Úgy, ahogy az AC/DC-nek is egy igazi énekese volt és ahogy a Black Sabbath is csak Bill Warddal az igazi, úgy a Mohó Hiéna is csak akkor igazi arc, ha kihasználja a lehetőséget és gondol az olvasóira, pláne ha éppen marakodik a koncon és lop egy falatot nekik is. Ezúttal pedig rendes darabot mart el a többi hiéna elől, melyet öt szerencsés és kreatív embernek ajándékoz.
Nem volt egyszerű, de megoldotta, a Renault pedig hagyta, hadd vigye a zsákmányt. Ez pedig konkrétan a tejben-vajban fürösztés két személy számára a 2015 június 13-14.-én sorra kerülő Renault WSR-hétvégén. Hogy te a múlt héten születtél és nem tudod, mi ez? Egy mondatban leírva szimplán talán a harmadik legnagyobb rendezvény a Hungaroringen a Forma-1 és a WTCC után. Mi is írtunk már róla, hiszen mindig megnézzük magunknak, sosem lehet tudni, melyik fiatal srácból lesz pár év múlva Forma-1-sztár. Természetesen lesz F1-bemutató is (ráadásul azzal az autóval, amellyel még a RedBull rommá vert mindenkit), de az igazán érdekesek az egyes futamok lesznek. Egyrészt a Renault Sport Trophy középmotoros Mégane-jai elképesztően jól néznek ki, másrészt nem kímélik egymást a pilóták sem ott, sem a Formula 2.0 vagy az F1 egyik előszobájának számító Formula Renault 3.5-ben sem. A teljes programfüzetet innen letöltheti.
Emellett feltűnnek itt ott Jean Ragnotti és David Coulthard, vagy éppen valamelyik Forma-1-es tesztpilóta, játékok várják a gyerekeket, gokart és szimulátor a felnőtteket és persze aki velünk nyer, az jól jár, hiszen másodmagával (azaz egy nyertes két belépőt kap) oda nyer belépést, ahová más nem, kimehet a rajtrácsra, a paddockba és a VIP-lounge-ban étel/ital korlátlan mennyiségben várja majd és kis szerencsével lehetősége lesz találkozni a WSR sztárjaival is.
Mit kell ehhez tenni? Szinte alig valamit, igazán nem nagy ügy, csak némi fantázia szükségeltetik hozzá, hogy az ember el tudja képzelni, hogyan nézne ki az aktuális, farmotoros Twingo RS-kivitele!
Nyugalom-nyugalom, mielőtt meggyanúsítanák a Mohó Hiénát azzal, hogy ezzel előnybe kerülnek a művészi vénával megáldottak és a virtuáltunerek, szólunk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a legprofibban kivitelezett alkotások kapják a páros belépőket! Az eredetiség, a rajz kivitele, a felhasznált anyagot és a technika (Paint, Photoshop, zsírkrétával falra, krétával padlóra, rúzzsal feszes, női comb-belsőre) legalább annyit nyom a latban, mint az, hogy mennyit röhög rajta a szakmai zsűri (azaz mi).
Szóval Hiénák, előre, a tíz VIP-jegy csak rátok vár! Alkossatok, a kép linkjét kommenteljétek be, ha netán nem számítógépen dolgoztatok, akkor fotózzátok le és linkeljétek ide a kommentposztba! A határidő legyen mondjuk holnap 15.00!
A legőszintébb, legjobb visszajelzést egy kisgyerek reakciójából látjuk. Ott nincs irigység, se mérlegelés, hogy most ennek szabad-e örülni, vagy le kell-e nézni a másikat, netalán utálni kell-e az illetőt. Kisgyerek nem tetteti, mint egy szomszéd a hűvös köszönésével, hogy hidegen hagyja a verda. Vigyorog, szalad, ölel. Ennyi.
A minap gumibemutatón jártam, bár ilyesmiről nem szoktunk írni, egyszerű megfontolásból. Marha nehéz megmondani egyáltalán, hogy jó-e egy gumi, illetve hol helyezkedik el a konkurensekhez képest, hiszen nehéz memóriából észrevenni egy-két százalékos különbségeket, ehhez műszer kell. Hát ezért publikáljuk inkább az olyan szervezetek teszteredményeit, mint az ADAC.
