Sokszáz órányi minőségi autós videó pihen már a You Tube szerverein, olyan stábok saját gyártású anyagai, amelyek egy része sosem lépett túl, és nem is akart túllépni az internet határain. A globális kínálat felfoghatatlanul óriási, a posztba csak a méltán népszerű csatornák krémjét szedtük össze, de akinek ez kevés, itt egy tízszer nagyobb lista a témában. A teljes élményhez mondjuk nem árt egy minimum középszintű angol tudás, de aki ennek hiányában beéri a képi igényességgel sem marad kielégítetlen.
Petrolicious (339 ezer feliratkozó)
Mélységélesség-pornó, quadkopteres videók, lemenő nap és szentimentális autóbuzéria - ennyire hatásvadász elemekből olyan magas szintű műveket keveset lát a You Tube, mint a Petrolicious videói. A csatorna sikere két lábon áll: egyrészt képileg nincs ízlésesebb társaság náluk, másrészt a stáb hibátlan érzékkel találja meg az érdekes autókkal bíró érdekes autótulajdonosokat, akik aztán 4-8 percben narrálják végig a vágóképeket. Egyszerűnek hangzik, mégsem csinálja utánuk senki.
Novoth Tibi az egyik legritkábban látott tag a Totalcar backstage-ében, a szerkesztőségi levelezési listán. Aztán ha feltűnik, küld valami durvát a műhelyből – ezúttal olyat, amire Csikósból is csak annyi jött ki: Te jó isten, ilyet még nem láttam...
Igen, az ott egy vezérműszíj. Egy Fordé.
Nem is ezért jött az autó, csak a kollégám hatodik érzéke azt súgta, hogy be kell nézni a fedél alá. Ha pl. a műhelybe beálláskor ugrik át a szíj és üti le a szelepeket a dugó, soha nem magyarázod meg az ügyfélnek, hogy nem te vagy a hibás. - Novoth
Egyetemen dolgozó kutató vagyok, hamar kiderült, hogy a Simson S51B kevés a szántóföldön műszerek szállítására, így autóvásárlás mellett döntöttem.
Tudom, sokat mondom mindenkinek, de ettől még tovább szajkózom: érdemes kinézni a vödörből. Igen, oda, a peremen túlra. Nem szabad bezárkózni, nem szabad belterjeskedni, a világban túl sok érdekes dolog történik ahhoz, hogy csak ide, a tízcentis környékünkre süssük le a tekintetünket. Utazni, más kultúrát megismerni jó, az ilyen gazdagítja az embert, de sajnos pénz kell hozzá, amiből mifelénk Magyarországon mostanában nagyon kevés szállingózik az égből.
Éppen a napokban olvastam egy közepesen rossz interjút Szabó Zoltán pilótával, a legendás Topival, melyben - érintőlegesen ugyan - természetesen ismét felmerül a sokak szerint (közéjük tartozom én is) a politikai döntéssel méltatlanul hadrendből kivont Mig 29-es is és persze a katapultálás, melyről sokan, sokáig beszéli fognak még.
Az autós világból mindenki ismer egy-egy belevaló, keménytökű versenyzőt, de ha egy pillanatra levesszük a szemellenzőt és körbenézünk, akkor azért rájövünk arra, hogy egy több ezer liter kerozinnal teli (4000 kiló fért a 29-es ezen változatába), bármelyik pillanatban felrobbanni képes, lángoló repülőgéppel hidegvérrel manőverezni egészen addig, amíg ki nem vezetjük azt a reptér légteréből és a lakott terület fölül... nos, az már több, mint kötélidegeket feltételez. Itt a videó róla.
Hogy mennyire nem volt ijedős, azt még jobban mutatja a másnap készült videó, ahol elmeséli a történéseket. Külön felhívnám a figyelmet a Zavart az, hogy közben ég a hajtómű - mondatra és arra, hogy Láttam, hogy ott a két iskola. Elképesztően érdekes, mert olyan történéseknek lehetünk fültanúi, melyeket első kézből még nem hallottunk soha. Lélekjelenlét a maximumom.
Ez a videó aztán beszippantott, megint csapdába kerültem, ilyenkor órákra képes vagyok belegabalyodni a jobbnál-jobb videós tartalmakba, így akadtam rá a magyar 29-es (Gracy) talán legszebb elköszönésére, amit a 2010-es - a csehországi Pardubicében megrendezett - airshow-n mutatott be. Nem sikerült kiderítenem, hogy ki volt a magyar gép pilótája (Topi vagy Bagira nem lehettek, időközben kiderült, hogy addigra már nem repülték, de a kommentekben megjelent az elkövető: Takács Géza, a fű alatt repülő, üdvözlet!), de ezzel az egyszerűnek tűnő, alacsony áthúzással méltán köszönt el mindenkitől.
