2007-ben egy hosszabb 42.000 km-es túrával teszteltem Indiáig, (Szerbia,Bulgária, Törökország, Szíria, Grúzia, Örményország, Irán, Beludzsisztán, Pakisztán és Kasmír érintésével). Ezt a 9 hónapos tartós igénybevételt, sikerült megúszni, pár gumicsere, és egy kuplungtárcsa cserével.
El tudtam volna képzelni szebb első gondolatot hajnalban, mint egy önszopatásra finomhangolt hétnapos út első reggelére ébredni. A terv, hogy ezzel a mocskos hólében tocsogó Kia Soul EV-vel elmegyünk Nürnbergbe, majd három nap játékautókiállítás után visszajövünk. Útközben feszült szemekkel lesve a térképet, gyorstöltőket keresve.
Az önszopatás részben vállalt kockázatcsökkentés, mert terv szerint odafelé beosztjuk az utolsó elektront is, nehogy egy-két, térképen jelzett töltőt ne találjunk a helyén vagy nyitva – szóval nem fűtünk, nem sietünk. Aztán visszafelé, ha már felmértük, mennyire megbízható az osztrák és a német töltőhálózat, jöhet a relatív hedonizmus.
Már csak néhány nap, és megnyitja kapuit az idei Agrárgépshow a Hungexpón. Az idő fogy, de az Axiál jóvoltából még mindig vannak jegyek a Mohó Hiéna büdös pofájában. A feladat ma sem lesz bonyolult, de előbb jöjjön az eredményhirdetés az előző forduló legjobbjaival.
Még decemberben vetette fel Balázs barátom, hogy menjünk el a nürnbergi játékvásárba egy villanyautóval, mert az milyen jó poén már: elemes autóval menni játékautókat nézegetni. Hümmögtem, hogy jaja, vicces lenne, de inkább nem erőltetném, mert csak a szopás volna vele. Út közben megáll, megfagyunk, üvöltő német farkasfalkák hordják szét a megdermedt végtagjainkat, hülyeség. Most pedig itt áll egy tisztán villanyos Kia Soul EV a ház előtt, és a vasárnapi indulást szervezem. Többen is lehülyéztek miatta, de ez van, valakinek ezt is meg kell csinálnia egyszer.
Már csak négy nap van az idei Agrárgépshow rajtjáig. Szerdán kinyitnak a Hungexpo kapui és szombatig ott lesz minden és mindenki, aki ma Magyarországon traktor-, kertészet-, vetőmag- és bármiféle agrártémában számít. Ha körülnéznél az agrárvilág hazai Mekkájában, most figyelj, van még bőven kiszórandó jegyünk.
A Totalcar ZsebTV amatőr videopályázatot hirdet olyan fiataloknak, akik képesek rólunk ütős reklámfilmet készíteni. Az ideális pályázó akár saját mobiltelefonjával is maradandót alkot és nem használja a TCTV korábbi adásainak képanyagát, mert azt túl könnyű megoldásnak tartja, viszont meglátja a lehetőséget a cikkeinkben, képeinkben és az elmúlt 15 év háztáji videotermésében. Ezek szabadon használhatók a pályázathoz. (A TCTV adások tehát nem!)
...úgy helyezik a motorba, hogy az olajteret választja el a hűtőfolyadéktól, ez történhet.
Kereken egy hét múlva nyit az idei Agrárgépshow a Hungexpón. Az Axiál elég belépőt hagyott itt, hogy minden nap tudjunk szórni néhányat, szóval mindenki készüljön, odalent a mai feladat. Előtte viszont eredményhirdetés az utolsó hiénákból.
2003 augusztus 6-án egy sivatagi homokba temetett MiG–25-öt talált az amerikai légierő Bagdadtól nem messze. A hír nem mozgatta meg a világot, még a repülős szaksajtót sem foglalkoztatta a téma - nem úgy a hülye elméleteket gyártó, kamuhíres blogok százait. Eltemetett kincs? Szaddám haderejének féltett tartaléka? Frászt, egy halom értéktelen hidegháborús fémhulladékot, egy addigra többszörösen leszerepelt 25RBT-t ástak el az irakiak, valószínű minden józan logika nélkül.
Idén lesz tíz éve, hogy a világ szegényebb lett egy diktátorral. Amit el lehetett cseszni egy szépreményű, olajgazdag ország teljhatalmú uraként azt Szaddám Huszein elcseszte. Kezdett egy értelmetlen háborúval Irán ellen, majd ahogy kijött belőle, kegyetlenül lerohanta a világ nagyhatalmaihoz dörgölőző Kuvaitot. Tény, az sem sokat segített a helyzetén, hogy hol a szovjetek, hol az amerikaiak hülyítették vagy fűtötték harci kedvében, de ártott ő eleget önfejűségből is, így senki sem siratta, amikor a világpolitika kemény keze a nyakába tette a kötelet 2006 decemberében a Tikríti rémnek.