De néha nem árt belátni a gumikereskedelem kulisszáiba, amiben az ilyen ügyfélpartik is benne vannak, szóval elmentem a finn Nokian gumik bemutatóra, ahol egy vidéki, a Nyíregyháza-Debrecen-Miskolc háromszögben ténykedő kereskedő prezentált elképesztő mennyiségű Fordot, amelyekre a az importőr négyszer annyi Nokian gumit szerelt. A tréningen a szokványos kunsztokat mutogatták, kivéve azt az állomást, ahol vegyesen szereltek téli és nyári gumikat az első és a hátsó tengelyre, majd fellocsolt műanyagon kellett elkanyarodni velük. Ez ugye azt a problémát próbálta szimbolizálni, hogy ha van két rosszabb, kopottabb gumink, és nincs lé négy újat venni, akkor melyik tengelyre szereljük.
Hát alapvetően semelyikre, ahogy a videón ez kinéz.
A fellocsolt műgyanta felnagyítva mutatja a dolgokat, tehát ötvennél már egészen durván ki lehetett csúszni, mindegy, hol van a kevésbé tapadó (esetünkben a nyári) gumi. ESP nélküli autókkal talán jobban látszana, hogy a hátsó tengelyre szerelt gyengébb gumikkal bármikor megpördülhet a kocsi, ám a Focus elektronikája küzd, mint disznó a jégen, és ez ennél a tempónál még enyhíti a következményeket. A bénábbnak tűnő orrtolós verzió picivel jobb, mivel ott egy átlagosabb tudású vezetőnek nagyobb az esélye, hisz már enyhe lassítás is segíthet abban, hogy a kocsi visszatérjen a jó ívre. De mondom, orral előre sem jó kicsúszni, úgyhogy akkor teszünk jót magunkkal és a környezetünkkel, ha mind a négy abroncs tapadása egyforma.
A hasonló gyakorlati próbák között fejtágító előadásokat is hallgattunk, olyasmikről, hogy mi az a latyakkürt, a trombitaminta, nem is beszélve a polírozott mintablokkról és a kavicskivető barázdáról. Az mindenképp új volt nekem, hogy a Nokiannak van olyan SUV-abroncsai, amelynek az oldalfalát aramidszálakkal erősítik meg – ez az anyag a kevlár alap szilárdságáért felelős szövet alapanyaga. Így például remekül lehet felszáguldani a padkára ötvennel, anélkül hogy a Q7-tulajnak a gumi sérülésétől kéne tartania.
Mégsem ezek nyűgöztek le, hanem a legegyszerűbb ötlet, ami sajna nem az én fejemből pattant ki. Ez ni:
Más gumikon is elhelyeznek kopásjelzőket, de ezek lényegében csak azt mutatják, ha már kukás a gumi. A Nokianról viszont egyetlen szempillantással leolvashatja az ember a profilmélységet, milliméterben. Mondhatni, ez egyfajta digitális kijelző.
A trükk annyi, hogy milliméteres lépcsőkkel belesütik a számokat a futófelületbe, és ahogy kopnak lefelé a milliméterek, úgy tűnnek el fokozatosan a számok. Amelyik még megvan, annyi a profilmélység. Van még két apró jel is: a nyári gumiknál egy vízcsepp, a télieknél egy hópihe jelzi, hogy meddig igazán jó vízen vagy havon a gumi.
Remélem meggazdagodott rajta, aki kitalálta, megérdemelné.
Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve vettem, bent lakik a Foltosban. Eddig egy szem, Borsi Miki barátomtól kapott ősrégi, monó Blaupunkt rádió szolgáltatta nekünk a talpalávalót, kis csalással egy kék (amerikai tervezésű, nagyteljesítményű) modern Blaupunkt oválhangszórón át, ami a szabványos helyre, a műszerfal tetejébe költözött, kis karton közdarabbal, mert a régi fajta ovál szabvány hasasabb, mint a mai, a hátra menő hangokat pedig tilos összekeveredni hagyni az előre menőkkel.
