Az interneten száz órákat tölthetünk el jobbnál-jobb ralis videók nézegetésével. Ha kell, egész nap B-csoportos autókat ordíttathatunk, belsőkamerás felvételek százaiból nézhetjük, ahogy éppen kiadja (vagy nem) Colin McRae-nek, de a Rally del Rubinetto egyik szakasza nem igazán a nagy sebességéről híres.
Pontosan emlekszem gyerekkoromból az ilyen pillanatokra. Az első Opel Manta látványa a Balatonnál, természetesen D matricával a DDR felségjelű Wartburg mellett. Vagy amikor még az Örs Vezér téren a pláza helyén még kis bódék álltak, ahová Samantha Fox képeket jártunk nézegetni, és megláttam egy ott parkoló csepp Kadett GSI-t. Mindjárt nem volt érdekes a brit énekesnő. Vagy az is erősen beégett a memóriámba, amikor a Nefelejcs utcában megláttam életemben először egy Calibrát és percekig köröztem, mint cápa a gumimatrac körül.
Készült már róla cikk, és az Év Autója címre sincs sok esélye, de hagytuk volna ki? Az Alpine A110 amolyan autóipari Halley-üstökös, egyszer egy életben megvan, aztán annyi. Az első 1955 darabot már megvették, mit megvették, öt nap alatt szétkapkodták, és gyanús, hogy a közeljövőben a hazai forgalmazás sem kezdődik meg, hiába érkezik két újabb sorozat hamarosan.
Kabriózni olcsón - tényleg olcsón
A rossz imázs engem nem érdekel: kisfiú korom óta tudtam, hogy nekem egyszer kell egy ilyen autó, méghozzá hathengeres benzinmotorral. A szedán és a kompakt nekem személy szerint nem tetszik, a kombit pedig korainak tartom még, így leginkább a kupé és a kabrió vonzott.
Néhányan megvádoltak, amikor még 2000 januárjában a Fiatomat megvettük – alig voltam huszonhét, mi viszont már hat éve együtt jártunk –, hogy a Zsolt beszélt rá, pedig éppen ellenkezőleg történt. Ő kézzel-lábbal inkább el akart téríteni tőle. „Hidd el, az egy szar, ha hasonló kisautót akarsz, akkor ott a Renault R4, ami legalább látható méretű, vagy ha kicsit akarsz, a Puch, mert az érdekesebb. Bár igaz, utóbbi egy kicsit drága és sokkal ritkább.” Ezért is nem lett Puch, a Renault meg nem tetszik ma sem.
A Totalcar berkein belül egyesek szerint túlreprezentált az outdoor szekció. Pere Lacinak és Göbölyös Motordoktor Zsoltnak lakóautója van, nekem lakókocsim, és néha az Égéstérben is szó esik a témáról. Néha beesik egy lakóautó, és például Göbi most is épp egy tetősátor tesztet ír, amit hamarosan olvashattok.
A Facebookon kezdett virálni ez a videó egy türelmetlen Porsche Panamera GTS-tulajról, aki nem találta a helyét a Lehel tér előtti csomópontban. A sztori utóélete nem ismert, simán lehet, hogy nincs neki, pedig összeszámolni is nehéz, hány szabálytalanság jött össze ebből a tök szükségtelen húzásból.
Kevésen múlt, hogy ötvensok éve, a japán autósport hajnalán saját Nascar-bajnoksága legyen a szigetországnak. Az öngyarmatosításban már akkor erős japánok egy az egyben honosították volna az amerikai kisemberek imádott sportját, még egy óriási oválpályát is elkezdtek építeni a Fudzsi lábánál. Ez a fákkal benőtt döntött kanyar maradt a nagy tervekből.
250.000 km-s teszt, avagy H vs J Astra
Kb. ugyanakkora futásteljesítmény után megállapítható, hogy az újabb Astra többször hibásodott meg. Kb. 0,5 literrel többet eszik 100 km-en és lomhább.
Vegyük előre e lényeget. Az autó: Fiat Punto II HLX 1.2 16V, 2001-es gyártás, 2003-as(!) forgalomba helyezés, 178 178 km. Az eladó: Sztefo. A vevő én, azaz Papptibi. Az ár: 0 (nulla) forint.
De mi a fenének nekem egy Fiat?!
A válasz marha egyszerű: az Audi A6-osunk épp szanatóriumi kezelését tölti augusztus eleje óta, szegény VTZ Zoli megszenvedett vele. Már szabadabban lélegzik, még Novoth Tibi tágít egy kicsit a hörgőin. De ez egy másik történet, majd ezt is megírom, ha már tudom, mi lett a vége. Miközben a Kymcóm is szerelőnél, szóval van a békávé, meg a bicaj.
Az ipar evolúciója a targoncás szakma ellen dolgozik, például a Linde gyárában már láttam, hogy önműködő kocsik szállítják a sorokra az alkatrészeket - mint megtudtam, a raktáron belüli anyagmozgatás már elég jól automatizálható, de a lerakodás és a felrakodás annyira komplex feladat, hogy még sokáig szükség lesz az emberekre.
