Már egy ideje a fiókomban tanyázik ez a toll, mert sajnáltam elhasználni. Tudtam ugyanis, hogy a Waterman tollak rohadt drágák, legalábbis abban az esetben, ha nincs rajtuk egy Ignis felirat. A Suzuki Ignis gyártási idejéből szabadon kiszámolható, mennyi ideje vigyázok erre a legalább tizen-huszonezres értékű tollra. Ám most elegem lett, és felajánlom az olvasóknak, vagyis nektek. Tudom, hogy ez elsősorban azok szemében érték, akik valamilyen érzelmi kapcsolatban állnak egy Ignisszel, de hát vannak ezzel így elegen. Mellékbüntetésként egy új Mazda6 pendrive is jár hozzá, azokhoz a dolgokhoz, amit nem papíron akar az ember rögzíteni. Elnézést a márkák összeférhetetlensége miatt, tekintsük inkább őket japán tesóknak.

Tehát Ignis-Waterman-Mazda rejtvény indul!

Az érdekel, hogy elvileg hány ember ápolhat bensőséges viszont a magyar Ignissel. Még pontosabban: hány darab Suzuki Ignis készült Esztergomban összesen?

A jó megfejtéshez minél pontosabb számot várok. Az nyer, aki a poszt megjelenésétől számítva két órán belül (azaz max. 10.00:00-ra) a legközelebbi számot kommenteli be. A verseny tisztasága érdekében előre szögezzük le, hogy mindenki csak egyszer tippelhet. Aki sorozatvető módban irkálja be a számokat, azt jól kimoderáljuk egy időre, és akkor agyő Karácsonyi Hiéna-esélyek!

"Ez egy baltás gyilkos, fényszórókkal." - Mondja Clarkson ebben a tökéletes kisfilmben és minden további nélkül elhisszük neki. Főleg annak tudatában, hogy a C-osztály gépteteje alá egy 6,2 literes, szívó V8-at kanalaztak be az AMG elmebeteg mérnökei. Ez talán a valaha volt legdurvább AMG-Mercedes.

Ha ön szereti a kraftot, az erőtől szétrepedő karosszériát és a mennydörgő hangorkánt, akkor mi adunk hozzá képet - jó nagyot - a többit már nem nehéz hozzáképzelni. Az AMG falinaptára A0-formátumú és pazar képekkel van tele, 75 dollárt kérnek érte az AMG Shopban, na de minek oda menni, amikor egy apró feladat elvégzéséért cserébe postázza a Hiéna a nyertesnek? Mellé pedig egy 4 gigás ezüst kártya-pendrive is jár.

Hogy mit kell érte tenni? Tulajdonképpen nem sokat. Ha Mercedes, akkor Csikós, ezért a feladat is az lesz, hogy Csikós Zsolttá kell válni. Természetesen csak külsőre, fejre-formára. Hogy ehhez milyen segédeszközöket vesznek alapul (óvszer, mint kopaszság-szimulátor, dinnyehéj, olajfoltos szerelőoverall, stb.) az mindegy. A lényeg, hogy ma, azaz 21.-én 14.00-ig töltse fel a Csikós hasonmásverseny-fotót az Indafotóra és a linkjét kommentelje be ide, ebbe a posztba.

A legjobban sikerült/legviccesebb hasonmás kapja az ajándékot. A nyertest - természetesen - Csik és a szerkesztőségi plénum választja ki. Hajrá!

Valójában most iszonyatosan szentimentális kéne, hogy legyek, mert mégis csak az utolsó idei adást látják itt alant. Tíz epizód, ennyi fért most bele, de a jó hír az, hogy a tervek szerint lesz még sok. Nagyon sok. Ráadásul már márciusban kezdünk, ha minden jól megy.

Így már azért más az ideiglenes búcsú, ugye? A DoQ TV-ről nem tűnünk el, maradunk, mert jó és elhihetik: olyan terveink vannak, hogy ihajj! És véghez is visszük őket, arra mérget vehetnek, mert keményen dolgozni mi és a stáb is tud. Reméljük, az alatt a pár hét alatt nem kopunk meg emlékezetünkben.

Ez itt a Totalcar és a Totalcar TV. Jobb láb a gázon, bal láb a jobbon. Jövőre is. Köszönjük, köszönjük!

