Értéktelen, de megfizethetetlen – mutasd meg mindenkinek!
Ha neked is van egy járműved, aminek a piacon szinte semmi értéke, de te jobban babusgatod, mint majommama gyermekét, több pénzt költöttél rá, mint oligarcha a Balaton környéki ingatlanokra, hozzad ki a Parkoló Parádéra, szeretnénk mi is látni.
Ha találkozni akarsz hasonlóan benzinvérű társaiddal, gyere el a Parkoló Parádéra most szombaton (2018.09.01.). A jegyed szombat délig, sőt 13:30-ig megveheted 990 Ft-ért!
Valamiért mindenki a drága és különleges autókra izgul, amikor autós rendezvényen nézelődik. Világ pénzébe kerülő Ferrari, leölt marhacsordák sóhaját nyikorgó Conolly bőrbe burkolt belterű Rolls-Royce, súlyos krómoktól és tengermély lakkozású metálfénytől csillogó veterán Mercedes, apró brit roadster, méreteivel és uszonyaival egy partra vetett bálnát idéző amerikai batár – ezek az autók azok, amik mellett folyton pózolnak az emberek, amiknek a képe felkerül a telóra háttérképnek. És a veterános rendezvények is ilyenekkel vannak tele – az ilyen találkozók alapján akarná az ember azt hihetné, régen mindenki multimilliomos volt, még a portás is állólámpás Mercivel parkolt a gyár kapuja elé.
Van az a helyzet, amikor az ember kezdi félteni a makulátlan E30-as BMW-jét. Télen gyorsabban harap a korrózió, és a végén még valaki a lámpánál sminktükörben szöszörészve megtolja hátulról. Nem jó örökös rettegésben közlekedni. Ilyenkor vesz minden felelősen gondolkodó autós egy strapabíró és könnyen javítható hétköznapi szaladgálóst. Legyen gazdaságosan fenntartható és ne kelljen annyira óvni.
Egy év tanakodás és keresgélés után aztán egyszer csak kijön a megoldás, igaz addigra a versenymérnöki szerelem néhol belenyúlt az egyenletbe. A racionális, hétköznapi használat unalmas szempontjait úgy tette zárójelbe az autózás szeretete, hogy csak úgy koppant a sok dízel kombi meg Prius.
Lett helyette egy 2.8-as sorhatos BMW Z3 Coupé.
Ez a cikk a Parkoló Parádé egyik látogatójának autójáról szól. Ha találkozni akarsz hasonlóan benzinvérű társaiddal, gyere el a Parkoló Parádéra most szombaton (2018.09.01.). A jegyed szombat délig, sőt 13:30-ig megveheted 990 Ft-ért!
Hétfőn volt 27 éve, hogy a Nintendo kijött az azóta sok kiadást és platformot megélt Mario Karttal. Egy oldalági játék a világ leghíresebb vízvezetékszerelőjének franchise-ázából, igazi arcade barmulás csúszós banánhéjjal, ellenfélrobbantással és hasonló nintendós állatságokkal. Talán nem véletlen, hogy nem kőkonzervatív Formula-1-től jött ez a jópofa köszöntő videó hozzá.
A monitor előtt ülve versenypályás videókat nézve egyértelmű, hogy hol kellett volna ráfordulni a kanyarra, előbb megnyomni a féket vagy visszaváltani egyet, hogy elég gyors legyen az autó. Egy amatőr és egy profi sofőrt ültettünk az új Swift Sportba és nekieresztettük őket a Kakucsringnek. Az amatőr pilóta szerepében Sturcz Anti kollégánk. Látszik, hogy van min javítani.
De kicsoda János?
Folytatása következik!
A videót a Suzuki Swift Sport támogatta.
Ha így megy tovább, az éjféli buszlopás beépülhet a magyar vidéki folklórba. Most hétfőn a nógrádi Mátraszelén tettek az ügyért – pedig talán csak a kasszát nézte ki a kazári tolvaj.