Parádés riportfilmet túrt ki a YouTube mélyéről a Vezess.hu. A téma a kamionos élet romantikája, a helyszín sok-sok hungarocamionos fülke, amint zötyög keletre korrupt rendőröket, időgyilkos határátkelőket hátrahagyva pocsék utakon. Van negyven perced, hogy végigülj egy fuvart Budapestről Szibéria mélyére, Nyizsnyevartovszkig?
Hőskori japó csatahajó öregsége vizein
A kiemelkedő kispolgári autó 10 éves korára megbízható japán klasszikus lett, de azóta még eltelt 15 év. Azóta több százezer kilométer és sok tulajdonos után bármi lehetett velük. A Carina E-knek presztizsük sosem volt. Praktikusságukat talán még őrzik, az enyémen is minden gomb, elektromos extra működik.
Ennél lehetetlenebb versenybaleset nincs
Vannak videók, amiket újra és újra megnézel, mert nem akarod elhinni amit látsz, nem akarod elhinni, hogy a napokban készült. Na, ez ilyen.
A rongybabaként repülő test a venezuelai autóversenyzőnő, Valentina Tomasellóhoz tartozik, az egész jelenet pedig egy Toyota Grand Prix nevű versenyen zajlott le pár napja a Dominikai Köztársaságban. Sikerült előadnia és elszenvednie a világ egyik legidiótább és egyben legszerencsésebb versenybalesetét – hússzor is megnéztem, de alig akarom elhinni, hogy egy kéztöréssel megúszta a dolgot.
A TCTV 10. évadának 8. részében azért nem csak hacsik viszik el a show-t. Akad gyári állapotú Integra, ízlésesen tuningolt Juke, két autóból összerakott belpiacos Nissan és, természetesen, van Swift is.
Napok óta a hatása alatt vagyok Nick Thorpe 1988-ban készített, a magyar fiatalok életét bemutató riportjának. Az első másodperctől az utolsóig átkozottul kemény az anyag. Masszív emléktolulást okoz mindenkinek, aki 1985 előtt született, durvábbat, mint egy intravénásan beadott korabeli Szomszédok-évad.
A mai napig a BBC magyarországi tudósítója az akkor 28 éves brit srác, aki 1988-ban már két éve Magyarországon élt. El nem tudom képzelni, mekkora kultúrsokk lehetett a vasfüggöny mögé költözni ennyire fiatalon. Látni az embereket, akik órákat állnak sorban az Adidas-bolt előtt, letapossák egymás sarkát a frissen nyílt, legelső McDonald’sban. Mennyire tűnhettünk Kubának egy nyugati srác szemében, amikor kiderült számára, hogy egy új autóra (olyanra, amihez hasonlót már évek, évtizedek óta nem lehetett kapni az angol kereskedőknél) akár öt évet is várni kell?
Július végén volt egy kis sárdagasztás Kanadában az Al Benesocky's Filthy Redneck Country Club által üzemeltetett off-road parkban. Ilyen eseményt tucatszám szerveznek arrafelé, a dolog érdekessége a résztvevők között volt. Ugyanis színre lépett és csúnyán lealázta az ezeken az oldalakon is megemlített Sherp mindentjáró apróság a sok V8-as, csillagokig emelt futóművű szörnyet. A kis Sherpet meghajtó motornál (44 lóerős Kubota) némelyik résztvevő önindítója is erősebb, de mint a videón is látszik, nem minden a póver.
A legutóbbi kaland és ha valakinek ilyen kocsija van, akkor vigyázzon, nehogy úgy járjon, mint én. Csővár és Penc között olyan moslék az út, hogy a disznónak nem adnám. Egy helyen le van szakadva a széle, persze kanyarban és ha pont akkor jönnek szembe, akkor belemész és felüti az olajteknőt. Ilyen tróger utakat utoljára Romániában láttam, de azok, akik 24 éven keresztül elviselték Ceausescut, azok meg is érdemlik. Mondjuk nekünk is jutott egy bonsai duce. Vagy papír Pol Pot – kinek, hogy tetszik.
Szóval nagy ütés, abban a pillanatban elkezdett világítani az olajnyomás jelző. Csuklott az összes közutasnak mindenféle rokona. Kihívtam a szerveket, hogy legyen már valami nyoma a dolognak. Kiérkezett Holmes úr személyesen.
- Miért hívott ki?
- Elnézést, hogy zavarom, altörzs úr, azt hittem elmondja maguknak a központ, hogy hova és miért kell jönni.
- Mi az, hogy altörzs?
- Hát, mivel a főtörzsnek 3 csillagja van, a törzsnek 2, de magának csak egy, akkor az lehet az altörzs – a szemei elhelyezkedése hirtelen Matolcsyhoz kezdett hasonlítani.
- Mi a probléma?
- Belementem ebbe a kátyúba és elkezdett világítani az olajnyomás jelző lámpa.
- Az nem kátyú, hanem útfolytonossági hiba.