A Mohó Hiéna már rég nem jelentkezett. Távollétének nagyon prózai oka van: harácsolt, fenyegetett, karmolt és harapott, nyomában síró PR-esek, zokogó szponzorok maradtak. Mindezt azért, hogy idei - kimerítő - útjának végén egy rakás boldog nyertes és ki tudja, hány száz - remekül szórakozó - olvasó maradjon.

Persze a harács-kampány során nem volt egyedül. Legfőbb segítői egyben a Totalcar-vadaspark partnerei is egyben. A Kisautó-blogot támogató Carrera és vadonatúj, profi csapatunk, kiknek szakmai tudására a jövőben több, komoly fícsör-anyagunkat is alapozzuk: a Driving Experience. A Drivexes srácok régi motorosok a szakmában, több, nemzetközi- és hazai rendezvényen találkoztunk már velük (többek között hivatalos profi BMW Fahrertrainerek), ezért is voltunk biztosak abban, hogy amit ők kitalálnak és megmérnek, az ki lesz találva és meg lesz mérve, támadhatatlan és atombiztos fedezéket nyújtva minden troll elől, akik megpróbálnak belekötni a végeredménybe. Persze a Mohó Hiéna nem szolgálna rá a nevére, ha idei ajándék-dömpingünk alkalmából ne csapolta volna meg őket rendesen. Legkomolyabb ajándékait talán ők adják.

A Carrera-pálya nem piskóta, magam választottam és elhihetik: ha nem saját zsebből kell kicsengetni érte a csaknem 110 ezer forintot, akkor könnyen gátlástalanná válik az ember.

A Drivex sem fukarkodott: egy 70 ezer forint értékű vezetéstechnikai tréninget dobtak a közösbe, ami talán a legjobb ajándék mindenkinek, aki hajlandó megtanulni vezetni az autót, nem csak kezelni.

Testépítő-gurunk és a Robogóblog gazdája, Kőbájker, pedig egy vállalkozó kedvű olvasónak egy éves - 120 ezer forint értékű - bérletet ad ajándékba a BodyBuilder Gym-be. Hoppá!

És ez nem minden, messze nem az.

Lesz itt Maserati-csomagban 200 dolláros, bluetooth-kompatibilis Bowers&Wilkins fejhallgató, profi, LED-technológiás, vízálló KTM-karóra ugyanebben az értékben, profi írószerszámok, mindenhez jár pendrive és miegymás, vagy éppen Mercedes-függők kivárhatják az A0-formátumú AMG falinaptárat, ami szintén nem pite.

Hogy mikor kezdünk? Pénteken, a világvége után pár perccel. És hétfőig folytatjuk. A rutinosak már tudják, hogy guglizással itt nem sokra mennek, ez tényleg hardcore lesz. Legyen elég ennyi. Mindezt itt, a Belsőség-blogon és a Totalcar címlapon. Keressék a Mohó Hiéna-dobozt!

A kisgyerekben az a jó, hogy bármivel képes eljátszani: a legmeglepőbb tárgyakkal hosszú ideig elbíbelődnek, nem érdekli őket, hogy nem tízezrekbe kerültek – dolgozik a kis kéz, világot teremt a fantázia.

Stump Bandi tudja, az autók aránylag hidegen hagynak, de a Maseratit gyerekkorom óta imádom. Talán ötödikes voltam, mikor egy katalógusból kimásolva írtam a gyárnak, ugyan már, küldjenek nekem néhány képet. Küldtek. Könyvet, prospektust, matricákat, mindenféle reklámvackot – hihetetlen boldoggá tettek, és szerelmessé, örökre: a kedvenc, a vágyott, az imádott és mohón szeretett típusom a Shamal lett. Azt hiszem, az is marad.

Bandi minap jött haza a Quattroporte bemutatójáról, és ugyan a műszerfali órát nem feszegette ki a kedvemért, de egy praktikus pendrive-ot a kezembe nyomott. A dobozkára viszont nekem nem volt szükségem, kidobni mégsem volt szívem, odaadtam hát lányomnak, Piroskának, aki nemrég múlt kétéves.

