A drága fényezés a múlté
Szerintem nincs köztünk olyan, akinek még nem kellett fényezést javíttatnia. Ismerjük, hogy megy ez. A legkisebb javításra is napok mehetnek rá, de nem is ez a legnagyobb baj. Egy-egy elem fényezése szakszervizben akár 60-80 000 forintba is kerülhet, speciális esetekben még többe. Nem csoda, hiszen fényezéshez drága kompresszorra, légtechnika telepítésére, festékszóró pisztolyra, fényező kabinra, borsos árú festékekre, lakkokra és egyéb kiegészítőkre van szükség.
Azonban a szükség nagy úr, ezért a barkácsolók gyakran zseniálisan egyszerű megoldásokat találnak problémáik megoldására. Román autóstársunk fillérekből megoldotta a sérült/korrodált Dacia-elem javítását. Egy kis gitt, némi csiszolás után előkerült a világ legenergiatakarékosabb festékszóró berendezése, és pár másodperc alatt átfényezte a kérdéses területet. Egy watt energiát nem pazarolt, nem kerülgette a sűrített levegőt szállító csövet. Vett egy nagy levegőt, és...
A klasszikus nepperszótárban szerepel a gépkocsi fényezését jelentő kifejezés: „letüsszenteni". Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt látom, valaki szinte szó szerint ezt teszi az autójával. A lelemény dicséretre méltó, a trehány disznóság, hogy a lökhárítót és a kereket le sem takarta, úgy fújta rá a festéket, már kevésbé. Bár, gondolom, ez a legkisebb baj az autóval.
Amikor a videó linkjét beküldtem a szerkesztőségi levelezőlistára, Kőbájker kolléga felhorkant, vele sajnos az utóbbi időben a legkülönfélébb szakemberek babrálnak ki:
„Ez a szakember, vagy egy genetikai mása fújta az én edzőtermi gépeimet is, bár nem volt ennyire ötletes, mert kompresszort használt. Takarófóliát kevésbé, az talán ismeretlen fogalom, meg drága is, 300 Ft/15 négyzetméter. Sokkal olcsóbb volt nekem 3 hétig vakarászni a beleszáradt retket. A metódus egyébként nagyon markáns, lényegre törő volt: bent álltak a képek a centis porban, koszhegyek, sitt mindenütt. Aláfóliázni nem kell, telibefújták kompresszorral úgy, hogy amikor lefelé húzták a pisztolyt, az tornádószerűen kavarta fel a port. Persze alul-felül nem kell megfújni, tehát az, amit én gondoltam: felborítjuk, megfújjuk alul, amíg a másikat megfújjuk felül, majd amikor párat alul-felül megfújtunk és megszáradt, akkor fújjuk telibe őket, na ez egy idiótán naiv elképzelés volt, ugyanis az olyan lenne, mintha nem szartak volna bele.
Mondanom sem kell, hogy az előkészítés hasonló igényességű volt. Csiszolásról és zsírtalanításról olyan értelemben érdemes beszélni, hogy a gépeken található matricákból is lefújtak egyet-kettőt, talán a kárpitot csak azért nem, mert azt leszedtük. Azt a festők kúrták össze még előtte, diszperzittel."
A kőbájkeri fitneszgépeket is szájjal kellett volna fújni, úgy a szakik talán kevésbé verték volna fel a port.
Tud ön ennél olcsóbban elemet fújatni?
Heti merítés
Az órája ~90000-et mutatott, amikor megvettem, de van az 190.000 is. Az előző gazdája nem értett hozzá, látszik is rajta. 360.000 Ft volt az ára. Azóta szépen elkezdtem rendbe rakni. A kasztni szép állapotban van, főleg ahhoz képest, hogy 14 éves. Rozsda nincs rajta, csak ott, ahol rosszul volt emelve...
Indításnál a hangja olyan volt, mintha egy mosógépbe szórnál egy marék kavicsot.
Fapados belépő a sportkocsik közé
Amikor megláttam egy kereskedésben a piros DelSolt, nem tudtam szabadulni tőle. Most láttam először DelSol-t közelről. 2001-es Swift áráért vettem egy 1992-es 2 ülésest. Az első lelkesedés után próbáltam magam lebeszélni róla.
a csövek felpuhultak illetve a motortérben 5 héttel később, a gyár augusztusi leállásának idején benzinszagúak lett a motortérben. Tehát a hálós cső áteresztett, anyagában..enyhén volt csak tűzveszélyes...nem is nagyon használtam.
Még mielőtt bármit is írnék leszögezném, hogy ebben a szovjet járműben NEM tank indító motor van. Nem tudom ki találta ki ezt a legendát, de elég jól elterjedt. Sőt volt akitől már azt is hallottuk, hogy tudtuk-e, hogy ebben egy angol bombázó bombavető motorjának szovjet másolata van :D
Ha valaki hobbiból akar autót venni, akkor általában két lehetőség van. A vezetés élményéért vesz autót, vagy egyszerűen esztétikai okokból, mert megtetszett neki. Az utóbbi esetben mindegy, hogy az autó milyen jellegű, gyártmányú, állapotú, az ember beleszeret, és csak azt akarja.
Alagút vége? Az a mozdony lámpája…
Kilakatolva pöpecre, lefényezve vakítóra, futóművek felújítva, motor, váltó, diffi csekkolva – innentől már csak egy nagyra méretezett legó az egész, egy-két napnyi munkával már készen is lesz, gondolhatta volna bárki a Ponton-projektről a legutóbbi, júliusi poszt megjelenésekor.
Hát nem. A Ponton egy rohadt komplikált kocsi. Amit egy normális autónál, húsz évvel később megoldottak öt alkatrészből, ott ebben harminc van. A pedálok tengelyén tűgörgők, szilentblokkos mozgatószerkezetek, hézagolók, illesztett perselyek, zsírzók, az első futómű egy rémálom, a váltórudazat maga a pokol, a hátsó futóműben teherautó-méretű alkatrészekből nagyon sok.
Így ölt meg majdnem egy autós
Teljesen átlagos hétfő délelőtt volt. Zoltán, mikor felült motorjára, még nem sejtette, hogy percek múlva sokak élete gyökeresen meg fog változni. Az övé egészen a nemlétezésig –ennél gyökeresebb változást nehéz elképzelni.
Az M3-as autópálya Budapestre vezető szakaszának legvégén járt már, a BVSC uszodájának magasságában, közvetlenül a Kacsóh Pongrác úti felüljárónál. Itt ötven kilométer per órás sebességkorlátozás van érvényben, így ő is lassított motorkerékpárjának tempóján. Nem sietett sehová, élvezte a szikrázó kora őszi napsütést, és reflexből fél szemmel az uszoda előtti buszmegállóra pillantott. Itt szoktak leparkolni szolgálati járművükkel az illetékes rendőri szervek, hogy sebességmérő berendezésükkel lefüleljék a sebességkorlátozásra fittyet hányókat. Ezt persze mindenki, aki gyakran jár erre, tudja, és figyeli is, nem ritkán pánikszerű vészfékezéssel reagálva a rendőrök jelenlétére. Akadtak már ebből meleg helyzetek, hirtelen megtorpanó kocsisor végén csikorgó, füstölgő gumival igyekeztek a még lendületesebb tempóval érkezők elkerülni az ütközést.
