Mivel a Vadmusso távozott, az egyetlen járművem a 2001-es Citroen Berlingo Van maradt. Mivel a lehető legfapadabb változat, túl sok elromlanivaló nincs rajta, de azért néha mégis. A múlt héten nagy szerelést végeztem rajta, az évek óta letört antennát kicseréltem egy újra. Úgy tűnik, elkapta a szerelési vágy, így az esti dugóban örvendeztett meg azzal, hogy a Ferenc körútról az Üllői útra fordulva eltűntek a sebességfokozatok, és a váltókart gyakorlatilag körbe lehetett pörgetni. Miközben kigurultam, gyorsan elkezdtek villogni a fejemben a vésztervek, hiszen az Üllői belső szakaszán, főleg a délutáni dugóban túl sok helyre nem tudok leállni, bónusznak még parkolási díjas is a terület, ha sikerül beesnem még lendületből egy mellékutcába.
Rondeau versenyzői karrierje elején kisebb bajnokságokban indult, ám már kezdetben sem tűnt túlzottan tehetségesnek. Ennek ellenére némi pénznek köszönhetően 1972-ben mégis sikerült Le Mans-i üléshez jutnia. A bemutatkozás katasztrofálisan sikerült: Rondeau lényegében nevetség tárgyává vált. Egy dolog, hogy a csapat motorhiba miatt kiesett, de a beszámolók szerint a francia "lassú volt, nagyon lassú." Az egészet csak tetézte, hogy a híres Mulsanne egyenesben a sisakjának csapódott egy madár, így a "tyúkeszű" gúnynév is ráragadt.
Ez nem a mamának való Swift! - Suzuki Swift Sport
Kezdőtött a sztori ott, hogy faterom 2017-ben lecserélte az 1.3-as 92 lovas Swiftjét egy 2012-es 136 lovas Sportra, én meg a halál unalmas, sokat zabáló, lomha, folyton hengerfejes Skoda Fabiából átülhettem az ő ex 1.3-asába és itt rögtön meg is szerettem a Suzukikat.
Szűk másfél év elteltével úgy gondoltam, hogy nekem is egy izgalmasabb Sport verzió kell (mivel faterét vezettem párszor előtte, így tudatam milyen élményt ad) és el is kezdtem árulni az egyhárom idegest, 2019 elején el is vitték és kb egy hónapra rá megvettem a szintén 2012-es 1.6-os 136 lovas kis jószágomat.
Stump Bandinak ez volt a véleménye az előző évtized Swift Sportjáról:
És ilyen állapotban van a korábbi generáció:
Ha használt autót vennél!
Olvasd el a kiválasztott típusról írt ítéleteket és vásárlás előtt használd a Totálkár kártörténeti lekérdezőt, hogy minél kevesebb meglepetés érjen!
Volkswagen Jetta Hybridről akkor hallottam először, amikor Balló Marci szólt, hogy van egy náluk a kereskedésben, menjek forgatni, mert érdekes. Amúgy nem gerjedek túlságosan a VW Jettára, de azért az, hogy hibrid változat készült, az 1.4 TSI motor 150 lóerős változatából, az amerikai piacra, tényleg elég váratlan. Pláne, hogy állítólag valóban takarékos is, létezik élő ember, aki eljár ilyennel 5 literes fogyasztással.
Az ember ne legyen merev. Alapjáraton japánbérenc vagyok, de ha elkezd köhécselni az alapjáratom, akkor más nemzetek autói is képbe kerülhetnek. Jó dolog ez, már csak azért is, mert mint az közismert, a kalandok a komfortzónán kívül kezdődnek. Itt van például ez a Ford. Megtanított rá, hogy a komfortzóna elhagyása fájdalommal jár. Változatos fájdalmak ezek, néha csak csipkedi a mellbimbómat, másszor bekopog az éjszaka közepén egy szájkörtével. Ő jön zavarba a kacsintásomtól.
A huszadik század első fele nem volt egyszerű időszak a világ számára. Először megtépázta az első világháború, ami olyan pusztítással és veszteségekkel járt, ami előtte elképzelhetetlennek tűnt, majd a vége után alig tíz évvel hatalmas világválság sújtotta az embereket. Az 1929-ben kirobbanó gazdasági recesszió az Egyesült Államokban volt a legsúlyosabb, amit Roosevelt 1933-as New Dealje kezdett fokozatosan csökkenteni. Úgy tűnt, hogy a terv működik, gazdasági növekedés kezdődött.