Gondoltam eljátszogat majd vele – így is történt. Fogta az ujjnyi kis gumivízilovát, és beköltöztette. A feleségem látva ezt, szintén ellebegett a kreativitás irányába. Valami régi lakberendezős magazint szétvágva csodálatos otthont teremtett a vízilónak. Igazán mediterrán lett; lám, a sajtóajándék csomagolása is jó lehet valamire.

Kanyarok királya, 59 lóval is az elsők között

Mit írjak fapad, de másként nem lenne 2 milla az ára. Műanyagok mindenhol, de nem zörögnek, amíg nem mész át egy vasúti-, vagy villamos átjárón. Akkor igen, de utána elnémul. Jól össze van szerelve. Hátul nincs kapaszkodó, elöl egy van. A vezető oldali napellenzőbe nincs tükör. VÉGRE EGY FÉRFINAK KITALÁLT AUTÓ!

Eddigi életem leghosszabb kapcsolata

Életem eddigi leghosszabb kapcsolata ez, a szerelem a mai napig nem múlt el. Kicsit tényleg olyan mint egy nő, igényli a törődést, ha nem kapja meg, igen komoly hisztériába tud kezdeni.

Ellustulok benne...

Csomagtartó óriási, nem is értem, hogy a pótkerék miért nem teljes értékű, igazán belefért volna... Ez legyen a legnagyobb baja!

Magyar Műanyag

Egy tartós autópályás száguldás után másnap melóba menet szétesett a katalizátor, most úgy csörömpöl mint egy gyújtáshibás Trabant 1900 és 2200 as fordulat között. Ismét nagy az öröm.

Ritka rakéta

Alkatrész ügyileg közepesen nehéz a dolog.Ebay-ről szinte minden van, persze aki tud ott rendelni, de alap dolgokat itthon is meglehet csináltatni.

Amikor a hétfői értekezleten Papp Tibi felsorolta a héten várható tesztautókat, azonnal berikkantottam a zsivajba, hogy eszeveszettül vinném a Toyota Prius Plug-Int. A konnektorról is tölthető hibridautó tesztjét a jövő héten olvashatják a Totalcaron.
Kiderült, hogy az új autóhoz ragadt egy tévéstáb, és egy régi, második generációs Prius is. Az operatőröknek egy-két-három napra át kellett adnom a Toyotát, hogy elvégezzék vele amit el kell végezniük. A régi Prius pedig azért került hozzám, mert Karottának is ki kellett próbálnia az újat, hogy érvényes állításokat fogalmazhasson meg az aktuális TCTV-adásban.

Egyáltalán nem foghatja rám senki, hogy amerikaiautó-rajongó lennék. Elismerem, hogy voltak szép és voltak jó dobásai Detroitnak az utóbbi száz évben, sőt - kivételes esetekben e két tulajdonság találkozott is egy típusban - de mindent egybevetve, leszámítva a C5-től újabb Corvette-t és egypár tényleg meghökkentően formabontó limuzint vagy szép izomautót, számomra reménytelen és fogalmatlan, nagymotoros tankhajó mind.

Ma azonban - az esti sajtó-kört megfutva - kurzorom alá került egy hír a Motorauthority-n, melyben éppen arról az egy amerikai autóról esik szó, amelyet feltétel nélkül kívánok azóta, hogy a nyolcvanas évek egyik MTV-videóklippjében (tudják, amikor még zenét hallgattunk az MTV-n, és volt Headbangers Ball, Beavis és Butthead valamint Yo! MTV Raps Fab 5 Freddyvel) megláttam. Nem azért mert szép, nem azért, mert jó. Hanem mert eszméletlenül zorall és nyers.

Az 1984-87-es Buick Grand National T-Type, de még inkább egy GNX (547 készült belőle).

Csak 3.8 literes V6-os turbómotorral készült a Buick Regal alapjain (a korábbi évjáratok asztmatikus 4.1-essel is) 200, 245 majd később 300 lóerővel és 488 newtonméteres nyomatékkal, csak fekete színben. A valamivel több, mint 1500 kilós mid-size kupé ezekkel a végtelenségig tuningolható motorokkal a maga idejében messze nem lett akkora siker, mint gondolták, mára már igazi kultautó lett belőle.