Aztán jött a lengyel testvér és ő sem vallott szégyent, sőt! Mai szentimentális rovatunkat láthatták/olvashatták, talán megérti mindenki, akinek a nadrágszárát megcsapta már a két RD szele. Gyönyörű célszerszámok ezek.
1945 márciusában volt a német hadsereg utolsó, átfogó ellentámadása, a Tavaszi ébredés. Szűcs Ferenc szakaszvezető egyetlen eredményt jelentett le az ütközet után. A Jak-9-est sokáig üldözte, mire eljött az a pillanat, amikor a nyomjelző lövedékek fénye eltűnt az orosz vadászgép duralumínium testében és füstöt okádva lepörgött valahol Igal környékén. Ebben a csatában 21 légi győzelmet könyvelt el a Puma század. Ferike (ahogy pilótatársai hívták) és gépe, a Messerschmitt 109 G10 jó társak voltak, nyugdíjas korában is sokat mesélt a közös kalandokról. Amint lehetősége nyílt rá megvásárolta azt az autót, ami a legjobban emlékeztette a Messzerre. Az E21-es BMW orra pont úgy hasítja a levegőt, mint a Gustavom a Balaton felett – mondta Ferike.
Sípályára épített szinkronpályán, ugratókon, mesterséges akadályok és méteres hófalak között test-test ellen meccselő 900 lóerős trophy truckok versenye? Ilyen van? Naná, egyszer az évben, és az idén éppen ma! Red Bull Frozen Rush a neve, kicsit lejjebb kiderül, mi ez pontosan, de előbb itt egy videó a tavalyi legjobb pillanatokról.
József csak megy és megy, a Distemper alatta pedig nagyon adja. Végre egy jó autós videó ebben a sok szemétben!
JUST ЗАЗ !!!
Közzétette: shushumushu.com – 2015. január 6.
Ha netán nem jelenne meg a Facebook-ablak, akkor itt van nyers hanggal:
Tényleg senki ne értse félre, a Totalcar nem az a munkahely, ahol az emberben kialakul egyfajta vasárnap esti gyomorgörcs a másnapi meló miatt, ahol a karácsonyi-újévi szabadságolás után olyan bemenni első nap, mintha vágóhídra vinnének. De azért az iskola és a korábbi rossz melóhelyek kialakítják az emberben a rossz reflexeket, s ezeket még kilencévnyi TC-zés után sem lehet maradéktalanul levetkőzni. Vagy ki tudja, talán a lakás és a család melege után, mínusz tízben felülni a robogóra, esetleg a borús idő/rövid nappal kombinációja - akárhogyan is van, de január első munkanapja még mindig nem tartozik a kedvenceim közé, holott nincs okom panaszkodni, tényleg.
Rakd keresztbe, bármikor – kisautós hiéna eredményhirdetés
A befutó szoros volt, a top 3 nevezőre azonos mennyiségű szavazat érkezett. Dönteni kellett, hiszen csak egy maradhat. Úgy határoztam, szabadjára engedem a bennem rejlő diktátort, és magam döntöm el a végeredményt. Az értékeléskor mindenképpen plusz pontot ért, ha nem konzerv videót vagy fényképet kaptunk, hanem kifejezetten a meghirdetett hiénázós poszt felhívására született.
Angoltudás ajánlott, de ha elsőre megérted, akkor már jobb vagy, mint az FIA, hiszen még ott is kicsit nehezen érthetőnek nevezték az új gumiszabályokat. A végén persze minden csak arról szól, hogy több akció legyen futam közben (különösen a végjátékban). És persze így a Pirelli is még több gumit tud eladni. So simple, mondaná a holland, aki tud angolul. Sok sikert!
Az autó, akinek gazdája van nem csak tulajdonosa
Összefoglalva: a külföldi romhalmazokra költeni kell. Ha nem tudsz megvenni hozzá egy kettőstömegűt (igen, az 1.6 AHL is az), akkor ne vegyél ilyen autót. Erre az autóra lehet, hogy költeni kell, mert elenyésző azon darabok száma, amik beazonosítható szervizmúlttal rendelkeznek.
Kicsit mostoha téma volt idén mifelénk a motorsport, pedig történtek itt nagy dolgok. Le Mans-t mondjuk a helyszínről toltuk, a Bukótér stábja egész évben nyomta a tartalmat a stúdióból, Wéber Gabi írta elemzéseit, beszámoltunk Michelisz Norbi minden mozzanatáról, Guld Peti pedig idén is első rangúan dolgozta fel az utcai motorversenyzés őrültjeit és a MotoGP történéseit, de történtek még nagy dolgok ebben az óriási sportágban, amiről nem volt kapacitás írni.
