Ha járna arra bárki is, akkor november elején érdekes eseménynek lehettek volna szemtanúi az orosz tajgában. Ugyanis felvonult az orosz hardcore expedíciós off-road járművek színe-virága, hogy csapasson egy laza kört Szibériában, közelebbről a Tyumenyi területen. A környéken van Oroszország legnagyobb szénhidrogén lelőhelye, így nem meglepő, hogy a versenyt, vagyis inkább tesztvezetést a Rosneft olajvállalat szervezte. A cél az volt, hogy kiderüljön, ezek a járművek mennyire képesek közlekedni nyáron a tajgán.
Az idei karácsonyi hiéna egyetlen motoros csomagjáért megy most a játék. A zászló, a sapka és az emléklap a Silverstone-i MotoGP futamról származik, az emléklapot maga Kevin Schwantz dedikálta. A szemüveget és a kisautót autós oldalról csaptuk hozzá.
Mindenekelőtt egy kis prológus: A Suzuki aktuális sztárversenyzője, Andrea Iannone nem egy bonyolult srác, viszont rohadtul győzni akar, és magasról tesz a csapatutasításra, már ha a Suzukinál van olyan egyáltalán. A Ducatinál volt, de ő akkor is simán kiverte a motort az első helyen motorozó csapattársa alól, de ez egy másik sztori. A lényeg, hogy Iannone idén is sokat esett, főleg a szezon elején, amivel nincs is baj, egy versenyzőnek meg kell tanulnia a határait, ha később igazán gyors akar lenni.
Nincs karácsonyi hiéna traktoros feladat nélkül. Tavaly az axiálos szakácskönyvért kellett a konyhában traktort építeni – idén messzebbre kell menni a nappalitól, egészen a kertig.
(A magyar feliratot érdemes bekapcsolni)
Egy hét és fél éves szenvedéstörténet kihívás után Csikós múlt vasárnap leírta a mondatot, amit hűséges olvasói talán már nem hittek, hogy valaha megszületik: Elkészült a Ponton. A Totalcar történelmének kétötödét kitevő Ponton-korszak lezárása nem maradhat művészi emlékek nélkül, ezek legyártása lesz azok feladata, akik megnyernék ezt a menő Karma autós kesztyűt és mindazt, amit a galériában találsz.
A kalandorok, de minimum túrakedvelők csomagjával nyitjuk az idei karácsonyi hiénát. A szett kétharmada valami Jeep-útról jött, míg az értékének kábé négyötödét adó túlélő túra táska eredete már elveszett a kollektív emlékezetünkből – ettől még nagyon kompakt. Ő itt:
Erre az útra úgy küldtek el, mint három éve Dubajba: írjak a helyi autós dolgokról. Na most, ilyenkor az ember felcsapja az internetet, és kutat, tuningcégek, kereskedések, szervizek, bármi jöhet. Ha van egy két telefonszám, akkor próbálkozik, nyilván tízből nyolc nem veszi fel, de aztán valami mindig sikerül. Eltervez öt-hat dolgot, ebből jobb esetben kettő összejön, viszont még talál négy teljesen váratlan sztorit, ami valahogy kiadja az érdekes tartalmat. Ma viszont nem így volt.
Tegnap ott hagytuk abba, hogy épp az Akhdar hegyre, 2100 méterre épített hotelbe indultunk. Egy katonai ellenőrző ponton szálltunk ki a Lexus LS-ekből, hiszen a hegyre csak összkerekes autóval lehetett felmenni. Akkor még nem értettük, hogy miért, hiszen hibátlan aszfalt vitt fel, és meredeknek meredek volt, de annyira azért mégsem, az időjárást emlegették, mint lehetséges veszély. Olyan tökéletes szerpentinen mentünk fel 2000 métert, hogy hirtelen szarul éreztük magunkat, mert másnap egy 30 milliós limuzinba kell beülni, nem egy leütött E36-os BMW-be.
A legjobb kezdőautó autóőrülteknek
Születésnapomra szerettem volna meglepni magamat valami különlegességgel. Adódott volt a lehetőség, hogy ismerőstől megvegyem az autót, melyet már korábban is vezethettem és ismertem a teljes előéletét. A rengeteg kilométer mellé járt balesetmentes karosszéria, összes gyári kulcs, szervizkönyv és a kézikönyv.