Idén 25 éve, hogy az utolsó legördült a michigani gyártósorról, azóta sem volt ilyen karakteres autója a Buicknak, amely ma leginkább Opel Insigniákat árul Kínában.

De ez mit sem számít, az ő nagy dobásuk - számomra legalábbis - ez az autó, amelyből valahogyan olyan kraft, gonoszság és igazi, lámpától-lámpáig tartó huliganizmus süt, amelyhez manapság több kilónyi műanyagot elhasznál az AMG vagy az M GmbH.

1986-ben a Car and Driver magazin összehasonlító tesztjén a 0-60 mérföldes gyorsulásban 4,9 másodperces idejével simán verte a Countach-t, a Testarossát, a 288 GTO-t és 944 Turbót. Persze, ez egy kinekknagyobbapöcse-játék, mert kanyarodni is kell, de amennyivel tufább a nulla formaterve a fentiekhez képest, annyival hatásosabb így, ebben a színben, ebben a formában. És ez az ősrégi játék úgyis a génjeinkben van, nem kell ellene küzdeni, fölösleges. A GNX rock'n roll, van benne kakaó EURO nullával, az pedig jöhet.

A büdös francba is, kell egyszer egy ilyen. Ez a példány alig hatmillió forintért ment el. Borzalmas, de imádom. Autonánia rovatunkat olvashatták.

Vágjunk a közepébe: a villanyautó ma még maximális luxuscikk. Drága és korlátozott mértékben használható, amelyik nem az, abba embert ne ültessünk, mert kínlódni fog. Városi-elővárosi ingázáshoz remek, de igazából az a szomorú, hogy a technika mai állása szerint már tudunk elfogadható, családi villanyautót gyártani - hiszen a Leaf az -, de infrastruktúra híján ez is csak partra vetett cet. Ami nagy kár, mert a gyorstöltőről tényleg ripsz-ropsz feltöltődik, nem egész 700-1000 forintért autózunk száz kilométert, ami zseniális. A nagy csinnadrattával beharangozott Budapest-Pozsony-Bécs elektromos sztráda (lol) inkább egy vicc, mintsem komoly valóság. A töltőoszlopok ugyanis mezei 220-as aljzatok, azok mellett ácsorogva pedig egynaposra is nyúlik egy Budapest-Bécs út. Ezért egyelőre a Prius plug-in az optimálisabb megoldás még úgy is, hogy menettulajdonságait, futóművét tekintve a Leaf érezhetően vidámabb, jobb, stabilabb.

Persze messze nem annyira, mint mondjuk a Szalay Dakar Team bitang versenyautója, amit Balázs - nagyon bátran - Winkler és Karotta rendelkezésére bocsátott, alig egy nappal a behajózás előtt. Rettegtek is mindketten, de végül nagyon lelkesen meséltek élményeikről. Még Karotta is, pedig ő - a fixen beállított ülés miatt - alig érte el a kormányt és a pedálokat.

Az idei szezon utolsó előtti Totalcar TV-jét látták, tetszett?

Hogy a budapesti buszok néha kigyulladnak a lázas munkában, az senkit nem lep meg. Volt már füstölő metró, és az, hogy lángra kapott villamos esete nem jut hirtelen eszembe, nem jelent semmit. Trolikkal kapcsolatban más sokkoló esteket kapott fel a sajtó: egyszerűen ráztak az öreg szovjet gépek.

De amit én láttam jó pár héttel ezelőtt, őszintén meglepett. Sok mindenre számítottam, de ez, komolyan mondom, túltett mindenen. Annyira meglepődtem, hogy az utolsó pillanatban kaptam a telefonomért, és csináltam gyorsan ezt a bemozdult, elmosódott képet a Fogarasi-Kerepesi út kereszteződésében. Lángnyelvek a troli első kereke mögött!!

A napokban botlottam megint bele a képbe, nem tudom, még most is jár-e arrafelé ez a MAN troli, de megkockáztatom, az egyik legvagányabb dolog, ami a BKV-val az utóbbi években történt. A bugyikék buszoktól kiütést kapok, elfuserált dolognak gondolom, mert a klasszikus budapesti busz festés hozzátartozik az utcaképhez, mint a piros troli, meg a sárga villamos. De ha minden buszra lángnyelvek, hajszálcsíkozás kerül, némelyiket mattfeketére festik, fehérfalú gumikat tesznek rá, isten bizony, át fogok szokni a BKV-ra. Hot rod buszokat minden vonalra!

