Jules Bianchi mintegy kilenc hónappal ezelőtt, a 2014-es Japán Nagydíjon szenvedett súlyos balesetet. A kómából már nem ébredt fel, 2015. július 17-én elhunyt. Az autósport hatalmas tehetséget és egy szimpatikus srácot veszített el, akinek szinte mindegy volt, milyen autóba ül, a tempójára nem lehetett panasz. Ahogy a legtöbb Forma-1-es pilóta, ő is gokarttal kezdte pályafutását, és ha alkalma nyílt rá, később is örömmel ült vissza ezekbe a járművekbe. 2011-ben például a Masters Kart megmérettetésen állt rajthoz, ahol agyonverte a mezőnyt. Pedig olyan ellenfelei voltak, mint az akkor már nyolcszoros rali-világbajnok Sebastien Loeb, vagy a mostanában Volkswagennel sikeres Sebastien Ogier.

Szintén 2011-ben, a GP2-es sorozat silverstone-i futamán volt egy emlékezetes csatája Christian Vietorisszal szemben. A német srác hamarabb kapta meg a friss gumikat, azonban Bianchi keményen odatette magát, és nagyot küzdöttek az első helyért. Jules végül nyerni tudott, a szezont pedig a harmadik helyen zárta.

A Forma-1-ben a Marussiánál versenyzett 2013-ban és 2014-ben. Az autó közel sem volt ütőképes, ennek ellenére a 2014-es Monacói Nagydíjon a 19. helyről rajtolva (váltócsere miatti büntetéssel) felküzdötte magát a kilencedik pozícióba. Ezzel megszerezte saját maga és csapata első pontjait.



Nyugodj békében, Jules!

Az autósport a hőskorban még a városokban zajlott, de idővel száműződött onnan. Aztán az autósport gondolt egy nagyot, és néha ismét visszaszivárog a lakott területekre, hogy ne kelljen kizarándokolni az épített autodrómokhoz vagy a ralipályák szélére.

Hisz nincs annál kényelmesebb, ha az ablakod/erkélyed alatt nézhetsz autóversenyt. Elvileg. Most hétvégén Szatmárnémetiben jártunk a családdal, és ez volt a helyzet. Ott ralisprintnek hívták az eseményt, de a valóság inkább egy szlalomverseny volt. Az utca embere is benevezhetett, meg ott voltak a profik, akik a saját bajnoki sorozatuk következő fordulóján voltak. Mondjuk jól szórakoztam, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenki így volt ezzel.

Egyrészt arrafelé is azt hiszik, hogy attól lesz gyors egy autó, hogy hangos, pedig ez pont fordítva van: ha gyors, attól lesz hangos. Vagyis itt is mindenki a kipufogóban keresi a nem létező lóerőket, leszámítva a dízel Rovert, aki a koromban.

És ha amatőröket úgymond széria autóval engedik indulni, tilos lenne úgy ordítaniuk, mint az állat. Oké, hogy Romániában sem szól egy kurva szót sem miatta a rendőr (ahogy nálunk sem), de az, akinek ezt kell hallgatnia egész nap a blokkokban (ott így hívják a panelt), az gyűlölni fogja. Pláne, ha azt látja, hogy:

- az ordító kipufogósok egy jelentős hányada nyilvánvalóan fakezű;
- hiába ordít a kocsi, nem halad.

A hőskorban az autósport azáltal tudott tömegeket megmozgatni, hogy érdekes volt. Egyrészt maga az autó is úri dolognak számított. Örültél, ha láthatsz egyet az úton, a helyi újság megírta, ha átment a falun egy. Ma már mindenkinek tele van töke a dugókkal és minden egyéb, autó okozta kellemetlenséggel, a Szamos folyóval kettévágott, százezres városban a balfasz forgalomszervezés és a régi vágású úthálózat miatt ismerik jól a dugó fogalmát. Ki akarja a Bulevardul Transilvaniei-re néző lakásokból ezt hallgatni szombaton? Így ez csak egy hétvégi kellemetlenség, pedig maga a lezárt útszakasz nem túlzottan zavaró forgalmi szempontból.

Régen néhányan fel is dobták a pacskert az autóversenyeken. Vér ma nem folyik, elvégre ez csak játék, de ott van a lebonyolítás. Gyakorlatilag egyenes útszakaszról van szó, amit lassítókkal tesznek izgalmassá. Autó autó elleni harc nincs, a versenyzők nem egymás ellen, hanem a stopperral harcolnak, egyenként rajtolva.