Az első BRM, a hírhedt V16-os könnyedén lehetett volna kora legsikeresebb versenyautóinak egyike. Mégis a Formula-1 legelső igazán emlékezetes bukásaként ismerjük a szuperkomplikált és szupergyors gépet, miután néhány rossz döntés áldozata lett. Ugyanakkor a Type 15 legenda is lett, hiszen olyan pilóták vezették, és szerették vagy gyűlölték, mint Juan Manuel Fangio vagy Stirling Moss. Alapjaiban változtatta meg a nagydíjas autóversenyzés képét, és a mai napig évről évre felbukkan különféle versenyeken és felvonulásokon, hogy bizonyítsa, a brit mérnökök elmebetegnek tűnő megoldásai közel hetven év után is működnek.
Az orosz nemzeti büszkeség nagyban támaszkodik a szovjet világháborús sikerekre, mint amilyen a 75 éve, 1943 nyarán megnyert kurszki csata is volt. Abban a győzelemben fontos szerepe volt a T-34-es harckocsiknak – egy ilyen borult le most egy platóról a kurszki győzelem 75 éves évfordulójára rendezett parádén.
A Mini Countrymannel elvben csak bajok vannak. Legalábbis akkor, ha komolyan vesszük a márkanevet. A Countryman az eredeti Mini-filozófia egészen konkrét ellentéte, egy nem különösebben célszerű, értékaránytalan, testes, dízel jószág. Milyen nagy kár, hogy nem rossz, így sajnos nem lehet megvetően kiröhögni. De azért megpróbálni érdemes. Videónk a hazai bemutatón készült, 2017 telén. Cikkünk pedig itt olvasható.
Az interneten elvert órákért nagyrészt olyan hobbijukra igényes őrültek a felelősek, mint akik ezt a terepasztalt összerakták, levideózták és megmutatták a világnak a YouTube-on. De nem is az asztal maga a nagy produktum, hanem az a 280-as Ikarus, ami járja.
Volt idő, amikor még nem Kínában készült minden játékautó. 1962-ben még biztosan nem, az akkor kilencéves Matchboxot például egy London közepi kerületben, Hackney-ben rakták össze, festették. Sőt, előtte még ugyanott megrajzolták, ősmodellt, öntőformákat faragtak, ahogy a British Pathé kis videójában látni.
Antival a mélygarázsban kezdtünk a Facebook-élővel, kissé bízva abban, hogy ami egyszer már működött, az újra fog. Hát nem működött, de íme a felvétel, amiben kicsit szétszedjük, megmutatjuk az Audi A7 Sportback 55 TFSI tesztautót, amiről azóta sem tudom eldönteni, hogy gumizni olcsóbb, vagy etetni.
Kicsit mozgásban is megmutatjuk a dolgokat, például:
- az Audi új MMI-rendszerét, amihez már nincs tekerőgomb, csak két nagy érintőképernyő
- az okos tempomat működését, amely visszalassít a sebességkorlátozáshoz, ha meglátja a táblát (de tényleg!)
- a led-lámpákat
- az autó "körkörös védelmi rendszerét"
Nemrég egy rövid üzenet landolt a mailboxomban Lacitól. Viszonylag ritkán találkozunk, jellemzően autós rendezvényeken futunk össze. Olyankor persze mindketten rohanunk, mégis csak mondjuk és mondjuk egymásnak. Autókról, ötletekről. Pár éve egy reménytelenül szétütöttnek tűnő Ford Sierrával jöttek el a Faluvégi Farolásra, de például a tavalyi Hungaroring Classicon is egymásba botlottunk, egy-egy bazi nagy tükörreflexessel a nyakunkban.
Jenki tempó
Olvastad a tesztet a Plymouth Horizonról? Ha nem, tedd meg, mert egy nagyon érdekes típus – Golf konkurenciának építették, de Amerikában eleinte Golf-motorral árulták, később meg maga a nagy Caroll Shelby is faragott belőle egy forró ferdehátút, amit a mai napig értékelnek az amerikaiak. És az a cikk vezetett eddig a posztig.
