csapattal tölthessek egy napot, mélyebb bepillantást nyerve a csapat működésébe és abba az őrült mennyiségű melóba, amivel a versenyek hete telik. A program létrejötte a BWT Hungária Kft.-vel meglevő jó kapcsolatnak köszönhető, ennek a víztisztítással és vízkezeléssel foglalkozó cégnek az anyavállalata borította trendi rózsaszínbe idéntől a csapatot. Így a már lassan megszokott DTM Mercedesek mellett a Force Indiás brigáddal is erősen keltik a feltűnést a versenypályákon.
Lassan elcsépelt közhely, hogy az AMG tuningdivízió mindenhez hozzányúl, amin Merci embléma van, de tulajdonképpen igaz. A legvadabb vadhajtás talán az R osztály AMG változata, az R 63 AMG. Ez egy hétszemélyes kisbusz, amibe a nagyfordulatú, 6,2 literes V8-as sportmotort építették, ebben az autóban éppen 505 lóerőre beállítva, bár sokat elmond róla, hogy az SLS-ben tudott 600 felett is. Nyilván senki nem vágyott egy 500 lóerős, összkerékhajtású kisbuszra, ezért a 2006-ban bemutatott AMG R osztály gyártása 2007-ben le is állt. Pedig bőven öt másodperc alatt ugrott százra, és a családi csapatszállítóba bujtatott majdnem versenytechnika elég punk dolog lehet.
