Lám, ilyen az, amikor egy sajtóközleményben látjuk magunkat viszont.

Tizenöt tonnás modern monstrum és egy egyedi, retro versenyautó a legújabb Totalcarban.

Ismét formabontó járműveket tesztelt a DoQ autós magazinja a Totalcar. Egy hatalmas, páncélozott terepjáró mellett egy nagyapáink fiatalságát idéző, ám annál gyorsabb ős-Forma 1-es külsejű autóval is megismerkedhetnek a nézők a most szerdai legújabb epizódban.

Akna- és lövésálló, vegyvédelmi felderítésre is használható, 15 tonnás összkerékhajtású, és akár kilenc személyt is képes szállítani az a magyar fejlesztésű Komondor harci jármű, amelynek fedélzeti felszerelései több mint 3 millió forintot érnek. Winkler Róbert a prototípussal indult neki a laza homoknak.

„Több dolog is meglepett a tesztelés során. Először is nem ez az első hasonló élményem, hiszen utaztam már a Cougar nevű amerikai MRAP-változatban még Afganisztánban, de a magyar jármű úgy tűnik, mintha ügyesebben mozogna. Pedig a tömege elég durva, köszönhetően a különleges, szendvicsszerkezetű páncélzatnak. Az is érdekes, hogy a katonai célú járműveknél gyakran nem adnak meg pontos adatokat, csak szabványokat, amiket teljesít, mert ellenkező esetben mondjuk a tálibok kitúrnák a neten, hogy mennyi a jármű oldaldőlés-tűrése, vagy a páncélzat vastagsága, és ennek megfelelő csapdát állíthatnának” – árult el érdekes részleteket a Komondorról Winkler Róbert, aki egy kis börleszk elemet szolgáltatva kis híján kizuhant a harckocsiból, ugyanis a gyors kiképzésből az kimaradt, hogy a páncélozott jármű ajtaját ferde talajon óvatosan ajánlatos kinyitni.

A műsor másik főszereplője legalább ilyen izgalmas darab. A ’60-as éveket idéző, teljesen egyedi kialakítású, az egykori Formula Juniorra hajazó autó egy valódi időutazásra hívja a Forma 1 szerelmeseit, Vályi István segítségével.

„Annak ellenére, hogy a szivar alakú ős-Formula autót versenyszinten csaknem filléres technika jellemzi, elsőre tökéletesen sikerült. Profi, türelmes, és egyben mindenre elszánt szakemberek készítették, akik semmit nem bíztak a véletlenre. A négy jó barát ráadásul azzal is tisztában volt, hogy a 400 kilós önsúlyhoz bőven elegendő az alig egyliteres motor is, így megszületett az ország talán leggyengébb, mégis egyik leggyorsabb és legélvezetesebb versenyautója, amely a környék legmodernebb versenypályáján, a Slovakiaringen futotta első köreit” – avatott be a tesztelés részleteibe Vályi István, aki azt is bevallotta, bizony nem bírta ki sikoltozás nélkül a kalandot.  

Tehát november 21-én, szerdán este 20 órakor egy újabb izgalmas Totalcar epizód a DoQ-n!

Sajtóközlemény lettünk bizony, mi jöhet még?

Ma (hétfő) este (19:00) a Hootersben vesszük fel a következő két tévéadás konfjait. Mit jelent ez? Levetítjük a következő filmeket: Ford Focus ST, Toyota Prius Plus, Komondor magyar világvége-wagen, és egy klasszikus szivar-versenyautó.

Kikérdezzük a véleményeket, megtudakoljuk, hol volt unalmas, mit kéne kivágni még, hogy komikus-e a tokánk és hogy nem késő-e még valamilyen rendes szakmát megtanulni, amiben több a perspektíva.

Közben vicces próbálkozások láthatóak az egyes filmek fel- és levezetésére, illetve ma forradalmilag arra készülünk, hogy konkrétan itt vesszük fel a Focus ST külső bemutatását.

A helyszíni felvételhez a meleget, a fojtogatóan jó csajokat és a Dumaszínháznál lényegesen magasabb benzintartalmú, viszont alacsonyabb színvonalú szórakoztatást biztosítjuk. Továbbá pénzért vehetsz magadnak kiváló burgert. Enni ér, tele szájjal röhögni csak felvételen kívül.