Úgy gondoltam, amikor Foltos megvásárlását követően betettem ezt a cuccot, hogy pár hónapra jó lesz, de már akkor elkezdtem valami korban megfelelő hangszórókat keresni hátra, amihez nem kell megbontani a kalaptartót. Két régi MBC hangszóró rácsa ugyan ott van, de az csak a takaró posztón, ami másik autóból származik, a lemezt ugyanis még senki nem vágta meg, és amíg Foltos az enyém, nem is fogja. Nem teszem tönkre a zajkomfortot ilyen butaságokkal. Aztán meglett egy pár Pioneer, de amikor megérkezett, rájöttem, hogy az a pár hangfal már a maga korában is az olcsók közé tartozott, hangja tehát annyi lesz, mint a sokat dicsőített, de csak a KGST-ben jónak számító klasszik Videtonoknak, ezért később lett egy másik szett is a vateráról. Ez előre két, felfelé egy hangszóróval sugároz, rég volt használva, ami miatt eleinte nyilván döglött lesz, de majd szépen bejáródik (aki ezt nem hiszi, sose támasztott még fel bolhapiacról vett hangfalat).
Egyvalami biztos volt, hogy kupét szeretnék. Ehhez képest lett egy 5 ajtós, zöld Peugeot 207-esem, 1.6VTI motorral, "sporty" felszereltséggel, ami kb. kimerül egy amúgy tetszetős fehér számlap, króm kipufogóvég, krómkeretes ködlámpa összeállításban :)
Ötszáz lóerő, szárazkarter, szívómotor, 8800-at forgó négyliteres boxer hatos, mászóka, kagylóülés, PDK, kerámiafék. Amióta próbáltam az előző GT3 RS-t, azóta rend van a fejemben. Második a 458 Italia. Nincs turbó, sem hangbödön, csak a jóság és a tökéletesség, ahogy magába fogad és simogat. Jaj, de irigylem.
A helyszín Lengyelország, de történhetett volna mindez akár idehaza is. Kopasz nepperünk emlékezetes történetei jutnak eszembe róla, amikor az RS2-es Audira jöttek a gyerekek és a fogalmatlanok, mint a legyek. A baj csak az, hogy nem értik: ezek a dolgok nem csak gyorsan mozognak, hanem minden más is gyorsan történik velük. Vagy jön szembe.
Így járt ez az úriember is, aki próbakört kért az RS6-ossal. Tudják, ez az az autó, amely úgy lép háromszázzal, hogy közben csak suhog a szél és túrjuk az orrunkat. 560 lóerejével a világ leggyorsabb szivarszalonja, egy döbbenetes pusztítógép. Na, akinek lövése nincs arról, mit takarnak ezek a számok, ennek ellenére meg van róla győződve, hogy tudja, az így jár.
A China Airlines Tajvanból Frankfurtba késett másfél órát, így buktam a budapesti csatlakozást. Az ölembe hullt négy órában viszont jól körül tudtam nézni a frankfurti légikikötőben, ahol mindig van néhány kiállított új autó. És persze ha az embernek ilyen sok az ideje, előbb-utóbb a fényezést is elkezdi nézegetni.
Ezt tényleg nem vettem volna észre, ha nincs rajta az a bazi nagy EV-matricázás. Á, valaki csak hülyéskedett, ez egy legkorábbi fajta Toyota RAV-4, ilyenből sose volt elektromos.
Aztán leszálltam a bicikliről és alaposabban körbejártam. Oppá, hol is van a kipufogó? Mi ez a rács a hátsó sárvédőn? És nini, itt egy érdekes, kipattintható fedél a hűtőmaszkon. Basszus, ez tényleg elektromos. Továbbmegyek, szinte biztosan valami gyári kivitel.
Egy amerikai középkategóriás a ´80-as évekből
Mikor megvettem, ismerőseim mondták, hogy drága lesz az alkatrészellátás, nehézkes a beszerzés, sokat fog fogyasztani az autó.