Délután aztán ki is mentünk a Szamos-gátra, hogy ne az erkélyről nézzük. Ekkor lőttem pár képsorozatot meg videót önmagam szórakoztatására, ezek láthatók itt. Szerencsére délutánra előkerültek a rendesebb kocsik, bár ott sem Ferrariból van a kerítés: BMW-k, és egy-egy Evo, WRX is akad. Nem is ez számít: itt már jobb a vezetni tudók aránya. (Higgyük azt, hogy a BMW-k egy része driftelésre van belőve, ezért az egyenesek némelyeknek gondot okoznak.) Amúgy a kocsik döntő többsége lepattant, úgy, ahogy mifelénk is, de ettől ez még lehetne a világ legjobb autóversenye. Volt is pár kisebb költségvetésű, de jó kocsi, egy Clio I (bár csipegette az olajat), egy CR-X, Civic, egy ügyes Swift, ezekkel egy ilyen versenyen akár el is lehetne kenni egy gyengébb Imprezát, ha kiadja.

Itt a kis home-videó, hogy átélhetők legyenek az izgalmak, ott-ott aládumálva, de nem akartuk zenét rakni alá:

A nézőszám akár a kétszázat is eléri, ha beszámítjuk a bulevardul melletti étteremben zajló lagzit – gondolom, ők is a motorsport szerelmesei lettek. Az időeredményeket bemondják egy hangosbemondóba románul, ami közelről hallatszik, de száz méterről már elnyomja a következő autó zaja. Amúgy sem tudod, mi a francért megy ötödszörre ugyanaz a kocsi, éppen mi zajlik, vagy hasonló. És ha már nem mondják el magyarul egy ekkora magyar lakosságú városban az eredményeket, legalább lehetne valami kijelző, ahol kiírnák.

Szóval, az ember nézi a kocsikat, fotóz vagy filmez a telefonjával, aztán ha már unja, hazamegy. Ez ma egy autóverseny. Ha megkérdezik tőle, hogy ki nyert a versenyen, nem tudja megmondani, hiszen nem hallotta. Gondolják csak meg, mit reagál erre egy feleség: félrekúrtál, Radu?! Csak akkor túlélhető a dolog, ha van ideje megmutatni a videót a telefonján, még mielőtt repül a vajling, mert arrafelé tüzesek ám a menyecskék.

Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt a kanyart ilyen íven fogja bárki is bevenni...

Meg különben is, annyi a kategória, hogy nekem az eredménylista alapján úgy tűnt, minden induló nyert. Arra is rádöbbentem, hogy volt pár 13-16 éves fiú és lány is, külön junior kategóriákban – ez nem mentség ám a rossz ívekre. Elvégre van apja annak a gyereknek, aki akkora maflást adjon neki, amikor ilyen íven fordul, hogy a gumifal adja a másikat.

Ha ebből, meg a Forma-1-ből indulok ki, akkor tényleg nagy bajban az autósport jövője. Pedig akadnak ügyes pilóták, sőt, a szlalomot nehéz jól művelni, bár szerintem a harmadik-negyedik óra után már a versenyzők sem annyira élvezték. Úgy lenne az igazi, hogy ne csak annak legyen jó, aki csinálja, hanem annak is, aki nézi. Mert ha már ingyen is alig érdekli az embereket, akkor gáz van. Lehet, hogy nem a központban kéne rendezni, hanem kicsit odébb – ha tényleg jó, kimennek oda is az emberek. Így viszont több lesz az ellensége, mint a barátja.

Ui: Ovidiu Paşca rajongói megnyugodhatnak, nyert a kedvencük az Evóval.

Bár korábban létezett a Totalcar nyomtatott kiadványként is, most nem erről van szó, csupán egy kérésnek teszünk eleget. Mikor a mulatós sztárok autóiról végeztem kutatómunkát, megkértem őket, aki tud, küldjön képet a kocsijáról. Gáspár Győző küldött is tizenkét képet, amiken ő Ferrarival és Bentley-vel, lánya pedig egy Porsche Panamerával pózol. Utóbbi az az autó, amit állítólag szponzortól kap, de a Porsche hivatalos magyarországi képviselete nem tud róla. Majd érkezett Győzőtől még egy levelem:

A Jószág

Az autóról: Megbízható, kényelmes, dinamikus, tágas. Persze azért teherautós szemmel nézve.