A belépés ingyenes, de kommentben jelentkezni kötelező, hogy tudjuk, hány emberre számíthatunk. Kösz és viszlát!

A világ végére is ezzel!

Megjelent a kivánt gépsárkány a használtautón. 1979-es model megkímélve jó állapotban korrektül megcsinálva. Rozsda mentes kasznival, 100e km-et futott 1994-es motorral. Semmi kokány tuning egyszerű gyári állapotban karbival, 120LE-vel.

Az idős 2.0 sti

Franciaországban akadtam rá.Teljesen véletlenül.Egy zárt garázsban pihent 14 évet.A családi ereklye szerepét töltötte be.Elsőgazdás autó, apáról fiúra szállt.Megvan a hagyatéki papírja is.Hogy milyen az autó? Az akkori német tesztek alapján mindent tud, az 5-ös BMW-vel bezárólag.Ebben a kocsiban még fellelhető mindaz, amit a mai gépcsodákból már kiöltek.

Látványos Coupe, kis pénzért, olcsó fenntartással

Az előző autóm egy Daewoo Nexia 16 szelepes volt, sose volt komolyabb problémám vele, mint mondjuk egy F Astrával előfordulhat. Valljuk be az előző autóm, ami az "E" Kadett licenszére épült, sosem volt egy hi-tech modell, a maga idejében is elavult, de jól kiforrott technológia volt.

Együtt a kalandokra

Sokan értelmetlen kategóriának tartják a SUV-okat. Szerintem pedig, ha nem terepjárónak kezeljük, hanem egy személyatónak, kibővített lehetőségekkel, akkor már csak azt kell eldöntenünk, hogy ezeket a plussz szolgáltatásokat, mi mennyire használjuk ki. Mi sokat járunk földutakon (a házunkhoz is az vezet) és a kirándulásokon is gyakran csak burkolatlan útun tudunk eljutni a szállásra . Vagy télen havas utakon.

Gazdaságos átlagautó

Nos én egy 2.0-es benzines 1991-es Honda Accordból ültem át ebbe a paripába és meg kell valljam, féltem a megszokott dinamika elvesztésétől. ÉS kellemeset csalódtam. Ezzel az autóval is lehet dinamikusan haladni, persze kicsit más stílusú vezetést igényel és más az élmény is.

Az októberben lángra kapott Opel esetét követve merült fel az Ifex impulzusoltó puska neve a cégnél. Ott ugyan végül kiderült, hogy a hivatásos állomány már nem használja, de közben megmozgattunk minden követ, így tudtuk meg, hogy a solymári önkéntes tűzoltóknak viszont van. Ezt ki kell próbálnunk.

Közben teltek, múltak a napok és megérkezett egy VW T5-ös kombi, véletlenül pont piros, bocsánat salsa-vörös színben. Így amikor megtudtam, hogy az önkéntes tűzoltók a szokásos gyakorlatukat fogják végezni, ahol akár az Ifexet is ki lehet próbálni, tudtam, mivel kell mennem. Közben a feldobott köremail hatására hozzám csapódott Sipos Zoli, aki legyőzhetetlen vonzalmat érez a csőrös Tranzitok iránt. És mivel éppenséggel a gyűjteményében a mentőn kívül kétféle tűzoltó is akad, így adva volt, mivel fog érkezni.

Adyliget határában csodálkoztak is amikor berobogtunk a két kocsival, hogy ki jött még a gyakorlatra, amit a solymári és a pilisszentiváni önkéntesek tartottak egy elvadult mezőn. Ha a füst nem jelezte volna, merre vannak, még akkor is könnyen észrevehetőek voltak a frissen felújított és láthatósági sárgára fényezett Magirus Deutz gépjárműfecskendő miatt.

Az élénk színű autó mellett segédkezett még egy IFA W50LA gépjárműfecskendő, aminek a tetején vízágyú is akadt. Persze ez mindjárt felkeltette az érdeklődésünk. A nem túl fiatal technika kicsit nehezen éledt fel, de aztán sikerült egy bemutatót tartani a keletnémet vassal.

Az IFA mellett pedig szerényen meghúzódott egy Steyr 91-es tűzoltó daru, ami jelenleg emelőkosárral ellátva juttatott fel minket 8-10 méter magasba. 

