Legjobb, ha azzal kezdem, hogy Burt Rutan egy fékevesztett zseni. Számomra olyan példakép, mint az Apple mániákusok számára Steve Jobs, vagy a Tesla-hívők számára Elon Musk: Az Ember, Aki Minden Tettével a Jövőbe Mutat. Pedig egyetlen egy dolgot csinált egész életében: repülőgépeket tervezett. De még milyeneket!
Sőt, nemcsak megvan, de a Közlekedési Múzeum friss képei alapján egész jó állapotban pihen Teheránban az egyetlen Ikarus 293-as, ami 22,5 méterével a valaha gyártott leghosszabb Ikarus. Az irániak nem használják, de gondosan őrzik a duplacsuklóst.
A Brassó-expressz gyorsabban megérkezett, mint a Ponton Svédországból, de az is igaz, ez egy gondos tulajtól került mostani gazdáihoz, pontosabban családon belül maradt. Meg hát modernebb konstrukció, mint Csikós (ex)púpos Mercije. De dolog azért lesz vele.
Mikor megláttam a videót, azonnal magaménak éreztem a dolgot. Már hogy a francba ne érezném, mikor az első autós emlékeim egy ilyen 1300-as Daciához fűződnek, apámék második kocsija volt a sárga, 1975-ös dákó. Az az autó nagybátyámhoz került Kiskőrösre, mikor a Merkur meghozta a következő, már korallpiros 1300-ast (ugyanolyat, mint a videóban látható, csak hát ugye pirosban), aztán én a kétezres évek elején visszavásároltam, hogy majd gatyába rázom.
Jártam vele keveset, aztán ki lett pakolva, szereztem az Index fórumon a Dacia TLX Fan Clubosok segítségével pár javítóelemet, meg bontott cuccokat, és a drága Mester, az oldszkúl lakatos, csinált hozzá egy forgatót, és kilakatolta, de úgy alaposan. És itt megállt a sztori, a kocsi azóta is a forgatón várja, hogy felszívjam magam, illetve hogy találjak egy alkalmas műhelyt a XVI. kerület környékén, mert ezt az udvaron nem fogom tudni összelegózni.
Csak nemrég fedeztem fel magamnak a Dacia 1300-1310 csoportot a facebookon – talán azért is ajánlotta a FB, mert Prokee (aka Prokop Gábor) most épp nem trabantozik, hanem egy baráti 1310-est masszíroz a messzi Meissenben, és aktívan osztja is róla a friss képeket és videókat. És egyik nap a csoportban feltűnt az alábbi videó. Egyszerűen minden mozzanata kincs, tele olyan érdekességgel, amit a ma jogsit szerzők még a magyarázattal együtt sem biztos, hogy megértenek, átéreznek.
A Ford az elmúlt hetekben a marokkói sivatagban győzködte a világ autós újságíróit, hogy az új Ranger Raptor egy sok mindenre jó dolog. Dűnét mászni például jól lehet vele, de ez most másodlagos. A lényeg: a sivatagi túráról hazamentettem pár raptoros apróságot, ami a tiéd lehet.
Dél múlt, a Hockenheimring dobogójának első fokán ülök. Miközben azon imádkozom, hogy ne zavarjanak el, boldogít a tudat, hogy a turbós DTM nem lett halkabb, sőt, már kicsit fájlalom is a fülemet. Ki tudja, talán tanultak a Formula-1 hibájából, és rögtön olyan kipufogórendszert toltak az autók alá, hogy senkinek se jusson eszébe panaszkodni. Kétliteres, négyhengeres turbómotorok még sosem szóltak ilyen brutálisan.
Május 18-a, szombat – ha még nincs programod aznapra és elmennél egy vezetéstechnikai tréningre, szerencsédre pont szervezünk egyet. A helyszín a szokásos, azaz a Hungaroring ölelésében fekvő, műgyantával, rántópaddal, bójákkal és vízfüggönnyel jól ellátott Groupama Tanpálya, ahol a szokásos terepen megy majd a tréning.
