A Baby Driver című film az idei nyár kellemes meglepetése volt. A trailer alapján könnyed vígjátéknak tűnt, aztán kiderült, hogy egy egész jó krimi, a megvalósítás a rengeteg zenével és a kreatív vágással rendesen meghökkentő. Heist film – vagyis a rablásra, egész pontosan az autós menekülésre koncentrál, épp ezért kifejezetten érdekes, hogyan oldották meg az üldözéseket. A rendező, Edgar Wright már az elején olyan filmben gondolkodott, amit nem lehet összekeverni a Kengyelfutó Gyalogkakukkal, számítógépes effektusokat csak ott használjanak, ahol muszáj. Nézzék meg a hatperces nyitójelenetet, amely egyelőre a nap legjobb hat percének tűnik:
A többségnek talán nem új a hír: hétvégén Magyar Nagydíj a Hungaroringen. A Formula-1 hivatalos gumiszállítójának helyi képviselete, a Pirelli Hungária volt olyan jó fej, és megszórta a szerkesztőséget öt darab páros jeggyel a teljes hétvégére, mi pedig vagyunk annyira jó fejek, hogy ezt most kiszórjuk az olvasóknak. Persze nem ellenszolgáltatás nélkül. Ha a célegyenesből néznéd végig a magyar forduló mindhárom napját (a futamot a fedett lelátóról), akkor ez itt a te hiénád. Óvónénik, cipészek, korcsolya kölcsönzősök, nagycsaládosok, gátlástalan kollégazaklatók előnyben – feladat a konc fotója alatt.
Meglehetősen kedvelem az expedíciós járműveket, volt szerencsém barátkozni az Afrikát és a Közel-Keletet megjárt LT-vel, néha beszámolok a házilag készített orosz sarkjáró autókról, szóval nem túl meglepő, ha az internet bugyraiból újabb és újabb homok, hó és bármijáró járművek bukkannak fel a monitoromon.
Használtautós szolgáltatását próbálta népszerűsíteni, brutális össztüzet kapott a nyakába a kínai közösségi médiából az Audi. A helyi partnercég béna áthallása miatt fájnak a fejek az anyacégnél.
Körülnézel a Lakeside Weekenden, és azt látod, ezeknek az arcoknak Hungária-dalszöveg az élete. Van egy jó haverom, a Jenő, / Egyszerű csóró jampi ő. /A melóhelyén mégis nagymenő.
Amikor a Velencei-tó partján egy kemping csurig lesz cicaszemű tupírozott lányokkal, a vízparti színpadról bömbölő rakenrollra kidobja a partnerét a jampi, és találkozol a sráccal, aki a biciklijét Cadillac-re cserélné, tudod, hogy az év egyik legnagyobb rockabilly-buliján vagy. Ha épp nem a négynegyed, akkor nyolc henger munkaüteme adja a ritmust – komoly V8 felhozatal van mindegyik Lakeside Weekenden, már csak az autószpottolás miatt is érdemes lejönni, és persze elég jó kiállású motorokat is látni a sátrak közt.
Sokan úgy vannak vele, hogy ha már Egész héten hajtottam a melómat, / Elkerültem gondosan a csehókat, / De hétvégére felveszem az új ruhát, / Szombat este kifényezem a csukát. Aki megteheti, a hétvégét már csütörtök este megkezdi: bepattan az Impalába, levezeti az utat – van, aki messzebbről, Ausztriából, Németországból, Csehországból jön, repeszt már jó ideje, mert tudja, itt lesz valami friss twist-zene.
Csillogó kabrióval a nyár közepébe
Ezzel a négyes Golf kabrióval régi vágyamat válthatom valóra: a legforróbb nyári napokon élvezhetem ki a felülsemmi életérzés legapróbb cseppjeit is. Így kezdődött személyes Rulettkerék Gazdaságos történetem.
Van egy barátom, aki rendszeresen jár külföldre, mindenféle autós ügyekben jár Európa legkülönbözőbb pontjain. Egyik túráján szembejött vele egy régóta parkolópályára tett kabrió Golf. Elhozta, hogy itthon valaki jól járhasson a kvázi rozsdamentes, olasz utakon használt, de már évek óta egyetlen kilométert sem gyűjtő kocsival.
Autószalonok, sajtóbemutatók: megsaccolni sem merem, hogy hány új típus leleplezésén jártam már, de ha volt három-négy, ami igazán emlékezetes volt. Az autógyártók felfoghatatlanul mocskosul sok pénzt nyomnak el ilyesmikre, de a legtöbb ugyanaz a dögunalom: zene+tánc, lepel le, autó feltűnik és elkezd ömleni a bullshit az executive-okból az újságírókra.