De ma nem rendeltek ki a helyszínre rendőröket, nem volt senki, aki a sebességhatárok betartása felett őrködött volna. Ettől függetlenül az érkező járművek mind csökkentették tempójukat, így tett Zoltán is a legbelső sávban, közel az elválasztó betonkerítéshez. A reflexszerű oldalra pillantással konstatálta a rendőrök hiányát, majd, ahogy ismét előre fordította a tekintetét, a saját sávjában, egy szemből érkező metálbordó Fiat Temprát pillantott meg. Reagálni sem volt már ideje, motorkerékpárjával teljes erőből a Fiat gépháztetejének csapódott. Zoltán átrepült a gépkocsi felett, a levegőben pörögve az elválasztó kerítéselemeknek csapódott, majd magatehetetlenül repülő teste az úttest szélén kiemelkedő padkához csapódott. A motorkerékpár háromszáz kilós pörölyként sújtott le az autóra, összeroncsolta az elejét, majd a szélvédőn keresztül becsapódott az utastérbe. A Zoltán mögött érkező gépkocsik azonnal fékeztek, de egy jármű még így is belecsúszott a füstölgő-gőzölgő roncshalmazba.
Zoltán és a személygépkocsi jobb első ülésén utazó férfi a helyszínen életét vesztette, a sofőr és két másik utasa súlyosan megsérült. A roncsokba ütköző gépkocsit vezető fiatal hölgy fizikai sérülések nélkül megúszta, de a történtek, és az iszonyú látvány súlyosan megviselték, hosszú időre segítségre szorul, hogy fel tudja dolgozni mindezt.
Ez a fenti, erősen fókuszos stílusú beszámoló csak a képzelet szüleménye, de ne higgye senki, hogy nagyon messze van a valóságtól. Zoltán, aki én vagyok, egy napos hétfő délelőttön valóban járt arra a motorjával. És a Tempra is pontosan ott jött szembe a forgalommal, ahol a képzeletbeli baleset lejátszódott. Csak mindenkinek átkozott nagy szerencséje volt, nagyon kevés autó járt arra, a sort éppen egy rendőrségi Ford Focus vezette, ezért tényleg kivétel nélkül mindenki lassabban ment. És szerencsére még időben észrevettem a Temprát, ami halálra vált arcú melósokkal volt tele. Mivel motorral voltam, volt egy kis helyem balra húzódni, a mögöttem érkező autóknak pedig vészfékezéssel sikerült elkerülniük egy nagyon durva csattanást. A csikorgó gumik hangjára a kék-fehér Focusban ülő közegek azonnal felfigyeltek, szirénát, kék lámpát kacsolva visszatolattak. Mire a Tempra sofőrje megfordult, a rendőrök már várták, ki is intették. Nem tudom, mekkora büntetést kapott, de bármekkora összeg is szerepelt a csekken, sofőrünk jól járt vele. Nem sok hiányzott, hogy emberi élet száradjon a lelkén.
Még remegett a térdem, a sisakom rostélya alatt hangosan kurvanyáztam, mikor azon kezdtem el gondolkodni, ez mégis hogyan történhetett meg. Mert oké, hogy valaki rossz sofőr, nem örülünk neki, de tudomásul kell venni, hogy vannak tapasztalatlan, alkalmatlan autóvezetők. De senki nem olyan hülye, hogy meg akarja ölni magát. Akkor mégis hogy a francba került oda az a Tempra? Egyértelműen sofőrhiba, mert van behajtani tilos tábla, meg igazából a forgalmi helyzetből is könnyen kikövetkeztethető, hogyan kell ott helyesen autózni. De volt már ilyen baleset, nem is rég, mikor a Lágymányosi-hídon (akkor még úgy hívták) fiatalok haltak meg, mert a sofőr menetiránynak szembe hajtott a hídra. Azóta vannak ott látványos táblák, amik felhívják a közlekedők figyelmét, de itt, a Kacsóh Pongrác úti felüljárónál nincs hová tenni az ilyen táblát. A Városligetnél van ugyan hasonló figyelemfelkeltő, de itt az nem segít, a Hungáriáról érkező, esetleg vidéki sofőr úgy halad, ahogy a felfestések engedik. És azok sajnos engedik, hogy rossz sávba kanyarodjon.
Budapest útjai minősíthetetlen állapotban vannak, az útburkolati jeleknél még ennél is rosszabb a helyzet. Van, aki tiltott helyre parkol, mert nem látszik a felfestés, és előbb-utóbb lesz, aki bele fog halni a közútkezelő hanyagságába. Nézzék meg a mellékelt képeket. Nem állítom, hogy a sofőrnek nincs felelőssége egy ilyen hibában, tévedésben, ne adj isten balesetben. De azt igenis állítom, hogy annak is súlyos felelőssége van, aki az útjainkat ennyire hanyagul kezeli. Tessék szíves valamelyik felelős beosztású városvezetőnknek beülni egy útellenőr mellé, és szorgosan jegyzetelni. Állítom, hogy csak a Hungária körúton oda-vissza hajtva be fog telni a spirálfüzet, annyi égbekiáltó úthiba és szabálytalanság van ezen az egy útvonalon.
Szíveskedjenek a felelősök elgondolkodni rajta, hogyan lehetne a helyzeten változtatni. Nem hiszem, hogy nincsenek a célra felhasználható EU-pénzek, amikből normalizálni lehetne az állapotokat. És hát ugye útépítési munkákkal mindenki jól jár - értik, mire gondolok -, tényleg érdemes ilyesmire költeni. A kecske is jól lakik, és mi is tudunk normálisan közlekedni.
A postások bemutattak
Érdekes dolgok történtek a távoli Ausztráliában. Alig pár napja az Ausztrál Posta egy négyrészes bélyegsorozatot adott ki, így emlékezve meg a Mount Panoramán található Bathurst-i versenypálya ötvenedik évfordulójáról. Az természetes volt, hogy a 2006-ban verseny közben tragikusan elhunyt Peter Brock is szerepel az egyiken, méghozzá a Holden Torana A9X-szel, amellyel 1979-ben a legfölényesebb győzelmet aratta az extrém gyors pályán.
Brock, akit csak a Hegy Királyának neveztek (kilencszer nyerte meg a Bathurst 1000-et) ugyan néha-néha beült egy Fordba vagy BMW-be, de 40 éves karrierje alatt (élete végéig) hű maradt a GM-hez és a Holdenhez. Ausztráliában háromszor lett bajnok és az egyik legnagyobb nemzeti hős és versenyző evör. 1991-ben például egy ilyen mért körrel kvalifikálta magát, 46 évesen. Én lefostam a bokám közben párszor, eszméletlen módon tereli és érzi azt a nagy bömbölő dögöt.