Májusban már majdnem elértem a Nirvánát. Eljutottunk Németországba, autópályán, hazafelé már tempósan jöttünk, s csak egyszer rohadtunk le. Meg tudtam mutatni a dajcsnak, aki mind hűzött meg házott, hogy de szép Ponton, nálunk nem csinálnak ilyet, tilos eladni, mondta mind, de én clinteastwoodi pengeszájjal, rekedt hangon odavetettem: eladom, vegyék meg, erre mondták, hogy nekik már van, csak a lakatosom címe kéne. Vékony volt a szita.
Idén sem sóherkedtek vendéglátóink, az ilyen-olyan bemutatókon jól megszórták a szerkesztőség tagjait kisebb-nagyobb repi ajándékokkal. Egész évben gyűjtögettünk, hogy év végén egy hét alatt szétosszunk mindent az olvasóknak. Mármint azoknak, akik benne vannak egy kis játékban – ezt hívjuk belterjes szóhasználattal hiénának. Ennek lesz a hete a jövőhét, amikor kiszórjuk ezt itt mind:
Maszkatban az a szép, hogy megmaradt arab városnak, nem lett belőle turistagettó. Nincsenek sokemeletes hotelek, sem pedig a turistáknak épített boltok, vagy legalábbis úgy oldották meg, hogy nem fájdalmas a látványuk. Az utcaképet a japán, és általában a távol-keleti autók uralják, egyre erősebb a KIA-Hyundai konszern, de látható mennyiséget adnak a kínaiak is. Volt például egy BYD is, nekem egy gyomros erejével hatott, hogy a betűszú a Build Your Dreams rövidítése.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a TC-nél nem dolgoznak normális emberek, csak mániákusok. Ezt ugyan kikérem normális kollégáim nevében, de rám kétségtelenül igaz. Gyerekkorom óta be vagyok oltva autóval, és az egyik első személyes sikeremnek azt tartom az úton, hogy ezt a családommal is elfogadtassam, amikor úgy kilenc éves koromban kisírtam édesanyámtól egy 1977-es Svájci Katalógust.
1972. december 14. – a nap, amikor az utolsó űrcsizma-nyomot hagytuk a Holdon, ahogy ma kereken 45 éve van annak is, hogy az – eddig – utolsót villanyautózott egy fajtársunk egy idegen égitesten: Eugene Cernan csapatta a helyben kasznizott holdjáróval.
Már jó ideje követem a Burlak néven futó mindentjáró fázisait. Nemrég kikerült a második tesztút teljes videója, és most írják, hogy a harmadik fázisba lépett a fejlesztés, immár a végleges forma ölt testet.
Nem lepődtem meg rajta, hogy a Sauberen felbukkant az Alfa Romeo jelvénye, fantasztikus bordó alapon. Hónapok óta pletykáltak erről, miután Sergio Marchionne, a szószátyár Fiat-vezér valahol elszórta az információt. Ám azt nem árt látni, hogy a nagy visszatérés egyszerű reklámfogás, egy címke egy középszerű, Ferrari-motoros versenyautón, aminek az a célja, hogy az olaszok többet tesztelhessenek.
Legnagyobb megdöbbenésünkre három modell maradt: Jaguar XE-XF, és a Giulia, amik tetszettek is a nejemnek, költséghatárokon belül voltak és nem olvadtak bele a szürkeségbe.
Azt érdemes tudni, hogy már vagy 15 éve alapvetően „németautó” hívők és vásárlók vagyunk, tehát volt itt önmeghasonulás „gazdagon”. Melyik legyen: az állandóan problémás angol a drága fenntartásával, vagy a pizzán és pasta-n kivűl más jót ritkán alkotó olasz.
Érthetetlen, ami történik itt a szerkesztőség ablaka előtt. Pont arra az ívre látunk rá az ablakból, ahogy az Árpád-hídról a két sáv a Szentendrei útra rákanyarodik a Flórián téri felüljárón. Gyakran történik itt baleset, főleg télen, mert a felüljáró csúszósabb, mint a normál út, a kanyar adja magát a húzós tempóhoz (az ötvenes figyelmeztetés ellenére is), ráadásul a harmadánál van egy dilatáció, ami csúnyán megdobja a futóművet. Elég kicsivel gyorsabban menni a kelleténél, és akit készületlenül ér a dobbantó, már pördül is.