Kicsi lett a Micra.

Amikor vettem, ingázásra egyedülálló szülőként, egy-két gyerek szállítására ideális választás volt. 850 kilós testét szépen viszi az 1,3 literes benzinmotorja. Magyar papírokkal nem is kaptam volna ennyire jól felszerelt példányt, klímával, légzsákkal, elektromos ablakokkal, központizárral. Osztrák papírokkal vettem, majdnem benyelve az NKH 70 ezer forintos tévedését.

De tavalyelőtt alaposan megváltozott az életem. Megtaláltam a nagy Őt, s összetettük, amink volt. Két hozott gyerek meg két hozott gyerek az négy, ami már sok, erre hamar rájöttünk. Hirtelen nagycsaládosok lettünk. Az elmúlt nyarat még végigszenvedtük a Micrával. Nyaralni két részletben mentünk: a fél banda és a csomagok a kocsival, a másik fele meg tömegközlekedéssel. Nem volt kényelmes. Ősszel el is kezdtem a használtautó-hirdetéseket böngészni.

Ahmed burnuszban térdel a Land Cruiser mellett, a szeleppel babrál. A levegő halk sziszegéssel távozik az úszóguminyi kerékből, hogy aztán az palacsintaként terüljön szét. Közben egyre erősebben fúj a szél, a finom, aranybarna homok konok állhatatossággal lep el mindent, nekünk is indulni kell lassan. A sivatagban 30 psi az ideális, ezzel már nem süllyedünk el, vagy legalábbis nem olyan könnyen - mondja sofőröm, aztán bevágja magát a kormány mögé, majd int nekem is, hogy szálljak be. Közben két H2-es Hummer megy el mellettünk a homokban, de a rendes safari driver csak legyint az ilyen dísztárgyakra. Jellegtelen hanggal felzúg a V6, aztán nekilódolunk egy jó tíz méter magas dűnének. Nincs olyan isten, hogy itt felmenjünk.

A nyárnak még csak az első felénél járunk, de úgy tűnik, ennél jobb buli már nem lesz. Félre ne értse senki, sok jó találkozó van ilyenkor, klubok bandáznak, versenypályákon a legjobb időre hajtva vagy reptereken driftelve múlatják az időt az autóbuzik, és ez mind őrületes élmény. De amit a Lakeside tud, azt nem tudja semmi. Nap közben sem lehet rossz ez az alapvetően amerikai autós-motoros, de még inkább rockabilly rendezvény, de Winkler régi fotóit nézegetve (amiket akkor csinált, mikor a Cougar tetejének javításához vadászták le Hot Rodos Ricsit), a reggeltől estig tartó időszak „csak” egy amerikai autós találkozó.

Az ilyen autóktól itthon sikító frászt kapnának az OT-vizsgahelyeken. Pedig ezen a kocsin vagy hat évtized történelme látható, hosszú évek munkája van benne a kaliforniai/texasi napnak, hogy annyira elégesse a fényezést, hogy a rozsda a a lemezek közepén jelenjen meg

A tuning 1303-as Bogaramról már sokat írtam, akik kint voltak pályanapon láthatták is, meg is előzhettek, ha kellően gyorsak voltak. Ez a Bogár bizony elég gyors volt, még a kisebb, 40-es Weber karbikkal is tudott fékpadon 143 lóerőt, aztán a 44-es karbikkal még gyorsabb lett, csak nem vittem el méretni. Ha szerény vagyok, akkor is azt mondom, hogy volt 150 lóerős. 975 kg teli tankkal, mechanikus sperrdiffi, 2100 köbcentis motor 200 Nm-es nyomatékkal. Ez bénán vezetve is kiadta a Hungaroringen a 2:38-as köridőt úgy, hogy a fordulat nem ment 5000 fölé sehol. 944 Turbo Porsche kerékagyak és fékek, keményített gátlók, kemény rugók, egész jól mozgott az autó, volt benne akarat. Vagy ahogy Vályi Pista szokta mondani, arrébb lehetett vele állni.