Montoya nyeri az Indy 500-at
Sok kudarc történt Juan-Pablo Montoyával azóta, hogy 2000-ben megnyerte élete első Indianapolisi 500-asát. Azután, hogy mindent megnyert az amerikai formulaautózásban, amit érdemes, a kolumbiai tett egy hatéves kitérőt a Forma-1-be, majd hét évet lehúzott a Nascarban. Nem kellett volna, ő az oválpályákon és a mocskos, foltozott betonos reptéri és városi pályákon él igazán. Idén végre visszatalált a gyökereihez, és csak egy hülye szabály miatt bukta el pontegyenlőségből az IndyCar Series bajnoki címét. Az év csúcsversenyén, az Indianapolisi 500-on azonban ő volt a legjobb, és tizenöt év után, 39 évesen végre újra ott állt az amerikai autósport tetején.
A taknyolás magasiskolája
Láttam már sok undorító gányolást, de ez mindent visz. Nysa kisbuszt közelről látni olyan élmény, amit egy életre megjegyzel, én akkor azt hittem, lemezillesztési taknyolás sportágban az a csúcs. Sosem gondoltam volna, hogy valaha látok még egyszer olyan ocsmány lemezmunkát és hegesztést.
A Főnök nem aprózza el, ha közösségi média jelenlétről van szó. Profin tölti meg tartalmakkal Facebook oldalát, jelen van a Twitteren és újabban az Instagramra is tölti fel a képeit. Érdemes őt követni, mert nem csak a TC-s munkásságát pakolja ki ezekre a felületekre, hanem más írásait (pl. Napszemüveg blog) és olyan képeit is, amik nem kerülnek be a cikkekbe.
Levelet kaptam nemrég, alig pár nappal azután, hogy az új 190-esünkön motortartóbakokat cseréltünk Bálinttal. A tárgy csak ennyi volt: EFY. Azonnal tudtam, hogy a Kati régi 190-eséről van szó, amely nyolc éven át hűen szolgált nálunk és nagy-nagy szeretetnek örvendett. Lehet elfelejteni egy ilyen autót?
Sajátos ízlésű hiéna ez a mostani. Csomag ritkán úgy vegyes, ahogyan az ördöglakatból és minis falinaptárból álló válogatás, de a fő: a maga területén minőségi darab mindkét termék.
Golden Volvo Hiéna: a győztes
Általában nem szoktunk sokat gondolkodni a Hiéna-feladványok győztesein, de a szexi képpáras hiéna mellet a videós Volvo-hiéna is gondolkodóba ejtette a szerkesztőséget. Aztán jött a heveny bejglimérgezés, de végre megszületett a nehéz döntés.
A feladat annyi volt, hogy egy Volvo-törésteszt videóját kellett reprodukálni háztáji eszközökkel, beleértve az autó modellezését.
Sajnos néhány jelentkezőnél, például Tomminál volt otthon Volvo-modell, pedig kár érte, mert a feszültségkeltés kiválóan sikerült, az ember már szinte várja a csattanást. Csak hát a fal a gyengébb láncszem.
Sokkal inkább valami ilyesmire gondoltam, ahogy Bal5 kiválóan használta ki a mézeskalács-szezon tetőzését. Azonban mindez még semmi a két győzelem-esélyeshez képest:
Papírforma szerint alakult az idei karácsonyi hiéna-kampány leggátlástalanabb feladata. Mert idebent is tudtuk jól, ha a hiéna női fehérneműt, arc- és póztehetséget, valamint határtalan gátlástalanságot igényel, csak két olvasó marad talpon: Holysmoke0523 és Slampixxx. A hiénatörténelem két veteránja, akik már túl vannak M.I.N.D.E.N.E.N. Maradva a jelennél, a vespás csomagért szexi képpárakat kellett teljesíteni, amihez itt adtunk meg a sorvezetőt. A művek pedig:
Az autót 2006 novemberben vettem felújítás céljából, de ha tudom hogy ennyi gond lesz az autóval szerintem ott hagyom rohadni Németországban ahonnan vettem :(
A mai csomag egy Volkswagen-csoportos csalamádé egy frankó kulaccsal, sapkával és mindenféle könnyvel a kortárs olimpikonok évkönyvétől az Audi házi motorsportos kiadványán át egy dél-csehországi útikönyvig. Frankó kis apróságok, külön külön egyik sem egy zsíros konc, de együtt szép csomag. Kattintsd végig a galériát, meghozza majd a kedved.
