Amikor utoljára ennyire közel voltam egy nőhöz, mint most a Nissan lengyel marketingeséhez, eljegyeztem. Nem házasságtörésre fut ki a sztori, egy acélvázra szerelt, üvegszálas, felülről nyitott csőben ülünk, hat emberrel együtt, szó szerint egymás ölében. Annyira szűk a hely, hogy épp csak mozdulni tudok, a klausztrofób érzést csak fokozza bukósisak, ami kell, mert állítólag nagyon gyorsan fogunk menni. Hideg van, hiszen egy nagyteljesítményű hűtőrendszer még a plusz öt fokban is kemény jégréteget fagyaszt a betonra, és amint leereszkedik az arcom előtt egy prominens osztrák fenék, tudom, hogy ez most más lesz. Pilótánk elhelyezkedik, majd kiadja az ukázt, hogy indulhatunk. De hogy is kerültem ide?
"De szépet álmodtam" avagy a veres hadsereg (fing)szaga
Aztán a nép - ha megunta az alját bámulni, nedves időben a párával, szárazban a porral küzdeni, ráadásul a dereka is érzékeny már a huzatra - eladja, és vesz valami 4x4-es rizsrakétát, aminek azért a használat/javítás aránya sokkal jobb, a terepjáró képessége pedig legalább olyan. (Saját tapasztalat.)
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy legalább egyik ujjunkat rajta tartjuk a regionális autós élet ütőerén, eddig mégis elkerülte figyelmünket a bosnyák Sateliti zenekar 2014-es Audi című száma, pedig kis híján egymillió Youtube megtekintésnél jár. Bár a nyelvet nem értem, a piros 80-as köré megidézett hangulat így is tökéletesen átjön a helyi ZG Stúdió videójából.
Samók Tamást X-Tomiként ismeri a fél világ. Legalábbis az a fele, amely rendszeresen fogyaszt autós tartalmat a neten, bármilyen nyelven. Tamás ugyanis évek óta egyike az online virtualtuning és fantomképkészítés két nagy pápájának; a maláj Theophilus Chin mellett az ő munkáit használják fel legtöbbször a világ kis és nagy autós portálai. Művésznevére kétmillió találatot dob ki a Google; szinte bármit rajzol, napokon belül végigszántja vele az internetet, de ez az egész neki továbbra is inkább csak hobbi. Tamás 23 éves, a Borsod megyei Tardon lakik. Amellett, hogy az egri Eszterházy Károly Főiskolán logisztikai műszaki menedzserasszisztensnek tanul, a mezőkövesdi Tescóban árufeltöltő. Villám e-mail-interjú egy itthon méltatlanul ismeretlen magyar hírességgel.
- Mióta foglalkozol virtuáltuninggal?
A virtuáltuninggal, mint műfajjal először 2006-ban, egy (már megszűnt) TopTuning magazinban találkoztam először. Ott volt egy bemutatkozó cikk a Hammer Virtuális Tuning Műhelyéről (hvtm.hu), ami felkeltette a figyelmemet. Mivel már korábban is rajzolgattam papírra autókat, gondoltam érdemes lenne ezt egy picit továbbgondolni.
- Mivel csináltad az első autós képeidet?
Elsőként egy ingyenesen letölthető Gimp nevű képszerkesztő programot töltöttem le, első „munkám” egy Scion xB volt. (sajnos már nincs meg a kép...) Persze, bárminemű képszerkesztő ismeret nélkül igen borzalmas végeredményt kaptam, maszatoló eszközzel megnyújtott lökhárítók maximum messziről, hunyorítva tűntek jónak. Időtöltésnek, szórakozásnak viszont remek volt. 2008 óta Photoshopot használok, ez jóval több lehetőséget nyújt a képszerkesztés terén, mint a Gimp.
Idén felpörgetjük a Totalcar háztáji videotermelését, megannyi kísérletezés után, márciustól rendszeresen jelentkezik majd a ZsebTV. Szerettük volna, ha olvasóink is beszállnak a munkába egy reklámfilm erejéig, ezért néhány hete amatőr videópályázatot hirdettünk a fiatal autós olvasóinknak. Kiváncsiak voltunk, hogyan látnak minket, mivel reklámoznák kedvenc autós oldalukat egy harminc másodperces pörgős kisfilmben. A pályaműveket tegnap öt óráig vártuk, és összesen tizenöt értékelhető anyagot kaptunk. Valaki éjjel küldte el művét, megnéztük azt is, de a versenyből sajnos kizárta magát a késéssel.