- Nézze, a pinára sem azt mondjuk, hogy bőrfolytonossági hiba, hanem azt, hogy pina. Nevezzük már nevén a gyereket, hogy értsük is egymást!
- Máskor is világított már az a lámpa?
- Persze, hónapok óta úgy járok, hogy nincs olajnyomás, csak vártam, hogy mikor rombolhatok bele egy gödörbe.
Végül felvette a jegyzőkönyvet, szemmel láthatólag nagyon utálta, hogy dolgozni is kell neki.
Nyilván nem az autó kvalitásait minősíti, de kiment egy biztosíték az Audi A7 tesztautóban. Nem mintha szegény tehetne a dologról, ugyanis a szivargyújtó csatik nem működtek – ki tudja, valaki ívhegesztő készüléket akart róla működtetni?! Mindenesetre be akartam építeni egy fedélzeti kamerát, hogy teszteljem, gondoltam, egy próbát megér, ránézek a biztosítékokra.
Szerencsére benne volt az A7-ben a használati, mint kiderült, a három biztosítéktábla közül a szivargyújtóké a vezetői lábpihentetőben található. Csak kipattintasz egy takaródugót, kicsavarod a csavart, és már ott is van a tábla. Az útmutató szerint van csipesz is a biztosítékhoz, csodás.
Hátramész, az emelőt is tartalmazó csomagból kiveszed a gyári csavarhúzót, aminek van + és – vége is, csak meg kell fordítani a szárat a markolatban. Kipattintod a dugót, és mit látsz?
Ha inkább olvasnál a megpakolt pick upokról, kattints ide.
Igazi autóbolondok, kösz, hogy vagytok!
Ez egy szörnyen szubjektív beszámoló lesz a 22. Parkoló Parádéról. Lesz még poszt, amiben a teljes felhozatalból szemezgetünk, de itt most csak azok a járművek szerepelnek, amik mellett a legtöbben szájat húzva, fanyalogva elmentek. Vagy még csak észre sem vették őket. Amivel nincs semmi baj, szerintem én is úgy mentem volna el máskor a legtöbb mellett, hogy egy oldalpillantásra sem méltattam volna őket. De most szerettük volna az „Értéktelen, de megfizethetetlen” autókat megmutatni. Amiket nem azért imád a gazdája, mert mindenki őt irigyli miatta, mert akkorát lehet vele villantani, hogy ahhoz képest az Alderaan felrobbantása egy ványadt elemlámpa pislantása csak.
Egy bármilyen autóbuziknak szóló rendezvényen olyan magasra kerül az ember ingerküszöbje, hogy egy ütött-kopott Vectrára csak akkor figyelsz fel, ha porba van téve, 20–as felniken csücsül, valami látványos kiegészítő van a kocsi elé támasztva. Ilyen rendezvényen az ember a nyitott géptetős Supra előtt áll meg, levegő után kapkod a fejénél is nagyobb turbót látva, a nyitott rendszeres BMW-k hangjára kapja fel a fejét. Pedig van ám mit nézni ott is, ahol elsőre nem is lát semmit az ember. Mivel feladatom volt a másoknak csak vacaknak tűnő, de gazdáiknak elmondhatatlanul fontos járgányok összeszedése, lefotózása, olyan dolgokat is észrevettem, amiket másképp talán soha. Éppen ezért ez, a 22. Parkoló Parádé felkerült nálam a top háromba.
Négy Porsche és egy Mercedes kabrió utáni kijózadonás
Ami infót lehetett, beszereztem az autó múltjáról, korábbi tulajdonosokkal is beszéltem, és bár több dologra felhívták a figyelmemet, volt ami mégis kimaradt a sztorikból. Elsőre megnyugtatónak tűnt, hogy mind a motor, mind az ötsebességes Tiptronic automata váltó számlákkal igazoltan fel lett újítva korábban.
Ültem a Bertonében és hirtelen megnyílt alattam a föld. Ígéretes balatoni hét állt előttünk, a feleségem a nyárzáró vakációs hetünk előtti nap ugyanis kijelentette: végre jó a kis piros autó, tudjuk használni, nehogy ne azzal menjünk Hévízre meg egyéb helyekre kirándulni. Úgyse lesz végig jó idő, hiszen az 20-a után mindig elromlik, tehát szó sincs arról, hogy hét napig a meleg vízben nokedlisednénk majd. Mi több, a 190-esét is vissza kéne vinni Kareszékhoz, mert valami nyikorog az első futóművében (csak egy szilentre kellett durvábban ráhúzni), arra a pár napra is kellene egy autó. Nem halunk bele a benzinbe és a pályaköltségbe sem, hozzuk a kupét, mert pont erre vettük.
A ralisport azért is annyira szép, mert nem egy steril műtőasztal az egész, mint a Forma-1. Például bármikor bekószálhat a mért szakaszra egy tehén, ahogy az gyakran megesik a világ ralijain. Ezzel az escortos párossal pechére Írországban történt, aminél szűkebb utakkal kevés országot vert meg a történelem.