A Jumeirah Beach Residence-et nehéz lenne egy magyar helyhez hasonlítani, talán a Váci utca és a füredi Tagore sétány pénzzel telepumpált szerelemgyereke állna hozzá a legközelebb. Három évvel ezelőtt még semmi sem létezett a korzóból, butikokból, szalonokból, és a homokos partból, ma mégis annyira egyben van az egész, mintha évtizede alatt alakult volna ilyenné. Az építkezéseknek messze nincs vége, pár száz méternyi vízfelület után egy óriáskerék épül, amely – ki nem találnák – a világ legnagyobbja lesz.
Ránk szakadt a monszun, amit Tajvanon nagyon vártak, mert a száraz évszak nem csak száraz volt, de hosszú is. Most osztozunk a helyiek örömében, hiszen kaptunk esernyőket, és folytatjuk a gyárlátogatás-maratont. A Federal már a harmadik gyárát építi Taoyuan városában. Mondhatnám, hogy sem a bejáratnál elhelyezett óriásfeliratra, sem a reci előtt elrendezett autógumikra állított bizarr gumilovacskára nincs mentség, de ez mégiscsak a Kínai Köztársaság, náluk volt már női lovaspóló a Krisztus utáni 600-as években (!!!), úgyhogy inkább mégsem élcelődök.
Konfuciánus szentély a Vacron-központ kerítésénél
Ma a sokadik dashcam-céget látogattam meg a Taitra által szervezett úton. Nem csoda, Tajvan igazi fedélzeti kamera-világhatalom, a tajvani cégek gyakorlatilag egymással versenyeznek. Utazás előtt rémálomnak tűnt a program, mondogattam is, hogy gyárlátogatási világrekordot fogok felállítani egy hét alatt, de a helyzet egyáltalán nem ilyen rettenetes.
A dubaji metró egyértelműen király, pedig a föld alá ritkán bukik csak le. A Red Line inkább amolyan magasvasút, amely 53 kilométer hosszan fut, többnyire a Zájed sejk út mellett. Az első szakaszt 2009-ben adták át, a teljes vonal pedig 2011-ben készült el. Egy csoda az egész, a legtöbb megállót mintha H. R. Giger tervezte volna, hatalmas alien-koponyákra emlékeztetnek.
Nem tudom, mi az öt legnépszerűbb Dubajjal kapcsolatos téma, de az itt pihenő magyar modellek után biztos nagyon hamar következnek az elhagyott luxusautók. Évek óta kering a neten egy sorozat mindenféle drága, és különleges gépről, ahogy leeresztett kerekeiken szívja őket a nap.
Sosem voltam a tömegközlekedés bajnoka, na nem lustaságból, hanem az eltévedéstől való puszta rettegés miatt. Irigyeltem az embereket, akik Pesten nem utcanévben, hanem megállóban, és jármű-számokban beszélgetnek. Velük szemben én egy nappal előre gondosan megterveztem minden megállót, az adott járművön pedig időseket molesztáltam, hogy garantáltan a jó helyen szállok-e le.
Nem lehetne mégis megoldani valahogy? Kérem... Szóltam elhalóan az autóbérlős kiosk teljhatalmú úrnőjéhez, de a szigorú indiai asszonyság elutasítása bárdként sújtott le rám. Este kilenckor, a sivatag közepén, hatvan kilométerre a dubaji szállásomtól más sem hiányzott, csak, hogy ne vehessem át az előre lefoglalt és kifizetett bérautómat.
Terepen ráz, aszfalton pattog. De megszünteti a derékfájást. Nem kell ide súlyfürdő meg gyógymasszőr, csak két nap terepezés egy LC-vel :)
Sosem gondoltam volna, hogy létezett ilyen, közel háromnegyed órás videó. Tökéletes korlenyomat: félprivát videostúdió egész profi munkája, alatta korhű zenékkel. Parasztmerciktől Samarán át Niváig minden akkor, a Merkurnál forgalmazott típust tárgyal. Van benne Martinelli téri (ma Szervita tér) "autószalon", sőt, megnézhetjük az első emeleti autósboltot is.
