Tekerjük vissza az időt az ötvenes évekbe: a második világháború után vagyunk pár évvel, a szerencsésebb országokban pedig nagy ütemben fejlődik a gazdaság. Egyre több az autó, egyre nagyobb az igény az olajra. A Szaharában például volt elég, csakhogy megfelelő infrastruktúra hiányában a kitermelés üteme nem tudta tartani a lépést a növekvő igényekkel. Lépni kellett, méghozzá gyorsan.
Időről időre beütöm a fejem, és kell valami újabb jármű. Mindegy is, én így vagyok hülye. Annyi érdekeset gyártottak az elmúlt pár évtizedben, a magamfajta hülyét túl sok impulzus éri, ülök a hazai és külföldi hirdetési portálok előtt, és úgy vagyok a különböző járművekkel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Gömbölyű, szögletes, kerek csokoládé, teljesen mindegy, csak csokoládé legyen.
Az Opel márkával sok rossz élményt gyűjtöttem már, és sajnos nem túl sok igazán jót – a családból örökölt kései Kadett szedán például elég sok sebből vérzett. Ez viszont egy egészen másik autó! Ebben még hosszában van a motor, a hátsó kerekeket hajtja, feszes négyfokozatú váltón és merev hídon át, szóval hiába a nyugati jelvény, ez az ezerkettes Opel Kadett még közelebb áll egy Zsigulihoz, mint a mai Astrákhoz.
Amikor pár napja Ágó Béla küldött egy levelet, hogy meghalt Holer Togni, megmondom őszintén, nem nagyon tudtam, kiről van szó. Csakhogy volt a levélben egy link is, egy zseniális Youtube-videó a Centro Storico Fiat csatornájáról. Megnéztem, és megértettem: Togni igazi mágus volt a szakmájában. Mondhatnánk autós kaszkadőrnek, de a zseniális zsonglőr talán sokkal jobban leírja ki is volt, mi is volt Holer Togni. Mielőtt továbbmennénk, íme, a videó:
Van az az élethelyzet, amikor az embernek nem marad más lehetősége egy autó forgalomba helyezésére, mint a veterán minősítés. Hősünk azt hitte, felkészült, de a hatósági ügyintézésnél nincs olyan, hogy valaki felkészült. Az életben és a hatóságban van egy közös dolog, mindkettő kiszámíthatatlan. Öveket becsatolni, nyugtatót bekészíteni, üdvözlet a világomban.
A Mercedes S osztály generációi jellemzően csak rövid ideig tanyáznak az elérhető árú kategóriában: újként drágák, és ahogy öregszenek, megint visszanyerik korábban elvesztett értéküket hobbiautóként, majd veteránként. Legalábbis a 116-os, 126-os és 140-es széria jó állapotban megmaradt darabjaival ez történt. Csakhogy az 1998-ban bemutatott 220-as generációról sokan azt gondolják, nem fogja tudni követni a családi tradíciót, mert túl sok baja van. Ezúttal azonban egy nagyon szép állapotban megőrzött 2001-es, tehát még facelift előtti példány megpróbálja bebizonyítani a típus igazát.
Gajdán Miklós: Porsche 911 (993) Carrera 2
Megbízhatóságban általában a japán márkák viszik a prímet. Mindenekelőtt a Toyota, de a Honda és a Subaru sem áll rosszul ebből a szempontból. A statisztikák szerint azonban akad egy német márka is, amelynek eléggé jók a mutatói, ez pedig a Porsche! Igaz, a Porsche típusai nem tartoznak a legkönnyebben szerelhetők közé, az alkatrészeik ára pedig csillagászati, de ezúttal nem ez volt a kérdés, hanem az elromlási hajlam, az viszont nem jellemző rájuk. És, mivel az árfekvés sem volt kikötve, akkor miért ne kössük össze a kellemeset a hasznossal? Vagyis a választottam egy 911-es Porsche Carrera 2-es, mégpedig a 993-as sorozatból, ami egyszerre megbízható, és okoz örömet minden vele, illetve benn elköltött kilométer.