Miután megfelelően felszerelkeztünk, kipróbálhattuk az impulzuspuskát, igazán férfias eszköznek bizonyult. Igen nagyot rúg, így a gyakorlatlan kísérletező akár hátra is eshet, ezért elővigyázatosan megtámasztottak minket.

Miután mindent megnéztünk, lefényképeztünk, kipróbáltunk, adta magát a helyzet, hogy a tűzoltók is kipróbálják egy beülés erejéig a T5 Kombit. Tetszett nekik, bár az ő kicsit leharcolt T4-esükről kérdezgetve kiderült, hogy a 4x4-re annyira nincs szükségük.

Persze egy új furgon jól tudna jönni, de amíg még egy szett téli gumi beszerzése is gondot okoz, addig ez csak álom marad.

Köszönjük a lehetőséget és a türelmet a solymári és a pilisszentiváni önkéntes tűzoltóknak.

Ez egy hivatalos Ferrari fotó. A várva várt F70-es fejlesztéséről. Mosolyra nyílt a szám, amikor belenéztem a hírbe. 1978? A piros szigszalaggal odatákolt kábeldzsungel, a poroltó a sarokban, az olaszos káosz. Mind semmi ahhoz az archoz képest, azzal a napszemüveggel meg a piképólóval.

Szerintem Jack Nicholson, bár Pista Mr. Smith-t mond. Kell a napszemüveg a szupersportautó-fejlesztéshez, egy percig sem vitatom. Pokolba az örvénymintás fóliával, ilyen gyári kémfotókat kérünk még!

Akinek meg unalmas a Ferrari, tessék, egy videó az archívból.

Ja, ez nem is Ferrari.

Valahová a végtelen múltba kéne visszanyúlni, ha arról lenne szó, hogy mióta tervezzük már Szabó Gyuri barátunk csodálatos Volvójának leforgatását. György, aki lényegében egy két lábon járó stílustanulmány is lehetne (bár ez ellen kétségkívül tiltakozni fog itt alant, a kommentablakban) öreg versenymotorok tulajdonosa és építője - most az azokat szállító korabeli furgonon dolgozik - kicsit őrült de mindemellett szerény, megfontolt ember. Valamikor régen már Árpádunk megénekelte betűben a gépet (csodás képekkel illusztrálta), amely se nem a leggyorsabb, de nem is a legfeltűnőbb dolog volt a saját korában, egyszerűen csak tökéletes és ezt fixen tudja még ma is.

Winkler dolga nehezebb volt a héten, egyrészt fele annyi idő nem állt a rendelkezésére, mint a pályanapon résztvevő stábnak, másrészt - tegyék kezüket a szívükre - egy klasszikus kupé mellett mégis, mivel vágja ki a rezet az ember? Fabergé-tojással? Hiába menő és stílusos a Mokka, egyedül nem megy.

Ezért aztán minden idők két - leghangosabban horkoló - kutyáját hívta segítségül, Kőbájker barátunk Pók és Béka nevű mopszait. Addig legalább kialudták magukat odahaza. Reméljük, hogy új- és öregautó-rajongók is elégedetten dőlnek hátra.

Tetszett?

Életem nagy projektje

Megálltunk a kereskedés előtt és én kissé gyámoltalanul várakoztam az udvar hidegében, amíg a haverom kigurult ezzel az orosz szerkezettel. A szívató magas alapjáratán forogva vidáman csilingelt a laza vezérműlánc és a mélyen barázdált kormorán téli abroncsok ropogva törték maguk alá a szűz havat.

Ezres elfogó

Pozitívum hogy autópályán nem nagyon tudsz 140fölé gyorsulni, így esélytelen hogy ott megbírságoljanak vele :)

Imádom ezt a gépet!

Kérdeztem az eladót hogy van-e piros ebből az 1.4-ből. Mondta hogy csak egy piros auto van raktáron, de az TypeR. Na nézzük meg. Amikor megmutatta egyből hívtam asszonypajtást hogy: Gyere, mert találtam neke egy Civicet, amit szerintem azonnal megszeretsz.

Aszfalt Piedone

Mindenképpen a fészliftes, 335 pacis megvételére gyúrtunk, a 300 pacis régi kasztnist túl vénnek ítéltük meg, a 350 pacis FSI motorosok meg még túl újak és drágák voltak.