Minden fontos cucc ki van pakolva a pultra, egyértelmű, hogy a legendás Videoton hangszóróknak bérelt helyük van a bemutatóban. Látják, így néztek ki az antracit szürke dobozok, még mielőtt a kalaptartóra szerelve, a nyári nap sugaraitól olvadt táblás csokoládéra emlékeztető formát vettek fel. A készítők időutazásra is be voltak rendezkedve, hiszen a Color Star képernyőjén az éppen általunk nézett videofilm nyitóképei futnak.
Klassz kis felsorolást kapunk, mit érdemes magunknál tartani, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések. Gyújtógyertyák, kábelek, megszakítók, komplett szerszámkészlet. Melyik ma, újonnan átvett autó csomagtartójába pakol a tulaj benzineskannát, lábpumpát? Egyébként egész lenyűgöző, hogy a Prevent milyen nagy termékskálát gyártott, jégoldótól a csavarlazítón és hidegindítón át a kátrányeltávolítóig: tiszta nyugat.
Kíváncsi vagyok, ki milyen érdekes részletet vesz észre, jöhetnek a kommentek, a múltba révedő emlékfelidézések. Nekem például nagyon tetszik, ahogy hosszasan elmagyarázzák, minden folyadék szintjét ellenőrizzük le, az ablakmosó tartályba is kukkantsunk bele. Majd működtetik többször az ablakmosót, ami az ablaktörlő lapát alá sprickol. És hát, ilyen hamvas Lada motortereket sem sűrűn látni ma már.
Sokaknak lesz hasznos ez a nem túl rövid film, másoknak semmi újat nem mond, de múltidézésnek több, mint tökéletes. Köszönet Stefanits Richardnak, hogy megosztotta ezt, a gyanúm szerint 87 körül készült videofilmet, és nagy hála Vittorio Vancellónak, amiért feltöltötte a Youtube-ra (most látom csak, hogy Vittorio Vancello =Vancelo, a blogger, aki ki is posztolta magához, látogassanak el hozzá is!). Állítólag csináltak ilyen filmeket más típusokhoz is, azokat is jó lenne megnézni.
Opelék megint kitettek magukért, volt is rá okuk. Előzetesen vagy húszezren regisztráltak, és az időjárás is tökéletes, nem hagyhatják unatkozni ezt a sok népet.
Sokan bele sem mernek kezdeni, hiszen még a csapból is a demagóg baromságok folynak: roncsautók országa vagyunk, nem lehet már autózni, drága szórakozás, veszélyes, be van tiltva, bajod eshet, stb. A falnak megyek tőlük és azoktól, akik ezen lovagolnak, miközben sokan közülük a Facebookon álmodoznak és posztolják a rommá ültetett, milliós tuningautókat, osztják a tudást nyakra-főre és mindent tudnak mindenről, de a valóságban csak megeszik a sok hülyeséget és ülnek otthon, mert ott nem érheti őket baj. Mozduljatok ki, srácok, múlik az idő! A világ odakint van, túl a romkocsmákon és a monitorokon.
Veszélyes? Persze, hogy az. De mi a veszélyesebb? A szintetikus szar, amit elszívnak a gyerekek vagy egy visszafordító kettesben, nyélgázon egy versenypályán? (Oké, ez is demagóg, de talán rámutat arra, mennyi sokkal rosszabb dologra költünk sokkal többet.) Mi tesz emberré és szociális lénnyé? Az élet a Facebookon és a millió lájk vagy egy hengerfejcsere a haverokkal? Mi a kidobott pénz? 96 ezer forint egy rongyos, alap, szimulátor ülésért-vázért, vagy egy ugyanennyiért vett öreg, de valódi autó? Ja, hogy ezért tenni kell és ezzel munka van? Akkor nem neked való, de soha többet ne jöjjön nekem senki azzal, hogy valódi autóval jó autózni csak sok pénzből lehet, mert élből hajtom el a fenébe. Kérdezzék meg a srácokat, akik négyen-öten istápolnak egy öreg kombi Sierrát és autózzák szét az agyukat fillérekből. Vagy azokat, akik egymást segítve rakják össze egy-egy alkalomra a zsebpénzüket és jönnek el Miskolc mellől csapatni egyet Ladával. Gondolom, azt senki nem feltételezi, hogy BAZ-megyében suttyomban talicskával tolják a lóvét egyik kocsiszínből a másikba.