A 993-as sorozatú 911-es csaknem három évtizede érkezett a piacra, ezért nyilvánvalóan vagy csak egy megkímélt, vagy egy teljeskörűen és szakszerűen felújított darab jöhetne szóba, attól lehet elvárni a megfelelő megbízhatóságot. Mint ahogy a sorozat és a típus választás sem véletlen műve. Azért esett a választásom a 993-asra, mert még léghűtéses, azaz nem kell azon aggódni, hogy esetleg a folyadékhűtéses rendszer valamelyik alkatrésze (termosztát, szivattyú, tömítések, stb.) bemondja az unalmast. A Carrera 2-es e mellett alapkiállításban kézi sebességváltós, így kizárhatók a nála sokkal komplikáltabb automataváltó hibalehetőségei. A hátsókerékhajtással pedig az összkerékhajtás plusz kilóinak és esetleges meghibásodásainak inthetünk búcsút.
Azaz, van egy viszonylag egyszerű és így kevesebb hibalehetőséget rejtő autónk, ami ugyanakkor 5,6 másodperc alatt röppen százra, a végsebessége pedig 272 km/h – vagyis gyorsan magam mögött hagyhatom a lakatlan vidéket. Azazhogy mégsem, hiszen akkor megugrana a gyári átlag szerinti 11 literes fogyasztás, amivel pedig csaknem 700 km a hatótáv, hiszen a tankba 72 liter fér. Jut eszembe, nem is volt kikötés a fogyasztás sem, vagyis semmi akadálya egy jó kis száguldozásnak. Méghozzá végre néptelen utakon!
Idén éppen negyvenesztendős a Knight Rider, a nyolcvanas évek kultikus tévésorozata, és ki ne emlékezne a Knight Industries Two Thousandre, azaz KITT-re, a beszélő Pontiac Firebird Trans Amre? Emlékezni egy dolog, Varga Zsolt viszont olyannyira megőrizte az őszinte rajongást, hogy időt és munkát nem kímélve megépítette KITT-et. Aztán nemcsak egy videó erejéig mutatta meg nekünk, hanem el is hozta a 38. Parkoló Parádéra, ezzel nagyon sok gyereknek és gyermeklelkű felnőttnek okozott elmondhatatlan örömöt. De nemcsak autót hozott, hanem kamerát is, így látta JoeT a rendezvényt:
Amikor megvettem a bordó Jaguart, nyilvánvaló volt, hogy lesz vele meló. A motor nem húzott úgy, a futóműből néha koppanás jött, a kormányszervó pumpája eresztett: mindezt már azelőtt láttam, hogy egyáltalán vételi ajánlatot tettem volna. Mivel azonban a kocsi ára figyelembe vette a hibákat, így is belevágtam, és ahogy az első vlogban elmeséltem, a gyertyacsere, majd a motordiagnosztika sikeresen ki is űzte a hathengeresből a démont.
Gajdán Miklós: Mazda RX-8
Létezik-e annál rosszabb autó, ami nemes egyszerűséggel ilyen vagy olyan okból nem működik, és ezért nem használható a rendeltetésének megfelelően? Márpedig a Mazda RX-8 ilyen, legalábbis ez a hír terjeng róla. Wankel motorjának élettartama finoman szólva is korlátozott, de ha ez nem lenne elég, még nem is a megbízhatóság szobra. Talán még ez sem lenne akkora baj, ha legalább a javítása egyszerű és olcsó lenne, de nem az, sőt, egy kimondott pénztemető.