Akkor azzal adtam vissza a kulcsot és az autót a gazdájának, hogy őszintén Robi szemébe mondtam: ez az autó kurva jó lenne, de sajnos szar. Nagyon sok sebből vérzik, amihez csak hozzányúltak a szerelők, azt elkúrták. És az állítható gewindék miatt bitang jól néz ki, szépen ül a kerekein, de értelmetlenül kemény a futómű, ráz mint egy szekér, viszont elkúrja a futóműgeometriát, vagy szorul valami az első tengely környékén, mert nem csak nehéz tekerni a szervós kormányt, de a helyére se nagyon akar visszatalálni. Ugyanakkor félelmetesen jó állapotban van a kaszni, átkozottul imádni való a fura, kétszínű fényezése, a nagyon amerikai beltér, az aranyos fícsörök, mint az automata könyöklő, meg a zseniálisan dönthető ülése.
Abban maradtunk, érdemes lenne neki saját magának elmélyednie a kocsi mechanikájában, utánaolvasni, guglizni, fórumozni, hogy minden úgy működjön a 2,2-es négyhengeresen, ahogy kell. És kapjon a jószág egy gyárias, puha futóművet. Nem azért, mert ekkora originálfetisiszta vagyok, mert egyáltalán nem (hányszor, de hányszor küldtek már el a francba ismerősök, mert nekem nagyon is bejön egy ültetett, értelmetlen Prius, vagy vágott motor, airride-os W108-as Merci, esetleg terepjáró alvázra csavarozott Rolls-karosszéria), de ez az autó megérdemli, hogy legyen belőle Magyarországon legalább egy, gyárias állapotú darab. Mert az nem csak itthon igazán különleges, de még az amcsik is pislognak mint ponty a zacskóban, mikor eléjük kerül egy ilyen időgép, mert ezek igazi fogyasztási cikkek voltak: megvették, elhasználták és kidobták.
Van abban valami rendkívül felemelő, amikor az ötvenhárom éves, aranyos olasz kisautóddal sivítva-zörögve-bukdácsolva szeled át a várost keresztben, a szép budapesti, nyári estében, amit a dugó elülte után már nagyon szeretsz, s viszed a romos motorblokkot és pár hozzávalót a hatvanegy éves, még csak képzeletben levő másik, ezúttal apró osztrák autódhoz Biatorbágyra. Tudod, hogy amint megérkezel, a Bianchi fújtat egy utolsót, mielőtt a főtengelye 180 fokot visszapörögve megpihen, te felpattintod az ajtót, kiszállsz a roncs T2-es és a roncs Bogár közébe, bekukucskálsz a magas kapun, amely mellett a bent lakók lelki nyugalma érdekében nincs csengő, majd előveszed a telefonod és felhívod Gabit.
Megszentségtelenítették a Porschét?
Az alábbi videónak először csak egy pár másodperces részletét láttam a Facebookon. Lefagytam tőle, hirtelen azt se tudtam, mit gondoljak róla. Pedig a hasonló építéseknél teli pofával röhögök a puristákon, eredetiség-fetisisztákon, akik ordítva fejek hullását követelik, és nyaki artériából sprickoló tuner-vérben akarnak fürdőzni. Olyan kínzások részletes leírását kommentelik a fotókhoz és videókhoz, hogy attól még egy gyakorlott guantanamói/ÁVH-s/KGB-s vallatótiszt is elpirulna.
Akit az írott teszt érdekel, az kattintson ide.
Amikor az Opel elhívott egy közös autózásra Szalay Balázs tereprali-versenyzővel, a szerkesztőségben kaján mosollyal vették tudomásul, hogy én megyek. Talán nem is tudták, hogy ez nekem sokkal inkább élmény lesz, mint félelem.
Ez talán az a kép, amit mindig kerestem. Erről álmodoztam. Hogy a milliónyi Budapestről készült régi kép között csak beakad egyszer egy, amin rajta van az egyik autóm. Bár kaptam egyszer egy nagyon hasonló autóról fotót egy zöld Mercedesről, amint a Kosztolányi Dezső téren vár a dugóban, az nem a mi zöld Mercink volt. De abban nem is reménykedtem, mert a Szent Szobor csak 1972-74-ig lakott Budapesten, utána Szegedre ment, onnan Kondorosra.