A jelentős darabszám és a jó értelemben vett tömegtermék-lét viszont két olyan tulajdonsággal ruházza fel a megmaradt darabjait, amik általában nem szoktak egyszerre meglenni: nosztalgia faktor, és a mai napig elfogadható költségek. Úgy találtam, hogy most még van alkatrész hozzá, és jó darabot jó áron venni sem lehetetlen. Ezt a dízelt például nyolcszázezer forint alatt kínálta a Kedvenc kereskedés. Igaz, ha megkímélt nyugat-európai példányt szeretne valaki, akkor ennél több pénzre lesz szüksége, a sportos MI16, vagy pláne a kis szériában gyártott T16 változat meg egészen más tészta. Aki azonban el tudja engedni azokat, annak egy ilyen Peugeot 405 dízel viszonylag fájdalommentes belépő a hobbiautózás világába.
Nem szokásom kurvaéletezve ébredni, jól alszom, nyugodtan ébredek. Csipatörlés, mosdó, kávé, satöbbi. De 2023 január harmadikán, mikor megláttam a telefon kijelzőjén a Ken Block haláláról szóló híreket, az összes vegetatív- és reflexfunkciómat felülírta a kiszakadó káromkodás. Én ezt az embert ismertem. Jó, nem ismertem, csak találkoztam vele, életemben egyszer, röviden. Na de az milyen találkozás volt már!
Egykoron délceg formája még jól kivehető. Mindenki vágyta közelségét, még inkább a bensőségét, és szerették a belsőségét. Ereje teljében dübörgött sokáig, vitte magával megannyi ember lelkesedését, felnőttekből csinált gyermeket, kölykökből meglett embereket. Évtizedek óta kocogtatja öreg testét az idő vasfoga, helyenként már tán át is szakította a lemezt. Bezzeg régen még volt benne anyag! De még most is büszkén áll kerekein, csak egy kicsit ki kell pofozni. Minden javítható. Elhalványulva bár, de még a gyújtási sorrend is rá van firkálva valahol a motortérben. 1-7-4-10-2-8-6-12-3-9-5-11
Gajdán Miki
Tulajdonképpen nem is annyira az ID. Buzz külső képe az igazi kedvencem, bár pont ez a kép szerintem nem sikerült rosszul, hanem az, amelyik a csomagtartójáról készült. És nem azért, mert valóban hatalmas, még egy köbméternél is nagyobb. Hanem azért, mert ahhoz, hogy ezt megmutathassam, előbb ki kellett operálnom egy terjedelmes polcrendszert, amit arasz hosszúságú csavarok rögzítettek a padlóba. Mire kicsavartam őket, azt hittem, minden egyes hajszálam őszbe fordul. Az persze már csak a hab volt a tortán, hogy a fotó elkészülte után ugyanazt visszafelé is elő kellett adni.
A csomagtartó meglehetősen sivatagszerűen sivár képét mégse tehettem ide, ezért álljon itt inkább az egész ID. Buzz a maga teljes valóságában. Amúgy tetszett a VW új elektromos egyterűje, mert telepakolták jó ötletekkel, jópofa megoldásokkal és vidám részletekkel. Mindennek tetejébe a külseje sem mindennapos, az alul arany, felül fehér fényezés kimondottan jól áll neki, és még hasonlatosabbá teszi ikonikus őséhez, a Bullyhoz.
Az első kép egyébként azért is kedvencem, mert technikailag is egészen jól sikerült. Jó helyről jön a fény, a vízbe benyúló mólón álló autót jó szögből sikerült (szerintem) megörökíteni. Ráadásul ha valaki jól megnézi, egy szélkerék is szerepel a képen, amit villanyautós utalásnak is vehetünk. A legbüszkébb azonban mégis arra vagyok, ami nem látszik a képen. Az autó mögött a túlparton egy erőmű épületei és kéménysorai sorakoztak, amit sikerült magával az ID. Buzzal teljesen kitakarni. Egy kisebb autóval lehet, nem sikerült volna...