Mennyire lenne zseniális a pin-up girl-ök által vezetett piros hetes, meg a rockabilly barkós, jampifrizurás, felhajtott farmeres buszsofőrök látványa! Ha ez megtörténik, személyesen fogok aláírást gyűjteni Tarlós István és Vitézi Dávid szentté avatásához.

Mióta a Cougar eladósorban van, természetesen mindene működik. Ez már csak így megy, az ember szop, szop és szop az autójával, félévente látja, fizet néhány százezer forintot, döntően úgy félmillió körül, aztán használja a következő általános összeomlásig. Ami nálam néhány hetet szokott jelenteni.

Nem tudom, Winkler mennyit gondolkodott azon, miképpen mutassa be méltó módon az alig ezerkettes Peugeot-t, mindenesetre megoldotta. Gyanús volt, hogy mindig dicséri, ezért is voltunk kíváncsiak arra, mit hoz ki ebből. Élvezte?

A homlokrakodás egyértelműen remek élmény volt, ilyenkor sajnálom, hogy csak ennyi a műsoridő, hiszen olyan csodás részletektől voltunk kénytelenek megszabadulni, mint az ár-érték arány taglalása vagy a filmen is megfigyelhető síküveg-szélvédő előnyei a buboréküveggel szemben, az alapáras automata zsírzó- és önzáró differenciálmű mindkét tengelyen vagy a tipikus, hazai gépkezelő-profil.

A gép által támasztott követelmények és a kiválasztás szempontjai azok, melyek igazán meglepőek voltak, nem véletlen, hogy sok helyen még mindig inkább ezeket az egyszerű megoldásokat preferálják, nem az érintőképernyős, laptoppal javítható űrtechnikát.

És hogy valójában mekkora gyártó ez az - idehaza ismeretlen - Liu Gong? Döbbenetes számok és részesedés-százalékok röpködtek, lassan tényleg elhiszem, hogy kilóra megvehetik a világot. Illusztrációul: a hazai össz-homlokrakodó-piac az ő statisztikájukban a második szám a tizedesvessző után.

Egy könyvelési hibahatár. Elég kemény.

Acél-vaddisznó

Hazudhatnám, hogy órákig tudnék mesélni a kocsi stílusos formavilágáról és hihetetlen technikai megoldásairól, de nem teszem. Aki tervezte az minden bizonnyal egész sanyarú gyermekkorában csak építőkockákkal tudott játszani és ez rányomta bélyegét a tervezői munkásságára is.

Kivénhedt Észak-olasz topmodell

Egykor mindenki imádta; még ma is nosztalgiából utána fordulnak az utcán, mosolyogva. De már senki nem akarná hazavinni magával, kicsit öregecske, valószínűleg egész nap csak panaszkodik, már az ágyban sem lehet annyira jó, ráncos...

Millió km-es nyugdíjas

Sok év alatt nagyon sok autó megfordult a kezem alatt,és ebben a hitelekkel terhelt világban szerintem az számít ha valakinek van egy hangsúlyozom jó állapotú akár öreg autója ami megbízható és ezzel párosul a pofátlanul alacsony fogyasztás!

Valóra vált álom

Ahogy beleül az ember, rögtön eggyé válik a géppel. Az ülés nagyon jól tart, a kapcsolók tényleg pár centire vannak a kormánytól. A Start gomb megnyomása után amint meghallom a motor hangját, már állóhelyzetben is indul az adrenalin roham.

A legkisebb ugrifüles!

Rövid összefoglaló Jimny-m történetéről, tréfás tanyasi tények rovat jelleggel, üzemnapló az eddigiekről.

Nincs a világnak egyetlen szeglete sem, ahol ilyen CLA-lefedettség volna, mint nálunk. Hétről hétre bukkannak fel újabb és újabb kémfotók.

Tudjuk persze, hogy az álcát ma már inkább figyelemfelkeltésre, mint álcázásra használják. Tudjuk, hogy általában csak azt látjuk, amit a gyártók nekünk látni engednek. Ennek ellenére jó újra és újra átböngészni az itt-ott elcsípett autók képeit újabb részletekért.