Kis rohadék

Szóval kabriót akartunk de nem keletit, mai agyammal lehet hogy egy Escortba nyúlnék,vagy Peugeot 205-be nem ebbe a csodába amiből nincs igazán sok az országban. A vételár olcsó volt de már a hazahozatalnál kiderült hogy valószínű ipari tanulók gyakorlóeszköze lehetett, mert valahogy minden máshová volt kötve és azért egy-két dolog hiányzott belőle, és a gányolás egyik mintaképe lehetne, sőt ez a szó nálam e kocsi megismerése után kapott igazi értelmet.

Naiv voltam. Amikor megvettem a BMW-t, persze alaposan átnéztük, mérlegeltünk, hogy mire lehet számítani. Az tisztán látszott, hogy a karosszéria törődést igényel, és az is biztos volt, hogy a fék és a futómű is megsínylette a hatévnyi állást. Mindenképpen biztató jelként értékeltem, hogy a motor rövid küszködés után beindult, és viszonylag egyenletesen járt. Voltak azonban olyan hibái is az autónak, amelyeket ott és akkor nem vettünk, talán nem is vehettünk észre.

Csendélet lavórral

Ez van, ha az ember felelőtlenül fogyasztja a totalcaros és indexközeli tartalmakat. Kezdődött azzal, hogy olvasom a vízmellé kihelyezett kommandónk sztorijait, amiket felváltva írnak a srácok. Koncz Jani már több anyagban is beszámolt a történésekről, ami az ő esetében egyet jelent néhány pusztító szóvicc tömeg közé dobásával. Ilyenek, mint hogy "Ezek ketten élnek a halért", vagy hogy "a festői Lenke községen vágtunk át (mivel nincs több ilyen nevű falu a szlovák állam területén, ezért megkapta tőlem az Egyetlenke nevet) ", esetleg "a terepen álló asztal (röviden: terepasztal) mellett felejtettem". Nem is folytatom tovább, Janink pszichológiai hadviselésre alkalmas (szerintem egyébként minden vonatkozó nemzetközi szerződésben betiltott) nyelvi leleményei nem csak az adott pillanatban, de utána még hosszasan kifejtik az agy normális működését tönkretevő, romboló hatásukat. Ennek iszom most a levét.

Koncz úr a dokumentálással van elfoglala, így az általa készített képen is csak a két kukacáztató szerepel

Ugyanis az történt, hogy Index címlapon kattintgatás közben ráakadtam az emberre, aki acapella énekli a Neoton Familia méltán híres slágerét, a Kétszázhúsz felettet. Ez önmagában is nagy hiba volt, mert bár látom és értem, hogy nagyon sok meló volt ebben a kis klipben, meg ügyesnek kell lenni, hogy az ember ilyen szinten ízekre szedje és aztán szájjal, kézzel, térddel előidézett hangokkal újra egésszé varázsoljon egy számot, de ez valami iszonytató. Nekem erőltetett, túlságosan jófejkedő a produktum, de sebaj, nem én vagyok a célközönség, nem kell nézni. De a Kétszázhúsz felett pár sora a fejemben maradt.

És azóta nem jövök rá, hogy miért gonoszok a versenyt néző emberek. Mi mulatni való van a pálya mellet? De tényleg, miért derülhet mindenki a hajtűkanyarban? Na, ugye, ezt teszi a konczi agyzsibbasztás. Átállította az agyamat, és most egész nap ezt ismételgetem magamban - Hajtűkanyarban mindenki derülhet. És minden ismétlés után legszívesebben orrba csapnám magamat, mert csak egyre mélyebbre fészkeli magát a tekervényeimben. De azért a dolognak van jó oldala is, mert elgondolkoztam.

Elgondoztam, és most tovább kattog az agyam, hogy tényleg a Neoton száma a legrégebbi, autósporttal foglalkozó zenei művünk? Mert hirtelen más nem is nagyon jut az eszembe -ami leginkább hiányos műveltségemnek tudható be. Talán csak a Road együttes "Vissza három" klipje ugrik be, jó kis zúzós rali-himnusz.

De mi van még ezen kívül? Most a TC-olvasóinak össznépi tudására számítok, jöjjenek ide kommentbe az autósporttal foglalkozó zenék, ha lehet meghallgatható, megnézhető formában, találjuk meg a legrégebbit. A tisztán autós témájúak is érnek. Először valamiért azt hittem, hogy a Száguldás, Porsche, szerelem az igazi őslelet, de aztán fejemhez kaptam, hiszen ott a Meseautó, szerintem annál nincs a régebbi autós szám (erre a szerzeményre asszem nyugodtan használhatjuk a bétótlászlói fordulatot, miszerint nóta). Jut eszembe, ennek az Sz-P-sz-nek micsoda egy cseles szövege van.