Tisztán emlékszem arra, amikor először vezettem Mazda MX-5-öt: húszéves voltam, akárcsak az autó, és az a ritka helyzet állt elő, hogy hiába magasztalta az összes forrás az egekig az autót, mégis minden elvárást teljesített. Közvetlen volt, játékos, és már hetvennél is úgy éreztem magam, mintha 130 felett nyomnám. Na meg a legfontosabb: úgy juttat eszetlen mennyiségű adrenalinhoz, hogy a legkeményebb szerpentines abúzus során sem érezzük, hogy bajunk lehet. Egy idő után ez persze veszélyes, de ha úgy reagálunk, ahogy az elemi életösztön diktálja, nem lehet bajunk.
Nem ma jöttem a falvédőről, hiszen a hetvenes években már eszemnél voltam, tudom én is jól, mennyivel színesebb volt az autós kínálat a hatvanas évek Budapestjén, mint egy évtizeddel később. Akkoriban özönlötték el az utcákat a Ladák, Daciák, Kispókok, s kopott ki mindaz a típus- és márkaszínesség a forgalomból, amiből az autóbuzériám eredetileg fakadt.
Harmadik fordulójához érkezett axiálos hinéasorozatunk. A hat napig tartó koncosztásban napi négy jegyet lehet nyerni a január 27-30-ai Agrárgépshowra (és Agromashexpóra, mindenféle kiállításokra – részletek lent). A jegyeket csokorban adjuk, a győztes mindent visz, elvégre ez egy tipikus családi program.
Quattro vagy korcsolya?
Aki német nyelvterületen él, simán találkozhatott ezzel a videóval, vagy csak meséltek neki arról, milyen volt, amikor 1989-ben a gyorskorcsolya-pályán derítették ki, autóval, vagy korcsolyán lehet gyorsabban megtenni négy kört. Nekem új volt a videó és gyanítom, nem vagyok vele egyedül.
Mostanság megéri rendszeresen felnézni a Belsőségre, napokig szórjuk ugyanis a belépőket az Agromashexpo és az Agrárgépshow január 27-30-ai kiállításaira. Ráadásul az Axiálnak hála csokorban: négyet lehet nyerni egyszerre, hogy a családot se kelljen otthon hagyni. A mai feladat odalent, előbb azonban eredményhirdetés a tegnapi hiénából.
Sokat futott, békaszemű, púpos hátú, tejeskávészínű öszvér
Az ismerős morgás hátulról, a bal hátsó kerékcsapágy megadta magát. A fura, hogy egyszerűen elkopik a futásban. 90% autópályán megyek, semmi olyat nem kapott, amitől meg kellene halnia, de megteszi.
Bő egy hét múlva indul az ország agráripari csúcsrendezvénye a Hungexpón. Ha érdekelnek az agrárszakma minden ágának újdonságai, akkor ez a te programod lesz, ez itt pedig a te hiénád. Mától hat napig napi négy jegyet lehet itt nyerni az Axiál jóvoltából az Agromashexpo és az Agrárgépshow kiállításaira. Feladat lent.
Mi lesz ez a sok agrárshow?
A HUNGEXPO és a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége közötti több éves megállapodásnak köszönhetően a magyar piaci szereplők színe-java megjelenik január 27 és 30 között az AgrárgépShow-n. A forgalmazók nagy nemzetközi márkák (Claas, John Deere, Messey Ferguson, Lamborghini, Fendt, Case, Krone stb.) újdonságait mutatják be, köztük több Hannoverben díjazott gépet.
Az AGROmashEXPO az input-gépesítés-logisztikahármasát szem előtt tartva mindhárom tematikában széles választékot mutat be. A vetőmagok és egyéb szaporító anyagok, a növényvédő szerek, műtrágyák, kártevő mentesítő anyagok kínálata, de az agrárelektronika, méréstechnika, automatizálás témakörében is sok kiállító jelenik meg.
Lesznek emellett szőlészeti-, kert- és pincészeti kiállítók, de akit a részletes program érdekel, az itt találja.
Így izgalmasabb a vánszorgás
A TC elvonult testületileg a Börzsönybe, és gondoltam, összedobom a fedélzeti kamera videóját a hazaútról. Csak a poén kedvéért valamivel jobb hangot tettem alá, és picit felgyorsítottam.
Na jó, nyolcszoros sebességgel megy a videó. Alapvetően szánalmas vánszorgás volt az egész lejövetel a hegyről, mert a letaposott havat forgácsolták egy tolólappal fényesen csúszósra.
Bár néha úgy tűnhet, hogy szinte stimmel a hang és a kép, ám akit érdekel, hogy ez mennyire nem így van, elárulom: egy Loeb nevű csávó 2013-as Col de Turini onboard videójáról vettem kölcsön a hangot. Bocs.