Most azonban új dimenzióba lépett az álcázó-háború - házhoz jött a CLA.

Történt ugyanis, hogy egy csendes novemberi pénteken - ami amúgy véletlen nem volt munkanap - kitolattam a kapun. A tükörben a szokásos fehér Vito - fehér Partner páros helyett egy fekete pacni volt. Hátranéztem, és egy maszkolt CLA-t láttam.

A jó szomszédság persze fontos, így be is szóltam a kerítésen, hogy fotóznék, szabad-e, és szabadott. Két kérés volt - a belsejét ne fotózzam, illetve ne töltsem fel a Facebookra.

Nem töltöttem.

Ha most önök azt hiszik, hogy könnyebb betűt vetni, mint a kamera előtt állva megpróbálni átadni a tényt, hogy tulajdonképpen semmi baj nincs ezekkel az autókkal, mégsem rajongunk értük, akkor tévednek.

Tiszteljük és elismerjük a Focus ST sokarcúságát, tiszteljük és elismerjük a Priusban a zsenialitást, megbízhatóságot és a környezettudatosságot de rajongani sosem a tökéletes dolgok iránt szoktunk, hiszen az túl egyértelmű, túl könnyű és kézenfekvő, nem érdekes. Mai két tesztautónk olyan volt nekünk, mint hobbitnak a lidérc. Megmagyarázhatatlan, kellemetlen és szorongó érzéssel töltöttek el minket: ilyenkor szembesülünk azzal, hogy a megint kicsit személytelenebbek, megint kicsit kevesebbet követelőek, mint elődjeik. Kevésbé gépek, amikhez szükség van ránk.

És ez így is van rendjén, egészen addig, amíg nem szeretjük magát az autózást úgy, ahogy. Messze még a teljesen autonóm-végzet, de a szele már meglegyint és sokszor nem kellemes. Pláne nem, ha egy 250 lóerős - sportosnak mondott - Focusban érezzük ezt. Winkler is megtört, elismerte a Toyota lélekölő fölényét és inkább nyelt tüzet, etette rabszolgaként az akkumulátorokat és kereste az autopilóta gombját.

A gépek jók, a gépek nem tévednek: mi izgünk-mozgunk állandóan.

Amikor a Toyota GT86/Subaru BRZ-duó végleges specifikációja és külalakja kikristályosodott, a lóerő-hajhászok és katalógusbúvárok azonnal követelni kezdték a - főként BRZ - STi-változatát, turbómotorral, bu-buval és lefúvószeleppel. Kevésnek tűnt a 200 lóerő (azóta persze tudjuk, hogy éppen jó az úgy), pláne, hogy a WRX STi 300 lóerős és a mai hot-hatch-ek is erőben rendre felülmúlják. A Toyota ugyan kihozta a GT86 TRD-változatát, annál azonban érintetlen maradt a maga a motor, Csikós ki is próbálhatta, ráadásul még fejléc-fotó is lett belőle közben az Autocarban. Hamar megjelentek a turbó- és kompresszor-kitek mindkét modellhez, de a dolgok jelenlegi állása szerint elgondolkodtató, hogy nem döntöttek-e egy kicsit elhamarkodottan azok, akik megvásárolták ezeket.

Pár héttel ezelőtt ugyanis megjelentek az első kémfotók a Nürburgringen köröző, STi-BRZ-ről és a Subarus közösség azonnal pezsegni kezdett. A Toyota-Subaru azonban megy a saját útján, Atoshi Atake, a Subaru globális marketing-menedzsere az AutoExpressnek nyilatkozott a Los Angeles Motor Show-n és megerősítette, hogy a BRZ STi gépteteje alatt nem lesz turbófeltöltő.

(Fotó: Motorauthority.com)

Az oka nagyon egyszerű: a motortér mérete nem teszi lehetővé, hogy üzembiztosan és a gyári követelményeknek megfelelően beépítsék oda a töltőlevegő-hűtőt, a csövezést, a turbót és gondoskodjanak mindezek megfelelő hűtéséről is. Ezért inkább áthangolt kipufogó-rendszerrel és módosított változó szelepvezérléssel érik el a 230 lóerős csúcsteljesítményt. (A Motorauthority lehetséges okként hozza fel a tényt, hogy nem akartak belső konkurenciát az Impreza WRX STi-nek, de ez inkább csak spekuláció, annyira eltérő kategóriákban mozog a két autó.)