Kissé megkésve, de jöjjenek a szaftos anyagiak, ha már a nép ezt akarja. Pista a lelkemre kötötte, hogy gyűjtsem a tankolási blokkokat, rögzítsem a költségeket. Minden erőfeszítésem ellenére sem vagyok képes az ilyen feladatokra. Az üzemanyagos fakkomban találtam borról és pizzáról tanúskodó bizonylatot is, de már azt is tudom, hogy sok mogyorót ettünk. Véleményem szerint, ezek azok a projektek, ahol nem szabad számolgatni a pénzt, hanem előre nagyjából megbecsülni és úgy kezelni, mint a féktelen lerészegedést a céges karácsonyi partin: hagyni, hogy megtörténjen.
Megint elszaporodtak a férgek
Levél a nepperűzőhöz
Szép napot kívánok!
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, vettem 1 autót német papírokkal, de a kocsi Angliában van, mivel a tulaj most ott él, a tulaj felajánlotta, hogy a kocsi vételárán elfuvarozza az autót a címemre, van 1 napom leellenőrizni az autót, miután megérkezett, és csak utána fizetni, eddig minden ok, mert aki ennyire magabiztos tán nem kamuzik! Milyen papírokra van szükségem, hogy a nevemre kerüljön? Magyar német adásvételiről már informálódtam, de ha csak német adásvételim lesz, az is elég(hitelesen lefordíttatom)?A kocsi forgalmiján és a törzskönyvön kívül nincs másra szükségem az eladótól? Az itthon honosításról is már informálódtam, tudom a menetét, csak hát attól tartok, hogy a kocsit meghozzák és hiányzik v.mi papír!
Köszönöm válaszát: Tomi.
Amikor ilyen kérdés jön, általában három hosszú másodpercig kezembe temetem az arcom, elmormolok egy édes istenem, hogy lehet valaki ennyire hülyét, majd tovább lapozgatom a nepperűzőket. Nem vagyok megáldva túl sok szociális érzékenységgel, na. De célzásképpen, hogy vegyük megint elő ezt a kamuhirdetés sztorit, továbbküldtem Becsületesnepperünknek, aki érző ember, és azonnal válaszolt Tominak privátban:
Kedves Tomi!
A levelét úgy kezdte, hogy Angliából vett (tehát múlt idő) egy német papírokkal rendelkező autót. Erre a pirosra most kattintson rá, és olvasson figyelmesen . Ha magára és a szituációra ismert a cikkben, és még nem fizetett, akkor most kerestem önnek elég sok pénzt. Ha már fizetett, akkor ne kezdjen el idegeskedni, hanem húzzon egy vonalat, és menjen tovább, a pénze úgysem lesz meg, csak széteszi az ideg. Remélem, hogy nem ez a forgatókönyv jön be, és tényleg van autója, akkor kell lennie hozzá egy A4-es méretű zöld törzskönyvnek (Brief) és egy három részre hajtott forgalminak (Schein), ami kb. akkora, mint a magyar forgalmi. Tegye meg, hogy jelez, hogy mi a történet vége.
Tomi jelzett, megúszta, még nem utalt. A lehúzások a legleleményesebb sztorikat tartalmazhatják. Akárhogy csűrik, csavarják, a sarokpontok azonosak: telefonos kommunikáció nincs (általában nem létező számot adnak meg a hirdetésben), mailben pörgősen jönnek a válaszok, valaki külföldön élt vagy valamit külföldön hagyott, esetleg külföldről szeretné behozni, és valamilyen szállítmányozási vállalatra bízza az ügyletet.
Előbb-utóbb persze oda fut ki a dolog, hogy utalni kell egy közepesen jelentékeny összeget szállításra vagy előlegként, általában a Western Union vagy hasonló, személyhez nem köthető szolgáltatással, majd tragikus hirtelenséggel megszakad a kapcsolat. Aki nem hallott még ilyesmiről, feltétlenül olvassa el a részletes útmutatót, de íziben. A következő fejtegetés már csak személyes pszichoanalízis.
Hetet néztem meg. A tulajok szerint mindegyikben kevés kilométer volt, mindnek felújították már a motorját, és mind sérülésmentes. Volt köztük borult, háromhengeres, egynek Micra hűtője volt (legalább Nissan), és mind véres csíkokkal maga mögött húzta a belét.
Nagyon kellett ez a löket a múltkor. Az autószerelést napi szinten, esetleg hobbiból, de azért mániákusan űző olvasóknak nyilván idegen a módszer, ahogy én autót szerelek, de én sosem állítottam magamról, hogy szakember lennék. Egy csávó vagyok, aki minden ilyen irányú végzettség nélkül, a Verhovina-tákolással kezdve (Csak egy papír maradt... és a gyűlölet), a Romet-matatáson át, az imádott Simsonom életbentartásának közbeiktatásával eljutott első 500-as Fiatjáig, és pénze nem lévén, az utcán, a lépcsőházban s a szülői lakás erkélyén összerakta azt a romot valahogy.