Kanyarok királya

Mit írjak fapad, de másként nem lenne 2 milla az ára. Műanyagok mindenhol, de nem zörögnek, amíg nem mész át egy vasúti-, vagy villamos átjárón. Akkor igen, de utána elnémul.

Tudjuk, hogy Detroit aranykora már réges-rég oda lett. A város néptelenedik, az USA egyik legveszélyesebb helyének tartják, de mégis, vannak még, akik kapaszkodnak. A Chrysler Co. például igyekszik visszahozni a régi csillogásból valamit és kitart, a jellemzően fiatalabb vásárlóközönségnek készült Dodge-márka internetes jelenléte nagyon erős, hiszen a felvevőpiacot alkotók már a modern kor szülöttei, magától értetődő számukra a hálózati jelenlét, a folyamatos on-line kapcsolat.

Néha azonban becsúszik egy-egy baki, ami a hiperkritikus netes közösségen belül hatványozott visszhangot kap. A Chrysler legutóbb éppen a Dodge hivatalos Twitter-csatornáján tette közzé az alábbi képet.

Ez bizony nem egy Challenger és ahogy valaki megjegyezte a kommentek között: az sem biztos, hogy ennek örülnek a BMW-nél. Nem lehet egyszerű manapság megbízható és hozzáértő Twitter Account-menedzsert találni Detroitban. (via Jalopnik)

A múltkor, amikor Pista kitette a facebookra a régi Az autó (a mai Autó-motor elődje) újságokat, amiket árultam, páran szóvá tették, hogy miért nem írtam meg a korábbiakat is, nekik kellett volna az adagból, de nem nézik állandóan a Vaterát.

Emlékeznek tán, két adással ezelőtt a kompaktálást - mint rendezői terminus technicust - próbáltam nagyjából elmagyarázni önöknek több-kevesebb sikerrel. Nos, a kompaktálás a forgatás szöveges részének (szakszóval: vaker) egyik sarokköve. A másik a hibátlanul elmondott, bakimentes szöveg. Amikor mindez nagyjából huszonnyolcszor megvan, akkor jöhet az utolsó pár, amikor már mindenki tudja, hogy na, most jó lesz. Újra csattan a tenyér, kép-hang összeállt, tessék...

Igen, ilyenkor törvényszerűen el lesz rontva valami, vagy belerepül egy muslinca a szemünkbe, vagy a háttérben elzúg egy zörgő Kamaz és hazavágja a hangot, vagy ha más nem, akkor Karotta gondolja úgy, hogy az egyébként nem látszó telefonját kiviszi a képből. Az ilyesmin a Hooters domborzattal gazdagon megáldott, fűtött és kényelmes partihelyiségében őszintén lehet nevetni, de mondjuk kilenc óra után a negyvenfokos melegben vagy éppen kockára fagyva a téli hófúvásban már csak kínjában kacag mindenki. Nem véletlenül alakult ki a régi aranyszabály (mely még jó eséllyel ma is érvényes), hogy egy óra forgatott anyag egy perc vágott anyagot ad ki a végén.

Ha most kiszámolják, hogy pályanapi beszámolónk durván húsz percében két kamera és operatőr, valamint a hangmérnökök nagyjából tízórai munkája van, akkor talán megértik, miért lett ez mai adásunk központi témája. Reméljük, tetszett.

Vannak reflexszerű dolgok, melyek csak sok (akár kevésbé kellemes) tapasztalat árán, évek alatt rögzülnek. Lehet, hogy az életben nem lesz rájuk szükség, de elég, ha csak egyszer mentik meg az embert, már nem hiábavalóak. Ez profi és megfelelően hideg fejjel dönt villámgyorsan és jól.

Igen, kettőt találgathatnak, ki küldte a videót.

Egyszerűen csak ennyi: SZERETEM

Először is tudni kell, hogy ez az első autóm 19 évesen. Szerintem nem mondok hülyeséget ha azt mondom,hogy inkább egy öregebb autó mint egy új Htp Fabia 3 hengerrel :)

Ne aranyat,valutát,Munkácsy-t...Landyt vegyél!

A teljesen rendbehozott gép -szinte- sosem hozza be a ráforditott pénzt/időt a piacon! Nem nehéz kiszámolni,hogy a napi 8 órában,a minimális 2e ft rezsióradijat figyelembe véve,egy év munkája mennyi összeget tesz ki.