Mert sokan - így Winkler is valamelyik Égéstérben - azon akadnak fenn, hogy micsoda marhaság már, hogy "Nyolc henger, majd szétvet az erő". Hiszen mindenki tudja, a Porschék hathengeresek. Már persze, ha nem számoljuk a négyhengeres motorú bokszereket, meg kihagyjuk a számításból a sornégy 924-et és a 944-et (a 968 most nem játszik, arról prózai okokból sem énekelhetett Charlie és Cserháti, a szám asszem 1984-es, a 968 meg 1992-ben jött ki). És semmiképpen sem gondolunk a számomra az egyik legizgalmasabb Porschéra, a 928-ra. Ami aztán tényleg nyolc henger, és kraft is van benne.

Na de akkor mi a baj a szöveggel? Nem füstölhetne a radiál? Már miért is ne. Nem elegáns egy Porsche? De, simán. Fénye krómacél, tükrös metál? Hát ez az, a 928 lehet tükrös metál (a kedvencem az aranymetál, a Matchboxom is ilyen színű volt), de sehol egy gramm krómacél. Ez egy modern, átkozottul áramvonalas autó, nincs hely rajta fém lökhárítónak, krómcsicsának.Mondjuk ez már szinte díszléc-trollkodás, annak van igaza, aki szerint ez hülyeség, és az Eszpéesszt nem elemezgetni kell, hanem üvöltetni a szerpentinen. Hánem? De.

Utóirat by Pista: A borzalmas Neoton-feldolgozásról jut eszembe, hogy ebben a műfajban azért a remek szvettereiről ismert Reggie Watts a samplerkirály. Érdemes meghallgatni pár szerzeményét.

Uróirat 2 by Rudi: ha autós témájú zene, akkor alapmű Sub Bass Monster Sebességmámor című száma.

Az első rally versenyek, „ej!” még annyi csodát,
A VFTS Ladák, és a kihegyezett Skodák
Sok fantasztikus típus, és rajtuk sok-sok logo,
És a mindenkit megfogó, spéci Koppány kipufogó

Aki nem ismerné ide kattintva meghallgathatja.

Sosem volt még Mazdám. Kis autóm már akadt pár, Corsa-k meg egy Saxo, erre most felbuzdulva az Audiról írt értekezésemen, alám tolnak egy hétre egy ilyen kis piros izét. Tüchtig ékszerdobozt, egy egész hétre. Fehér-piros bőr üléssel, extrákkal, meg minden. Mintha kilóra akarnának megvenni, mintha szőke hajam hossza egyenesen lenne arányos a rám a forgalmazónál várakozó Mazda 2 (G115 revolution Top) provokatív könnyedségével. Üvölt a magassarkúért, meg azért a bizonyos színű rúzsért, amim persze egyáltalán nincsen.

Fürge, megbízható, takarékos málhás elfogadható hibákkal

2 éves korában nem nyíltak az ajtók fagyban, hiába volt fenn a gomb. Érdekes módon, ha bemelegedett, nyílt. Aztán szétszedtem, működött minden királyul. Ekkor gondoltam egy bátrat: bereteszeltem (mintha bezárnám a helyén), betettem egy zacsiba, és be a fagyasztóba (-18 fok).. Kivettem, kireteszeltem, ami a gombot felnyomja az felment, csak épp a retesz maradt ott... Ledermedt a Jürgenék gyári zsírja a zárban. Kimostam, bezsíroztam egy puhább zsírral, összeraktam, azóta volt 2 tél:tökéletes...

Azt, hogy a festéket szállító útkarbantartó teherautó egy MAZ, csak a videó leírásából tudom, hogy a hátulról belerohanó másik egy Kamaz, azt magamtól is megfejtettem, pedig nem nagyon emlékeztet eredeti formájára. A két teherautó márkából kiderült, megint az oroszok. Nem mint ha ez bármit jelentene, festékes vödörrel megrakott autót törtek már a világ több pontján. Az eredmény, ahogy azt Csodabogár mondta a Kelly hőseiben, mikor a festékes lövedékek alkalmazásának előnyeiről beszélt: mi színes ábrákat kapunk, az ellenség meg a frászt. Annyi különbséggel, hogy ilyen balesetek látványától nem az ellenség kap frászt, hanem mindenki, különösen a segítők.