A sorozat megjelenése után az ausztrál ultra pc-k (politikailag korrekt) és a dohányellenes liga azonnal verni kezdte az asztalt és követelte, hogy távolítsák el a Marlboro-feliratot a bélyegről, mert mégis, micsoda dolog már az, hogy az 1992 óta betiltott dohányreklám ott van a bárhol kapható bélyegen. (Egy 1979-es fotón.)
Az Ausztrál Posta a szóvivőjén keresztül, a Brock-rajongók pedig (ausztrália lakosságának többsége mínusz az antidohányosok) a pilóta Fecebook-oldalán keresztül üzentek nagyjából ennyit: egy frászt. A Ford és a Holden csatáját, valamint a pályát bemutató kollekció így teljes és autentikus, a felirat kiretusálásával a történelmet másítanák meg, márpedig céljuk megőrizni a legendás autó és pilóta képét úgy, ahogy milliók emlékeznek rá. A motorsportretro.com elmésen megjegyezte, hogy a bélyeg jobb felső sarkában található pályarajz - amely tulajdonképpen egy csőre töltött hímtag - nem zavart senkit.
Hogy mi ebből a tanulság? Talán csak annyi, hogy van az a pont, amin túl a dohányreklám ellen küzdeni már inkább ciki, mint menő. Mint ebben az esetben. Perfect Pete mindenképpen megérdemli.
Totalcar Autósmozi: Mint hívőnek a templom
Leginkább csak összefüggő történetek, epizódok maradtak meg abból az időből. Kirándulások és szalámicsempészet az ózdi piacról, Martignac-konyak, mint cserealap, kora reggeli sorbanállás a banánért, olykor két-három óra a hentes előtt, ha éppen jött valami friss. Decemberben narancsot hozott a Télapó, a kamionosoktól vásárolt Siggi-kakaópor féltve őrzött kincs, május elsején pedig a zacskós sárga limonádéval a világból ki lehetett űzni a padon ücsörgő, zsémbes vénasszonyokat.
Szó se róla, a kis szocialista tisztesség megvolt, apám mindent megtett érte: nagy lakás, autó, hétvégi horgászat, télen, vagy ha rossz idő volt, akkor zenehallgatás a gyémánttűs Dual-Videoton-kombón. Ennek mindig örültem, mert anyám lemezeivel ki lehetett kergetni a világból, Csepregi Éva hangjától már rosszul lettem, a Dolly Roll miatt többször is elszöktem a szomszédba.
De a fater, na az más volt. És a végén szinte mindig léggitározás lett belőle. Azokat a lemezeket szerettem. Furamód leginkább azokat, ahol hallhatóan gitároztak. Tűzkerék, HBB, P. Mobil, Led Zeppelin, Queen, volt ott minden. Aztán egyszer iskolában, a nagyszünetben lenyírta a hajam két tanítónő, én pedig hazaszöktem (nem volt nehéz, az iskolával átellenben laktunk). Aztán annyira emlékszem, hogy az éjszakai ügyelet után alvó anyám a frottír hálóköntösben, engem csuklómnál maga után vonszolva, jobb kezében a vastagtalpú, ortopéd klumpával szó szerint rárúgja az ajtót az igazgató elvtársra. Nem tudom, hogyan élte túl az az ember, de azok után már nem nyúltak a hajamhoz.
Évekkel később aztán már tudtam, kicsoda Aczél György, tudtam, hogy mi volt az a TTT-lista és megértettem, miért kacagtak fel apám és barátai, ha egy-egy sör mellett valaki szóba hozta az Eddát, mint hűdekemény zenét, vagy a különböző beat-zenekarokat. Mert akkoriban csak az volt a tiszta és igaz, ami tiltott volt. Az ilyen államilag tolt vackokon csak nevettek.
És ideát nem egy alapvetően jóléti társadalom háborúellenes mozgalma volt a nagy dolog narkóval, Volkswagen-kisbusszal és szabad kufircolással. Itt a rendszerbe be nem illeszkedőkről volt szó. Azokról, akik rámutattak, akik nem álltak be a sorba és akiket üldöztek az Aczél és a kommunista kultúrpolitika kutyái. Virág, fű és béke-szeretet? Nem. Gumibot, kövidinka, üldözés és elutasítás. A kemény srácok farmerben jártak, hosszú hajjal és a Budai Ifjúsági Park fogalom volt.
Ez a rezsim és a nyomás, amit minden, épeszű emberre gyakorolt, aztán olyan ikonikus zenészeket és zenekarokat termelt ki, melyekhez foghatót azóta sem. Ezek aztán magas hőfokon lángolva villantak fel, hogy örökké beégjenek a magyar zenébe, mint például Radics Béla, minden idők legnagyobb magyar gitárosa (akinek a roadja Tátrai Tibor volt), vagy az ős-Beatrice, amelyik a P. Mobillal karöltve azon versengtek, hogy melyiket tiltják ki több megyéből vagy a Hobo Blues Band, a tiltott zenekar, akiket annak idején meghívtak egy brit blues-turnéra és a kommunista kőfejek az Első Emeletet küldték ki helyettük. (Két hét múlva zavarták őket haza.)
Hogy Szomjas György milyen trükkel érte el azt, hogy filmet csinálhasson egy kitalált zenekarról, tudni nem, csak sejteni lehet. Az bizonyos, hogy nem csak a nosztalgikusoknak kötelező. Betekintés egy világba, korrajz, remek zenével, az alapműveltséghez mindenképpen hozzátartozik.
Mint hívőnek a templom, olyan ez mindenkinek, aki szereti a rock'n' rollt. Kopaszkutya a Fővárosi autósmoziban, zsíroskenyérrel és utolsó cigarettával. Csak egy pokróc kellhet, némi piramisszegecs és ezerötszáz forint, minden más van a helyszínen. Csak nagyfiúknak-nagylányoknak, a zene péntek este él! Kapunyitás nyolckor, kezdés kilenckor. Élő kopasz kutyával a belépés ingyenes. Gyertek, csibészek!
Sok jó ember...
Szeptember 21-e bevonul a Totalcar Autósmozi történelmébe. Ez a nap, pontosabban az este vetített Dögkeselyű hozta az első másfélszeres teltházat és biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó!
Mindenkinek köszönjük, hogy ott volt, tökéletes megkoronázása volt egy egyébként is zseniális pénteknek. Egész nap lázasan készülődtem - előtte csak nagyon -, valami franc vírusnak majdnem sikerült kiütnie egész napra, de nem hagyhattam magam, egész nap tablettákat nyeltem. Pista elhozta a szerkesztőségből Hammer ceruzarajz repróit, Tibby készült Totalcar DVD-kkel, én pedig folyamatos telefonálgatásban voltam, a beígért meglepetéseket megállás nélkül szerveztük.