Mindennek a tetejébe akkor sem egy hálás jószág, ha éppen mégis működik, mert fogyasztása az egekbe tör. Kíméletes vezetésnél sem nagyon lehet megúszni 10-12 liternél kevesebből, csakhogy ha nagypapásan kell vezetni, akkor épp az RX-8 sava-borsáról kell lemondanunk. Arról, ahogy gázadásra megugrik, ahogy lelkesen pörög üveghangig, hogy azután a pontos kattanós váltóval megkapja a következő fokozatot. Csakhogy, ha így használjuk, a fogyasztás már nem 10-12 liter, hanem inkább 15-17, ami a mai benzinárak mellett még ársapkásan sem túl barátságos.
Mégis kellene, több okból is. Először is különlegessége miatt, mert mennyi Wankel motoros autó szaladgál rajta kívül az utakon? Na ugye! És kellene azért is, mert valóban jó vezetni. Nemcsak egyenesben ugrik, és élvezet vele minden gázadás, kipörgetés és váltás, hanem azért is, mert más szempontból is kimondottan sportautósan viselkedik. Hátsókerék-hajtásával, pontos kormányával és igényes futóművével gyerekjáték és élvezet vele minden kanyart bevenni és még a forduló tempójára sem lehet panasz. Ja, nem utolsósorban jól néz ki, és még az ajtajai is jópofán nyílnak. Mit számít ehhez képest némi többletköltség?
Korábban már rendeztünk csúnya autós gyűjtést, lett is belőle sértődés, de az csak amolyan szubjektív bökdösődés volt. Eggyel komolyabb feladat, ha felül kell emelkedni a negatív érzéseken, és meglátni a lemezek mögött a használati értéket, a minőséget vagy akármit, ami miatt mégis áldoznánk pénzt az adott típusra. Lehet kezdeni vitatkozni:
Sokan tudják, hogy van egy F Astra kombim: meséltem már róla írásban, sőt, a Totalcar közösségi felületein is többször felbukkant. Az előző cikkben azt sztoriztam el, hogy miként jutottam hozzá és miért vettem meg annak ellenére is, hogy nem akartam újra F Astrát. Most pedig elmondom azt is, hogy milyen az élet egy olyan autóval, ami nagyjából annyira egyszerű szerkezet, mint egy íróasztal, de közben azért mégis 30 éves. Tulajdonképpen ez a cikk egy írott formátumú MűhelyPRN különkiadás lesz, némi tartóstesztes felütéssel.
Az őszi szürkeségben halkan kopogtak az esőcseppek a használttelep kerítésén, egykedvűen gördültek le az ott álló autók szélvédőjén, én meg senkitől sem zavartatva nézegettem a kocsikat. A szemem vissza-visszatért egy nagy limuzinra. Nem tudom, hány éves lehettem, talán tíz-tizenkettő, a mi valóságunkat akkoriban még vastagon a szociautók jelentették, őszinte lelkesedéssel csodálkoztam hát rá mindenre, ami egy kicsit is más. Közelebb léptem ehhez a hatalmas, elegáns hajóhoz, óvatosan körbejártam, a pulóver ujjával letöröltem az oldalablakot. Ez volt az első találkozásom a Lancia Kappával.
Alig egy hete írta meg Balló Marci a belga Abigél néni történetét. Röviden annyiról van szó, hogy egy import-Octaviából került elő egy furcsa dobozka, benne egy üvegcse. Mint kiderült, egy évekkel ezelőtt elhunyt hölgy hamvainak egy részét rejtette. Marci végül akadályt nem ismerve eljuttatta a földi maradványokat a nagykövetségre. Aki a teljes történetet elolvasná, itt teheti meg:
Aztán elég komoly utóélete lett a cikknek, gyakorlatilag az egész magyar médiát bejárta a rádiótól a televízión át az online portálokig.
A legszebb pingpongasztal - Lamborghini Espada
Gyerekkorom álomautója, ezért kicsit elfogult vagyok. Kb 12 éves koromban láttam az elsőt (és sokáig az utolsót) Siófokon. A tulaj minden nap a Paprika csárdában ebédelt, én pedig minden nap ott ácsorogtam az autó mellett, amig a digó kajált. Több mint 30 évvel később sikerült megvennem...