A piros tasak az ablaktörlő alatt egy dolgot jelent: drága bírságot. Illetve tegnapig így gondoltam, de helyette a reklám-agytröszt legújabb mocskos húzásával szembesültem.
Csináljuk a Szerelj szabadon sorozatot, ahol megpróbálok autót szerelni. Nem az átképzés a cél, hiszen mindig is érdekelt a dolog, meg a forgatások alatt legalább felügyelt módon rontok el autókat. Pár hete kiváló külsős szerzőnk, Pere Laci 1,9-es TDI Octaviájában cseréltem termosztátot. Kapóra jött, hiszen hónapok óta alig akart bemelegedni, vagyis jó eséllyel még egy rossz termosztátot is lehet szemléltetni a kamerának. A szereléshez alapesetben egy új termosztát és egy tömítő gyűrű kell, viszont, amikor a forgatáson kibontottam a termosztát dobozát, csak a termosztát volt benne, a tömítés nem.
Szeptember 9-én, vagyis első őszi Parkoló Parádén is folytatódott a Totalcar Mesterkurzus előadássorozat. Ezúttal Göbölyös Zsolt beszélt a motor tuning alaplépéseiről, hogy mindenki eldönthesse, merre induljon, ha több erőt szeretne az autójába. Az előadás a motorok működésének elméleti alapjain túl a teljesítménynövelés köznapi, mindenki által elérhető formáiról szólt, vagyis azokról a kiegészítőkről, szoftveres megoldásokról, illetve tuning-chipekről, melyeknek használatához nem kell mélyen belenyúlni a motorba. Nem árt tudni, hogy a csodák nem ezen a szinten kezdődnek és rengeteg az átverős termék a piacon, ráadásul minden ilyen jellegű beavatkozás engedélyköteles és kérdéses, hogy megéri-e belevágni a kalandba. Az alábbiakban az egyórás előadás felvételét láthatjátok.
Úgy döntöttem, a Ducatik, Alfák, SS50-ek után írok most egy régi stílusú Belsőség-klasszikot, Karesszel, leégetett barátokkal, sárba tiport önmagammal, Mercikkel, no meg sok autózabálással és szívással, ahogy szeretjük, mert nem igaz, hogy az autóbuzi valahol titokban ezt nem élvezi. Legalább úgy, hogy voyeurködik és nézi, ahogy más csinálja. Hiszen mindjárt itt a Mikulás, az olvasók, akik a barátaim, megérdemlik, mert ez a szeretet ünnepe, vagy mifene. Eggyel előbb vagyok? Sebaj, vettem egy Mergát megin'. Épp elég ok a betűre. KV, kex, cigi elő, támla lebillent, család mehet moziba, játszótérre, jön a poszt.
Már régóta szemeztem az Imagine társasjátékkal, és végül vettem is egyet itthonra. Zseniálisan egyszerű és szórakoztató az egész: húzol egy feladványt, és az asztalon lévő átlátszó kártyákkal megpróbálod elmutogatni a többieknek. Mozgathatod őket, sorba rendezheted, kitakarhatsz részletet, egymásra pakolhatod, bármit - beszélni tilos, ez alól csak a feladvány kategóriájának (film, nem mindennapi esemény, tárgy, személy, zene, stb...) bejelentése a kivétel. A részletesen kifejtett szabálykönyv sem hosszabb, mint a figyelmeztetés a cigisdobozon, tehát nincs tanulási görbe, egyből lehet kezdeni a játékot, nagyjából akárhány fővel.
Ahhoz képest, hogy micsoda elképesztő műszaki alkotás, gombokért adják ezt a Lancia Delta S4 Stradalét, még ha innen nézve egy egész vagyonnak is látszik félmillió euró. Ennyiért olyan technikát kaphatnék 1986-ból, amelyhez hasonlóval ma is ritkán találkozik az ember. Ráadásul szinte érintetlenül, hiszen alig 800 kilométer van benne.