Lendvai Zsolt – Suzuki Vitara 1.5 Hybrid
Nekem idén nem jutott sok tesztautó, ráadásul ebből a kevésből is gyakori volt a Vitara: magyarul egy újat és egy használtat írtam meg idén. Mondjuk a friss, teljes hibrid Suzuki SUV abszolút értékben is tetszett. Jól összerakott autó, normális anyagokból, de azért néhány ponton - pl. ajtóborítás - vannak kifogásolható részletek. Ami nekem most fontos, hogy hátra beférjen menetiránynak háttal a gyerekülés, ezt megugrotta.
Közben pedig a szívó benzinmotorra épülő hibridhajtás is teljesen rendben van, a vegyesben mért, tehát országutat, autópályát, szerpentint és kisvárost-fővárost egyaránt tartalmazó tesztút 6,4 literes átlagfogyasztása teljesen oké. Igazi problémám az árával van, épp csak befér 10 millió alá a legolcsóbb full hibrid.
Mondjuk ha ez is úgy öregszik majd, mint az a hétéves 1,6-os, amit 306 ezer kilométeres korában tudtam kipróbálni, akkor nagy baj nem lehet. Abban ugyanis egy ülésfűtést kivéve minden működött, a néha kevésbé kíméletlen használat megtépázta a beltér egy-két műanyagját, ám a motor, a váltó, a futómű és a fékek hibátlanok voltak érzésre, ha a felére-kétharmadára tekerték volna az órát, talán azt is elhiszem.
Tátrai Roland érte a felelős, aki régóta segítette/segíti rendben tartani a Totalcar-holdudvart, a videót anno egy pályázatunkra dobta össze, az eredményhirdetős TCTV-adást ide kattintva nézheted meg az Indavideán (ekkor a Totalcar Youtube-csatornája még csak gondolat volt). Az újbóli közzététellel egyrészt az állandó rendelkezésre állását szeretnénk megköszönni - erre való a karácsonyi időszak - , másrészt az Okamoto Professor szórakoztató alapmű, nekünk öröm, hogy a Youtube-on is kint lehet.
Hiszen most volt január elseje! Jól emlékszem, az első gyermekes szilveszter után kissé álmatag címlapszerkesztéssel indult 2022. Mégis, ha azt mondanám, úgy elrepült az egész év, mint egyetlen hosszúra nyúlt pillanat, nem lenne igaz. Ennyi változást és vele nehézséget ennyire rövid idő alatt talán soha nem élt még meg a Totalcar. De itt vagyunk, hogy visszakormányozzuk a helyes útra, hogy páros lábbal álljunk rá a változás gázpedáljára.
"Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által."
(Pál apostol Tituszhoz írt leveléből 3,5)
Akkoriban mindenki a bálnák piacán akart boldogulni. A BMW épp V12-őt tett a friss 7-es orrába, a Toyota javában készült a Lexus LS400 premierjére, és a Mercedes is mindent bevetett az új S fejlesztése során, szóval 1989 nem egyszerű pillanat az Audi V8 számára. Ám a németek szó szerint versenybe szálltak, és a DTM-ben pályára küldték a méretes téglát, saját 3.6 V8 motorjával és quattro hajtásával. Még a műszerfal fabetétje is megmaradt, a polgárpukkasztó kísérlet jutalma pedig két egymást követő bajnoki cím lett.
Cizeta V16T (1991-2003) – A világ nem elég
Egy középmotoros szuperautó a Lamborghini Miura, Diablo és Countach dizájnerétől, hatliteres V16-as motorral, a legendás diszkókirály, Giorgio Moroder támogatásával? Mégis mi lehet a probléma? Hiába volt meg mind a kellő szakértelem, mind a szükséges pénz a projekt mögött, a Cizeta V16T mégis egy beváltatlan ígéret maradt.
Pedig Marcello Gandini egy igen mutatós autót álmodott meg saját eredeti Diablo-dizájnja alapján, amely technikai részleteiben is abszolút különlegesnek számított. A keresztben elhelyezett, hatliteres V16-os motor tulajdonképpen két egymásba olvasztott V8-asból állt, így négy hengerfejjel, nyolc vezérműtengellyel és összesen 64 szeleppel rendelkezett, 540 lóerős teljesítménnyel és ugyanekkora nyomatékkal. Bár a prototípus súlya 1700 kiló volt, a végleges modellt jó 300 kilóval könnyebbre szánták, így az autó 328 km/ó-s végsebesség mellett 4 másodperc alatt futotta meg a 0-100-at.