Ott állunk Dr. Tibold Antallal a fekete 603-asa mellett, szemerkélő esőben. Lelkes, Tatra-szerető ember, de hangjában érezni, ahogy még az ő szenvedélyét is megtörte az a furcsa kínzási módszer, amit úgy hívnak: autórestaurálás.
Csepel, Pécs és Győr után idén, első alkalommal Kelet-Magyarországra látogat a Retropartyzánok autós rendezvénysorozat. Aki megmerítkezne a '60-as, '70-es, '80-as évek KGST-csodáiban, irány a hétvégén Debrecenbe, a Magyar Gördülőcsapágy Művek egykori gyárába. Kedvcsináló következik.
Még január végén vásároltam, de eddig vártam a részletes értékeléssel. Az út, amely visszavezetett a típushoz, viszonylag egyszerű, a piaci kínálat is erre terelt. Eladtam a 2000-es évjáratú Passat 1.8 turbót, és vettem helyette egy 2004-es Skoda Octavia TDI DSG-t, de az nem tetszett, így tavaly szeptemberben azt is eladtam. Időhiány miatt novemberben kezdtem másik autót keresni. Az eredeti cél egy 2002-2005 közti benzines Audi A4 Avant volt. Nem találtam a megfelelőt, ezért a keresgélésről szóló első cikk után tovább kerestem. Jött a karácsony, majd január, ami nem kedvez sem az autóeladásnak, sem a vásárlásnak, mert félig kiürül a piac, mindenki mással foglalkozik.
Elkezdődött a Concours d'Elegance, Balatonfüreden. Szombat-vasárnapra ugyan kellemetlenül esős időt mondanak az előrejelzések, de közel ötven autó így is megjelent a Tagore sétányon.
Igazából már itthon ülök, mert amíg vezettem, tudósítottam, annyira nem volt semmire időm, hogy nemhogy írni, de olvasni, sőt, kommentekre reagálni (vagy azokat megnézni) se volt időm. 3200 kilométer ment le négy nap alatt, közben meg egy nap jobbik részét egy versenypályán töltöttük. Akkora volt a hajtás, mint egy takaros háziasszony szekrénybe tett ruháin.
Csütörtökön, a hazaút első napján még egészen jól alakultak az események és egy Ultra Derm-balesetet leszámítva nem is tudtunk igazán érdekes galibákról beszámolni. Estére viszont már elkezdett alakulni a pénteki, utolsó napot bearanyozó izgalom.
Szerdán megvolt, amiért jöttünk: rogyásig pakoltuk a memóriakártyákat mindenféle elképesztően érdekes és értékes autó digitális lenyomatával, remélhetőleg egy kis utómunkával érdekes cikk és videó kerekedik belőle. 1800 kilométer és egy végig ámult délután után tulajdonképpen meg is volnánk, már csak haza kéne jutni valahogy.
Kínosan közeledett a tavasz, és a dicső Vivaro csak ette a vizet. Aki nem tudnám, miről lenne szó, egy komplett videót szenteltünk neki:
Épp száguldunk Lyon felé az autópályán, valószínűleg mi leszünk a fő fogás az ékszerektől csörömpölő gazdag veteránosok vacsoráján, hiszen a vak is látja: óriás langusztákká váltunk. A színünket alig lehet megkülönböztetni az Alfa Romeo pirosától. Sebaj, ettől még elképesztő volt a nap.
Ha kedvet kaptál az autócsodákhoz, hamarosan itt az egyik kedvenc autós rendezvényünk, a Hungaroring Classic, gyere el. Mi is ott leszünk!
Túl vagyunk az első napon. Az 1300 kilométer, minimális megállásokkal, néhány apró eltévedéssel, alig 15 óra alatt meg is volt. A Bertone csodálatos. Egy ideje már csorgatom a nyálamat, de a pusztán digitális rajongás után élőben még nagyobbat üt.