Emlékezetes? Hát talán a Saab 9-5, amit még Trollhättenben mutattak be: egy stilizált repülőt húztak át az ex-Nohab hangárban a fejünk fölött, olyan hanggal, hogy Dömsödi Gábor szerint akkor Magyarországon nem volt olyan hangrendszer, ami ilyet tudott volna. Aztán még beadták a törésteszt valódi hangját, ugyanezen a cuccon. Arra is elég tisztán emlékszem, hogy a Laguna II-t Touluse-ban, az Airbus-gyárban mutatták be, de ott nem a műsor volt a nagy szám, hanem a helyszín.
Bushi barátom fejében már jó régen leolvadt pár biztosíték, és azóta mindenféle Bogarakat csereberél, neje nagy örömére (nem). Ráadásul nem egy falusi rozsdakupec, hanem irodista fontosember. Ha valakinek nem ismerős a neve, ne aggódjon, én például néha megpróbálom elfelejteni, mert előszeretettel próbál mindenféle kalamajkába rángatni. Csak hogy mindenki képbe kerüljön: Bushi volt a helyi erő, aki segítette Antit a dubajozásban, és amúgy úgy került távoli pályára vállalatunk körül, hogy odaadta a buszát tesztre Rudinak.
Rézmányi bajtárssal meglehetősen sok idő és energia tokent használunk fel idióta, csúnya szép dögök felkutatásával, hogy a fellegekig lelkesedve megtárgyaljuk, hogy miért lenne jó lakóautó belőle. Aztán pár mondattal lezárjuk a beszélgetést, hogy hé! ez micsoda baromság, nincs D+ZS kategóriájú jogosítványunk, hogy egyáltalán a parkolóból kiálljunk vele és valójában a gőzhajtás sem áll jól annak a harckocsinak, amire képzeletben már ráspanifereztük azt a fél Nohabot, amit potom pénzért találtunk egy litván roncstelepen.
Egy autós film attól lesz igazán jó, ha nem az autókról szól. Emlékeznek például a Rush-ra? Assur meg is írta róla a véleményét, elég jó film volt, de nem az autók, vagy az autózás miatt. Lauda és Hunt párosa, a gépiesen céltudatos profi, és hedonista tehetség szembenállása a két, alapvetően érdekes személyiség miatt volt érdekes, ráadásul a két színész még jól is hozta a karaktereket. Pár napja beültem a Baby Driverre (itthon Nyomd, Bébi, nyomd címen fut), és az sem az autók miatt volt jó. Mielőtt tovább olvasnak, nézzék meg a trailert:
Még el sem ült a fotózó XC60 sztorija, máris itt az újabb volvós vírustartalom. Ezúttal a Volvo Trucks North America vette ki a részét az önjáró marketingtermékek gyártásából, és megcsinálták a világ legnagyobb unboxing videóját. Pontosabban egy videót a legnagyobb kicsomagolnivalóval, egy új VNL-lel és a hároméves Joellel. A súlyos rekordfétistől szenvedő Volvo Trucks-nak egy 24 méter hosszú, 4,3 méter széles és 5,5 méter magas dobozt kellett összerakni a VNL köré a Guinness bizottság okleveléhez.
„Van kedved egyet autózni?” – jött a kérdés Papp Tibitől, a DTM hungaroringi futama előtt néhány nappal. Ó dehogy, ki a franc akarna a forró aszfalton, a még forróbb versenyautó kasznijában nyomorogni, és körbenyargalni a pályán... Még szép, micsoda kérdés ez, van olyan autóbuzi aki erre nemet mond?!
Láttam nem egyszer versenyautót belülről. Volt már szerencsém Michna Ottó mellett csontig rágni a kezemet Didier Auriol egykori Skoda Octavia WRC-jében a szűk, egy nyomsávos erdei aszfalton 170-180-nal kanyarogva, valahol a Mecsekben. Többször élveztem Super-1600-os raliautókban a sebességet, mindenféle felületen kilinccsel előre, invitált már a Dakar-győztes Bruno Saby egy nagyon húzós tesztkörre (akkor is BMW-vel, micsoda egybeesés) a veszprémi lőtéren, ahol többet láttam az eget, mint a pálya nyomvonalát. Rohantunk végig többek között a nyírádi ralikrossz-katlanban több mint 500 lóerős Toyotával, és a Hungaroring aszfaltcsíkját is ismerem. De tudtam, hogy ez most nagyon másik kávéház lesz.