A 350 lóerőt képtelenek átvinni az útra a 205/70-es gumik. Abs, esp, esc, pdk és semmi 3 betűs extra nincs, szervokormány nincs, kipörgésgátló nincs. Van 6 db dupla Weber, 2x70 liter üzemanyagtartály, 350 lóerő és határtalan élvezet.
A Compact TV és a Totalcar együttműködésében készülő Aszfaltlegendák nyerte el a legjobb videósorozatnak járó díjat az Online Video Audio Awards 2022-n, megosztva a Kráss Kontent által készített Sávlekötővel. A Kreatív által hirdetett versenyen a legjobb hazai podcasteket és online videókat értékelték nyolc kategóriában.
A győztesek a következők:
Videósorozat: Aszfaltlegendák (Compact TV x Totalcar) és Sávlekötő (Kráss Kontent)
Márkázott videó, videósorozat: Rossmann Futár – Rychike (Rossmann Magyarország)
Online reklámfilm: Néró rollerrel, Nóra bringával érkezik a Katonába (Compact TV x Katona József Színház)
Az év videós műhelye: Compact TV
Szerkesztőség vagy független alkotók által készített podcast: Nem azért, de... (Csorba Eszter és Sólyom Eszter)
Tematikus podcast: Auditórium (Madaz Podcast)
Márkázott, reklámcéllal készült podcast: Piqniq (Showcast Media x Piqniq Budapest)
Az év podcastműhelye: 24.hu
Amikor megvettem, kicsit tartottam is a hobbiutós mércével sok kilométertől, mert volt már nekem egy 1,6-os NB-m, ami szintén 280 ezer körül futott, és még utcai használat mellett is elcsípett 1,5-2 litert egy 10 ezres perióduson. Viszont az új (nekem új, amúgy 18 éves) MX-5 megmutatta, mennyi különbség van használtautó és használtautó között, mert minden szerelésnél kiderül, hogy ezzel az autóval törődtek, a másikat pedig csak használták. És hiába szlalomversenyeken hosszú percekig tiltásban forgatott motor, nincs kiugró olajfogyasztás.
Szerethető Varacskos Disznó - Cupra Formentor
Bár még csak 8000 km van benne, túlnyomóan autópálya és egy 2 x 1900 km-es út, szeretném felsorolni a tapasztalatokat. Az elejétől kezdve feljegyeztem a kisebb-nagyobb idegesítő dolgokat, de ugyanígy a kisebb és nagyobb pozitív tapasztalatokat is. Azért is írok, mert ez lesz az első erről a típusról, pedig már most egy jó ideje a piacon van.
Ha használt autót vennél!
Olvasd el a kiválasztott típusról írt ítéleteket és vásárlás előtt használd a Totálkár kártörténeti lekérdezőt, hogy minél kevesebb meglepetés érjen!
E46: a youngtimerek szent grálja vagy az autók Fila táskája? Nekem mindegy, de megvettem ... megint!
A BMW E46 itthon lassan olyan fogalom lesz, mint a Swift – vagy mindenkinek volt, vagy mindenkinek van vele egy jó sztorija. Volt korábban nekem is, nagyjából 7 éve vettem egy Farngrün metál 320i szedánt, félbőr bézs belsővel, napfénytetővel, az első tulajdonosától. Szerettem nagyon, sokat dobott a márkaszeretetemhez, viszont egy ideje felnőtt fejjel nézve az élet körforgását rá kellett jönnöm, hogy igen rövid ez az életnek nevezett dolog, így nem igazán szeretnék kétszer ugyanolyan autót birtokolni ez alatt a szösszenetnyi kis idő alatt. Amikor idén júniusban tehát feltörtem a malacperselyemet, amibe jó pár éve gyűjtögettem, egyben biztos voltam, nem BMW lesz a befutó. Mea culpa!