Itt az asztalomon már a GoPro, a tappancsos állvány, a puskamikrofon, Karcsi épp ezekben a percekben vizsgázik valami pszichológiatörténet-filozófiából, vagy miből is szokott ő. Ha hazamegy, szerintem előkészíti a drónt, a fényképezőgépet, a többi már nem rajtunk múlik, hanem a frissiben kis-rendbetett, 48 éves Alfa Romeón.
Bármennyire is jót tesz az úszás, kifejezetten idegesítő, hogy a borostyán hamarabb átnő a medence túlpartjára, annyira lassan lehet haladni a közegellenállás miatt. Kajaktúrán sem tehetünk mást, mint zihálva szemléljük, ahogy a parton a pótkerekes óvodás tempójához igazodó család menthetetlenül lehagy a külső íven. Vízen, vagy épp vízben haladni nehéz, legalábbis eddig valahogy ez volt a fejemben.
Lehet, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. A hatodik, vagy talán inkább a hetedik érzékem most szűköl a sötétben, de erőből elnyomom. A kérdés ugyanis már hetekkel ezelőtt eldőlt, nem lehet változtatni a terveken - akkor ki kellett találni a projektet, azóta szervezem.
Hogy értsd: ha kiskanállal kell meregetnünk a benzint a lyukas tankjába, ha Ludvigh Karcsi fél kézzel tartja majd a helyén a padlólemez repedésén át a kiszakadt jobb első, alsó lengőkart, ha USB-s akkupakkról megy majd a fényszóró és a gyújtás, akkor is nekivágunk ennek az útnak az Alfával. Szállások lemondhatatlanul lefoglalva, akkreditáció megkapva, GoPro és kamerák feltöltve, a Hungaroring Classic szervezőivel szponzoráció letárgyalva, posztok, cikkek betervezve. Csupa mozdíthatatlan blokk egy töredezettségmentesítés alatt nyöszörgő vincseszteren.
Ha érdekel, hogy mi is az a One More Round, akkor ezen a linken megtalálod a többi tartalmukat. Ha pedig olvasgatnál MAZ témában, már azzal is foglalkoztunk.
Nyilván már mindenki ismeri, de egyszerűen nem bírom magamban tartani My Mechanics Youtube-csatorna iránti rajongásom. Röviden arról van szó, hogy egy svájci fickó szabadidejében régi tárgyakat újít fel - illetve dehogy felújítja, restaurálja őket, mégpedig mániákus aprólékossággal és odafigyeléssel. Közben pedig elképesztően szépen bánik az eszközökkel, döbbenetes precizitással szöszöl el a részleteken.
Nincs igazi műhely csajos poszterek nélkül, de valljuk be őszintén, amit ezeken a képeken látunk, a legritkább esetben tükröznek valós élethelyzeteket. Mikor próbálna meg egy alulöltözött lány egy óriási csavarkulccsal turkálni egy nagy V8-as motorban? És mitől tiszta olaj, ha a motor csillog-villog? Ideje megreformálni a műfajt!
Minden bizonnyal te is rendszeresen töltötted az iskola utáni szabadidődet egy tányérral a kezedben a fotelban brümmögve, miközben a fantáziád különböző raliszakaszokon tökéletes ívben szárnyalt keresztben. Aztán idővel a fotelt felváltotta egy 90 lóerős kompakt, a képzeletbeli száguldozásból pedig dugóban araszolás lett.
Ha érdekel a Kispolszki űrutazása, és az egész One More Round, erre tovább, ezt itt pedig az év első Parkoló Parádéjáról írtuk, amin a fenti videó is készült:
Néhány hete láttam először ezt az autót, a Carfection videójában: úgy nézett ki, mint egy Nissan 300ZX és egy Firebird szerelemgyereke, azt mondták róla, hogy 800 lóerős, 330 fölötti végsebességre képes és Amerikában készült. Leesett állal bámultam: nem létezik, hogy ez nem valami vicc.