Bármennyire is szerettük volna, a Dögkeselyű-tribute filmünket nem tudtuk levetíteni, a mozi analóg technikájával nem lehetett a vászonra varázsolni a digitális anyagot, a megfelelő kivetítő pedig horror pénzbe került vagy/és nem volt szabad aznapra. Ennél sokkal fontosabb volt, hogy a kisfilmben szereplő Lada taxikat, a rendőrautót, a piros Ladát és a Zapót is hívtuk, úgy terveztük, a legelső sorba állítjuk őket, hogy mindenki jól megnézhesse a gépeket.
Itt jött közbe az este nagy gebasza, ami miatt sajnos erősen megcsúsztunk a kezdéssel. Az egészen titkos terv az volt, hogy Cserhalmi György is megtisztel bennünket, ezt még péntek délután is szerveztük. Taxival érkezett volna, természetesen Lada taxival, de sajnos technikai okokból nem jött össze a dolog, ez viszont az utolsó utáni pillanatban derült csak ki. Emiatt a Volán és a Főtaxi komoly késéssel tudott csak elindulni a Nagykőrösire. Igaz, hogy a 80 helyett 120(!) autó szakszerű elhelyezése, beengedése miatt is volt némi csúszás, de ez önmagában nem lett volna több mint 20-30 perc.
A taxik, és a látványos bevonuló nélkül nem akartunk kezdeni, így pattanásig feszített idegekkel vártuk, hogy Peti és Szabolcs messziről is jól látható szabadjelzője feltűnjön a bejáratnál. Közben sajnos elvesztettünk két nézőt, egy srác és a barátnője nem várta meg a kezdést, igaz, ő volt az, aki beguruláskor nem azt kérdezte, hová állhat, hanem hogy ha nem tetszik a film, hol tud kimenni. Nem volt jókedve, az ajándék DVD-t felé nyújtva pontosan olyan gesztussal rázott le, mint a kannásbortól és vizelettől bűzlő hajléktalant, aki Fedél nélkült kínálgat. Remélem később találtak maguknak megfelelő programot, amire tényleg szívesen mentek, péntek este nekik is jár egy kis vidámság.
Majd’ egy órás csúszással ugyan, de megvolt a fény- és hangjátékkal kísért ünnepélyes bevonulás, mindenki szemügyre vehette a kocsikat. Én pedig végre körülnézhettem, mi van a nézőtéren.
Atya. Úr. Isten. Olyan szorosan álltak az autók, hogy majdnem összeértek a lökhárítóik. Szinte egybe lehetett nyitni a kocsikat, hogy egy nagy moziteremmé változzon a placc. Azt hiszem, pontosan a tarkómig ért a vigyorom. Veteránok, youngtimerek, sőt, kiemelten Ladák mindenfelé. És bitang hideg. Remélem mindenki készült pokróccal, nem levesedett meg senki orra a vetítés végére. Közben elindult a film, amit Csikóssal, Göbivel és Pistával néztük együtt, pontosabban én úgy belealudtam, mint ha fejbe vertek volna. Na ja, a láz, meg a gyógyszerek megtették a hatásukat.
Sajnos Cserhalmival nem tudtunk találkozni, de a filmet remélem mindenki élvezte. Aki lemaradt volna az eseményről, esetleg megnézné még egyszer, vagy szeretne találkozni a mű operatőrével, az most hétvégén megteheti. Lelkes rákosligetiek ugyanis a helyi Maros moziban szerveznek Ragályi Elemér tiszteletére egy ingyenes vetítést, ahová mindenkit szeretettel várnak:
2012.09.28. péntek
15:00 és 16:00 óra között Ladák gyülekezője a keresztúri TESCO parkolójában, az üres részen 16:00 körül elindul a "LADAVÁN" Rákosligetre, a Maros Mozihoz
16:30 és 18:00 óra között kötetlen Lada-börze és nyáladzás az autócsodák körül,
közben 17-17:30-ig felvonulunk Ladákkal a ligeti utcákon, Ragályi Elemért körbevisszük fiatalkora helyszínein
18:00 órától a Dögkeselyű film vetítése a Maros Moziban (1172 Bp.-Rákosliget, IX. utca 2.)
(A vetítés ingyenes, adományokat a Mozi felújítására és működtetésére köszönettel elfogadunk!)
Film után beszélgetés Ragályi Elemérrel (a film Kossuth-díjas operatőre), akit nem kell bemutatni senkinek, gondolom.
20:00 órától a Blue Hats jazzformáció zenél, improvizál a MovIng képzőművészeti csoport vetítésére
22:00-ig jó idő esetén a Mozikertben tűzrakás, sütögetés.
Szeretném mindenkinek megköszönni, aki eljött: óriási élmény volt! Megint megmutattátok, milyen fergeteges közösség a Totalcar olvasótábora, aminek egyrészről öröm tagjának lenni (pontosan úgy várom a kollégák cikkeit, mint korábban), és megtiszteltetés írni nektek.
Ne feledjétek, most pénteken is Totalcar Autósmozi!
Köszönet Ribes Attilának és Boda Józsefnek a rendőrségi Ladáért, Smiglag-nagy „Polírpeti” Péternek a Volántaxiért, Németh Szabolcsnak a Főtaxiért, Vajtu Zsoltnak a piros Ladáért, Szabó Istvánnak a Zaporozsecért.
Heti merítés
A nyomatékból hordozó igavonó öszvér
Apukám nézett mindenféle kocsit, volt Daewoo Lublin (alias Zsuk), Daewoo FSO (a világ egyik legfurcsább járműve), Suzuki WagonR+ és Renault Kangoo. Az utóbbi hozható összefüggésbe az L300-al. Hogy miért is? Hát most elmondom.
Mai autókat megszégyenítő gépcsoda
Kéremszépen, meggeneráloztuk a motort. 8 hónap jófajta állás, és érlelődés után áthúztam a verdát a Camponához, a Mitsuklubos brigád műhelyébe. Az autót vörös szőnyegen várták, és tejben-vajban fürösztötték.
Egy álom, ami könnyen elérhető
Jelengleg is szerelőnél tartózkodik-ugyan is annyi olajat evett ami hihetetlen volt 2 és fél hét alatt teljesen megevett mindent ami benne volt.
Az első fával megigazítanám az orrát
A motor valóban erős, alacsony fogyasztású, kellően nyomatékos. A belső viszonylag kényelmes bár a hátsó üléssor az inkább kínpad .-) hosszú távon!
Egy Aro10 benzines terepjáró leamortizálása után döntöttem el hogy veszek egy kis terepjárót amit a munkámhoz és az életben is tudok használni.
Nordschleife örökre, ötvenezerért
Pár napja érkezett meg a Nordschleife legújabb sajtóanyaga, mely azonnal instant nyálkiválasztással járt. Nem tudom, mennyien tudják, de a Nordschleife önálló márkanévként egy ideje már jelen van a közepesen elfogadható minőségű merchandise-piacon.