Szinte pontosan két évvel ezelőtt vettük IIH-t, Kati második 190-es Mercedesét. A korábbi, EFY nyolc évet húzott le nálunk, ha jól emlékszem a 430 és 517 ezer kilométer közötti életszakaszában. Maximálisan elégedettek voltunk vele, soha, soha, soha ne legyen senkinek rosszabb autója. A 190-es imádni való szerkezet, legfeljebb a szűkössége zavaró, főleg hátul.
Mohó Hiéna 2015: A pickup és a kultúra
Kétségtelen, hogy a pickupozás nem a kislányok műfaja. Igaz, ma már érintőképernyőtől ülésfűtésig mindent lehet rendelni beléjük, de a laprugós hátsó futómű derékszaggató pattogása a legtöbb modellnél megmaradt. A pickupokat egyszerűen nem a műkörmös-szoli viszonylatra találták ki, tetőig összesarazva, minimum egy rotakapával a platón mutatnak jól. Nehéz megszabadulni egy ilyennel a trágyaszagtól, akárhogy is nézzük.
A BMW idén is megdobta a szerkesztőséget egy M-es naptárral. Magas szintű kivételezés, gyönyörű fotókkal; benne van minden, amiről ma az M szól, és jutott bele egy kevés nosztalgia. Nosztalgiázik a hiéna is, elsiratja az amúgy nem épp szép emlékű, 2010-ig gyártott S85 V10-esét. A feladat alább.
Még mielőtt az utolsó - teljes létszámban felvonuló - szerkesztőségi munkanap véget ért volna, beszélgettünk a srácokkal az idő múlásáról. Néha, amikor egy ritka, csendes pillanat akad a nap folyamán, nem ritkán egymásra nézünk és megkérdezzük: mióta is vagy már itt?
Aztán persze rácsodálkozunk, hogy Jézusom, hogy múlik az idő! és rohanunk tovább. Talán azért, mert így könnyebb feldolgozni a tényt, hogy bizony öregszünk. Borzalmas a tudat, úgy pedig még inkább az, hogy az ember egy pillanatig sem érzi magát öregebbnek, mint jó pár évvel ezelőtt. Igaz, néhanapján a dolgok folyása inkább taposómalomra hasonlít és sokszor már vadásszuk össze agyunk zugaiból a mondatokat, de aztán mindig jön valami, ami felpörget. Mindig.
És ez a csodálatos ebben a munkában. Ritka a két egyforma nap, valami mindig történik, valamire mindig vágyunk és valami mindig ott van célként előttünk. Közben ugyan nőnek a gyerekek, egyre több az ősz hajszál és egyre kevésbé bírjuk a mai zenét, de hej, ha látnák, micsoda zsibvásárt tudunk rittyenteni egy pillanat alatt egy-egy érdekes autó, hír vagy sztori körül!
Megőrülünk ezekért a dolgokért és tudom, hogy titokban mindenki bevallja magának, hogy nagyon is jó helyen van itt, ebben a közegben, ahol valamiképpen minden hülye rabja ennek az egész kipufogófüstös, csikorgó és zúgó világnak, amibe belecsöppent.
Sosem szabadulunk és amíg van bennünk gőz, amíg bírjuk szuflával és élvezzük, amit csinálunk, addig 100 százalékra pörgünk, mert a kevesebb nem elég és ha nem elég, akkor azt látja és érzi az olvasó. Az alapjárathoz közeli öblögetéssel pedig senki nem nyert még semmit. Pláne nem ebben a kemény szakmában. Kétségtelen, hogy a szerkesztőség életében voltak nehezebb időszakok, szakított szét minket a stressz és a határidők, kavartak be nem várt dolgok, de hoppá: nem nyavalyogtunk soha, törni sem törtünk meg, még itt vagyunk és adjuk, amit csak tudunk. Jövőre minden platformon, képben, hangban, írásban jövünk és folytatjuk, amit elkezdtünk, hibáinkból tanulunk, a jó dolgokat megtartjuk és görgetjük a Totalcart, ahogy kell. Kőkeményen és kicsit talán őrülten is, de mindenképpen úgy, ahogy mi látjuk helyesnek.
De most pihenünk, gyűjtjük az erőt és talán összegzünk is. Tegyék ezt önök is, figyeljenek egymásra, a családra, pótolják be az elmaradt ígéreteket, de legfőképp: tartsanak_továbbra is_velünk, érdemes lesz, mi pedig megköszönjük.
Boldog karácsonyt mindenkinek.