Gondoltam, hátha az első 500-as Fiatom (IK-01-07), a kedvenc kék Puchom (CR-04-32) felbukkan majd a képen. A szeretettel használt Fiat 850-esemmel nem foglalkoztam, mert azt átrendszámozták, mire az enyém lett, és TB-31-00 volt a rendszáma, amit egy 1980-81 körüli plakett a vélhetően IF-IG-s 1971-es eredetije helyett. No meg, a Bianchi, ami akkor még nem Autobianchi Bianchina Panoramica volt, ahogy én tekintek rá, hanem leánykori nevén, a külföldi összeszerelése miatt NSU-Fiat Panoramaként szerepelt a forgalomban (most meg NSU Prinz 1000 áll a forgalmijában - gratulálok a magyar bürokráciának, mert az köszönőviszonyban sincs az én kocsimmal). CT valami-valami volt a rendszáma, de ott ez nem érdekes, mert ilyen autóból hírmondó se volt Magyarországon, ha egy képen felbukkan, az az enyém lesz - gondoltam, bár mondjuk, egy másik, magyar rendszámos ilyen autót magam bontottam szét. De annak nem volt vászonteteje. Meg igazából kasznija sem. Ezért időről-időre pörgettem a Fortepan lapjait, szorgosan.
Ezt az utat évente egyszer kirakják szalmabálákkal, és megszállja egy hétvégére negyedmillió néző, hogy versenyezni és felvonulni lásson mindent, a háború előtti rekorderautóktól kezdve a Le Mans prototípusokon, a B-csoportos raliautókon, a régi és kurrens F1-es szörnyeken és eszementen drága hipersportautókon át az elektromos és önvezető versenyautókig és a jet packkel repülő emberig bezárólag. A Festival of Speed a gépszeretet legszínesebb ünnepe a grófi gyepen, ahol karnyújtásnyira mehetsz mindenhez, amiről azt hitted, soha nem látod élőben. Ha vezetsz listát élményekről, amelyek nélkül nem szívesen kíséred el a kaszást a pokolba, ahol downsize-olt turbódízel krosszóverekkel kell ottfelejtett 40-es táblák mellett autózni egy végtelen magyar autópályán, kikapcsolhatatlan Despacitóval a rádióban, az idők végezetéig, ezt írd fel valahova az elejére.
Kínában minden előfordul, például az is, hogy a drága, új autóval simán elállják a szabályosan parkoló útját, ami ugye nálunk elképzelhetetlen. Meg az is, hogy ennek ellenére az eltorlaszolt autó tulajdonosa mégis el tud hajtani.
Az adott témában való nörddé válás egyik biztos jele, amikor az ember naptári napot tart számon az imádat tárgyának. Tegnap volt például augusztus 6-a, vagyis 8/6, amiből már nagyon kevés belemagyarázással levezethető, hogy ez az AE86, azaz a kicsi, könnyű, hátsókerekes Toyota Corolla napja. A hacsiroku (a 86 szám japán fonetikus átirata) úgy lett kultusztárgy, hogy se nem gyors, se nem erős, még csak nem is különösebben szép. Egy dolgot tud: félelmetesen jó vezetni.
Hétfőn történt a súlyos baleset egy Bologna melletti autópálya-felüljárón. Döbbenten néztük a halálos balesetről készült videót: vérfagyasztó. Egyes források szerint két vagy három halott és 70 körüli sérült a végeredmény, ami a probán-butánt szállító teherautó felrobbanása után isteni csodának tekinthető. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a felüljáró, amin a baleset történt, le is szakadt.
A Facebookon már kétmillió megtekintés fölött jár a balesetről szóló videó, az én idővonalamon Sipos Zoli megosztása után jelent meg. A forgalom egy korábbi baleset miatt feltorlódott, és a tartálykocsi lényegében fékezés nélkül megy neki a sor végén álló kamionnak, kigyullad és felrobban.
A Magyarországon forgató Arnold Schwarzenegger nagyon éli a budapesti napokat. Az épp hetvenegy évessé lett Terminator hol a város egy random edzőtermébe ugrik be gyurmázni, hol a Kossuth-téren teker, hol a Duna partján, hogy rácsodálkozzon a fővárosi turisztika legcifrább jószágára.
Schwarzi az Instagramjára tette ki a videót. Sajnos sztoriba, így a képmegosztó app sajátosan hülye logikája szerint már nem hozzáférhető, de az Index még időben lementette, innen a videó.