Most kirukkoltak a Nordschleife chronograph matt black típussal és az ujjam egy pillanatra megremegett. 144 grammos, jó nehéz, 50 milliméteres átmérővel és rozsdamentes acél korpusszal, zafírüveggel. Automata, belsejében Miyota-szerkezet ketyeg. Miyotának a Citizen anyacégét nevezik, japánban gyártott szerkezeteik alapjában véve robusztusnak és megbízhatónak számítanak, bár ebben az órában messze nem egy high-end mechanikát találunk.
De mindegy is, mert piszok jól néz ki, időmérés, stopper- és dátum: az alapfunkciókat tudja. 189 euró – érdekes módon – még nem is túlzó ár, pláne ha egy hasonló kategóriájú vagy minőségű Porsche vagy BMW karórához mérjük. Karácsony még messze van, de valószínűleg elkezdek célozgatni. Bár a mezei Nordschleife Chronograph sem csúnya, és az csak 129 euró. És jaj, az 1927-es 24 órás? Hű, ezt megrendelem.
A shop amúgy jópofa. Van Nordschleife Drive-utcanévtábla 25 euróért, matrica ugyanennyiért, egyedül a Sabine-pólón érződik némi amatőrizmus a Comic Sans-szerű betűtípus már évekkel ezelőtt ciki volt, most sincs másképp. Ellenben az alufelni-kupak- peremmatrica-kombó jópofa. Már csak autó kéne, amin hitelesnek tűnik.
Frissnek mondható hír, hogy a Rent4Ring.de szerint túlzó volt a pletyka, mely szerint a Nürburgring-Nordschleife bezárhat. Korántsem eszik olyan forrón a kását, a Nürburgring Automotive GmbH él és működik, a Zöld Pokol továbbra is vár mindenkit, aki vállalkozik a bátorságpróbára. És ez jó.
Alternatív jövő Magyarországon
Az MVM Energia Futam élő közvetítése. Csak itt, csak Önöknek, csak most. Nézzék meg, mit tudunk kihozni minimális energiából!
MVM Energia Futam programja
2012. szeptember 22. Szombat
07.30-09.00 - Szabadedzés
09.00-10.25 - Időmérő edzések
10.30-10.50 - Motorkerékpárok versenye
11.00-11.30 - Napenergia meghajtású járművek és TanulmányAutók versenye
11.45-12.15 - Átalakított SzériaAutók versenye
12.30-13.30 - Prototípusok és Verseny Autók versenye
12.55-13.05 - Szünet: Zöld áram töltés
14.00-14.30 - Famous futam MVM Elektro GO-KART verseny
15.00-15.30 - Eredményhirdetés, díjátadó
15.00-19.00 - SzériaAutók tesztje
15.30-19.00 - Nyitott BOXutca
14.00-14.30 - Famous futam MVM Elektro GO-KART verseny (Görög Zita, Schell Judit, Kozmann György, Koko - Kovács István, Rákóczi Ferenc)
14.30-15.00 - Médiapróba (Járművek megtekintése, kipróbálása, találkozás a fejlesztőkkel)
15.00-15.30 - Eredményhirdetés, díjátadó a pályán felállított dobogónál
Péntek este bandázás!
Komoly protekciónk van odafent, hét közben lehet rossz idő, de a pénteki autósmozik már jó időben zajlanak -így volt ez múlt héten is, most sem lehet másképp. Lehet, hogy hűvös lesz, ezért egy pokrócot érdemes hozni.
Ismételjük el a részleteket, hogy senkinek ne maradjon ki az infó: 21-én, este 9-kor a Fővárosi Autósmoziban Totalcar Autósmozi, ahol a Dögkeselyűt vetítjük. Bejárat a Nagykőrösi út felől, az Autópiac főbejáratánál, belépő 1500 Ft/fő. Ezért a pénzért nem csak zseniális autósmozi élményt kapsz, a legjobb magyar autósfilmmel a vásznon, de jár a jegy mellé a zsíroskenyér hagymával UPDATE! sósperec lesz, emberek, igazi sósperec! - és az ajándék, virtuális tuning rovatunk alapítója, Hammer autós grafikáinak reprodukciói.
És ez még mind semmi. Igyekszünk mindent megtenni, hogy meglegyen a nyolcvanas évek eleje hangulat, tartogatunk meglepetéseket is, de annyit már most tudni lehet, egyik olvasónk egy Zil-131 fülkéjéből akarja a filmet nézni, így azzal jön. De most komolyan, láttatok már autósmoziban Zilt? Már úgy értem, a múlt héten A kenguruban szereplő Volán-tefuson kívül?
Ez a mozi is megismételhetetlenül zseniális lesz, az már biztos! Gyertek, összesen 80 autó fér el a nézőtéren, de székből, nyugágyból, traktorgumi-belsőből is lehet meredni a vászonra. Aki nem tudja, kicsoda Simon József taxisofőr, azért jöjjön el, hogy pótolja a hiányosságokat, aki tudja, azért, mert megunhatatlan a film.
Csak hátul hajtson, oszt annyi
Idén nyáron a tököli reptéren tartották a Ford majálist, ahol egy szlalompályán is bemutathatták tudásukat a Kék Ovál rendjének tagjai. Bár Sabine Schmitz óta tudjuk, hogy a Transit nem megy rosszul a Nürburgringen,
de most RSEscort egy szinte széria Transittal bebizonyította, szlalomban sem kell szégyenkeznie. Fehér furgonosok, szevasztok!
A legjobb magyar autósfilmet vetítjük!
Nem állítanám, hogy eseménytelenül telt ez az év. Rézmányival Kaliforniában jártunk, annyi dolgot láttunk, átéltünk, hogy azóta is folyamatosan jönnek belőlünk a sztorik. Voltunk garázsokban, műhelyekben, beszélgettünk Jay Lenoval. De mindezekkel együtt is az volt az év eseménye, hogy felidéztük a Dögkeselyű hangulatát, és beszélgethettünk Cserhalmi Györggyel a filmről.
Akkor, a MANDA és az Indexvideó együttműködésének köszönhetően az Indán egy hétig bárki ingyenesen megnézhette az 1982-ben bemutatott krimit. Ez jó. De sosem lesz olyan jó, mint rendes filmvásznon látni a régi képkockákat. Mert egy ilyen filmet moziban kell látni, sósperecet ropogtatni. De csak miután a jegyüzérektől sikerült az utolsó két jegyet aranyárban megvenni.
Mi viszont még ezt is tudjuk űberelni. Jegyüzérek nem lesznek, a perecben sem vagyok biztos, de egy ilyen kultikus autós filmet autósmoziban megnézni, az mindennél jobb. Az eddigi két vetítés, amin az Autóversenyzők, illetve A kenguru szalagjait fűzte be a mozigépész, mind megtapasztalhattuk, hogy fergeteges hangulata van az eseménynek.
Vetítés előtt az emberek egymást köszöntik, autókat mustrálnak, sztoriznak. Mindenki átveheti a jegy mellé járó Totalcar ajándékot, sőt, a filmek által megidézett kor hangulatához illően jár egy zseniálisan jó hagymás-zsíroskenyér is. Akkor sincs baj, ha a csajoddal jössz, neki is jut a lilahagymás kalóriabombából. Persze ha inkább pattogatott kukoricára, rántott húsos zsömlére, csokira vágynál, ott a büfé, éhen senki nem maradt, a kiszolgálás és az árak barátságosak.