Mi idebent mindenesetre tapsolunk és örülünk annak, hogy a Toyota/Subaru következetesen ragaszkodik az elveihez és nem hajtja bele magát az értelmetlen lóerő-háborúba. Az pedig, hogy ez a döntés mennyire készteti gondolkodásra azokat, akik már rommá turbósították az autóikat, más kérdés.

Számos rémtörténetet hallani stopposokról, de rengeteg pozitív példa is kering. Gondolom nem vagyok magam azzal, hogy éveken át közlekedtem kezemet felemelve, egy kedves autósra várva a főutak padkáján. Máig gyakran felveszem azokat, akik fuvarra várnak – igaz, a hátizsákos fiatalok megfogyatkoztak. Talán a fapadosok megölték ezt is?

Bri Meyer animációja a Ringling College of Art and Design iskolai munkájaként készült. Ötletesen, látványosan és kellemesen feketén mutatja be a stoppolás másik oldalát.

Hétfő reggel. Szokásos Totalcar hétnyitó értekezlet, jön az unalom fél napja, ha gyorsan összerakjuk a Wochenplanungot, Winkler elég pörgősen olvassa a múlt heti olvasottsági számokat, ha Árpád nem kezd el köhögni, Bende meg emiatt nem kezd félórás sivatagosításba, hogyan hal meg rövidesen a streptococcusoktól, talán fél egyre szabadulunk is. De nem, még el se kezdtük megbeszélni a napirend előtti pontokat, máris valami sztoriban vagyunk nyakig. Jön az álomkór, valamit tennem kell, mindjárt elalszom.

1982 novemberében, ezekben a napokban mutatták be az akkor botránykő-számba menő bébimercit, a 190-est.

Botrányos belépő volt, ebben mindenki egyetért. A Mercedes kompakt autót gyárt? Igen, ezt is megértük. A német és a nemzetközi sajtó egyaránt érthetetlennek tartotta a lépést, pedig alaposan átgondolt, és időben-pénzben durván elszabadult fejlesztések álltak az autó mögött.

Sport Lego

Egy Panda 100HP vásárlásához nagy szerencse kell. Egyszerűen nincs eladó. De ha van is, akkor sem tudsz válogatni, mert egynél több egyszerre nincs fent. Egy évnyi használat után teljesen meg tudom érteni ezt az állapotot, hülyeség eladni. Annyira jó kis autó, és annyira olcsó fenntartani, hogy maximum másik autót vásárol az ember mellé.

Nagyon tud menni ha kell- terepen is

Az ülés kényelmes, az autó jól vezethető. Egyes fokozatot nagyon ritkán használok, nagyon rövid csak ordít vele a motor. Kettesből úgy indul mint a "normál" autó egyesből. Ötödiket 45 km/h környékén már kapcsolni lehet, simán viszi. Autópályán bírja a 130-at, két horvát úttal a háta mögött tudom ezt mondani, fogyasztása légkondival, 3 fővel, csomagokkal, 6 literre jött ki.

Regény egy lusta tehénről

Figyelmeztetés
Ez hosszú lesz. Ha az érdekel, mi miért pont ezt a típust/motort választottuk, arról szól az első fejezet.
Ha kíváncsi vagy milyen 350 km-re elugrani egy jónak tűnő vételért feleséggel és csecsemővel súlyosbítva, az lesz a második fejezet.
Azt, hogy miként hozod el egy következő úton, a harmadik fejezet.
Az első év használati tapasztalatai pedig a negyedik fejezetben találhatók.
Szóltam vagy nem szóltam? :)

Az öreg autó nem roncs járgány inkább vén csibész!

A hirdetést megláttam és szerelem lett első látásra. Két kerek órájával (km+fordsz.) a 70-es évek sport-luxus álma lehetett a berlini faltól Vlagyivosztokig, a nagy keleti blokkban ahol meg trabantok meg záporjóskák hasítottak a Balatonra. Az ezeröcsi meg még csak a Volgánál rótta a tesztpályán a kilométereket.