Szolid Golf

Miután csóri Suzukimat (naná,hogy japppán) közel totálkárra törtem, gondolkodni kezdtem. Nem akartam megint Suzukit, bár bitang megbízható, az tuti.

Aki szerint a francia szar, annak hiába mondom hogy tök jó autó

Az autó hibájából egyszer sem hagyott ott sehol. Az hogy hallottam hogy a kuplung csapágy már borzalmasan darál mégsem cseréltem ki, mert "még birja picit", aztán egyszer beesett a pedál és off, ez azt hiszem inkább az én hibám :-)

Hűséges svédem

Sokáig tanakodtam magamban, mit vegyek, nem akartam sok pénzt szánni rá, nézegettem más márkákat is, de egyrészt az mind zsákbamacska volt, mert nem ismertem, Saabbal meg sok év tapasztalatom volt már és persze a szívem is oda húzott.

Megírtuk a napokban, hogy új elnöki limuzint készített a dicső múltú, ám kevésbé dicső jelenű Zil-gyár. Mi elsősorban az IFA-sofőrök által bőszen irigyelt benzines teherautókra asszociálunk a név hallatán, de orosz földön legalább ilyen gyakran gondolnak a valamikori pártvezetőket szállító óriási fekete limuzinokra is.

Persze az elmúlt egy-két évtizedben a kilométeres Zilek renoméja kissé megzuhant, ma már a lepukkantság légköre lengi körül a nevet és az autót. Manapság már csak a bukott vállalkozók, kiskirályok urizálnak kopottasan a még futó orosz mega-limuzinokban. Minden valamirevaló pénzes ember német vagy amerikai presztízs-bárkákra váltott a kései kilencvenes években.

Bár a Zil a mai napig az Orosz Föderáció Hivatalos Limuzinszállítója (igen, arrafelé létezik ilyen cím, és lépten-nyomon hangoztatják is), már jó tizenöt éve egyetlen limuzint sem szállított állami vezetőknek. Egész pontosan azóta, hogy 1996-ban Jacques Chirac, akkori francia államelnök megmutatta saját páncélozott Mercedes W140 pullmanját Borisz Jelcinnek, aki azon nyomban igen elcsodálkozott. Kicsit később pedig hazatért, és megrendelt néhány tucatot saját és kollégái használatára. Aztán ez a trend így is maradt.

A ma esti műsor az egyik kedvencem. Igaz, nem szerepelek benne, az is lehet, hogy éppen azért. Papp Tibi és Omm elég szórakoztatóan hasonlítanak össze egy hibrid Audit egy hibrid Lexussal, ritka igényes munka, különös tekintettel Pista disdasára, melyet a felesége varrt, de annyira hiteles, hogy szerintem bedolgozhatna az Emirátusok ruházati szektorába, mintegy alternatív dubajozásként.

Az is figyelemre méltó, hogy a jól szabott disdas mennyire fejedelmi megjelenésű arabot varázsol még egy palócból is, akit a műsor felvétele során arany konfettivel négyszer is arcon lőttek. Másik személyes kedvencem, hogy Karotta a Volvók összehasonlító tesztelése során gyakorlatilag új formátumot talált fel: közgazdasági egyetem a vezetőülésen. Tartok tőle, hogy az elővágásban megtekinthető tízperces litániát rövidebbre vágták, mert engem egy másodpercig sem untatott a kínai gazdaságról szóló, végtelenbe nyúló történet. Aztán persze azért letesztelődnek a Volvók is, de erről nekem csak az jut eszembe, mennyire szűkre szabott formátum az autós műsor. Úgyhogy tartsanak ma is velünk!

Rimini Federico Felliniről elnevezett reptere első blikkre semmi különös, akár Sármelléken is lehetne. Ez volt az első benyomás, amikor végre kiszabadultunk az iszonyatosan szűk Embraerből, amely már akkor sem tűnt bizalomgerjesztőnek, amikor a Müncheni reptér egyik eldugott sarkában feltereltek rá. Egy franciák által üzemeltetett brazil gépre. Koszos volt, itt-ott javított és egyáltalán: úgy nézett ki, hogy az adott pillanatban inkább szavaztunk volna arra, hogy keréken guruljon Olaszországig, csak ne próbáljon meg repülni.