Néhány napja pont a Tour de Tirana körön hajtott Swift tesztjét írtam, amikor elmélyültem a Swift-történelem mélységeiben. Volt ugye a kettes Swift, amit itthon következetesen egyes Swiftnek hívnak, pedig nem az. Az Esztergomban is gyártott Swift már a második generáció volt, viszont ez volt az első, ami itthon is készült, ezért nevezzük egyszerűen csak ősmagyar-Swiftnek. Az ősmagyar-Swift létezett az Egyesült Államokban és Kanadában is, különböző márkanevek alatt: Suzuki Forsa, Suzuki Swift, Chevrolet Sprint, Geo Metro, Pontiac Firefly. Ezek viszont nem Esztergomban készültek, hanem a japán Hamamacuban és a kanadai Ingersollban.
A vírusmarketing atyaúristene, a Volvo megint megmutatta a szakmának, hogyan kell relatív semmi pénzből milliókhoz elvinni a márka hírét. A Van Damme-spárga, a kikötő fölé lógatott igazgató, a kamiont vezető hörcsög és kislány videói mind nagyot szóltak. Most egy olyan unalmas témából sikerült kihozni valami posztra méltót, mint a biztonsági rendszer kamerája. Tessék, egy fotótörténeti állomás: itt az első autóval fotózott képsorozat.
Van az a jellegzetes pillanat, amikor két ember tekintete összeakad, mindkettő agyában lefut a szkript, ami összehasonlítja a látott képet az emlékezetben eltárolt ismerősökkel, sikeres egyezés esetén pedig bekészít néhány alapadatot a másikról, és átrendezi a mimikai izmokat örömteli mosolyra, gyilkos vicsorgásra vagy valami hasonlóra. Ez a bizonyos pillanat, a tétovaság, amíg pörög a kód, aztán az arcvonások mágikus felhőátvonulása az én életem legrémületesebb mumusa.
Olykor rövid levél landol a postaládámban, benne pár lelkes sor, és mindig egy link, kékkel aláhúzva, ahogy kell. Bölcs Ádám küldi nekem őket, mint autórajongó az autórajongónak, mindenféle kereskedelmi célzat nélkül, holott az elkészítésükben ő is benne van.
Az autóztatás se rossz, de plusz egy érv az esti PP-k mellett, hogy ilyen romantikus naplementében lehet fotózni a parkolót. Ahogy Krisztián is tette.
Vannak helyzetek, amikor nem tépelődünk feleslegesen, hanem megmarkoljuk a telefont és próbálunk lehiggadni, mielőtt jelentkezik a hirdető. A délelőtti kávé hatásával vetekedett az érzés, amikor elém került egy 2014-es évjáratú, DSG-váltós Volkswagen Golf VII 1.4 TSI hirdetése a Jófogás.hu-n.
A Múzeumok Éjszakáján elvileg a lényeg a Hungexpo passzázsán zajlik, de ez marhára nem így van. Egyrészt most is volt Mesterkurzus a fogadóépületben, és kint a nagy parkolóban minden megtelt, pedig már 1200-nál több kocsinak volt hely. A felhozatal ugyanolyan érdekes volt, mint bármely normál, délutáni Parkoló Parádén, azt leszámítva, hogy az Austin Princess bent autóztatott, és Bervás tanár úr most otthon hagyta a RO80-asát – hogy csak a leglényegesebbeket említsem.
A Totalcar tizenhatodik Parkoló Parádéjára érkezve egy ködös telefonbeszélgetés járt a fejemben, mely szerint nekem majd az épített autókról kéne írnom valamit. Oké, dehát mit is takar ez a fogalom? Nézzek be minden Subaru motorházteteje alá, hogy melyik rejti a legnagyobb turbót? Zaklassam a porig ültetett BMW-k tulajdonosait az üvegszál flexibilitását firtató kérdésekkel? Esetleg a kabriósított kispolszki torziós merevsége lehet érdekes a hazai 126P közösség számára? A kínálatot elemezve azért viszonylag hamar leesett, hogy kár lenne a képet egy kulcslyukon át szemlélnem. Hiszen azok, akik szombat este kigurultak a Hungexpóhoz, jelentős részben eleve épített autóval járnak a szónak abban az értelmében, hogy járgányaik egy métert sem mozdulnának már, ha nem lennének folyamatosan szétszedve és újra összerakva, mindig kicsit csiszolva, és valamiért nagyon szeretve.