Rossz érzés, amikor az izgalmas, látványos technika feleslegessé válik. Na, nem mintha egy műhold műszaki szempontból érdektelen lenne, de a férfiember szíve hamarabb dobban a kémrepülőre, mint a kémműholdra, de egy nehézbombázó is komolyabb vágykeltő, mint egy interkontinentális ballisztikus rakéta. Romantika ide, gépszeretet oda, a gyakorlat bizony azt mutatja, hogy a technika fejlődése könyörtelenül tendál az egyszerűbb és főleg az olcsóbb megoldások felé.
A Hahun futottam bele a hirdetésbe: Brilliance (Zhonghua) SY BS6 akciós ár. Haloványan felderengett bennem a csúnya zakó emléke, amelyről kilenc éve írtunk: akkor a szabvány ADAC teszt szüntetett meg minden túlélőteret a BS6-osban. Mondanunk sem kell, utána alig adtak el belőle Európában, és az importőr két éven belül csődbe is ment.
Nem cserélgetem gyakran az autómat. Ennek egyik oka, hogy egy idő után a régi Swiftemhez is tudtam kötődni, másrészt pedig annyi hülyeségre vágyom, hogy sokszor a váltás gondolatának elhessentése tűnik a legbölcsebb döntésnek. Bár autóvásárlás előtt rendre sokat töprengek, aztán hozzáértőt is viszek magammal, mégis hajlamos vagyok elcsábulni, és beleugrani valami nagy marhaságba. Az említett Swift viszont jó vétel volt, mégis mennie kellett. Öt év után kényelmesebbet, biztonságosabbat akartam. Bajom egy világításkapcsolót leszámítva soha nem volt a Suzukival, de eljött a váltás ideje.
Az még szombaton kora délután kiderült, hogy az osztrákoknál még egy zaftos drámát sem lehet összehozni: ha nem működik a gyorstöltő, a telefonos ügyfélszolgálat mindenben segít, ha kell kikeresi a legközelebbi CHAdeMO oszlopot, ami ráadásul a bécsi körgyűrűn nem is volt messze. A hab a tortán, hogy útban az utolsó Smatrics töltőhöz még egyszer rám telefonált az ügyfélszolgálat, hogy megkérdezze, minden rendben zajlott-e, illetve hogy elnézést kérjenek a kellemetlenségért.
Sajnos akad még, aki meggondolatlanul ugrik bele a vásárlásba, és később eszmél rá, hogy nem áll meg 8-10 literben még a 320-as sem. De ennél a típusnál ne ez legyen az elsődleges.
Dráma! Elromlott a töltő
Na, most aztán ugrott minden tervünk, az Altlengbach melletti gyorstöltő hibakódot ír, nem működik. A következő betervezett oszlopig meg még van 84 kilométer. Megszívtuk? Francokat, ez Ausztria.
Fanatikusok miatt nem haladunk
Tegnap különösebb fennakadás nélkül letudtuk az út erősebbik, hosszadalmasabb német felét, inkluzíve Elefantentreffen (ez a világ legnagyobb téli motorostalálkozója). Ráadásul ismét bebizonyosodott, hogy a Totalcar olvasónál nincs frankóbb olvasó: a TC előretolt, egyszemélyes passaui helyőrsége várt a mélygarázsban töltődő Soul mellett.
Ha valaki azt hiszi, az agrárszektorban dolgozók gumicsizmás tulkokként tekintenek önmagukra és a munkájukra, elég nagyot téved. Évek óta a precíziós gazdálkodás, és a centiméter pontos GPS a sláger, meg persze az, amit ez a szövegösszefüggésből kiragadott plakátrészlet is hirdet, hogy bizony a földművelésben gyakran előbbre tart a csúcstechnika. De nézzük inkább nyolc önkényesen kiválasztott érdekességet.
Elindultunk. Következő két napunkat újra a végtelen nyolcvanötös tempók, a lassan töltő, de gyorsan hűlő autóban ücsörgés és a folyamatos para tölti majd ki, de most már abban a tudatban tesszük mindezt, hogy minden töltőn töltött tízperc újabb pár kilométerrel közelebb visz az otthonhoz.
A visszaút első kilométerei jobb hangulatban telnek majd, mint a budapesti indulásé vasárnap. A hazaindulás hurráélménye mellett ennek oka az éjszakára a hotel konnektorján hagyott töltőkábel, és a féltízes rajthoz előre programozott fűtés. Másrészt süt a nap, és az sem mindegy, hogy ebben a két napban már hárman ülünk majd az autóban. Az új útitárs az ötletgazda maga, Balázs, aki egyben egy extrém kisebbség tagja készül lenni: a magyar villanyautósoké. Egy Nissan Leafet készül venni, mondta a reggelinél. Azt mondja, városban jó lesz az, de azt sem bánja, ha hosszabb úton néha kényszerpihenni kell. Aha, ezt holnap reggel újra megkérdezem majd.