A turistaparadicsom turistaszezon után az igazi. Kicsit nyakatekert gondolat, de én imádom látni a valódi életet a máz mögött. A Balatont télen, most pedig Riminit ősszel. Hideg van, fúj a szél, tán két-három gép áll random a betonplaccon. A gép angolnaszerűen testéből úgy spricceltünk szét, mint konzervből az olaj, végre.

Maga a főépület alig nagyobb, mint egy falusi ABC, szemmel láthatóan valamikor a hatvanas években épült, azóta pedig inkább csak takarítják, mintsem karbantartják. A falak festése lemattult, a néhai plexi lépcsőfokok és üvegajtók kicsit vaksin merednek ránk, mintha sérelmeznénk, hogy ilyenkor ide jövünk, minek?

Ez lenne a híres nyaralóhely reptere? A város, ahol milliárd eurók forognak júniustól-augusztusig? Nem egy nagy eresztés.

Aztán – ahogy egyre beljebb lépdelünk a kihalt folyosókon a megsárgult neon-plexik alatt – megértjük, miért ilyen itt minden. A következő percben pedig már megtapsolnánk az olaszokat, ezek itt valami olyat csináltak megint, amit csak ők tudnak.

A falakon Fellini korabeli filmplakátjai és rengeteg életnagyságú kép. Az idősödő Mester a tengerparton a homokban gázol, szalmakalapját felcsapja a szél, pár méterrel arrébb Marcello Mastroianni éppen néz, de úgy, ahogy csak ő tud, majd az ellenállhatatlan Anita Ekberg az Édes életből és a súlyosan vagány Anthony Quinn az Országúton-ból (Zampano, az állat).

És egy kis pódium, rajta 25-30 egyforma, szakadt, öreg fotel, előttük vetítővászon, ahol Fellini filmeket vetítenek bárkinek, aki megpihenne. Ingyen. Egy intenzív és lelket simogató időutazás, hirtelen mindent megértünk: ez a reptér szándékosan ilyen, ebben a közegben még inkább érvényesül a hatvanas évek-beli glamour, a csillogás és a nagybetűs színészlegendák, a gondtalan kor és a mindent átható művészet. Zseniális.

És mindez mennyibe kerülhet? Pár ezer euróba és egy jó ötletbe? És a hülye rádió helyett a La Strada feledhetetlen zenéje szól, a megölt Il Matto dala, Nino Rota csodás szerzeménye… (Kinek ismerős a dallam az első perctől?)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe a milliárd forintokat elnyelt – immáron – Liszt Ferenc reptér, amely csak nevével emlékezik meg a világhírű magyar zeneszerzőre. De egy tetves koncertzongorára egy szép emelvényen, egy Liszt-mellszoborra vagy zeneművei kottáival dekorált folyosókra már nem futotta. Az pedig, hogy valaha is egy kellemes pihenőhely legyen kialakítva, ahol klasszikus zenére pihenhet meg bárki ingyen, az csak álom. Pénzköltés és rongyrázás, ilyen-olyan lounge, huppogó szar zene az van, kultúra vagy ízlés nincs. Nehogy megsejtse bárki, aki leszáll a gépről, hogy ki volt az a Liszt Ferenc. Keserűség, tanulhatnánk az olaszoktól. Mert kevés pénzből is lehet jót és sokból is rosszat. És ha sokból jó lesz, akkor beleültetik az autós újságírót (aki az élet császára ilyenkor) és beengedik egy GP-pályára.

Misano alig pár kilométerre fekszik, a pálya bejáratánál egy irdatlan magas totemoszlop-szerű installáció látszik már messziről. Ciao Marco! – felirat egy stilizált szívbe foglalva, így emlékeznek meg itt a MotoGP lázadó géniuszáról. Circuito di Marco Simoncelli a hivatalos neve. Összeszorul a torok, szeretik, büszkék és emlékeznek rá. (És persze beugrik az Ecclestone-mellszobor a HRing bejáratával szemben....)

Maga a pálya a laposon fekszik, szintkülönbsége alig. Gyors és bevállalós, a Variante del Parco lényegében egy végtelen jobbos kigyorsítás csúszáshatáron balanszírozva egy komoly féktáv előtt (4. kanyar), az ötös után harmadikban öblögetve megyünk egy hosszú egyenesre, melynek végén elérjük a legnagyobb sebességet (206-210 km/óra), aztán balra, be, a nedves rázókövet kerülve és elhisszük, hogy beférünk a kilences kanyarba. Itt kapkodni kell, hogy egyenesbe kerüljön a kormány, mert erősen fékezni kell a tízes előtt.