Az első és legfontosabb, hogy meghatározzuk, mi a sportautó. Például egy M3-as BMW vagy Hyundai i30N határozottan alkalmas az autósportra, mégsem fér bele a listába, hiszen egyik sem eredendően sportautónak készült. Tehát ahogy a Ferrari F40, vagy a Lotus Elise sem készült kétliteres dízellel, vagy ezres háromhengeressel, úgy egy hegyes BMW vagy Hyundai sem lesz sportautó attól, hogy a sportrészleg szétfaragta. A sportautó lényege, hogy alapjaiban annak fejlesztik, úgy alakítják a padlólemezt, hogy kiadja a súlyelosztás, úgy tervezik a futóművet, hogy a legjobb legyen a stabilitás, hasonlók. Tehát kétségtelen, hogy egy kétliteres dízel Golf lelépi a Toyota GT86-ot, ettől még az utóbbi a sportautó. Hogy miért? Mert a mai listánknál így döntöttünk.
A szeptember 11-i Parkoló Parádé a sportautókról szól. A cikk alján megtalálod a részleteket, gyere, bandázz velünk sportkocsik között.
Ez nem autó, ez műszer. Kényelmes, nagy műszer. - Volvo S80 V8
Mit gondol az ember egy V8-asról? Aszfaltszaggatás, bolygógyilkolás, mindenféle maszkulin hangok felmorajlása a jármű különböző pontjairól, és az az elégedett életérzés, hogy igen megvan megérdemlem, égjen csak az az agyonfinomított dinoszauruszlé, nem érdekel, enyém a világ.
De ez egy Volvo. Ebbe ha beülsz, minden kézre áll, minimális díszítéssel mindennemű sallang nélkül. Ez egy szentély. Meghitt mint egy templom, csendes mint egy kripta és minden a lehető legnagyobb mértékig letisztult. Nem tudsz mibe belekötni. Nem akarsz versenyezni, sem erőszakoskodni. Hangok alig, sebességérzet nulla, észre se veszed és 160-nal mész. És akkor elgondolkozik az ember, hogy milyen annak az illetőnek a lelki világa, aki V8-as szedán Volvo-t vesz.
A hetvenes évek végének Jugoszláviájában járunk. A legóvatosabban fogalmazva sem volt akkoriban az utcakép szerves része arrafelé a Porsche. A hazájában legendás teniszező, Ivko Plecsevics azonban egy berlini teniszversenyen nyert egy 911 Targát. Noha a pontos évjárat és a kivitel ma már aligha visszafejthető, az biztos, hogy akkoriban a leggyengébb változatban is 150 lóerőt tudott a hathengeres bokszer. Teljesen más világ volt, mint mondjuk egy Zastava 1100.
Nagy álmom venni valami belpiacos bolondságot Japánban, és hazaautózni vele. Soarer hardtop kupét, vagy valami vagány kei cart? Még nem tudom, csak azt, hogy a szigetországhoz legközelebbi kikötő Vlagyivosztok, onnan mindössze 11 ezer kilométer Gödöllő. Ezúttal viszont kisebb fába vágtuk a fejszénket Roland barátommal, mert a kizárólag Japánban árult, 1995-ös Subaru Impreza WRX Type-RA STI version II az út nagy részét megtette már hajón. Ezt a versenyautó alapnak szánt, de amúgy full gyári GC8-at először Angliába importálták, onnan vette meg egy lengyel srác, aki ralival és hegyi versenyekkel múlatja hétvégéit. Valami kivételes szerencse folytán mégis megmaradt utcainak végig, csak annyi, hogy igényesen balkormányosra alakították. Rolandnak meg pont ilyen kellett, szóval egy szép novemberi hajnalon elindultunk Lengyelországba... a többi, ahogy mondják, történelem.
Az autós utazások kirívó példáját valósítja meg két elszánt utazó, és a túra harmadik résztvevője, egy Tesla, amelynek a csomagtartójában egy dízel terepjárómotor van. Miért is indultak ilyen fura összeállításban Törökország túloldalára, a szír határ mellé?