Mert persze, ha nincs nagy baj, az ember akár jót is röhöghet a látványon, de ha csak több tíz liter diszperzit borul is valaki nyakába, az sem valami egészséges, különösen nem, ha esetleg nyílt sebet is okozott az ütközés. De a Kamaz sofőrje szerintem valami durva oldószeres cuccot kaphatott az arcába, útfestéshez ilyesmiket szoktak használni. Ennyi folyékony festékből kivakarni valakit komoly feladat lehet, de ráadásul emberünkre jó eséllyel rá is fog kötni a sárga trutymó, a fülke vagy egy méterrel hátrébb csúszott az alvázon és bő fél méternyit zsugorodott, a sofőr beszorult a műszerfal és az ülése közé.

A leírás szerint nem lett semmi baja (ezt a képek alapján nagyon nehezemre esik elhinni), de innen csak a tűzoltók és komoly feszítő-vágó felszerelés segítségével, nem kevés idő elteltével szabadulhat. Ha tényleg megúszta komoly sérülés nélkül, örülhet, hogy a figyelmetlensége miatt pár napig esetleg hétig az ismerősei mind azzal húzzák majd, hogy micsoda színes egyéniség, és hogy mindig is tudták róla, hogy irigy típus.

Leborulok, zokogok és megadom a trollkodás brilliánsokkal díszített aranyfokozatát. Hogyan piszkíts bele egy japánautó-találkozóba. Hiszen éppen mindenki fotózza a wankeles RX-7-est, aztán a következő pillanatban...

(A videóért köszi Eckhardt Balázs cimborámnak.)

Egy őszinte autó!

Itt általában az emberek nem tényeket, hanem élményeket ill. benyomásokat (ami elég relatív) írnak le. Én sem tudok másként. Én mindig szívből döntök (aztán jól meg is szoktam szívni! De boldogan szívok legalább!!)

Vannak gátlásaid? Fél percre tedd el mélyre, a fiók aljára, mert ide pofa kell – versenypofa. A raceface-hiéna nem könnyű műfaj, ez nem a nyulak terepe: készíts be egy kamerát, fordítsd az arcod felé és képzeld el, ahogy 300-ról fűzöd le a Mulsanne sikánjait, vagy a Porsche kanyarban szalad ki az arcodból a vér. Sűríts 24 óra érzelmet 24 másodpercbe, legyen ez az esszenciája mindennek, ami Le Mans-ban egy nap alatt történik a pályán, a kormány mögött. Az időlimit az egyetlen korlát, de ha lehet, ne takard el sisakkal vagy maszkkal az arcod, mert ha csak nem vagy olyan ösztönös zseni, mint Steve McQueen, pusztán a szemjáték nem lesz elég.

Ha megvan a videó, töltsd fel egy videómegosztóra, majd dobd be a linkjét kommentben. A nyeremény a matekos hiénában megismert Le Mans-i pendrive. Azaz egy ugyanolyan. Plusz hozzá egy farzsebben gyűrt, a Mulsanne sörtől ázott földjével összekent pályatérkép. A határidő pedig június 20, szombat 18:00.

Ez most más lesz. Most mi állítunk ki autókat, s várjuk, hogy jöjjenek a nézők, lehetőleg jó sokan. Volt már ilyen az Oldtimer Expókon – akik még emlékeznek a TC-standokra – de most nem úgy csináljuk. Összesen ötven körüli autó lesz kint, jelen pillanatban 52 sor van tele az Excel-táblázatomban. Öreg autókról lévén szó, nyilván lesz, amelyik végül nem bizonyul majd mozgásképesnek, ezért 50 hellyel készülünk, épp elég lesz az.

A hiéna új konca 3,74 gigányi tömény sajtóanyag (persze törölhető) cseppalakú műanyagtokba csomagolva egyenesen Le Mans-ból. Ez járt a dolgos sajtósnak a médiás belépő mellé. Utólag is pacsi a versenyszervezőknek, amiért csak a reptéren túlra kellett elzarándokolni érte. Rakhatták volna az akkreditációs központot Párizsba is, oda félóránként jár a TGV – így csak öt kilométer séta volt a napon, pórban, közvetlen 24 órányi futamnézés előtt. Sebaj, ha én izzadtam, izzadjon érte az olvasó is.