Gyertek minél többen, hozzátok el a féltve őrzött Zsigulikat, Moszkvicsokat, Volgákat, Zaporozseceket is, de ha csak egy Sokol rádióval idézitek meg a múltat, az is jó – különösen azért, mert a film hangját rádión is lehet hallani. Persze ha nem nyugati normásították anno a Sokolt, a 102,1 MHz nem jön be rajta, de sebaj, a helyszínen hangszórókból is hallható a gumicsikorgás.
Ha hűvös lesz, hozzatok egy pokrócot magatokkal, de mindenképpen gyertek el, mert olyat láthattok majd, amit eddig még soha. Ugyanis nem csak a film és a nézők autói fognak múltat idézni, mi is igyekszünk hozzátenni a magunkét a hangulathoz. Tehát hiányzás csak igazolt esetben fogadható el!
Hogy hol is van ez a bitang jó rendezvény? Nem nehéz megtalálni, a Fővárosi Autópiac területén üzemel a Fővárosi autósmozi, ide gyertek. Akinek nincs autója, kéredzkedjen be valakihez, ezen nem múlhat a móka. Sőt, kempingszékből, nyugágyból, motor vagy bicikli nyergéből is lehet mozizni, kinek hogy tetszik. 20:00-kor kapunyitás, vetítés 21.00-tól
Tehát péntek, szeptember 21, 21:00 Totalcar autósmozi, DÖGKESELYŰ!
Heti merítés
Vásárlás után egyből egy 3 hetes olasz túrán avattuk fel az autót, a fogyasztása kicsit sok volt, de gondoltam majd belejáratódik, nem így lett...
Aki nem tudná ez egy egyszerű olajcseréről szól! Olaj + szűrő, ezen kívül ellenőrzik a féktárcsa vastagságát! Az ajánlatokban részletezett munkadíjak 13 és 17 ezer között mozogtak.
Nos, életem egy szerencsés szakaszában úgy döntöttem, ha már volt kabrióm, lesz megint!
Egy igaz történek következik, remélem meg tudok még menteni pár eltévedt lelket :)
Alapvetően egy jó konstrukció, nyugodtan ajánlanám bárkinek, feltéve, ha talál egy megkímélt példányt, ami sajnos szinte lehetetlen.
Életveszélyes volt a legjobb autóm
Úgy járt körbe a kulcsa a szerkesztőségben, mint egy jóféle rakéta egy züllött kerti partin. Felszabadultan, lelkendezve szállt ki belőle mindenki, nehezen engedve el a kormányt: ez aztán az igazi hot hatch, élményautó a javából, nem lehet vele nem betyárkodni, milyen jó, hogy ilyen lassan is fergetegesen gyorsnak érzed magad. És mennyire eszményi állapotban van: minimális rozsda, szinte mindenhol eredeti fény, közel tökéletes belső. Egy hétvége alatt rendbe lehet rakni. Aha.
Egyedül nekem nem voltak ilyen illúzióim, amikor megvettem az XR2-est. Kétségkívül hirtelen felindulásból történt, egymásra halmozódó véletlenek következményeként, de még azon a bohémságba katapultáló tavaszi napon sem hagyott el teljesen a józan eszem. Amikor a Fiesta nyitott motorházteteje felett az eladó kezébe csaptam, pontosan tudtam, hogy beteg a váltó és fel kell újítani a karburátort. Mivel sokat állt az autó, számítottam arra is, hogy hozzá kell nyúlni a fékhez. És azzal is tisztában voltam, hogy egy harmincéves, filléres magyar autón a nyilvánvaló hibákhoz idővel még egyszer annyi hozzájön. De nem baj, a szerelés az életem.
Subject: Nem sablonos csávók
Koncz Jani:
Ezek se százasok, baszki. Mintakészítés egy tökéletes sárvédő elkészítése érdekében. A projekt egy kis BMW roadster, a korábbi Flamin'-riportokban rendre felbukkan.
"A jobb oldali sárvédő viszonylag rendben volt, kicsit azért kellett pontmelegezni, de végül elértük a kívánt alakot. A bal oldali azonban nagyon gyatra, törve volt erősen (minden bizonnyal versenyeztek ezzel a kocsival), majd elnagyoltan javítva. Így a kijavított jobb oldali alapján készült el egy sablon. Be kellett rajta jelölni először egy hosszanti, majd sok keresztirányú síkot, majd ezeket lemintázni, összeállítani. Végül megfordítani a keresztsíkokat a hosszantin, és kész a tükörkép."
Pista:
ez persze villámposzt, ha megengeded
Koncz Jani:
Toljak hozzá szöveget?
Pista:
nem kell, ez készen van, ennyi elég
köszi
Koncz Jani:
Lehetne az "ezek se százasok" helyett mondjuk "Ezek a szent őrültek"-et írni? Most lakatolják az autómat, és ha félreértik a bevezetőt, fél óra alatt simán beledomborítanak az oldalába egy kétméterszer félméteres, gondosan cizellált Fuck You! feliratot. :-)
Pista:
:D
persze
Koncz Jani:
És természetesen ezt is nyugodtan beleírhatod. :-)
Pista:
Természetesen
Koncz Jani:
Na, itt van még két fotó, ha kell kell, ha nem nem. :-)
Az idézetben említett pontmelegítés, illetve egy fotó a BMW-ről, hogy autóhoz tudja kötni az olvasó a képeket.
Pista:
szuperfasza!
Csik:
Küldjek képsort a leperemezett alumínium kalaptartóról, rádiuszokkal, hangszigetelő burkolattal, de a gyári szövettel, ami ötféle mosást kapott? Esetleg a Puchom háromrétegű ajtóoszlopáról, amit mindkettőt nulláról gyártottak le? A pikantériája, hogy annál azon lóg az ajtó, ott vannak a zsanérok, tehát brutál szerkezet.
A veteránozás már csak ilyen, ha nincs gyári elem :-)
Sipos:
Az én apukám meg birkózó, űrhajós és olimpiai bajnok távolugró is ám!
Csik:
Nem igaz, megint szemét vagy.
Csak cascója van.
...ilyenek az esős délutánok idebent.
Holnap Velodrom, ugye megvan?
Aki azt hiszi, hogy ez az idióta gazdagok rongyrázó jelmezes bulija, nagyot téved, hiszen egy használtruha-boltban háromezer forintból, jobb esetben pedig a nagyapa(anya) megmaradt cuccaiból fel lehet öltözni ide. Sőt, akadt már, aki rabnak, ógörög államférfinak, ősembernek, autószerelőnek öltözött - lényeg, hogy ne olyan maskarában érkezzünk, amilyet az utcán bárkin láthatunk, mert nagyon hülyén fogjuk magunkat érezni. A túlnyomó többség ugyanis - ahogy az kvázi kötelező is - régimódi ruhát ölt ilyenkor. A Velodromon megfordul a világ: ami kint kretén, az odabent a módi. És aki ide nem tud felöltözni, az vigyázzon, mert ez jelzés: bőrévé vált a kinyúlt, lyukas, susogós mackóruha.