Aztán hosszan gyorsíthatunk, bár három törés is vezet a 14-es kanyarig (itt a profik természetesen sokkal gyorsabbak tudnak lenni, mivel szinte semmit nem fékeznek, de én nem vagyok az és az időjárási körülmények sem voltak éppen ideálisak), a tizenötödik ismét bevállalós, de aztán jön a felmentő utolsó kanyar és a célegyenes. Fosatós pálya, pláne, ha újságírói pályafutásom leggyorsabb utcai autóját próbálhattam ki rajta (a 458 Italiát beleértve).

Amely nem csak azért gyors, mert erős, nem csak azért gyors, mert bőven 300 felett van vége, hanem azért gyors, mert a legapróbb részletekig menő tudatosság és alaposság, valamint iszonyatos technológiai know-how-ba van csomagolva. És amikor 550 lóerő indul el a hátunk mögül, hogy mindezeken áttörve érjen le az aszfaltig, akkor Isten irgalmazzon minden szupersport-gyártónak. És nekünk is.

Amint összeszedtem magam, írok róla, mondjuk jövő hétre. A nyelvezetért pedig előre is elnézést kérek, valahogy kijön az emberből az ilyesmi.

És látják, vagy keresgél és csúszkál az ember, vagy gyorsan halad: ez a köröm kerek nyolc másodperccel volt lassabb, mint a legjobb. Lol.

A Totalcar TV első három adásának nyilvános ősbemutatóját elég hülye időpontban tartottuk. Hétköznap délelőttönként csak lógós egyetemisták tudtak eljönni a budapesti Liszt Ferenc téren található Hooters étterembe, hogy a műsorvezetők társaságában tekintsék meg a jövő héten adásba kerülő műsort, egyszersmind átadják önnön magukat az örökkévalóságnak, hiszen ugye benne lesznek a tévében.

Május végén már Csabinál volt a fényezett kaszni. Egy hónapra rá benne lakott a motor, a váltó, a saját kerekein állt. Augusztus elején már lehetett nyitogatni-csukogatni az ajtókat (igaz, csak a hátsók voltak bent), ott tekergett benne az egész kábelezés, fent volt a tetőkárpit, az újonnan legyártott kalaptartó is bent figyelt, s a szélvédők is a helyükön feszítettek. Mutattam is a zasszonynak, hogy dik má’ Kati he, a zöld állólámpa ugyanebből a fázisból kevesebb mint két hónap alatt felállt, ugyanitt, a Csabi műhelyében. Oké, Dezső komplikáltabb autó, legyen hát három hónap. Nos, az most telik le éppen.

A kék villám

Útközben elég jól viselkedett, igaz 60-nál többet nem ment valami oknál fogva. Az út közepén jártunk mikor is erős ferrodo szagot éreztem a gépsas mögött kullogván, így hát telefonon hívtam a sofőrt hogy a legközelebbi megállási lehetőségnél talán meg kellene állni.

Elmart falkavezér

Nem gondoltam volna 7 éve, hogy ilyen sokáig használjuk. De miért ne, ha 17 esztendősen is megbízható, nem rozsdásodik?

Arany egyes Capri

Imádom, gyermekkori álmom megvalósulása. Gyönyörű formavilág, csodás ívekkel, vonalakkal. A hátsó ülések hihetetlenül kényelmesek, kényeztetik az utasokat, cserébe nincs biztonsági öv.

Szovjet koporsószállító made in USA

Később rájöttem, hogy a kategóriáját tekintve ez egy korai SUV lehetett, bár sokkal többet bírt bármilyen mai szabadidő terepjárónál, miután kb. a szántást is kibírta volna, ha egy ekét rak az ember a vonóhorogra. A hivatalos eredeti megnevezése MPV volt, ami nem tudom, mit jelent. Itthon egy használt (zöld) Trabantot vettem, csak erre volt pénzem.

A fekete teleportáló kerekes eszköz

Véletlenül került hozzám először a tulaj segítséget kért az eladásban. Majd nálam landolt a kicsike.