A feladat: vezesd le úgy az alábbi feladatsort, hogy az eredmény 24 legyen. Ami van benne: két összeadás, egy szorzás és egy osztás.

Rob Úr, az erdei utak elnyűhetetlen lovagja

Neki csak ukrán gázolaj jutott, de szerette. Legtöbb gond a párhuzamkapcsoló meghibásodása és a gyakori rugótörések jelentették, ezeket már rutinszerűen javítottuk. (rugólapcsere 45 perc) .

El nem tudom képzelni, milyen kemény csata ment a négy nagy csapat szervezői között, hogy ki mely pálya közeli nagy objektumot foglalja le magának a verseny idejére. Amit tudni kell, egy nagy csapat szerelőkkel, technikai személyzettel, háttéremberekkel, jutalomutas gyáriakkal együtt legalább száz fő. Plusz ide mindenki száz számra hozza az újságírókat, akiket valahol lakatni kell. Ezt a feladatot a Nissan oldotta meg legjobban, mert amíg Pistát villamomegállónyira tette le a Porsche, az Audihoz pedig félórás dugót kell kiállni, minket a Nissan Hotelben egy GT-autó ötliterese vert ki az ágyból a pályáról.

A 150 ezer lakosú Le Mans stadionja, az MMArena. A verseny alatt a Nissan főhadiszállása.

Mindegy, hogy szombaton vagy vasárnap érsz rá, egész hétvégét betöltő autóbuzéria zajlik a Hungaroringen, ott a helyed, ez nem is kérdés. A rendezvény egyik legfontosabb vonását külön ki kell emelni, manapság ez sokaknak lehet nagon fontos: az egész hacacáré INGYENES! Igen, jól érted, semelyik programért nem kell fizetni.

Az Eagle Eyes nem számít nagy gyárnak Tajvani viszonylatban, de még a sziget déli részén, Tajnan városában sem. Elég meggyőző volt, hogy amikor elkértem a katalógusukat, egy másfél kilós, hatszáz oldalas paksamétát kaptam, amiben szúrópróbaszerűen mindent megtaláltam, régi Swifttől az újig, Cadillac Escalade-en át még a Tehén hátsó lámpáját is. Amit egyébként egyszer már cseréltem, majd meg is nézem, véletlenül nem Eagle Eyes-e.

Ma reggel láttam egy fess Kia Opirust, és ez jutott róla eszembe:

Miután kimerengtem magam, találtam az asztalomon egy Bosch-féle powerbanket (van erre rendes magyar szó?), amit még Boxbergben sóztak rám, és arra gondoltam, jóféle hiéna-tradíciónkat követve legyen azé, aki a legtalálóbb autóipari képnégyest alkotja meg holnap reggel 9-ig (2015.06.10. 9:00 CET), és belinkeli ide a poszt alá.

5 V/2200 mAh

A közismerten végletesen szubjektív szerkesztőségi bizottság fogja elbírálni a pályázatokat, pillanatnyi hangulatának megfelelően. Előre szóltam.

(Trollűző: Persze, nem 2002-es a Supra, de még létező, kapható modell volt, amikor megjelent a nagyra becsült Opirus.)

A folyóvizek élővilága után a Totalcar most a kultúra irányába evez: kivesszük a részünket a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozatból, és a Hungexpóval karöltve létrehozunk egy veterános/youngtimeres szekciót – hol másutt, mint a vásár területén, a passzázsban.

A terv egyszerű: ötven különféle, érdekes autót kiállítunk, hogy a közönség jól szórakozzon. Nem lesznek tehát kígyózó sorokban ácsorgó Ladák, láthatár széléig húzódó Mini-sorfal, térdig gázolás Trabantban – mindenből lehetőleg egyet, hogy még az is, aki öreg autót akkor látott, amikor az még új volt, úgy érezze: az autózás lehet több cascóba öltöztetett, súlyos értékvesztéssel agyonvert, bal felkar tájon jegesre klimatizált helyváltoztatásnál. Mutassuk meg a verda súlyát lóerőben, légzsákban és karbonbetétben mérő, csőlátású moderneknek, hogy mennyire kedves és szép dolog is a járműmúlt. És lássák az érdekességekre nyitottak is, hogy ez tényleg egy színes hobbi.