Akkoriban történt, amikor 150 forint volt a vékonyabb beton zsalukő átlagára, én meg megkaptam 270-ért. És mindezt azért, mert a kőműves srác telefonált, hogy elfogyott, én meg azonnal beugrottam a vadi új Saab 9-3 Viggen tesztautóba, és elmentem rendelni. Megtanultam a leckét, és bár máig szoktam ékeskedni idegen tollakkal, igyekszem ésszel tenni. Ne ez alapján ítéljenek meg, még ha egyes esetekben ez a megítélés hízelgő is lehet!
A sok rövid városi út miatt kerestem megbízható benzines kombit olyan felhasználásra, ahol egy dízel csak kínlódna havi 1300 km-re. Ez tipikus ovi-iskola-pékség-edzés felhasználói profilt jelent.
A másfél kilowattos Honda generátort Géza barátomtól kaptam, sokszor mentett meg a mozdulatlanságtól, fontos kiegészítő az olyan hardcore lakóautósoknak, mint mi vagyunk. Amióta megvan a csótány, egy kezemen meg tudom számolni a kempingben töltött éjszakák számát. Sokkal vonzóbb a vadregényes, találomra kijelölt helyeken letáborozni. A civilizáció béklyóit lerázva előfordult néhányszor, hogy fejvakarva pingvineztünk a Ducato mellett, a legnagyobb körültekintés mellett is le lehet annyira meríteni az akksikat, hogy a kettőfeles dízel csak a behúzómágnesét csattogtassa.
Néha észre sem veszed, hogy mennyi időre ragadsz le egy-egy autónál, ilyen volt néhai Avensisünk is, csak hát ott én vetettem véget ennek a csapdaszerű állapotnak egy totálkáros húzással. A Baleno pláne egy csapda, amiben nem szabad benne ragadni. Már hat éve megvan? És húszéves? Adjuk el, rögtön. Gondolom, nem lövöm le a poént, ha elárulom: eladtam. Csak elfelejtettem megírni ezt a posztot róla.
Most jutott eszembe, amikor mentem a Rulettkerék-Peugeot-val, ami nagyon hasonló koncepció: kicsi, könnyű kis gyösz, egyhatos motorral. Szóval megállapítottam, hogy a szenvedélyfaktort leszámítva a Baleno fényévekkel jobb autó volt, és ha annyit költöttem volna a lakatolására, mint Zsolti a 205-ösére, akkor ez lett volna a Millenium Falcon, a piacon realizákható árat pedig felsrófoltam volna vagy húszezerrel. Olyan nem volt, hogy nem indul be, olyan nem volt, hogy hidegen nincs alapjárat, és hát az a váltó, az nagyon nem olyan, mint a 205-ösé. Csak hát a Suziból nem lett kultautó. Miért is lett volna?
Parádé és autóztatás
Ha még nem látod át, miben más ez a rendezvény, mint a többi volt, először is megnyugtatunk: ez is egy teljes értékű Parkoló Parádé. A már jól bejáratott nagy közös parkoláshoz minden adott: a szokott placcokat töltsétek tele, ott mehet a bandázás, nyálcsorgatás egész este. 19 órától lehet bejönni a IV-es és az V-ös kapukon az Albertirsai út felől, és akárcsak a kicsit odébb tartott autóztatás, ez a buli is 22.00-ig tart.
Lemaradni nem fogsz semmiről, ha a parkolóban kezdesz. Innen kábé egyperces séta a kiállított autók folyosója, azaz a Múzeumok éjszakájás program területe. Ott sorakozik majd fel az a 48 szelektált ritkaság (plusz három autó tőlünk), amit végig lehet ülni látogatóként. Lesz a GAZ-69-től a Rolls-Royce Silver Shadow LWB-ig sokminden; itt találod a libabőröztető listát. Új fejlemények: jön végül egy Honda NSX is, sőt, időközben bejelentkeztek egy pedálos Moszkviccsal, szóval a gyerekek akár vezethetnek is.
A kiállítók már várják a rohamot. Megmutatnak és elmesélnek mindent az autóról, ami érdekel, de ami a legjobb: elvisznek bárkit egy körre, aki kéri. Az autóztatás helyben megy majd, illetve a gyorsabb autóknak lesz egy külön kijelölt pálya a Hungexpo mélyén. Menő, mi? Viszont vegyétek figyelembe légyszi, hogy ezek alapvetően önszorgalomból kihozott féltettségek, és hogy fényükben itt gurulgathatnak, abban valakinek nem kevés törődése, munkaórája, szenvedélye és pénze van. Szóval óvatosan a fémcsatos övekkel, farzsebben hagyott kulcscsomókkal és bármivel, amire érzékeny a fényezés, a bőr.