Tanulságos hiba

13 éves korom óta mindenhova A4-es, A6-os tuningolt Audik adatlapjait ragasztottam füzeteim hátlapjára, mindenhova. Az ami másnak egy Ferrari vagy egy Aston Martin, az nekem egy jól álcázott minimum 600 lóerős Audi volt. Amiben elférsz, kényelmes, de ugyanúgy letépi a fejed, mint az előbb említett autók.

Túlragozni felesleges: vezettem Toyota 2000 GT-t.

A csapat szerdán indult, hogy behajózzák a járműveket, de a személyzet természetesen nem a hat hetes viziutat választotta: mindenki repülővel utazik. Az utolsó pillanatban alaposan megnéztük a pusztítót, amit a Szalay-Bunkoczi páros Selyemút ralis 2. helyezése után sokan várnak a Dakaron az első tízbe.

Tessék, hát ez volt a mai műsor. Winkler amúgy nagy jóstehetség (vagy csak megérezte a vesztét), mert amikor elindult a szerkesztőségből a Komondor-forgatásra még meg is jegyezte, hogy csak ezzel ne akadjak el, mert nincs az a traktoros, aki ezt kihúzza. Szerencsére telefonkönyve hosszú évek óta féltve őrzött kincse a szakember telefonszáma, aki legalább annyira érzi öreg traktorát, mint Raikkönen az Eau Rouge-t, biztosak vagyunk benne, hogy bárminemű vontató-világbajnokságon méltán képviselhetné az országot: kisujjában van az elakadt dolgok kiráncigálása a laza homokból vagy ahogy a ladás mondás tartja: ismeri a gépet, mint öreg hobbit a gyűrűt.

Majd jöttem én és a merénylet, melyet már igazán megszokhattam volna azokban az időkben, amikor még külső munkatársként csak telefonon keresztül vettem részt a heti lapindító-értekezleteken. Ilyenkor rendre kihangosított a gerilla-Winkler és furmányosan mindig úgy terelte a párbeszédet, hogy elhangozzon az almafa alatt parkol a sárga Tatra-mondat.

Mondjuk abban igazuk van, hogy képeken (pláne a több, mint egy kilométer hosszú célegyenesben) lassúnak tűnt a pöttöm kis formaautó és belülről is az volt, hiszen kvázi végsebességét már szinte a ráfordító kanyar kijáratánál elérte (könnyű és nagyon jól gyorsul), ez negyedik fokozatban, 4000-es fordulatszám kulminált, ott elszegényedett a keverék, hiszen a szívó- és karbisor az utolsó pillanatban került a pöttöm motorra (az egyik kis légszűrőt el is hagytuk, de meglett). Szóval a célegyenes egy végtelen utazás volt, sebaj, a kanyarok kárpótoltak mindenért, fékezni alig-alig kellett, a tapadás döbbenetes, a szórakozás csodálatos...

És persze okvetlenül tegyük hozzá, hogy a 2:05-ös időt a Slovakiaring ötös variánsán mértük (aznap ez volt használatban), ez alig 3,8 kilométer hosszú. Remélem, egyszer sikerül még beleülnöm optimális keverékképzés mellett is, imádtam. Reméljük, nem bánták, hogy megmutattuk: idehaza még manapság is tudunk félelmetes és/vagy csodálatos, de mindenképpen egyedi és világszínvonalú dolgot gyártani, nem csak élőhalott villanyautót és Puli pompakocsit.

Az autótolvajok között akad azért egy-két egészen pofátlan. Hiába van járőrszolgálat a Budapest XIII. kerületi Marina Parton.Volt lélekjelenlétük: nyilvános parkolóban, a szabad ég alatt szedték le a 3-as kombi BMW elejét
és szabadították meg lámpáitól, valamint légzsákjától.

Érdekes módon nem sokkal odébb egy Alfa 156 első rendszámát láttuk a földön, miközben a hátsó hiányzott. Semmiféle információnk nincs az ügyről, de valószínűsíthető, hogy a BMW-t ellopták, majd lábon vitték a Marina Part parkolójába az alkatrészek kiszedésének céljából, majd végül sorsára hagyták.