Aki azt hiszi, hogy ez az autizmusig monomániás veteránosok dzsemborija, nagyot téved, mert Trabanttól Zsigulin át Opel Rekordig minden volt itt, ami köznapi jármű, s a motoros csapat is szoci gépekkel gazdagon meghintve parkol a betonon. Persze, előfordul néha Bugatti, háború előtti Maserati versenyautó,nyolcvanéves Indian, emberölő hangú Triton is, de ettől lesz olyan színes az egész, hogy nem csupán egy május elsejei nosztalgiabuli ez a Közlekmúzeum előtt, hanem olyan hely, ahol mindenki talál a szemének, fülének, orrának való, megfelelően erős ingert.
Ilyen az autósmozink, közelről
Az időjárás velünk van, kezd felszáradni a város, úgy tűnik, semmi nem állhat egy a ma esti mozizás útjába. Este kilenckor kezdődik A kenguru című, 1975-ös magyar film, Budapesten, a Nagykőrösi út 162-ben, a Fővárosi Autópiac autósmozijában. Gyertek, nézzétek meg a ziles Vajrú és a gyönyörű Zsozsó szerelmét a kor legjobb magyar zenéivel.
Kapunyitás este nyolckor, a vászon előtt nyolcvan autó számára van hely, pokróc és kempingszék használata megengedett. A belőpéjegy ára, 1500 forint/fő.
Korábbi posztunk ITT olvasható.
Unortodox ingatlanos
Aki feltehetően most csöppent a szakmába, de legalábbis a jogi dolgokkal nincs teljesen tisztában. Például feltehetően titoktartási szerződést sért azzal, hogy kiírja a jutalék mértékét. Ez csak egy dolog. A pontos cím megadása eléggé szokatlan, már csak azért is, mert így fél perc alatt meg lehet találni a hirdetőt direktben, és ugrott a 4,2%. Mondjuk az eladónak ez sovány vigasz, főleg, hogy leírja, szerinte a lakás túlárazott, sőt, odáig megy, hogy eladási árat javasol, ezzel alkupozícióba hozva a vevőt. Hm.
Senkiháziak kezében van a popszakma. Nem rég dobta elém az internet bűzös folyama e csodás találatot, amivel megalapozta az estét. Ingatlan rovatunkat olvashatták.
Ön árul lakást? Ezek után kiben bízik és hogyan hirdetné?
Külföldre vágyik, de szerelmes
Késve érkeztem. A Fővárosi Autósmozi kapuja előtt nyolckor már sorban álltak az autók, mögöttem egy újszerű Wartburg Tourist kadmiumsárga fényei zárták a sort. Bent a parkoló majdnem megtelt, ezért csak valahol hátul sikerült leállítanom a Swiftet. Nem baj, onnan is éppen elég jól lehetett volna látni az óriási mozifalat. Végül mégis úgy döntöttem, átülök Bende, majdnem legelöl álló teszt-Jaguárjába. A nézőtéren két Citroen BX, a távolban egy csodálatos állapotú Zaporozsec, 124-es kupé Mercedes, és persze még hetven-nyolcvan Totalcar olvasó az autójával, a jobb egyen mozipartnerével.
A pattogatott kukorica váratlan népszerűsége miatt kis késéssel kezdődött a vetítés, ám amikor mindenki beállította az autórádióját a mozi 101,2 megahertzes frekvenciájára (bár 101,3-on is jól működött) és ebben a sok autóban egyszerre szólalt meg az 1980-as Autóversenyzők című magyar film pergő főcímzenéje, valami egészen különleges dolog történt.
Ez a különleges élmény - a Totalcar autósmozi - folytatódik most pénteken, szeptember 14-én. Ezúttal Zsombolyai János, A kenguru című filmjét vetítjük, 1975-ből. Varjú a mai ember számára is ismert dilemmával küzd: menni vagy maradni. Mert ugyan egész nap úton van, mégsem pont arra tart, amerre szeretne: nyugatra vágyik.
A húszas éveiben jár, kék-fehér Zillel hordja az építőanyagot Paksra, az atomerőmű építkezésére, lógatja a kezét a kormányon, a kabinban süt a forróság, ő csak nézi a stoppos csajok fenekét és közben jobb életről álmodozik. Farmert szeretne, márkás cigarettát, Volvo kamiont, de főként egy leheletnyit abból a szabadságból, amelynek csodáival TIR-es barátja, Jocó tömi a fejét.
Csakhogy a dilemma nem volna az igazi, ha nem lenne ott a képben Zsozsó, akivel épp a nagy kiugrás előtt kezdnek komolyra fordulni a dolgok. Maradni rossz döntés, menni lehetetlen. Így őrlődik a szemünk előtt Varjú, kápráztat szépségével a női főszerepet játszó Vándor Éva, és szólnak a slágerek mások mellett Frenreisz Károly, Somló Tamás és Szörényi Levente hangján.
A vetítést ezúttal is este kilenckor kezdjük, de már nyolckor kinyitjuk az autópiac Nagykőrösi úti kapuit (cím: Budapest, Nagykőrösi út 162), hogy az időben érkezők a legjobb parkolóhelyről élvezhessék a filmet. A belépőjegy személyenként 1500 forintba kerül. Ezért nem csak a hagyományos moziknál izgalmasabb vetítési élményt adjuk, hanem egy azonnal fogyasztható zsíros deszkát, és persze egy Totalcaros bögrét ajándékot, de nem bögrét, valami mást.
Aki az utolsó pillanatban érkezik, pórul járhat, mert a vászon előtti területre legfeljebb nyolcvan autó fér el. Múlt pénteken tökéletesen sikerült a vetítés, reméljük, most is így lesz. Az autópiac lelkes szervezőin nem fog múlni, és a kengurun sem. A kedvencem, talán az egyik legjobb magyar film amit láttam. Jöjjenek el, nem fogják megbánni. A filmeket egyenesen a Magyar Nemzeti Filmarchívumtól kaptuk az öt pénteken át tartó mozizáshoz, köszönet érte.
Heti merítés
Parisban az egyik lámpánál egy buszsofőr kiszállt és végig tapogatva vigyorogva magyarázott valamit...
Rapidka-egy álom megvalósulása
A magyar példányokat el kell felejteni, egytől egyig sokadik tulajos, barkácsolt példányok, érintetlen kocsi itthon nincs, hogy az Ikaruszkék színben pompázó szuzuki szpojleres példányokról ne is beszéljek...
Beleöltem nem kevés időt, energiát és pénzt. A határon még gondolkoztam. Vagy elindulok a szépítgetés építgetés lejtőjén és már sose tudom kivenni belőle a pénzem, vagy használom és eladom. Szerencsére maradt az első variáció.
A tökéletes szerető: adsz és kapsz, de jó hobby!