Sajnos azonban nem sokkal a Cizeta V16T bemutatója után gyülekezni kezdtek a sötét fellegek, ugyanis az autó tervezője, Claudio Zampolli és Giorgio Moroder között egyre inkább fokozódott a feszültség. Morodernek egyebek mellett nem tetszett, hogy a V16T bonyolult felépítése miatt egyetlen példány elkészítése egy hónapot vett igénybe, ezért a gyártás felpörgetését követelte. Ehhez kukázni akarta a V16-os motort valamilyen egyszerűbb és hozzáférhetőbb megoldásért cserébe, ám ebbe Zampolli nem egyezett bele. Végül Moroder kilépett a projektből, a V16T pályája pedig mélyrepülésbe kezdett. Egyrészt az autó nem igazán felelt meg az amerikai biztonsági előírásoknak, másrészt a ’90-es évek közepének bizonytalan gazdasági helyzetében nem sokan akarták kifizetni a 650 000 dolláros vételárat.
Végül összesen – a prototípussal együtt – 12 Cizeta V16T gurult le a gyártósorról, bár egy 2018-as interjúban Zampolli azt nyilatkozta, technikailag az autó továbbra is rendelhető. Tegyük hozzá azért, 2003 óta egyetlen példány sem készült.
Amikor 1952-ben legyártották, már akkor különleges volt ez a Buick Special: európai exportra készült. Kilométerben mérő órát, kadmiumsárga indexet kapott a nyolchengeres motor és kétfokozatú Dynaflow automata mellé. Azóta átesett egy jelentős átalakításon, de úgy, hogy még restomodnak is csak óvatosan mondhatjuk – hiszen a motor maga is vagy 35 éves!
Vannak sportkocsik, amelyek elsősorban a motorerőről szólnak. Vannak olyanok, amelyek a nyitott tető élvezetéről, és vannak olyanok is, amelyek a vezetési élményt célozzák. Penge kormánnyal, engedelmes futóművel, finom váltóval, és olyan üléspozícióval, ami kiszolgálja a pilótát kiélezett helyzetben is. A Toyota MR2 első generációja, aminek a 4A-GE motorral épített változata AW11 néven került a köztudatba, talán leginkább az utóbbi kategóriába esik. Mert bár a napfénytető kiemelhető, sőt facelift után T-Top is készült belőle, azért annyira nem nyitott, mint egy MX-5, és az egytonnás saját tömegre elosztva a 116 lóerő sem számít soknak.
Ez a kettő is a gyártás végéről származik, 1991-ből az Opel és 1994-ből a Peugeot, szóval már befecskendezős-katalizátoros mindkét motor. De a lényeg hamisítatlan, mert amikor eredetileg pástra lépett a Peugeot 205 és az Opel Corsa A, akkor még valódi jelentése volt a francia és német autónak. Más a tapintásuk, más a hangjuk, másképp mozognak, és nagyon más a vezetési élmény is, hiába tűnnek papíron szinte egyformának. És ezek a sajátosságok teszik ma őket imádnivaló kis veterán szeretetgombóccá!
Pár napja futotta be a netet a hír, miszerint a Svédországban tömegesen ellopott sebességmérő kamerák orosz megfigyelő drónokban kötnek ki Ukrajna felett. Bár a sztori annyira abszurd, hogy egy kicsit mindenki szeretné, hogy igaz legyen, érdemes hátrébb lépni egyet, és úgy vizsgálni. A modern hadviselés egyre jellemzőbb fegyvere a dezinformáció, és egyik harcoló fél sem megy a szomszédba ötletekért. Érdemes megnézni a 444 vonatkozó videóját, a cél nem is feltétlen az, hogy az adott média maga mellé állítsa a közvéleményt, sokkal inkább, hogy az információs zajban már ne is érdekelje az embereket, mi az igazság.
Az előző posztomban elmeséltem az utóbbi, nagyjából háromévnyi hobbiautós ténykedéseimet, van azonban az életemnek egy sokkal régebbre visszanyúló autós szála, amikor még hobbiautóról szó sem lehetett, hiszen a használós autóra valót is nehezen kaparta össze az ember. Szarfranciákról lesz most szó, amik az utóbbi lassan 20 évemet átölelték, és mindig kihúztak a szarból. Álljon itt most egy szép írott keretbe öltött cikk az életem Peugeot-iról. Hosszú lesz, előre szólok.
Mindenki pózol a csodálatos hegesztésekkel a neten, de nagyon sok munka mire te is tudsz dicsekedni a varrataiddal.