Aki Magyar, velünk tart!
Tegnap megint minden a tervek szerint alakult, azaz szinte semmi nem úgy volt, ahogy terveztük. Sajnos a gigantikus nürnbergi vásárban valahol megint elveszett az információ, nem tudták, hogy érkezünk a töltőoszlophoz. Ahol megint túlzsúfoltság volt, az összes villanyautós helyen álltak. Most mondjuk volt legalább egy Tesla a sorban.
A rokkant parkoló szent, de a villanyautós le van szarva?
A keddi volt az első olyan napunk, amikorra semmi nagy izgalommal nem számoltunk, fix pontok köré volt tervezve. A hotelben csepptöltővel száz százalékra töltöttük a Kiát, innen a nürnbergi vásárváros durván 40 kilométer, tehát akár az oda-vissza is simán meglehetne, és még egy kis tartalék is maradna. De egyrészről nem akartuk feszegetni a szálloda tűréshatárát, és minden este a karácsonyi világításnak fenntartott aljzatból szívni a villanyt – a főnök nagyon kedvesen megengedte, hogy használjuk a fenyőfa tövébe telepített stekkert, de érezhetően nincsenek arra berendezkedve, hogy a kedves vendégek az udvaron tankolják a coulombokat. Meg aztán a Messezentrum főbejáratánál ott a töltő, ami minket vár, ráadásul a Német-Magyar Iparkamara segítségével direkt nekünk fent lesz tartva egy hely.
Bushi barátom hozzám hasonló megélhetési irodista napközben. Ennek az életformának az egyik meghatározó jellemzője, hogy értekezlettől értekezletig éli a hétköznapjait. Jó szokása az ilyen értekezletek közben, hogy léghűtéses linkekkel bombáz „Ezt meg kell venni!” felkiáltással. Persze aztán rögtön megy a JDM-válaszlink. Ma viszont meglepett ezzel:
Sikerült. Órákkal lett hosszabb az út, mint a legpesszimistább előre tervezett menetidővel, de Nürnbergben vagyunk. Kerek negyven órát jöttünk háztól házig, ami egy Los Angeles-Budapest oda-vissza átszállásokkal, transzferidővel, gyors városnézéssel, de nekünk most 770 kilométerre volt elég. Pedig a Soul akksija nem sokat pihent azóta, hogy vasárnap reggel Sipi úr felvett az Árpád hídnál. Az alvós rövid esti pihenőt leszámítva hol adta, hol szívta az áramot – utóbbit többször ráérősen, és ez a legfontosabb a sok külső körülményből, amiért a világjáró villanyautózás a Tesla szintje alatt egyelőre vállalhatatlan önsorsrontás.
Nem tudom, ki az a Blake Wilkey, de az biztos, hogy az élet császára. Amikor épp nem motorozik, vagy szörfözget, akkor a Volkswagen Bogarával autózgat San Diegóban. Persze ennek a Bogárnak annyi köze van az eredeti népautóhoz, mint csempészett tűzijátéknak a holdrakétához. Nem sok derül ki róla, annyi biztos, hogy egy könnyűfém ötvözet GM LS blokkot hegesztettek a csőváz hátuljába, amit egy Whiple csavarkompresszorral támogattak meg. Biztos forrás nincs, de egyes megosztások alatt legalább 800 lóerőt emlegetnek, ami kifejezetten hihető a gép dinamikáját látva. Komolyabb gázadásokra az autó a hossztengelye mentén csavarodik, és elemeli a jobb első kerekét az aszfalttól, ami sokat elárul. A futómű jó eséllyel hasonló, mint amit a trophy truckok alatt használnak, ezek könnyedén mozognak akár hetven centinél is többet, ami megmagyarázza, hogy miért képes koppanás nélkül több méter magasról síkra ugrani.
Már csak néhány nap, és megnyitja kapuit az idei Agrárgépshow a Hungexpón. Az idő fogy, de az Axiál jóvoltából még mindig vannak jegyek a Mohó Hiéna büdös pofájában. A hatodik fordulóból egy nyertest hirdetünk, ma viszont, a hetedik körben a tippmesterek és Gugli-huszárok dörzsölhetik a tenyerüket.
A négyórás tatai kényszerpihenő megakasztotta a lelkesedést. Na, nem mintha nem az lett volna titkon az út jelmondata, hogy szopóálarcot fel, de a hajnali kelés után egy megyével arrébb, áthűlve megebédelni, nem a vágyott vasárnapi programok egyike volt. Így, az első nap után nem lett több kedvünk kis hatótávú villanyautóval világot járni, de ezt nézze el mindenki: a dopaminszintünk durva hullámvasúton van túl, miután a hol harminc, hol tizennyolc fokos utastérben húztunk le tizenöt órát. Így nem jutottunk el Passauig az első napon.