Tényleg úgy érezhetem magam mintha valami iszonyú drága exkluziv autoban ülnék amire mindenki félnéz, integet, mosolyog, mutogat vagy iregykedve pillant az autóra mint aki birtokolni kívánná...
Súlypont rendben, télen, akarattal, nagyon könnyen meg lehet csúsztatni, de ugyanilyen könnyen kordában is lehet tartani.
Visszapörgettük a Mercit
Ritának sokat evett a Merci, nekem meg sokkal kevesebbet. Ugyanakkor, ugyanott. Itt valami vezetéstechnikai gebasz lesz, de együtt ritkán megyünk, jobb ötletnek láttam egy fordulatszámmérős-economys műszeregység beszerzését, és elmagyarázni, hogy nem kis fordulaton gyorsítunk, hanem. Neki stabil tíz liter, nekem hét és kilenc között. Igaz, direkt úgy igazítottam a gázbowdent, hogy hamar felváltson az automata. Mindez ott került elő, hogy a nyáron, a nagy hőségben egyszer füstölt Merci a gyújtás ráadásakor a műszerfal alól. Aztán még egyszer. Mindenképp a műszerfalban kell turkálni, így fejleszthetünk is akár.
Nem jó ez így, hogy füstöl (igazából folyamatos amperszaga volt). Levettem a műszerfal alsó burkolatát, de semmit nem láttam megfüstölődve, Prokeeval megbeszéltük, hogy hozzak egy gyújtáskapcsolót az a tuti. Hoztam. Meg ha úgyis szétszedjük, akkor a műszeregységet is upgradeljük. Csomagtérzár és ülés hátsó borítása volt a desszert és a kávé.
Barokk angyalt valakinek?
Hello Totalcar,
a hétvégén volt szerencsém nézőként részt venni az Arosa Classic Car oldtimer rendezvény egy napján, ahol lőttem egy-két képet, küldök párat mellékelve, hátha feldobja egy-két szerkesztőségi tag napját, ha végigpörgetik.
A rendezvényről annyit kell tudni, hogy minden évben augusztus végén összegyűlnek a svájci Graubünden kanton Arosa településén a svájci és egyéb nációjú gépbarátok, hogy a tulajdonukban lévő 40-50-60 éves vagy még idősebb gépeket jól meghajtsák a szerpentineken. Maga a verseny 3 napos, Langwies és Arosa települések közötti kb. 7 km-es szakasz 76 kanyarral, ahol az átlagban 50-60 éves tulajok fiaikat vagy unokáikat maguk mellé ültetve próbálják megdönteni előző napi, vagy éppen előző évi legjobb idejüket.
Az egész esemény egyébként hihetetlenül nézőbarát,a sátrakból felépített boxban bárki kedvére sétálgathat a tárva-nyitva álló, éppen nem versenyző gépek között - természetesen tök ingyen - miközben a tulaj szerel, vagy éppen kávézik a szomszédos étteremben. Sisakok, kesztyűk, szerszámok között, benzin- és fékszagot magadba szívva bóklászhatsz, gyakran a tulajdonosok szólítanak le, ha nagyon nézegeted a vasat. Egyszóval felszabadult hangulat, abszolút lazaság szervező, versenyző részéről, nyoma sincs a haza oldtimer rendezvényeken megszokott kordonos múzeumi hangulatnak, itt az autókat használják és élvezik, legyen szó Carreráról, De Tomasóról, vagy Bugattiról.Nyilván kell hozzá anyagi háttér is, hogy ilyen kondícióban tartsák, és így merjék használni ezeket a vasakat rendszeresen, de úgy látszik a világ szebbik felén ez így működik.
Üdv a TC minden tagjának:
Miksó Dávid
Köszi Dávid! Nyálunk csorog rendesen, az enyém leginkább a Lotusra és a 2002 TI-re csöppen, de az Alfák... És ha tudnád, hogy az idei pályanapunkra nevezett egy RZ is (többek között). Csodás hely lehet, a Barokk angyal fenekét pl. most láttam először, gyönyörű. Remélem, Csikós is elkapja ezt a posztot két külföldi út között. Köszönjük még egyszer!
Amikor az autó kuka
Az ötezer lakosú rajna-pfalzi Hermeskeilben tartották a kukavilágbajnokságot. A verseny a hagyományos láda/szappantartó-autók összecsapásához hasonló, azonban számos eltérést találunk a szigorú szabályzatban.
1. Kizárólag eredeti, kétkerekű műanyag szeméttároló edényt lehet csak használni. (A térfogata nincs korlátozva, vagyis 80, 120, vagy 240 literes kuka is bevethető, azonban nincsenek külön kategóriák, mindenki egy mezőnyben versenyzik.)
2. A kukának üresnek és tisztának kell lennie, plusz súlyt nem szabad benne elhelyezni.
3. A tető zsanérjait védő lemez felszerelhető.
4. Az eredeti kerekek és a tengely nem cserélhető, azonban védőlemezt itt is fel lehet szerelni. Tilos további görgőket, szélesebb tengelyt, motort, vagy bármilyen más változtatást végrehajtani.
5. Annak érdekében, hogy a sérülésveszélyt csökkentsék, tilos bármilyen kiálló alkatrész (kipufogó, spoilerek, szárnyak, stb.) felszerelése.
6. Az ágyék védelme érdekében minden kukát fel kell szerelni ülő-, vagy fekvőkárpittal.
7. Minden kukára csak egy vezető ülhet/fekhet.
8. Valamennyi kukának részt kell vennie technikai ellenőrzésen, ahol tanúsítják, hogy részt vehet a versenyen.
9. Maradéktalanul be kell tartani a verseny rendezőségének és a pályabírók utasításait.
10. Minden vezetőnek védőfelszerelést (zárt sisak, kesztyű, könyök- és térdvédőket) kell viselnie.
A verseny mintegy 300 méter hosszú, forgalom elől elzárt útszakaszon, egyenkénti indítással zajlott, amelyet a leggyorsabbak 20-21 másodperc alatt teljesítettek. A versenyzés lényege az egyensúly: rá kell hasalni a kukára, ágyékkal az aljára, és és a tetejét fel kell emelni, és ettől kezdve kizárólag a bátorság kérdése a győzelem.
A versenyt Norman Schäfer nyerte, aki ezzel megvédte világbajnoki címét. A leggyorsabb nő az osztrák Alice Zenz lett. Ki mondta, hogy a németek sótlanok, és nincs humorérzékük?
Csak egy öregedő kamionsofőr...
Igaz, ma már csak csapatvezetőként tevékenykedik, de Vlagyimir Gennagyijevics Csagin azért tudja még, merre hány méter. Nem véletlenül nyerte meg csak a Dakar-ralit hétszer (számtalan egyéb mellett).
Anno dakaros kamionpróbánkon meséltek a srácok hajmeresztő történeteket róluk, nem is nagyon kételkedtem. Csagin papa azért még manapság is kőkemény. (1:47-nél a near miss csodás)