1974. Az pontosan 38 évvel ezelőtt volt és ha tudnak, gondoljanak vissza, vajon milyen autók alkották az utcaképet akkoriban? Bárhol a világon, nem csak nálunk. Mi után fordultak meg az emberek? Mondjuk egy Mk.2-es Capri, egy-egy dobozforma izomautó vagy kólaüveg-Corvette? A Porsche 911 vagy a Ferrari 365 GT4 BB már szinte ufónak tűntek.

És akkor egy olasz karmester fia - aki az egyik legzseniálisabb formatervező evör - ismét döbbeneteset alkotott. Egy kozmoszból érkező, szinte értelmezhetetlenül ékforma dolgot. Ezt:

Persze használhatatlan volt, ezért kapott pár légbeömlőt és nyílást, ne fűtse túl magát. És így talán még durvább, abszolút tájidegen és ufószerű lett. Marcello Gandini előtt térdre kell esni még ma is, a Miura és Countach - legyenek bármilyen rossz autók a szakértőkés hozzáértők szerint - mindig és mindenkinél azonnali birtoklási vágyat váltanak ki. Megveszi, aki megteheti, még akkor is, ha tudja, hogy rásüti a bőrdzsekit a hátára az iszonyatosan meleg motor, hogy a fekvőrendőr, a tolatás mindig kihívás és akkor is, ha nem látni ki belőle semmit.

És akkor döntsük el a frissen kirobbant szerkesztőségi vitát: Gandini formaterv az E12-es BMW vagy Paul Bracq? Rézmányi kollégának maga Paul állította, viszont a hivatalos források is a Bertone-stúdiót és az ifjú Gandinit említik.

Ez pedig a film, melyet könnybe lábadt szemmel néztünk végig Csikóssal csütörtök délután, a nap vége felé...

When Outrageous Was Possible from Petrolicious on Vimeo.

Bizony néhanapján felmerül a kommentek között, hogy ideje lenne az extremitásokból egy picit a mindennapi közlekedés felé elkanyarodni. Érezzük ezt mi is, többek között ezért is került terítékre a Dacia Lodgy, mint mindenes válságautó az olcsóbbik fajtából.

Bár a szokásos, két lépéssel a világ mögött, egyszerű és strapabíró faklumpában kopogó autót vártuk (és kaptuk is), azt mindenképpen a javára kell írni, hogy amire kitalálták (és _amennyiért_ kitalálták), arra tökéletesen megfelel. A Dacia lesz az új Suzuki?

Mai második tesztalanyunk leginkább arról marad emlékezetes, hogy Winkler szinte rákívánt, ugyanakkor a földkerekség legdurvább kameraállvány-erdejét építette rá az OMG Visuals csak azért, hogy az utolsó pixel is ott és úgy helyezkedjen el, ahogy azt a rendező elképzelte.

Hogy miért fontos a kompaktálás? Csupán azért, hogy az egész Totalcar tévéműsor ne forduljon egy véget nem érő körmondat-forgatagba Winkler és Karotta között. Mert ha ezek ketten spontán elkezdik mondani... akkor sosem lenne vége. Ezért kell negyvenhétszer felvenni mindent, ezért őszül rohamosan Szelják Gyuri, a rendező és mondja el unott hangon újra meg újra: jó, akkor ugyanezt, kompaktabban. Nos, Winklerék feltalálták az ultrakompakt lekonfot.

Bár kár, hogy a háttérben nem áll pár Hooter's-pincérnő. Daciához és Harleyhoz is passzolnak, ráadásul kávét is főznek! A Totalcar második adását látták a DoQ-n.

Ha kiderül, hogy egy autó megbukott a jávorszarvas- vagy, ahogyan a svédek hívják, Undanmanöverprov-teszten, az egész sajtó ezen csámcsog hetekig, ez pedig az eladásokra is kihat. Így volt 1997-ben, az első A-osztálynál, és persze akkor is, amikor egy német teszten - állítólag nem egészen tiszta körülmények között - pár éve felborítottak egy Logant. Szerintem a teszt nem egy nagy szám, hétvégente százszámra hajtják végre raliversenyeken, csak ott úgy hívják lassító, vagyis 70-80 körüli tempóval kell két hirtelen irányváltással kikerülni a jávorszarvast.