(Ui: a röccenéstrolloknak még annyit, hogy a dashcam valamiért kis átfedéssel menti el az egyperces videódarabokat, azért van a snittek között kis ugrás)
Kétnapos Totalcar-értekezleten ülünk Kóspallag mellett, a Szent Orbán hotelben. Egymást érik az előadások, a tegnapi nap extra hosszú volt, ráadásul utána éjjel még jó soká fenn voltunk és ittunk is, tehát nem volt könnyű a mai délelőtt.
Jóval éjfél után értünk Morano Calabróba. A karma ismét jelét adta létezésének: egy régi műszerfalas London-taxi volt a kerti virágláda. A szállást az a cég ajánlotta, amelyik a BMW-t árulta. De jól tettük, hogy hallgattunk rájuk! Csodás környezet, hatalmas szobák, tiszta és modern fürdő. Este csak cicamosdást abszolváltam, mert olyan hideg volt, hogy kizárólag a tigrismosó rövid programja jöhetett szóba. Pista mogorván ébredt, rögtön netvadászatba kezdett. Szállásadónk szerint az internet hol van, hol nincs. Éppen nem volt. A reggelit a kandalló vibráló fényében költöttük el. Régi képek és családi ereklyék a falon, articsóka csokor az asztalon, és ahogy a bioételeket nevezik errefelé: házi joghurt, házi kenyér és a disznó valamelyik része sajtba csomagolva, ezek indították a napot. Na meg a hosszú feketekávé, zsíros tejjel.
Ezerhatszáz kilométernyire a meleg, otthoni ágyamtól írok most, egy pazarul berendezett, kétszobás lakrész dombornyomott ágyán fekve. Tudják, ez az az ágy, amit még 1852-ben faragott Dzsepettó és megtartották, mert nagyon szép. Csak aludni nem lehet rajta, mert legurulunk jobbra vagy balra. De ez most mindegy, mert legalább itt vagyunk, megérkeztünk és még az sem zavar, hogy Dzsínóék meglehetősen tágan értelmezik a fűtés fogalmát ebben a zord időben. Magyarán rohadt hideg van a lakosztályban.
Hiába na, mindkettő fehér, mindkettő Fiat, leparkolt mellénk az FF, mert akart egy fotót a magyar trélerről.
Azt mondják, David Robert Jones, amikor művésznevet keresett magának, az alamói csatában híressé vált és később az általa használt kés nevét is adó Jim Bowie vezetéknevét választotta. Penge névválasztás, mi? (Elnézést, tudom, rossz szóvicc volt, majd vezeklek érte.) Nem vagyok egy Bowie-fan, kevés számát ismerem, legtöbbször talán a Queennel együtt felvett Under pressure-t hallottam. De azt azért én is látom, hogy óriási hatással volt a világra, nem lehet elvitatni, hogy átkozottul menő arc volt, és most, hogy mindenki arról írt, mennyire zseniális az új album, és már az előző is mennyire az volt, engem is mellbe vágott a reggeli hír.
A Kőröshegyi völgyhídtól a szlovén fővárosig lényegében tejködben jöttünk végig, úgyhogy kocsányon lógó szemmel dokkoltunk a Vodnikova ulicában, ahol Matej (Laci évszázados cimborája) viszi a helyi Maharaja-éttermet. Ahová belépve persze Laci hindiül köszöntötte régi barátait, a személyzetet. Matej elég alap-arc, meglehetősen ismert zenész (dobos) Szlovénia-szerte, de hiába, mert elmondása szerint ugyanaz a szar folyik a csapból, mint odahaza, csak a szirupos popzene helyett itt a fiatalok valami miatt a nyugdíjas ramtamtam-folkzenébe vannak belebuzulva, pláne, amióta az egyik ismert zenekar csinált egy tizenkettő-egy-tucat tangóharmonikás feldolgozást.
Úgy látszik, a Ducato lambda-szonda hibája csak akkor jön elő, ha állunk és jár a motor egy kis ideig. Mint pl. ma reggel, amikoris elhagytuk a napsütötte Ljubljanát, vendégszerető házigazdáinkat és a helyenként fogalmatlan Mohabával felvértezve nekivágtunk az utolsó 1200 kilométeres útnak Calabria szívéb. Trieszt felé megyünk, reméljük olyan időben érünk a római körgyűrűbe, hogy elkerüljük a hatalmas, mindennapos dugót.
Pista pontos volt reggel, mint az atomóra. Octaviám ki, BMW-je be, Érdre ki. Útközben megálltunk még egy pillanatra, hogy a feleségem pótolja a felszerelési listánkon tátongó űrt: ördögszarv és angyalglória nélkül nem engedett el minket.