Igen, lehet rá költeni sokat, a látvány akkor még szebb lesz, de a szórakozási faktor az fix. Ebben azért vagyok teljesen biztos, mert a legutóbbi Faluvégi Faroláson, melyet sikerrel költöztettünk el a létező legjobb helyre, egyformán jól érezte magát mindenki. Az ősöreg profi és a fiatal szárnybontogatók is. A fater kölcsönautójával vagy a saját, filléres vackaikkal, netán drága versenytechnikával.
Ez a fajta autózás összeköt. Az autózás kimozdít és egymás mellé állítja az embereket, az efféle örömautózásban pedig az a legjobb, hogy egyáltalán nem szül irigységet és ellenségeskedést. A létező legtávolabb áll a tizenéves aggyal megáldottak márkafanatizmusától és a szájkaratéval kombinált cicaharctól. Mert ez nem csak a gépről szól, hanem az érzésről.
Ez valódi, nem szimulátor, itt szag van, munka van, kudarc és öröm, társaság és egymás segítése. Sok pénz kell hozzá? Emberek, itt 200+ ezer forintokat hajlandóak fizetni telefonokért és tévékért. Hagyjuk már, inkább csináljuk minél többen, mert már nem lehet sokáig, aztán nem lesz majd mit mesélni az unokáknak, ha megöregszünk. Augusztusban - remélem - többen leszünk.
Addig is itt van hat galéria, ráadásul tolta a tartalmat a Cars and Girls és tele van vele a Facebook is (ezek itt Ferkó Zoltán remek képei). Kicsi, nagy, öreg, fiatal, itt egy volt mindenki egy napig és hatalmas köszönet jár nem csak azoknak, akik kilátogattak és akik így megfértek egymással, hanem Szása bácsinak, aki ennyire a kezünk alá játszott ezzel a remek kis hellyel és a fair-korrekt hozzáállásával. Cowboys from Hell!
Bármerre indulunk is autóval, motorral, vagy akár gyalogosként, előbb-utóbb szinte biztosan furcsa, megmagyarázhatatlan forgalmi helyzetre bukkanunk. A Kresz Klub videójában - amelyet Pető Attila KRESZ-oktató készített – a világ talán leghülyébb közlekedési lámpáját láthatjuk.
Vagy beérnéd egy villany-Golffal is? Netán utálod a villanyautókat, mert az autó benzinnel megy? Az sem baj. A lényeg: kíváncsiak vagyunk a véleményedre.
Anna most diplomázik, és olyan témát választott, amely a villanyautókkal kapcsolatos. Ehhez szüksége lenne hazai véleményekre, mert ugye nem mindegy, hogy a norvég, államilag dotált Kánaánból nézzük őket, vagy a magyar valóságból. Szóval, ha van két perced, ugorj neki, nem bonyolultak a kérdések. (Nem kell megijedni, a kérdőív kétnyelvű, vagyis még annál is rövidebb, mint amilyennek látszik.)
https://docs.google.com/forms/d/1gCV41SOHOLCOobOH00gYWf5ZoVYqN4HZFETz_t5H4Uc/viewform
Anna nevében is köszönjük a segítséget.
Akkor beleállsz a fékbe, aztán valahogy megállsz. Kivéve, ha éppen egy rali-gyorsaságin vagy. Mert akkor lehozod a gépet. És szerencséd van, hogy egy Seicentóban (?) ülsz.
Solbergnek is volt már hasonló esete és keresem azt a harmadik videót is, ahol magával a racsnival kormányoz a pilóta (nem Solberg, valaki más), de nem találom.